Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-20 / 17. szám
a Képújság 1978. január 20. A közoktatás kérdései iiGiicles ' ■ ' ' ' t ß Az iskolaigazgató Egyik iskolaigazgató mesélte, hogy valóságos lelkiismereti válságot okozott neki, de a gyerekeknek is, a központi fűtés szerelése, ami abból állt, hogy reggel fölvonultak a szerelők, aztán meg le a kazánházba, ahol elsörözgettek délig. Amikor a középiskolás lányok indultak hazafelé, akkor kezdtek a napvilágra szállingózni, hogy részük legyen a kedves látványban. Azért a fűtés elkészült, de diákok végignézték hogyan, és mennyi idő alatt. Aztán még fél óráig arról mesélt, milyen negatív tapasztalatokat szereznek az őszi és a nyári munkák — A pedagógusok azt hiszik, a kettős nevelés határvonala az iskola és a szülői ház között húzódik, mintha mind a kettő nem a társadalmon belül működne, ezerféle kölcsönhatás közepette. Az iskola nem képezhet szűrőt a kinti és a benti világ között, már csak azért sem, mert a tantestület éppúgy egy közösség, mint bármelyik munkahely kollektívája, és a gyerekek nem vakok, megvan a magukhoz való eszük. Látnak is, nemcsak néznek. Észreveszik, ha a tanár rutinból tartja az órát, ha nem naprakész a tájékozottsága, és uram bo- csá, még a tantestület közösségét is ismerik, ha valódi közösség az a tantestület, ha nem. Megérzik, hogy a pedagógusok mint vélekednek egymásról, még azt is megtudják. X hova kívánja Y-t A négyéves Balázs anyukája mondja: „Konfliktusa van alatt, majd drámaian tette föl az egyébként valóban fontos kérdést, hogyan neveljem akkor a „gyerekeimet” munka- fegyelemre? Prédikálhatok én nekik amennyit akarok, ha mást látnak az életben, mint amit mi az iskolában mondunk nekik! (A kérdés, kérdés marad akkor is, ha túl dramatizált, s ilyenként azt sugallja, hogy „nincs mit tenni”. Van! Csak ki kell szűrni a szélsőséges példákat, mert a szélsőséges példák ellenére épül a szocializmus. Eredményei jól számon tarthatók és nem a lógó- soknak köszönhetjük őket!) és ki az igazgató bácsi ked. vence és miért. Vagy itt van a napközi. Egyre több a csoport, az iskola szervezi a szabad idős foglalkozásokat, ezért a szülők azt hiszik, hogy most már minden az iskola kötelessége, nekik csak a bundát, kis és nagy vasutat kell megvenni és ötszáz forint zsebpénzt adni az iskolai kirándulásra. Az iskola rákényszerül arra, hogy mimen percet beosszon, kihasználjon. Menetrendszerűen követik egymást az órák, a délutáni foglalkozások, tanulás, sport, játék, kulturális foglalkozás, minden rugalmasság nélkül. És otthon mi van? Szabadjára engedik a gyereket, aki nem képes megszervezni önállóan a tevékenységét, mert az iskolában mindent behatárolnak. a fiamnak”. Először azt vették észre, hogy a gyerek naEgy wolt pedagógus Hz anya panaszkodik gyokat pislog, majd mind gyakrabban hunyorogni kezd. Vitték a gyerekorvoshoz, a szemészetre, majd az ideggyógyászaton kötöttek ki. Megvizsgálták a gyereket, hosz- szan beszélgettek vele, majd a szülők következtek. Végül a megállapítás: nem képes összeegyeztetni az óvodát a szülői házzal. Az óvodában közösségi ne. velés folyik, ott a gyerek egy a negyven közül, akinek alkalmazkodnia kell, csak képességeivel emelkedhet ki az óvónő szemében és társai között is meg kell küzdenie a — A felnőttek mást mondanak és másként élnek. Mi el merjük mondani a gondolatainkat, és a kifogásainkat az iskolai parlamenten. Azt is kiharcoltuk, hogy ne kelljen köpenyben járni és a diszkóban is tízig maradhatunk kilenc helyett. Megmondtuk azt is. melyik tanárt nem szeretjük és miért. Mondja meg végre nekem valaki, Magyarországon minden főnök ostoba? Hogy honnan veszem? A főnökök ba. sáskodásával vannak tele az újságok. A szüleim is folyton szidják a főnökeiket. Azt hallom estéről estére, hogy csak a karrieristák jutnak előre, a tehetségeseket és az okosokat „nyomják, mint Krahácsot”. Persze azt is észrevettem, hogy mindig az az okos és tehetséges, aki éppen jelen van, a távollévők pedig a taposok. Nem értem a felnőtteket, mert az értekezleteken bezzeg hallgatnak és helyéért a közösségben. A nevelés következetes. A családban viszont egyetlen gyerek és ráadásul első unoka is. Kiváltságos helyét — ő a család közepe — születésével szerezte, „személyes érdemeinek” semmi köze hozzá, ráadásul következetlenek is a nevelésében, hiszen el van kényeztetve, éppen ezért néha szükség van a fegyelmezésére. A szülők dolgoznak, néha idegesek, máskor meg nem. Ma mindent szabad, holnap talán sétálni sem mennek és csendben kell maradni. A kisgyerek nem tudja összeegyeztetni a két különböző világot. unatkoznak. Miért nem ott mondják el, ha nem tetszik valami? Ha fölszólalnak is, egészen mást mondanak, mint otthon. Az beszél a legtöbbet az egyenjogúságról, akinek még a szenet is a felesége hordja fel a pincéből. Miért más a közélet és miért más a magánélet, erről meséljenek nekem a felnőttek, ne arról, mi volt az ő idejükben! ♦ Létezik hát napjainkban is kettős nevelés, több vonatkozásban is. Nincs harmóniában a családi és közösségi nevelés, néha elválnak egymástól a szavaink és tetteink, demokratikusabb a közélet, az iskola, mint a család. Esetenként más elvek szerint tevékenykedünk a közéletben, mint a magánéletben. Rövidebben; a szocialista életmód kibontakozásának gyakorlata ellentmondásokkal terhes, és ez érezteti hatását a nevelésben. IHÁROSI IBOLYA fi középiskolás Brezsnyev-életrajz angolul A Pergamon Press angol—amerikai kiadó Londonban megjelentette az L. I. Brezsnyevről szóló „Rövid életrajz” című könyvet, angol nyelven. A kötethez maga írt bevezetőt. Képünkön: az érdekes kiadvány London , egyik könyvkereskedésében. Völgység! hírek (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Propagandisták részére előkészítő tanfolyamot tartottak Bonyhádom az MSZMP járási bizottsága tanácstermében. A résztvevő járási és városi propagandistáik diafilmeik segítségével ismerkedtek az 1978. évi népgazdasági felada- tokíkal. * Megtartotta az év első ösz- sze jőve telét a három éve működő mórágyi honismereti kör. A résztvevő tagok és érdeklődők tájékoztatót hallgat. talk a Félvidék érdekes tájairól és népszokásairól. A témaválasztást indokolta, hogy Mórágyon közel harminc család él, ákik a Felvidékről települtek ide. A felnőtt honismereti kör elhatározta, hogy Mórágy és környéke mellett megismerkednek Tolna megye tájaival, népszokásaival. Az ismertetésre a megye történetét jól ismerő, neves szakembereket kémek majd Mire használható a televízió ? A televíziónak nemcsak múltja, jelene, jövője is van. Felnőtt koromban láttam először televíziót. A kékes fény, a megjelent kép ámulatba ejtett. Mereven ültem a képernyő előtt monoszkóptól monoszkópig. Mindenki így ült akkoriban. Ma már elképzelhető, hogy a jövőben hintaszékkel egybeépített televíziót hoznak forgalomba. A televíziót akkoriban csak néztük. Azt hittük, hogy a készülék csak erre való. Azóta kiderült, hogy a televízió sok mindenre használható. Felhasználhatjuk például borotválkozáshoz tükörként. Nem kell hozzá más, csak egy kamera, amely felveszi és megjeleníti az arcunkat a képernyőn. Igaz, hogy drágább a tévé képér, nyőjén megjelenítve borotválkozni, de megéri: pukkaszthatjuk az ismerőseinket! Mondhatjuk: mi már odáig jutottunk az életszínvonalban. hogy a lakásunkból száműztük az ódivatú tükröt. Csak odaállunk a kamera elé és máris látjuk magunkat. * Ha a szomszéd túl akar tenni rajtunk, akkor vásárolhat színes televíziót, hogy elmondhassa: az mind semmi, én színesben láthatom magam a saját televíziómban. Erre már csak úgy lehet rálicitálni, ha az ember vesz magának egy színes televíziót, amely nemcsak a virág színeit adja vissza hűségesen, hanem az illatát is. A korszerűtlenné vált készülékeinket sem kell eldobni. Ha már nem érdemes megjavítani, egy kis leleménnyel felhasználhatjuk más célra is. Készíthetünk belőle akváriumot, párakamrát a szobai növényeinknek, de ökölvívó edzéseken is jól hasznosíthatók. Rugós kötélre szerelve úgy üthetjük a televíziónkat, ahogy nekünk tetszik. * A működő készülékünket is üthetjük-verhetjük, egészen addig, amíg olyan képet nem ad, amilyent mi szeretnénk. Ahhoz, hogy valaki elérje a képen látható fehérnemű lecsúszását, természetesen jó kondícióban kell hogy legyen, mert kis ütésekre a fehérnemű nem reagál. A televízió hőskorában csak egy csatorna volt. Ezen az egy csatornán áramlott a sokféle igényt kielégítő műsor. Ezen sugároztak műsort a gyerekeknek, az öregeknek, a felnőtteknek, a lányoknak. asszonyoknak. Ezeket a műsorokat rendszerint együtt nézte a család. A nézői szokás azóta sem változott. Legfeljebb most annyi történt, hogy a gyerek arról a csatornáról, amelyen a mesét közvetítik, átkapcsol egy másik csatornára és kiabál az apjának: „Apu, ezt nézd meg!” És megtörténik a családban a szexuális felvilágosítás. A televízió ma már életünk elválaszthatatlan része lett. Mi igazodtunk a televízióhoz, a televízió pedig hozzánk. Kezdetben csak nagy dobozú, kisképernyős televíziók voltak. Az ember sérvet kapott, ha odébb kellett tenni. Az antenna is akkora volt. hogy amikor föltették a tetőre, a tetőszerkezetet meg kellett erősíteni. Ma már vannak nagyképernyős és kisképernyős, tranzisztoros, hálózatról és telepről működők, hordozhatók és nem hordozhatók, kihúzható antennások és... Ez utóbbiak jól beváltak. Nem. csak azért, mert szabadban is konzervtermészetet láthatunk rajta a természetes természet helyett, hanem egy fa mellé állítva az antennára ráköthetjük a ruhaszárító kötelet is. Mint említettem, a televízió életünk részévé vált. Egyelőre még csak mi nézzük magunkat a televízióban, de a karikatúrista szerint — és szerintem is — kifejlődőben van a kétlábon járó televízió. Ezt nem kell kézbe venni, ezt nem kell nézni, csak megy az ember és vele megy a televízió. De ez még nem valóság. Mint mondani szokták: „A jövő zenéje”. És a jövőben minden megtörténhet. Még az is, hogy a vicc nem úgy kezdődik: „Két ember találkozik...”, hanem így: „Két televízió találkozik...” Én már hallom is, ahogy a viccet hallgató harmadik televízió röhög a viccen. A televízió társunkká vált. Együtt élünk, együtt halunk vele. A televízió mindenre alkalmas. Még arra is, hogy magunkkal vigyük a halhatatlanságba!
