Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-17 / 14. szám
2 ^PÚJSÁG 1918. január 17. Földrengés Japánban Brezsnyev közelgő látogatásáról nyilatkozott Schmidt kancellár Ciánnal szennyezett, hatalmas tömegű iszap zúdult a hét végén egy aranybánya ülepítőjéből a Tokióhoz közel eső Izu-félsziget folyóiba, amikor a szombati földrengés következtében átszakadt a mérgező üledéket körbefogó gátrendszer. A nagyarányú környezetszennyeződés miatt teljesen kipusztultak a halak a Ka- nogawa és a Mochikosi folyóból és szakértők véleménye szerint a körzet természeti egyensúlya katasztrofálisan megváltozik. A hatóságok leállították azokat a vízműveket, amelyek két környező város vízellátását ezekből a folyókból biztosították. A hetes erősségű rengések óta, három napja, szakadatlan folynak a mentési munkálatok a Tokiótól 160 kilométerre fekvő térségben. A mentők munkáját nehezíti, hogy a földmozgás következtében sok út és vasútvonal használhatatlanná vált. Legfrissebb jelentések szerint a természeti csapás eddig 18 ember életét oltotta ki. Hatan eltűntek, 98-an pedig megsebesültek. A mentőszolgálat legutóbb két ember holttestét ásta ki a romok alól, s újabb három áldozat egy busz roncsai közül került elő. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár a Der Spiegel című hamburgi hetilapnak adott interjújában pozitívan értékelte a szovjet—nyugatnémet viszony alakulását és bizakodóan szólt Leonyid Brezsnyev tervezett bonni látogatásáról. Arra a kérdésre, hogy milyen kézzelfogható megállapodások megkötését tervezik a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozón, Schmidt kijelentette: „A sajtónak meg kell szabadulnia attól a képzettől, hogy politikusok csak akkor találkozhatnak, ha az újságok szalagcímeibe kívánkozó eredmény várható ettől. Sokan egyáltalán nem értik, hogy gyakran nagyon elégedetten térünk haza ilyen megbeszélésekről — „csupán” azért, mert kölcsönösen és közvetlenül tájékoztathattuk egymást. Az ilyen találkozóknak nagy jelentőséget és értéket tulajdonítok. Nem is beszélve arról, hogy a Brezsnyev. látogatás mindkét fél számára lehetőséget biztosít majd, hogy a partnert az enyhülési politika folytatásával kapcsolatos készségéről biztosítsa — nemcsak személyesen, hanem a nyilvánosság előtt is.” Róma Lemondott a kormány Hétfőn délelőtt lemondott az olasz kormány. A döntést a minisztertanács rendkívüli ülésén hozták. Giulio Andreotti, a lemon, dott olasz kormány miniszterelnöke a minisztertanács döntése után a Quirinale palotában felkereste Leone köz- társasági elnököt és hivatalosan is benyújtotta neki le. mondását. A köztársasági elnökség közleménye szerint Leone „fenntartotta magának a döntés jogát” és felkérte Andreotti kabinetjét, maradjon hivatalában a folyó ügyek intézésére. Mártírokra emlékeztek Tízezrek emlékeztek meg Berlinben Kosa Luxemburg és Karl Liebknecht halálának 59. évfordulójáról. A német és nemzetközi kommunista s munkásmozgalom két kiemelkedő alakját 1919-ben gyilkolták meg. (Képtávírónkon érkezett.) Kormányválság a válságban A döntés órája Rómában Olaszországban közeledik a döntés órája. Hétfőn lemondott a kisebbségi keresztény- demokrata kormány. Andreotti miniszterelnök azonban az új kabinet megalakulásáig ideiglenesen hivatalban ma. rád. Azt, hogy ezután mi történik Olaszországban, senki sem vázolhatja fel pontosan. Csak két dolog világos. Az egyik az, hogy az 1977. júliusában aláírt hatpárti megállapodás leglényegesebb pontjait a kormányzó kereszténydemokraták elszabotálták. A másik az, hogy mind egyértelműbb az Egyesült Államok beavatkozása az olasz belpolitikába. A HATPARTI MEGÁLLAPODÁS Ami az első kérdést illeti: emlékezetes, hogy a júliusi megállapodás hátterében a kommunista pártnak a választásokon elért rendkívüli előretörése állott. A választások megmutatták, hogy az Olaszországot harminc éve gyakorlatilag egyedül kormányzó kereszténydemokraták a gaz. dasági és politikai csőd szélére sodorták Itáliát. A választások után a parlamentben a kereszténydemokratákkal csaknem azonos erejű kommunista párt állott szem. ben, oldalán politikai szövetségesként egy lényegesen gyengébb, de így is a szavazatok 10 százaléka felett rendelkező szocialista párttal. Ilyen körülmények között Andreotti kereszténydemokrata kisebbségi kormánya csak úgy maradhatott hatalmon, ha a parlamentben a kom. munisták — rendkívüli mértéktartást tanúsítva — tartózkodnak a kormány leszavazásától. < Az Olasz Kommunista Párt ebbe csupán úgy egyezhetett bele, ha határozott garanciákat kap egy reformprogram végrehajtására. Ez volt a hat. párti megállapodás elvi alapja. Júliusban a programot a kereszténydemokrata és kommunista párt képviselőin kívül a szociáldemokraták, a szocialisták, a republikánusok és a liberálisok is aláírták. A programmegállapodás mindenekelőtt erőteljes gazdasági intézkedéseket irányzott elő. Nemcsak a válság megoldására, hanem az olasz gazdaság régóta időszerű szerkezeti átalakítására is. Emellett előírták a rendőrség és a titkosszolgálat átszervezését, valamint a közbiztonság megszilárdítását is. Már december utolsó napjaiban világossá vált, hogy a kereszténydemokraták gyakorlatilag szabotálják a megállapodást. Ekkor az Olasz Kommunista Párt a korábbinál határozottabb és erélyesebb hangot ütött meg. Szükségprogram létrehozását sürgette és azt, hogy ennek végrehajtására szülessen demokratikus egységkormány a kommunisták részvételével. Január 4-én, a hatpárti programot aláíró pártok tanácskozásán a szocialisták és a republikánusok egyaránt támogatták ezt az igényt. Sőt, a szociáldemokraták is elismerték, hogy növelni kell a baloldal tényleges felelősségét és szerepét a program végrehajtásában — anélkül' azonban, hogy az Olasz Kommunista Párt részt venne a kormányban. AMERIKAI NYOMÁS Voltaképpen ekkor éleződött ki Washington beavatkozási kurzusa. Hazarendelték a Rómában állomásozó nagykövetet, akivel előbb Vance külügyminiszter, majd a világkörüli útjáról éppen hazatért Carter elnök is tárgyalt. Ugyanakkor Olaszországba küldték Perry hadügyminiszter-helyettest. Hivatalosan azért, hogy NATO-ügyekről tárgyaljon, valójában azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az olasz hadsereg csúcsaink meglévő ellenállást megerősítse a nemzeti egységkormány megalakításával szemben. Ezt követte áz amerikai külügyminisztérium szóvivőjének nyilatkozata, amely immár nyíltan is kimondotta: az USA „nem híve annak, hogy a nyugat-európai kormányokba kommunista politikusok is be. kerüljenek”. Ilyen háttérrel kell értékelni az Olasz Kereszténydemokrata Párt vezetőségének január 12-re virradó éjszaka hozott határozatát, amelyben ismét elutasította a kommunista részvétellel lét. rehozandó egységkormány gondolatát. ELKERÜLNI A VÁLASZTÁST Az idő és a tényleges gazdasági-társadalmi feszültségek azonban másfajta döntést igényelnek. Olaszország gazdasági válsága mélyül, a terrorakciók mindennaposak. Ilyen körülmények között az ország gyakorlatilag kormá- nyozhatatlanná vált, a politikai bomlás folyamatát tehát az eddig alkalmazott módszerekkel nem lehet feltartóztatni. Ilyen helyzetben a kereszténydemokratákra és a kommunistákra rendkívül súlyos és felelősségteljes döntések várnak. Egy esetleges új választás most igen komoly politikai feszültségnövekedést eredményezne, s egyben hónapokra lehetetlenné tenne minden gyakorlati reformintézkedést. Ez egyben az egyik fő oka annak, hogy a kommunista párt miért részesíti előnyben a jelenlegi parlamenti erőviszonyok alapján létrehozandó nemzeti egységkormányt. (A szakszervezetek hasonló okokból ugyancsak ellenzik az új választások kiírását.) Várható tehát, hogy a belpolitikai harc a következő napokban éleződni fog. A megoldás körvonalai még nem látszanak — csak annyi bizonyos, hogy az eddigi módszerekkel nem lehet tovább kormányozni Itáliát. Győri Imre Berlinben Győri Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának meghívására vasárnap este Berlinbe érkezett. Kíséretében van dr. Mona Gyula, a KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője, és Kurucz István, a budapesti oktatási igazgatóság vezetője. Az MSZMP KB titkára a Német Demokratikus Köztársaságban tanulmányozza az NSZEP tömegpolitikai munkájának tapasztalatait és a tömegtájékoztatást, s eszmecserét folytat a két testvérpárt munkakapcsolatairól, együttműködéséről az agitációs és propagandamunka területén. A belgrádi finis Hétfő esti kommentárunk. A leírásokból és képről világszerte ismert belgrádi konferenciapalotában, a Száva-központban újra összeülnek a delegátusok. Sportnyelven azt mondhatnánk, elérkezett a finis, valahol már feltűnt a célegyenes. Az eddig eltelt időszakban valamennyi megvitatott kérdésről számos javaslat hangzott el, most pedig megkezdődik az összegezés, a fogalmazás ideje. A résztvevők előtt az a távolról sem könnyű feladat áll, hogy valamennyi témacsokorban, „kosárban” integrálják a konferencia során eddig elhangzott véleményeket. Ebből a bizony most még nem egyszer aggasztóah gomolygó masszából kell kikristályosodnia egy olyan, valamennyi fél által elfogadható szövegnek, amely valóban jól szolgálja a tanácskozás célját: azt, hogy a világ közelebb kerüljön a helsinki záróokmányban elfogadott ajánlások teljes megvalósulásához. Ez lenne a most induló szakasz tartalmi feladata. Ami a dolog formai részét, mikéntjét illeti, a közös szöveg csak az úgynevezett konszenzussal, teljes egyhangúsággal érhető el. Itt tehát az álláspontok összeszikráztatása és a szavazással született eredmény nem elegendő, ez a munka tehát még a diplomáciai élet általában oly bonyolult tárgyalásainál is jóval nehezebb. A feladat mégsem megoldhatatlan. A témák elvi pillérei ugyanis — hála a helsinki záróokmánynak — adottak. Talán egyszerűsítésnek hangzik, de a megoldás útja mégiscsak az, hogy valamennyi megjelentnek hűnek kell maradnia Helsinki betűjéhez és szelleméhez. Ez az igény számos nyugati ország számára eddig sajnos nem bizonyult magától értetődőnek. Pedig hisztérikus hangok és hamis ürüggyel folytatott hecckampányok helyett a Helsinkiben általánosnak bizonyult magatartás, a tapintat, kölcsönös jószándék és minden kérdés konstruktív megközelítése hozhat csak eredményt. Az viszont biztosan. Sokat segítene az általános légkör további javulásában, ha Belgrádban sikerülne elfogadtatni az .úgynevezett bizalomépítő intézkedésekkel kapcsolatos szovjet javaslatokat. Ezek jelentőségét jól érzékelteti, hogy az egyik közülük szó szerint így hangzik: „A záróokmányt aláíró államok szerződésben mondjanak le a nukleáris fegyverek egymás ellen elsőként való bevetéséről...” HARMAT ENDRE Leszállt a Szojuz-26 (Folytatás az 1. oldalról.) az űrhajó teljesen sima leszállást hajtott végre az előre megadott körzetben, mintegy 310 kilométerre Ce- linograd városától. Dzsanibe- kov és Makarov kiváló egészségi állapotban van. A leszállásról kiadott közlemény hangsúlyozza: az űrhajózás történetében mindeddig példa nélkül álló kísérlet sikere nagymértékben viszi előbbre az új, nagy űrkomplexumok kialakítását. A kísérlet sikere azt bizonyítja, hogy lehetséges az űrhajókból és az új típusú, a „második nemzedékhez” tartozó űrállomásokból hasonló komplexum összeszerelése. Mínusz 14 fokos volt a hőmérséklet és a földet hó borította abban a térségben, ahol földet ért a Szojuz—26 űrhajó a váltott személyzettel. A leszállás a legteljesebb rendben ment végbe. Dzsani- bekov és Mákarov már el is hagyta a leszálló egységet, amikor melléjük érkezett az e'3Ő helikopter. Miint Beregovoj altábornagy, az űrhajósok kiképzésének vezetője elmondotta, az űrhajósak kísérleti jelleggel hajtották véere az „űrhajóscserét”: a kísérlet egy része arra irányult, hogy a világűrben hajtsák végre a szükséges szerelési munkákat, a „testre szabott” ülések áthelyezését. LAPZÁRTA BUDAPEST Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik Ali Nasz- szer Mohamed, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke. MOSZKVA Hétfőtől mesterséges holdakkal tartják fenn a közvetlen kapcsolatot a Kreml és a Fehéz Ház között: a Moszkva—Washington közvetlen kapcsolatot szovjet Molnyija és amerikai Intelsat típusú mesterséges holdak biztosítják. Az 1973-ban erről született megállapodás megvalósítását a kozmikus kapcsolat felvételét egyidejű sajtókonferencián jelentették be Moszkvában és Washingtonban. Uraim, fogja meg valaki, nehogy a kommunisták kezébe kerüljön... ! Nagy János karikatúrája
