Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 19. szám
6 ifepÚJSÁG 1978. január 22. — iSpSII J§|||gÉ JJJjgj ü _____ k érdése —I Csütörtökön igazgatói értekezleten találkoztak a megye szakmunkásképző intézeteinek és szakiskoláinak vezetői. Két, szorosan egymáshoz tartozó témakörről számoltak be az igazgatók. Számba vették az ifjúsági parlamenteken elhangzott javaslatok időarányos teljesítését és a szakmunkástanulók élet- és munkakörül, ményeinek változásait, problémáit. Az egyes iskolák tapasztalataiból megyei körkép rajzolódhatott ki már csak azért is, mert a gazdasági élet szinte minden fontosabb területén működik szakmunkásképző a megyében. Az ipariakon kívül van kereskedelmi és vendéglátó szakmunkásképző, mezőgazdasági és két szakiskola, az egészségügyi és a gépíróiskola a szakközépiskolán belül. A beszélgetést Jávor István, megyei szakfelügyelő vezette. Két minisztérium képviselője is részt vett az értekezleten: a Munkaügyit Kocsis Lajos osztályvezető, az Oktatásit Békési Antal főelőadó képviselte. Hogy a szakmunkásképzés mai helyzete mennyire fontos, elég utalni arra, hogy a ma tanulói lesznek a jövő munkásai. Ennek megfelelő súlyt kapott a témakör az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozatban is, ahol az általános iskola és a szakmunkásképzés az a két fő terület, amelyről a legtöbbet szól a határozat és a legnagyobb fejlődést is ezeken irányozza elő. W tották. Egy sor új szakkör működik a diákok és pedagógusok kívánsága szerint. A lengyeli mezőgazdasági szakmunkásképzőben például kibővítették a külföldi cseregyakorlatokat. A parlament előtt csehszlovákiai iskolával folytattak cseregyakorlatokat és azzal az iskolával voltak az NDK-ban is a lengyeliek. Azóta egy bulgáriai iskolával sikerült megoldani a cserét. A parlamenteken felvetődő kérések, javaslatok végrehajtását nem csupán az ér-* tekezlet kedvéért vették számba az iskolavezetők. Folyamatosan figyelemmel kísérik nevelőtestületi üléseken éppúgy, mint a KlSZ-bizott- ságok ülésein. Mindeddig csak az eredményekről és a megtett útról volt szó, de a parlamenteken mindazok a kérdések is felvetődtek, amelyeket az igazgatók a második témakörben vizsgáltak. A diákok életkörülményei — otthon — szinte a várakozást is felülmúlóan jók, néhány rossz körülmények között élő, vagy éppen állami gondozott gyerek sorsát nem számítva. Rajtuk kollégiumi elhelyezéssel segítenek. Ez az a téma, ami a legnagyobb gondot jelenti a megyében. Az egyes iskolák tanulóinak 70—80 százaléka bejáró. A szekszárdi kereskedelmibe például igen messziről is utaznak diákok. Ez kapcsolódik ahhoz a tényhez is, hogy például a dombóvári ipari és a szekszárdi kereskedelmi szakmunkásképző épülete kicsi, az oktatást is csak nehezen lehet megoldani. Mindkét intézmény helyett tervezik új építését, de addig a helyzet nehéz marad. A kollégiumi férőhelyek növekedésére is csak az új épületekben lehet számítani. Sok még az ellentmondás a vállalati szakoktatásban is. Esetenként nem a tantervi anyagot oktatják, ráadásul korszerűtlen, már kiselejtezett gépeken. Nehéz helyzetben vannak a vállalati szabad szombatok miatt azok a diákok, akik a munkahét második felében járnak üzemi gyakorlatra. Az l Két ifjúsági parlament közötti középidőszakban vagyunk. Mindegyik intézmény vezetője elmondta, hogy a parlamentek nemcsak őszinték és nyíltak voltak, de a diákok közérdekű és fontos kérdéseket vetettek fel, azt lehet mondani, hogy az iskolavezetésnek a legfontosabb kérdések megoldásaihoz adtak segítséget és ötleteket. A legtöbb intézményben több lépcsős volt a parlament, mert a tanárok és szakoktatók egy része is a KISZ-kor- osztályhoz tartozik. Némelyik intézményben a technikai dolgozók is tartottak ifjúsági parlamentet. A megoldható felvetések időarányos teljesítése mindenütt megtörtént. Javultak a személyi és tárgyi feltételek. Ahol a diákok kérték, ott mód volt az ifjúsági klub felszerelésének és munkájának javítására, a tanulási idő és a gyakorlati oktatás feltételeinek, a diákok igényei szerinti módosításra. Javultak a pedagógusok és az oktatók lakásviszonyai, hhol még nem volt, mozgalmi napokat határoztak meg. A kollégiumokban a kötelező tanulási időket módosíértekezlet megállapítása szerint a legkevésbé megfelelőek a tanulók munkakörülményei az építőiparban, valamint a vendéglátásban és a kereskedelemben. Nem kifogástalan még a tanulók emberi megbecsülése sem. A szakoktatás színvonalának emelése érdekében született a döntés a szakmunkásképzési alapok központosításáról. A pénzből azok a vállalatok kapnak a tanműhelyek fejlesztésére, amelyek eddig is a szakmunkásképzés bázisai voltak. A Láng Gépgyár öt és fél, a 11-es Volán másfél, a LAMPART- ZIM bonyhádi gyára két és fél millió forintot kapott erre a célra. Ezeken kívül a TOTÉV és a Dalmandi Állami Gazdaság részesült az alapból jelentős összege'kkel. ' Az apróbb ellentmondásokat, kisebb jelentőségű hiányosságokat lehetne még sorolni, de a hatalmas fejlődés reprezentálására csak egyetlen adat: 1950-ben körülbelül 1800 szakoktató. 1975-ben pedig 9000 (a főiskolai képzés megoldásával, lényegesen képzettebb) szakoktató tanít az iskolákban. — IHÁROSI — A mintegy hétszáz Tolna megyei népi ellenőr tavaly 63 vizsgálatban vett részt, 217 egységet vizsgált meg. Ezenkívül 113 közérdekű bejelentés és panasz is érkezett a népi ellenőrzési szervekhez. A megfelelő vizsgálat és intézkedés minden esetben megtörtént. A múlt évi munka tapasztalatainak összegzését elvégezték és alapjában kialakult az idei tennivalók köre is. Dr. Tóth Bálintot, a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökét a következő kérdéssel kerestük fel: — Melyek a legfőbb tapasztalatok, amelyekkel az elmúlt év ellenőrzései szolgáltak? Milyen feladatokat kíván megoldani a népi ellenőrzés idén Tolna megyében? A népi ellenőrzés tevékenysége a múlt évben is megfelelt a párthatározatoknak és a törvényes előírásoknak. Az ellenőrzések minden területen általános fejlődésről adtak számot. Szilárdult a gazdálkodási fegyelem. nőtt a termelés hatékonysága, javultak a dolgozók életkörülményei. Több közérdekű témával foglalkoztunk tavaly. Egyik kiemelkedő volt a földvédelem és a meliorációs tevékenység vizsgálata. Mező- gazdasági üzemeink a IV. ötéves tervben mintegy 188 millió forintot fordítottak a termőföldek termőképességének javítására. A kedvező tapasztalatok mellett rá. mutatott a vizsgálat, hogy további tennivalók vannak a rét- és legelőgazdálkodás javításában, továbbá a vízrendezéssel kapcsolatos feladatok megoldásában. Még mindig sok a parlagterület, melynek hasznosítására felhívtuk az illetékesek figyelmét. Pártunk politikájában rendkívül fontos helyet foglal el az ifjúsággal való megfelelő foglalkozás. Az elmúlt évben, a megyei KISZ-bizottsággal közösen, megvizsgáltuk az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatait. A népi ellenőrök és a KISZ-aktivisták 37 gazdálkodó egységet kerestek fel. Örömmel állapíthattuk meg, hogy a gazdasági vezetők többsége helyesen látja a tennivalókat és komoly előrelépés történt ezen a téren. Jelentős intézkedések születtek a fiatal szakmunkások helyzetének javítására, a fiatalok lakásépítési gondjainak megoldására. Egyre nagyobb összegeket fordítanak az üzemek a fiatalok művelődésére, szórakozási és sportolási lehetőségeik bővítésére. Sok esetben ta-"' pasztaltuk, hogy maguk a fiatalok sem élnek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket részükre az ifjúsági törvény biztosít. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek fejlődésének nagyon fontos eleme a munkaerővel való helyes gazdálkodás. Általános tapasztalatunk volt, hogy a tsz-ek vezetői ismerik tennivalóikat, azonban sokszor hiányzik a hosszú távon való gondolkodás. A tsz-ek többségére az üzemen belüli aránytalan munkaelosztás jellemző. Komoly gondja a mező- gazdasági termelésnek, hogy a fiatalok közül kevesen választják élethivatásnak a mezőgazdasági szakmát. Szorosabb kapcsolatra van szükség a tsz-ek és az iskolák között és ebben az állami irányítást és felügyeletet ellátó szerveknek is vannak tennivalóik. Ellenőriztük tavaly, hogy a vállalatok, szövetkezetek hogyan tartják be szerződéses kötelezettségeiket. Az ellenőrzés több jellemző fogyatékosságot tárt fel. A tapasztalt hiányosságok megszüntetésére megtettük a szükséges javaslatokat. 1977 decemberében jelent meg az 50/1977. (XII. 21.) MT rendelet az állami ellenőrzésről, valamint az 1049/1977. (XII. 21.) MT határozat a népi ellenőrzési munka továbbfejlesztéséről. Ezek a jogszabályok a népi ellenőrzési munka középpontjába azt állítják, hogy munkájukkal segítsék elő az országos és területi fejlesztési célok megvalósulását, a lakosság életkörülményeivel közvetlen kapcsolatban álló feladatok megalapozását és megoldását. Fontos feladatunk az irányítás és vezetés hatékonyságának javítása, az állami és állampolgári fegyelem további szilárdítása, a munka szervezettebbé és gazdaságosabbá tétele. Idei munkaterv- feladatainkat ennek figyelembevételével állítottuk össze, amely tervet a megyei tanács jóváhagyta. A várható központi feladatokkal együtt 10—12 megyei szintű vizsgálatra számítunk, amelyekben részt vesznek járási bizottságaink is. Egyik legfontosabb vizsgálatunknak ígérkezik annak felmérése, hogy a szövetkezetek területi szövetségei mellett működő revizori irodák tapasztalatai hogyan hasznosulnak a szövetkezetek életében, munkájában és hogy az érintett szövetkezetek és érdekképviseleti szerveik milyen mértékben és hatékonysággal használják fel az ellenőrzés tapasztalatait. Másik ilyen, nagyobb jelentőségű, vizsgálatnak tervezzük a termelési kooperáció helyzetének felmérését a megye ipari vállalatainál és szövetkezeteiben. Gyakori, csaknem állandósult gond. hogy a különböző szinteken elhatározott és folyamatba tett beruházások nem a tervezett időpontban valósulnak meg. Idén vizsgálati feladataink között szerepel egyes fontosabb — főleg termelő jellegű — beruházások átfutási idejének alakulására kiható tényezők vizsgálata. Tervünkben szerepel még annak vizsgálata, milyen a gyermek- és diákellátás helyzete a különböző szinitű gyermekintézményekben? Vizsgálni fogjuk a nők gazdasági és szociális helyzetének megjavításáról szóló kormányhatározatok végrehajtását. Mindkettő egy korábbi években tartott népi ellenőrzés utóvizsgálata. A felsoroltakon kívül a megyében a népi ellenőrzési bizottságoknak országos szintű feladatok megoldásából is részt kell vállalniok. Ugyanakkor változatlanul feladataink közé tartozik a lakosságtól beérkező közérdekű javaslatok és panaszok kivizsgálása, intézése. LETENYEI GYÖRGY Tűz van! Tűz van! Ég a ház, segítség! Hányszor riasztotta az emberiséget történelme során a tüzet jelző kon- gatás, a félrevert harang és az éjszakát bevilágító rőt fény. Még napjainkban is elég gyakori, hogy a legkorszerűbb felszereltségű tűzoltóautók — vízzel, „ vegyi anyaggal teli tartállyal — száguldanak szirénázva a megadott helyre, hogy segítséget nyújtsanak a bajba jutottaknak ... Idős emberek még gyakran mondanak el — szándékosan nem írom, hogy mesélnek — történeteket arról, hogy miként égett le a fél utcasor. Minél távolabb megyünk vissza a történelemben, annál pusztítóbb tűzvészekről találunk adatokat, leírásokat. A modern építkezés, a gyors segítség visszaszorította a középkorra oly jellemző köz- ségtüzeket — visszaszorult a lehetőség, de a veszély napjainkban is fennáll. Indokolt betartani a tűzvédelmi előírásokat, s eleget tenni a tűzrendészet! hatóságok által kibocsátott felhívásoknak. HÖGYÉSZRŐL VITTÉK A VIZET LENGYELBE — MEGOLVADT A VÍZTARTÓ A tűz a megye történetének szerves része. Ezért néhány pusztító tűzvészt idézzünk fel, korabeli írások segítségével. Hetvenhárom évvel ezelőtt, 1905. január 19- én, csütörtökön, délután 5 órakor kigyulladt a műkincseiről, könyvtáráról híres Apponyi kastély Lengyelen. Az épület északkeleti szárnyának tetőzete gyulladt ki. A Közérdek 1905. január 21-i száma írja a tűzről: „Hatkor már lángokban állott az egész tető, s 10 órára teljesen leégett. Dőry alispán táviratilag kirendelte a környék ösz- szes tűzoltóit. De nagy baj volt a vízhiány. Apponyi Géza gróf négyes fogatokon Hő- gyészről is szállíttatta azt. A tűzoltók a könyvtár megmentésére fordították minden igyekezetüket. A lépcsők már lángokban égtek, de így a könyvtár ajtaján belül mégsem terjedhetett a tűz. A könyvtárban is van azonban némi kár. A padláson a nagy hőtől megolvadt a víztartó, s ennek tartalma áthatolt a mennyezeten s a könyvek egy részét megnedvesítette.” A lap következő számában arról olvashatunk, hogy január 19-én mégsem sikerült teljesen megszüntetni a tüzet, s az még vasárnap, január 22-én is veszélyt jelentett. Lappangó tüzet észleltek ekkor, amely áttörte a könyvtármennyezetet, de a híres könyvállományban nem okozott kárt, kellő időben közbe tudtak avatkozni a tűzoltók. A Közérdek a tudósítása végén megjegyezte: „A tűz keletkezésének oka ismeretlen. A nemes szívű gróf nem is engedi kutatni. Nem akar — bűnbakot.” A tűz okára azóta sem derült fény. Becslés szerint 70 000 korona kár keletkezett. kai is tehetetlenek voltak, nemhogy a tűzzel eredményesen vehették volna fel a küzdelmet. Mire a segítség megérkezett, a fél falu gyakran a tűz martaléka lett. A fentiek kapcsán idézzünk fel egy nyári tűzvész történetét — a XX. századból. A TÜZET LOKALIZÁLNI NEM LEHETETT ... 144 HÁZ ÉGETT LE MADOCSAN Talán élnek még Madocsán szemtanúk, akik emlékeznek a fél falu pusztulására. Hetven esztendővel ezelőtt, 1908. június 27-én történt... A tüzet gondatlanság okozta, kigyulladt egy szalmás trágyadomb, s mint ilyenkor lenni szokott, most is igen élénk szél fújt, ami a tűz terjedésével még erősebb lett, s végül is a források szélviharról, orkánról tesznek említést. „ .. .a tűz hihetetlen gyorsasággal terjedt tova. Oltásról úgyszólván szó sem lehetett, rövid időn belül lángokban állt majdnem az egész falu." Az óriási tűzvész fénye messze vidéken is látható volt, vörösre festette az eget, a szél messze vitte a hamut. Dicséretes szorgalommal kirukkolt Bölcske és Dunaköm- lőd lakossága, és megérkezett Paks és Dunaföldvár tűzoltósága is, de a tűznek nem lehetett gátat vetni. A helyszínre érkező járási főszolgabíró este 9 órakor — Paksról — táviratban értesítette az alispánt. Az alábbiakat közölte vele: „Madocsán a tűz esti 8 órakor véget ért, most a zsarátnokok oltása folyik. A tűz valószínűleg gondatlanságból keletkezett és az orkánszerű szélvész által élesztve, feltartóztathatatlanul terjedt, a községház, a jegyzői lak, iskolák, tanítói lak leégtek. A lakosság elég nyugodt, a kár nagysága és a leégett házak száma csak holnap, vagy holnapután lesz megállapítható.” A tüzet valójában csak két nappal később, június 29-én tudták teljesen eloltani. A pusztításról idézzük a Közérdek 1908. július 4-i összefoglaló jelentésének néhány mondatát: „A falu pusztulása borzasztó. Hivatalosan megállapították, hogy 144 lakóház 94 melléképülettel égett le ... a kár hozzávetőleg 500 000 korona.” Tegyük hozzá: a tűz áldozata lett egy idős asszony is, aki a füstben megfulladt. NEMCSAK GYÖNGYÖS... Ha valakit, vagy valamely települést sorozatosan érik a sorscsapások, akkor szokták mondani: úgy járt mint Gyöngyös, mely hétszer égett le. Sajnos ezzel a nevezetességgel Tolna megye nem egy községe „büszkélkedhet”. ii i r i:k. Nagy tűzvész Madocsán. I'olnaviirmegye egy virágzó, derék ma- fív«i‘ községe jun. hó 27-én, úgyszólván telje *<‘i* a tűzvész martaléka lett. A mint a vizsgálat megállapította, a jelzett nap délutánján V, 3 órakor Madocsa község északi részén lienúk András gondatl:llwóV. I . * ’ .. i A tűz állandó veszedelem, de évszázadok tapasztalata szerint a téli időszak (a fűtési idény) és a nyári hónapok (a szárazság miatt) a legveszedelmesebbek. A nyári tüzek voltak a pusztítóbbak ... Az emberek a határban dolgoztak, a gyerekek és az idős emberek maradtak csak otthon, akik sokszor önmagukSzomorú esetet jegyezhettek fel a krónikások Tamásiban a XVIII. században. 1778-ban a község egyik fele a plébánia épületével együtt leégett. Két esztendővel később a község másik fele pusztult el a lángokban. A tűz nemcsak jó barátja az embernek. K. BALOG JÁNOS
