Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 13. szám

6 ^PÚJSÁG 1978. január 15. kérdése ................. -i -—— A z elmúlt napokban, ta­nácskozni gyűltek össze a megye sok településén a ta­nácsi vezetők, tanácstagok és választóik. Ózoráról Szek- szárdig, Kaposszekcsőtől Ma- docsáig mérleget vontak az elmúlt év munkájáról, s meg­beszélték az idei feladatokat. Bölcskén, Cikón, Dalmandon, Döbröközön, Gerjenben, Györkönyben, Kaposszek- csőn, Kétyen, Kocsolán, Ma- docsán, Ozorán, Pincehelyen, Tamásiban, Tolnanémedin és a megyeszékhelyen a tanács­üléseken, illetve a tanács végrehajtó bizottságának ülé­sén és a falugyűléseken a vezetők számot adtak, hogyan gazdálkodtak a település rendelkezésére álló pénzzel, valóban a legjobban használ­ták-e fel a köz érdekében ezeket az összegeket. Arról, hogy mennyit gyarapodott, fejlődött szőkébb hazájuk. A pénz, ami az elmúlt év­ben a megye településein a tanácsok rendelkezésére állt, nem kis összeg. A fejlesztési alapból a tanácsok több mint 700 millió forintot for­díthattak lakásépítésre, egész­ségügyi beruházásokra és hasonló tanácsi fejlesztések megvalósítására. Ennek mint­egy kétharmadát a beruházá. si jellegű fejlesztésekre for­dították. egészségügy bővítésére, s ko­rántsem utolsó sorban az is­kolák, óvodák építésére for­dítani. A költségvetési alapot tekintve gazdagabb lesz a megye, 1 milliárd 250 millió forintból gazdálkodhatunk. A többletet az új óvodák, nap­közik, oktatási, egészségügyi intézmények működtetésére lehet, és kell is fordítani, s- lehetővé válik az ellátás szín­vonalának javítása. Madocsán a rendelkezésre álló összeg ennél természete­sen jóval kisebb. A különböző bevételek, a lakásbérleti dí­jak, a szeszfőzde bevétele, az óvodában, napköziben befolyt térítési díjak, az adók, s a felsőbb tanácsi hozzájárulás 2 millió 974 ezer forintot tesz ki, 210 ezerrel többet, mint egy évvel korábban. Ebből az összegből legtöbbetj közel kétmillió forintot a kulturá­lis ágazatra fordítanak. Eny- nyi pénz kell többek között az iskola, a napközis csoportok, az óvoda működésének bizto­sítására, de ebből támogatják a kulturális és sportintézmé­nyeket is. A fejlesztési alap címszó alatt 875 ezer forint áll a madocsai tanács rendelkezé­sére. S mint azt a tanácsülé­sen ismertették, ennek egy ré­széből a Kossuth utca alsó szakaszán és a Tihany utcá­ban építtetnek szilárd bur­kolatot. A lakosság társadal­mi munkájára is számítanak, mikor 30 ezer forintot ter­veznek a Kiserdei járda be­fejezésére. S egy ennél tete­mesebb összeget fordítanak egy új utca nyitására. A tervek között szerepel, s a madocsaiak egyik legfonto­sabb feladatuknak tartják az általános iskola felújítását Erre a fejlesztési alapból 200 ezer forintot tudnak biztosí­tani. Ennél sokszorta több kell, s a hiányt, minden való­színűség szerint nem megala­pozatlanul. a madocsaiak se­• r- . A madocsai iskola, aminek felújításához a lakosság se­gítségét is kérik A tanácsok másik pénz­alapja a költségvetés. Ebből biztosították a már meglévő intézmények folyamatos mű­ködését. Erre a célra 1977- ben 1,2 milliárd forintot köl­töttek a tanácsok. Ez az ősz- szeg az adókból, óvodák, böl­csődék, kollégiumok térítési díjaiból tevődött össze, va­lamint az állami költségvetés, bői származó hozzájárulás­ból. Szűkítve a kört: a paksi járásban a községek, nagy­községek tanácsai 90 millió forinttal gazdálkodtak. A kulturális alapra, vagyis az iskolákra, óvodákra és hasonló intézményekre több mint 53 milliót költhettek el, tíz százalékkal többet, mint egy esztendővel korábban. A Duna menti községben, Madocsán a tanács végre­hajtó bizottsága szerdán tárgyalta meg az elmúlt év­ben végzett tevékenységet, ä tanácsülés pedig csütörtökön osztályozta a végzett mun­kát. Ezzel egyidőben tanács­koztak az idei feladatokról, megvitatták a teendőket is. Az egész megyében a tava­lyihoz hasonló nagyságú fej­lesztési alapból gazdálkod­hatunk. A fejlesztési ala|S beruházásra fordítható részét pontosan meghatározták, ez idén 544 millió forint. Ebből az összegből lehet lakásokat építeni, illetve fordítani az út-, vízhálózat bővítésére, az gítőkészségéből pótolják. Na, nem forintokra gondoltak itt a község vezetői, hanem arra, hogy ki-ki tudása, szakisme­rete, ereje szerint segít ebben a nem kicsi, de a diákok, a holnap generációja számára oly fontos munkában. Ezért is tartozik szorosan a végre­hajtó bizottság által elfoga­dott terveket tartalmazó be­számolóhoz a társadalmi- munka-terv. Egy év, az idei esztendő feladatai, a lehetőségek ész­szerű felhasználása volt a té­mája a héten megtartott ta­nácsüléseknek. A lakosság választott képviselői döntöt­tek, hogyan tovább. Nem volt könnyű dolguk. Az igények szinte mindenütt meghalad­ták a lehetőségeket. így a leetöbb helyen nagyon aktív tanácskozások voltak, viták, az igények és lehetőségek gondos és okos mérlegelése jegyében telt el az idő. A la­kosok képviselői, a tanács­tagok meghatározták a követ­kező tizenegy és fél hónap teendőit. Az szinte biztos, hogy ez az esztendő sem hoz mindenre megoldást, az ál­mok egyrésze nem válik való­ra, sőt, maradnak a követke­ző évekre már ma is megol­dásra váró feladatok. De az biztos, hogy előbbre lépünk. Épül, szépül, fejlődik a me­gye valamennyi települése. — sz 1 — A képzés, a továbbképzés — csakúgy, mint minden más munkaterületen — a mező- gazdasági üzemekben dolgo­zók számára sem nélkülözhe­tő. A nagyüzemi gazdaságok­ban tevékenykedő szakembe­rek továbbtanulásának mi­lyen formái ismeretesek? Ezt kérdeztük Farkas Istvántól, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetőjétől. Osztályunk, termelőszövet­kezeti vezetők, szakvezetők, középvezetők továbbképzésé­nek, valamint a szak- és a betanított munkások képzésé­nek szervezésével foglalkozik. A tsz-elnökök, elnökhelyette­sek, főagronómusok, főállat­tenyésztők, főkertészek, üzemi jogászok, üzemi állatorvosok és ágazatvezetők a MÉM Mér­nök és Vezető Továbbképző Intézetében tanulnak. A tovább­képzésnek ezt a módját jogszabály írja elő; az imént felsorolt vezetőknek ötévenként kell részt venni ezeken a tanfolyamo­kon, — kivéve a növényvédő szakmérnököket és üzemmérnö­köket, akik háromévenként újítják fel szakmai ismeretüket. A vezető-továbbképzőn a résztvevők megismerkednek a nép- gazdasági célkitűzésekkel összefüggő feladatokkal, a legújabb szakmai eredményekkel, főként pedig a vezetéselmélettel. Eb­ben az évben megyénkből 290 szakerfiber vesz részt a külön­böző egyetemekhez csatolt tanfolyamokon. A vezetőképző in­tézet Palánkon lévő kihelyezett tagozatán a középvezetők — brigádvezetők, szakvezetők — tanulnak. Az igényeket min­den évben már jó előre felmérik, és a tanfolyamokat ennek megfelelően országosan szervezik. Osztályunk szerepe nem passzív, mert segítjük a beiskolázást, és ellenőrizzük, hogy a vezetők öt-, illetve háromévenként részt vesznek-e a tovább­képzésen. A tsz-vezetők részére egy másik tanfolyamos jellegű to­vábbképzés is beindult, ennek időtartama egy hét, helye pedig a megyei tanács Oktatási és Továbbképzési Intézete. A tan­folyamok októbertől február elejéig tartanak; ebben az idő­pontban a növénytermesztési és a kertészeti munkák jórészt szünetelnek. Eddig a biztonsági megbízottak, főkönyvelők, fő­agronómusok, műszaki vezetők és gépműhely vezetők, nőbizott­sági elnökök részére tartottunk tanfolyamokat, jövő héten a személyzeti vezetők, később pedig a tsz-elnökök mennek Ten- gelicre. Egy-egy tanfolyamon 60—70 hallgató vesz részt. Az előadásokat — a tanfolyam jellegének megfelelően — országos és megyei szervek vezetői, képviselői tartják, de jönnek elő­adók a MÉM-től, a TOT-tól, a Pénzügyminisztériumból és a felsőoktatási intézményekből is. A tanfolyamok elsődleges cél­ja a gazdaságpolitikai tennivalók megvalósításának meghatá­rozása, az ebből fakadó üzemi feladatok ismertetése, valamint konkrét, szakmai jellegű információ-átadás. A főkönyvelők például pontos képet kaptak arról, hogy miként kell a zár­számadást és a terveket szabályosan elkészíteni, s megtudták, hogy az elmúlt évben milyen munkáikkal kapcsolatos változ­tatások történtek. A szakvezetők megismerkedtek például az újabban nemesített, valamint a termesztésbe kerülő növény­fajtákkal. Az 1976—77-es oktatási év kivételével 1962. óta fo­lyik a vezetők megyei szervezésű tanfolyamokon való képzése. A tapasztalatok bizonyítják, hogy ezeken a tanfolyamokon szerzett ismeretek hasznosulnak, hisz a gazdasági eredménye­ink évről évre jobbak. S minthogy az azonos érdeklődésű szakvezetők hosszabb időt töltenek együtt, mód nyílik arra, hogy tapasztalataikat kicseréljék, barátságok szövődnek, is­merik egymás problémáit, s ha arra szükség van, segítséget nyújtanak egymásnak. A továbbképzés másik formája: egyik­másik termelési rendszer a szakvezetők részére egyhetes, bent­lakásos tanfolyamot szervez. A babarci búzatermesztési rend­szer például február elején tart Harkányban egy tanfolyamot, ahol a szakvezetők tudomást szereznek a kísérleti eredmé­nyekről, trágyázási és műtrágyázási tanácsokat kapnak, meg­tudják, hogy a bevezetésre kerülő legújabb fajták milyen bio­lógiai tulajdonságokkal rendelkeznek. A szakmunkások továbbképzése céltanfolyamokon törté­nik; ezeknek szervezését a sellyei mezőgazdasági szakmunkás- képző intézettel közösen végezzük. A képzésnek erre a formá­jára a megyéből 369 szakmunkás jelentkezett. A szakmunká­sok speciális ismereteket kapnak; a mezőgazdasági gépszere­lők például kipróbálhatják a legújabb diagnosztikai eszközö­ket, felszereléseket. Nem egy olyan tanfolyam is indul, ahol az új speciális gép kezelésével, üzemeltetésével ismerkednek a hallgatók. Szükséges ez azért is, mert a mezőgazdasági üze­mekbe mind több, korszerű, nagy értékű gép kerül, s nem mindegy, hogy a gépet kezelő személyzet mennyire ismeri a gépét. Céltanfolyamok az AGROKER Vállalatnál és a terme­lési 'rendszereknél is léteznek. Mikor az AGROKER például egy új gépet hoz forgalomba, a gépet kezelő munkást beta­nítja annak kezelésére, karbantartására. Szervezzük és segít­jük a szakmérnökképzést is, — ezzel is elősegítve, hogy a fontosabb munkaterületeken megfelelő képzettségű szakembe­rek dolgozzanak. A szak- és betanított munkások képzése a szakmunkás- képző intézetek nappali tagozatán történik. A felnőttek részé­re üzemi tanfolyamok indultak és indulnak. Idén 255 általános iskolát végzett fiatalember beiskolázását kérték a termelőszö­vetkezetek és élelmiszeripari vállalatok. Főleg növénytermesz­tő gépész, szarvasmarha-tenyésztő, zöldségtermesztő, húsfel­dolgozó, erdőművelő és fakitermelő, sütőipari szakmunkásokra lenne szükség. Az épülő húskombináthoz 102 húsfeldolgozó szakmunkás beiskolázását javasolják még ebben az évben. A felnőtt szak- és betanítottmunkás-képzés az állami gazda­ságokban és a termelőszövetkezetekben kihelyezett tanfolya­mokon történik: jelenleg összesen 654-en tanulnak ilyen, fel­nőttek részére szervezett tanfolyamokon. (dvm) Az ember, ha Tolna köz­ség nevét- hallja, azonnal a világot járt hajósokra és kő­művesekre, valamint a ma­gyar textiliparban egykor je­lentős szerepet játszó selyem­gyári dolgozókra és a textil­gyár munkásaira gondol. Mindegyik szakma megte­remtette a maga hírnevét és öregbítette a község jó hírét is. A legrégibb az említettek közül a hajózás. Való igaz, hogy ennek az egykor igén nehéz szakmának a kezdete a messze múltba, az ismeret­lenség homályába vész. Büsz- ké kis erre a tolnai hajósok. Ma már csak kevesen űzik ezt a mesterséget, amely egy­kor hosszú hónapokra szakí­totta szét a családokat. A család férfi tagja (vagy tag­jai) kora tavasztól késő őszig a Dunán hajózott, s a család nő tagjai és a gyermekek itt­hon voltak. Nem sokan éltek azzal a lehetőséggel, hogy az egész család hajózzon (már- csak azért sem, mert a gyer­mekeknek iskolába kellett menniük). Gyakran megesett, hogy külhonban telelt a hajó, mert a jégzajlás megakadá­lyozta. hogy hazai kikötőbe fusson be. Ilyenkor még rö- videbb volt az idő a család egvüttlétére. dományát is. Amíg a hajósok szervezkedéséről semmit sem tudunk, addig a kőművesek, ácsok szervezkedéséről igen sok információ maradt ránk. Gyakorlatilag ebben a köz­ségben bontakozott ki me­gyénk munkásmozgalma. Mert igaz ugyan, hogy egyet­len adat van arról, hogy Bonyhádon előbb jött létre az MSZDP helyi szervezete, de ennél többet sem az iratok, sem az emlékezők nem tud­nak. Tolnán 1902-ben jött létre az MSZDP helyi szer­vezete, 1903. január 4-én pe­dig létrejött a szakmai szer­vezet, a MÉMOSZ is. De a megalakulásokat megelőző időből is van értesülésünk szervezett tevékenységükről. A kőművesek a téli pihenőt arra használták fel, hogy művelődjenek. A Tolnavár­megye című lap 1901. január 13-i számában arról olvasha­tunk, hogy a községben létre­hozták a kőműves-dalárdát. A cikkből közvetett módon az is kiderül, hogy a kőművesek túlnyomó többsége német aj­kú volt. s a cikk lelkendezik amiatt is, hogy magyar da­lokat; tanulnak, s ezzel jó szolgálatot tesznek a magya­rosításnak is. (Tudni kell, hogy a Tolnavármegye nem volt munkássájtó.^ ez magya­— Egy szocziálista temetése Tolnán. Múlt csütörtökön temettek Tolnán egy 26 éves ácsot, ki az ottani szocziálista-egyletnek buzgó tágja volt. Halálát elvtársai mélyen fájlalták, mit kegyelet­teljes részvétükkel bizonyítottak. Temetésére tes- tületüleg vonultak ki. A koporsóra nagy piros sza­lagos koszorút helyeztek s dalárdájuk négy szó- lamu gyászdalokkal bacsuztatta el a korán elhuny­tat. Dicséretet érdemel azon nagy szorgalom, inely- lyel a többnyire német ajkú kömivesek és ácsok * ......I»I. T olnán az évszázadok so­rán valóságos hajósdinasztiák alakultak ki. Hírnevet a köz­ségnek ők szereztek első al­kalommal — legalábbis ezt tartja a szájhagyomány és a községcsúfolók is erről tanús­kodnak. A községcsúfolók egyike szerint közel ezer esz­tendeje vetélkednek már a hírnév megszerzésében a tol­nai és a paksi hajósok. S ha a hírnévszerzés másként nem megy, önmaguk költik jóhí­rüket, s ilyen téli napokon, amikor itthon tartózkodtak, maguk terjesztették is ezeket. Egy-egy nagyotmondás ese­tenként oly képtelenség, hogy azt megirigyelné Münchhau­sen báró, vagy maga az Obsi­tos is. Egy alkalommal, ami­kor a tolnaiak a vita során kifogytak összes érveikből, amellyel elsőbbségüket kí­vánták bizonyítani a paksiak­kal szemben, azt találták mondani, hogy az ő elődeik Kolombusszal együtt járták meg Amerikát, s az óceánt átszelő első hajón már tol­naiak is szolgáltak. Persze nem késett sokáig a válasz sem. A vitapartner a kérdés­ről emígyen vélekedett: Ami­kor Kolombusz hajója Ame­rázatol ad a nacionalista-ízű megjegyzésre.) Ugyancsak a tolnai kőmű­vesekről szól az a hír is, amely arról tudósít, hogy szo­cialista munkástemetést ren­deztek a községben. (A tár­sadalmi temetésről ez az első hír megyénkből.) Egy 26 éves fiatal szaktársuk halt meg, a koporsóra nagy piros szalagos koszorút helyeztek el, s gyász­dalokkal búcsúztak fiatal tár­suktól. S itt kapcsolódnak az el­mondottakhoz Tolna jó hír­nevének újabb gyarapítói a selyemgyári asszonyok és lá­nyok. Az aranysárgán csillogó se­lyem mindenkinek álma volt, annak is, akinek megadatott, hogy megvásárolhatta, s an­nak is, aki nem vehette meg. Legkevesebb azoknak jutott belőle, akik előállították a csodálatos textíliát. Vajon há­nyán tudták a drága selyem hordozói közül, hogy fiatal lányok sokaságát alkalmazták éhbérért a gyárban, s az ő fürge ujjaik segítségével fej­tették le a gubóról a hajszál­nál is vékonyabb selvemszá. / — Sztrájk a tolnai selywngyárban. A tolnai selyem gyárban sztrájk ütött ki. Erre vonatkozólag illetékes helyről a követ kező felvilágosító sorokat vettük: Ta­vasz kezdetén majdnem minden évben azon kéréssel fordulnak a gyár munkásai a fel­ügyelőséghez, hogy szállítsa le a munkaidőt és emelte a nanszámhéit. Pedicr már tartasz­rikába érkezett, a paksi ha­jósok várták a parton, s ami­kor a kikötésre szánt kötelet a partra dabták, a paksiak fogták meg annak végét. A fentieknek természetesen semmi közük a történelem­hez — legfeljebb annyi, hogy mindkét községben valóban régi foglalkozás a hajózás. Ügy véljük, még a hajó­soknál is nagyobb hírnevet szereztek községüknek a kő­művesek. Ők is világot járt emberek, ők is sok jót-rosszat tapasz­taltak vándorlásaik során. Ők azonban továbbléptek, mint a hajósok. A kőművesek meg­tanulták a szervezkedés tu­lat. S ki törődött az üzem egészségügyi viszonyaival? A rossz munkafeltételek miatt igen gyakran szenvedtek tbc-ben az ott dolgozó mun­kásasszonyok és -lányok. Az osztály-hovatartozás fel­ismerése a magyarázata an­nak, hogy a tolnai építőmun­kások és a selyemfonoda dol­gozói hamar megértették egy­más helyzetét, s egymás har­cának támogatására szolida­ritási sztrájkot kezdeményez­tek. szót emeltek a másik élet- és munkakörülményei­nek javításáért is. K. BALOG JÄNOS

Next

/
Thumbnails
Contents