Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 19. szám
1978. január 22. Képújság 5 Előítéletek v Szemléletes szó az, hogy előítélet, pontosan kifejezd, hogy nem is csak véleményt, de ítéletet mondunk egy emberről mielőtt megismernénk. Több mint harminc éve következetes harcot folytatunk mindenfajta előítélet és az abból következő megkülönböztetés elten, mégis egy idő után összegyűlnek az újságíró noteszában a történetek, amelyeket el keil mondani, mert félháborítóak. Az első történet: jelzés egy hivatalos fórumhoz, hogy egy középiskolás tanuló nem tudja folytatni tanulmányait, mert niem talál albérletet. Az illető természetesen (no, lám természetesen?) cigány származású. Aki csak hallotta, fél háborodott, miért nem kapott kollégiumi ellátást, miéit kell albérletet keresnie. Ha így igaz, ahogy mondják, felelősségre lehet vonni az osztályfőnökét, miért nem intézkedett a kollégiumi igazgató, miért nem vette fel és így 'tovább. Röviden, határozottan és adminisztratív eszközökkel jóvá lehet tenni a mulasztást — gondolták. Aztán kiderült, hogy a történet főszereplője befejezte az egészségügyi szakiskolát, állása is van, csak albérlet nincsen. A-hirdetőtáblán, az újságban, ismerősök szavaiban van, de mire a lány megjelenik, hogy ki is vegye a szobát, addigra kiadták már, vagy a háziak közben meggondolták. Ettől a pillanattól kezdve nincs mit tenni, mulasztás nem történt, senkit felelősségre vonni nem lehet. Állampolgári joga mindenkinek, hogy kiadja vagy nem adja ,ki a szobáját, abban meg ki és hogyan szólhatna bele, hogy kit fogadjon be a lakásába ? A vádlott az előítélet, amely megfoghatatlan, mert gondolatainkban és érzéseinkben, bennünk van. Azért a történet nem végződött tragikusan, mert az ápolónő egyik volt tanítójánál lakik. Lehet tenni is az előítéletek ellen, nemcsak a szavak erejével, és tettekkel, de adminisztratív intézkedésekkel is. Egyik városunk felelős beosztásban dolgozó tanácsi tisztviselője panaszolta. Határozatot hozott a végrehajtó bizottság, hogy minden óvodába íratott cigánygyereket fel kell venni. Kevés a hely — mondta, egyre kevesebb lesz, mert lassabban nő a helyek száma, mint a gyerekeké. Egyre nagyabb az igény is, és nemcsak az értelmiségi szülők részéről. Hova fogunk így jutni, élőbb-utóbb minden cigánygyereket beíratnak és akkor más „rendes” ember gyereke marad ki? Más rendes emberé? Aki cigány, az nem lehet rendes? Még szerencse, hogy nem ez a tisztviselő intézi a város oktatási ügyeit, mert sokat tehetett volna a határozat ellen. Igaz, számon is kérték volna tőle. Meghiúsult házvásárlásról minden községben tudnak mesélni. Visszament az üzlet, vagy a szomszédok nyomására, vagy maga az eladó lépett vissza, ismeretlen vagy álökokból. Az előítéleteknék ezerféle változata létezik. De sokszor halljuk jó vezető annak ellenére, hogy nő. Igaza van, pedig csak gyerek. Hányszor mondják a szülők, tanulj fiam, mert különben elmehetsz dolgozni. Aki tanult az nem dolgozik? A mondatban még az is benne van, hogy aki dolgozik, lásd. fizikai munkát végez, az tanulatlan. Gyakorta élőítélettel viseltetnek az értelmiségiek a fizikai munka iránt és fordítva: a szellemit nem tartják valódi munkának a fizikaiak. iNéha az is lehet előítélet, ha azt hisszük, hogy másoknak vannak előítéletei. Egyik községünk vezető embere úgy vélte, nem, illendő neki forszírozni a nemzetiségi oktatást és művelődést, mivelhogy ő sem ősmagyar származású és még azt hihetnék róla, hogy nemzetiségi náció- • nalizmusból teszi. Élete végéig nem fogja elhinni, hogy nem hitte volna senki róla márcsak azért sem, mert munkaterületéhez hozzátarto. zik' úgy is, mnit állami és mint társadalmi feladat. Az előítélet olyan, mint a hétfejű sárkány a mesében, ha levágják egy fejét, nő helyette másik. Azért megnyugtatásul nem csupán a mese szolgál, amiben azért mindig legyőzi a sárkányt a legkisebb fiú, de elért eredményeink is, nem utolsósorban az a tapasztalat, hogy a fiatalok között legalábbis a régi előítéleteknek — már kevés maradványa van. IHAROSI IBOLYA Életvitel Székesfehérvárról Sárbo- gárd—Szekszárd irányába inkább bandukol, semmint száguld a vonat, így az utasnak bőséges ideje marad, és ha szerencséje van, alkalma is nyílik tapasztalatszerzésre, így történt, hogy végighallgathattam egy magas, szürke műszőrme bundás fiatalember téziseit, melyet az utazás unalmában egy meglehetősen csinos lánynak fejtett ki. Alkalmi ismerkedés volt, a férfi „fűzte” a nőt, vagyis legszebb színeiben igyekezett csillogni előtte. (Ugyanezt a pávakakas pazar farktollai- nak legyezővé terítésével igyekszik elérni.) Ennek kapcsán közölte a helyes életvitel szempontjait, melyek esetében a következőkben sűrűsödtek : Ö mérnök. Tud gépkocsit vezetni. Egy ideig népi ellenőr is volt és ennék során annyira elsajátította a refraktométer kezelését, hogy szakemberek társaságában is hozzáértőnek tűnik. Konyít a zenéhez, de „a” Zoránnál súlyosabb muzsikával nem érdemes foglalkozni, mert most ez a népszerű. Részt vett egy kocogónapon, mert a főnöke a tömegsport lelkes pártolója. Takarékoskodni csak annyira érdemes, hogy az ember felmutathasson egy betétkönyvet, mert ez mostanában van ahol jó pont. Általában „mindenből mutatni, tudni kell egy kicsit, akkor nem szórakozhatnak az emberrel, mert tudomásul veszik, hogy minden munkaterületen használ, ható, mindenre alkalmas”. Ilyesmit hallani öröm. Természetesen nem azért, mintha az ember a saját életvitelének elveit hallaná vissza és ujjongana az egyetértéstől, hanem mert ritka egy sajnos meglévő gyakorlat ennyire tömör összefoglalása. A szür. kebundással kapcsolatban talán a nem éppen hízelgő „ügyeskedő” jelző is túlzás, mert még csak nem is az. Csupán látszat-emberke, de önmagunknak hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy az ilyenek ritkák. A látszat-emberkék sokan vannak, gyakran nemcsak ideig-óráig viszik sokra és úgy tűnnek hasznosnak, hogy tulajdonképpen teljességgel haszontalanok. Ismertem valakit, akinek máig sem tudom a nevét, mert csak „Résztvett elvtársnőnek” hívtuk. Részt vett minden értekezleten és hovatovább az az összejövetel már nem is tűnt fontosnak, melyről ő hiányzott. Hasonlók, mint gondolom a szürkebundás is, nemcsak értekezleteken, hanem az élet minden területén fellelhetők. Tulajdonképpen pofonegyszerű lenne a védekezés ellenük. Mindenhol csak a tényleges tudást kellene mindig számon kérni, de azt nagyon komolyan. Ez megköny- nyítené a nagy többség életvitelét, akiét pedig nem, az legfeljebb magára vethetne. Esetleg rákényszerülne a változásra. O. I. Tolna iparának jó híre Export a Szovjetunióba Gazdasági életünk nagyon rászorul az importra. Ha kevés a nyersanyag, egy lehetőség van csak: külföldről kell Behozni. Hazánk legnagyobb nyersanyagbázisa a Szovjetunió. Tőlük kapunk olajat, ércet, gépeket és lehetne sorolni tovább, majd minden gyárunk kapcsolatban van a testvéri országgal. Van aki gépet kapott, van aki nyersanyagot. Ha valaki kap, adni is kell. Megyénk üzemei pedig küldenek jó minőségben, megfelelő munkával elkészített késztermékeket, amelyek tovább öregbítik megyénk iparának jó hírét. Matók Lajos képriportja A BHG szekszárdi gyárából a termelés 60 százaléka a Szovjetunióba megy Szekszárdi és bonyhádi cipők. Az 50 ezer ruha nagy részét küldi külföldre, így a Szovjetunióba is a Bonyhádi Ruházati Ktsz Konzervgyári berendezéseket, paradicsomgépsorokat küldenek a dombóvári Láng Gépgyár munkásai Táskák a bőrdíszműből Kedvelt a szekszárdi bor is...
