Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
1978. január 15. ^PÚJSÁG 7 mozik es történetek Az idei esztendőben egy újabb jubileummal gazdagabbak leszünk. Az 1978-as a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat negyedszázados évfordulója. Huszonöt év minden ember életében tekintélyes idő. Tanulságos idáig, vagv talán még kissé távolabbra is visz- szanyúlni, hiszen ma a szélesvásznú, vagy éppen a panoráma-filmszínházak korában már elképzelni is bajos a néhány évtizeddel ezelőtti helyzetet. Nagyjából egy esztendeje a mozgókép hőskorába vittük el az olvasót, az első világháború előtti évekbe, amikor a Lumiére-testvé- rék találmánya Tolna megyében még valóságos csodaszámba ment. A második világháború kezdeti éveiben ez az egykori „csoda” már kecsegtető üzletnek látszott és megyeszerte szaporodtak a moziengedélyért folyamodók. ALÁZATOS KÉRELEM Az engedélyezés a belügyminiszter kezében volt, akinek meg kelllett adni a korszellem kívánta titulust. Kezünkben egy régi formanyomtatvány, annak a szövegéből idézünk: „Nagyméltóságú Belügyminiszter Ur! Kegyelmes Uram! Alulírott azzal az alázatos kéréssel járulok Nagyméltóságod kegyes színe elé, hogy kegyeskedjék részemre... az éghetetlen hangos keskeny- filmet játszó mozgóképszínház nyitására az engedélyt megadni. Kérésem indoklására bátorkodom elmondani, hogy a községben semmiféle olyan szórakozási lehetőség nincs, amely a kocsmák káros levegőjétől elvonná a lakosságot és kulturális szempontból indokolt egy mozgószínház létesítése, amelyet én mindenkor a nemzeti keresztény eszme szellemében óhajtok vezetni.” A nemzeti keresztény eszme szellemének dokumentálására nyolcféle iratot kellett csatolni, beleértve az apai és anyai nagyszülők születési bizonyítványát is. Utána következett némi önismétlés: „Nagyméltóságú Miniszter Ur! Kegyeskedj ék indokaim figyelembevétele mellett a kért engedélyt részemre megadni és ígérem, hogy mozgószínházamat mindenkor keresztény nemzeti szellemben fogom vezetni. Kérésem tiszteletteljes ismétlése mellett vagyok Nagyméltóságod alázatos szolgája.” Ha az instanciázó (kegyesen) meghallgatást nyert, akkor megszületett a „Mutat- ványi engedélyokirat”. Veres András hőgyészi mozis például. az 1940 július 24-én kelt négyoldalas iratban egyebek közt kötelezte magát arra, hogy havonta jótékony célra Kagyméltátagá Belügyminiszter' Vr! Kegyelmes Uram! AldíruH *.»d kegye Kérésiéin :6'rák Oltási indokolt kóz»étbch lakot, azzal az alázatot kértuel laruiok Nagv is színe elé, hogy kegyeskedjék részemre kézségben s/am áben, az éghetetlen hangoskeskenyfilmet iái szó mozgóképszínház nyitására az engedélyt megadni indokolására bátorkodom elmondani, hogv községben semmi!«I, i lehetőség nincs, amely a kocsmák Iribos tevcgo^tiii jrfvomtá a lakosságot e» kulturális szem- egy mozgoczinház létesítek«, amelyet cn mindenkor a nemzeti keresztény eszme szellemében Melit-kelten idectalöloai: , i'U dali Születési bizonyítványomat, apai. anyai születési bizonyítványomat. Bf apai nagyszülők és anyái nagyszülők születési bizonyítványát. l .. erkölcsi bizonyítványomat, vagyoni helyzetemet igazoló iratot aanak bizonyságául, hogy a mozgószinhaz berendezéséhez és •rts.jhoz kellő anyagiakkal rendelkezem. * / alatt politikai megbízhatóságomat igazoló iratot, illetőségemet és magyar honosságomul igazoló okiratot. s/ ■' vetítőgép vásárlásáról szóló tanúsítványt, 1 helyiségbérleti megállapodást. .agyir.itnwgü Miniszter Úr* Kegyeskedjék indokami ligyelembevétele mellett s kért engedélyt részemre ígérem, hogy mozgós?,!óhazámat mindenkor keresztény nemzeti szellemben íofom vezetni, tisztelettelI«. ismétlése mellett vagyok Nagy méltóságod alázatos j így kellett levelezni egy kegyelmes úrral egy-egy külön előadást tart, .melyeken , .csakis a filmtanács által kijelölt hazafias és nemzetnevelő mozgóképek mutathatók be”, hetente egy délelőtt ugyanilyen célú ifjúsági előadásokat rendez. Vagyis a horthysta állam nagyon pontosan tisztában volt a film politikai propaganda jelentőségével. FÖLDMŰVES MOZISOK A falusi mozik jó része ebben az időben vállalkozó szellemű gazdálkodók pénzéből épült. (Tolnanémediben például éppen 7 hold föld árán.) Rangosabb helyeken — Báta, Kocsola — a korcsmái báltermeket hasznosították ilyen célra, máshol a meglévő lakóházat toldották meg moziteremmel. (öcsény, Duna- szentgyörgy, Gyulaj, Gerjen, Magyarkeszi, Döbrököz, Re- göly, Nagykónyi, Ozora, Teve! és a már említett Tolna- némedi.) Az akkori mozik közül — átépített, modernizált formában — nem is egy máig működik. A számítás nem mindig vált be, a sár- szentlőrinci korcsmái mozi például hamar megbukott. Ezek a mozik családi kezelésben voltak, a műszaki ismereteket többnyire a férj, vagy a legény fiú sajátította el, a jegykezelés az asszony dolga volt. A maihoz hasonló szervezett filmkölcsönzésről még álmondni se lehetett, a mozis Pesten, a különböző kölcsönző vállalatoknál szerezte be a filmeket. Akik elé a nagyméltóságú miniszter a legkülönbözőbb politikai követelményeket támasztotta, azok a maradék idejükben természetesen igyekeztek minél hamarább pénzhez jutni, könnyebben élni, mint korábban. TANÁCSI FILMSZÍNHÁZAK A felszabadulás után részben a pártok, de elsősorban a földművesszövetkezetek vették át az akkor még szinte kizárólag 16 milliméteres filmeket játszó mozikat. Föld- szöv-mozi volt Pincehelyen, Bölcskén, Várdombon, Alsó- nánán, Nagyszokolyon —, hogy csak néhányat említsünk. A szakmai továbbképzést a MÉSZÖV szervezte Budapesten, 3 és 6 hónapos bentlakásos tanfolyamok keretében. Nem is akárhol, az 1949-es tanfolyam például a margitszigeti Nagyszállóban volt. Emellett egy sor tanácsnak is volt saját „mozi vállalata”. Az emberek világa kitágult, a mozit egyre több helyen várták, igényelték. Várdombon, Nakon, Alsónánán, Mórágyon és Mucsiban előbb volt mozi, mint villany. Mu- csi idősebb lakosai még bizonyára emlékeznek arra, amikor hajnali 3-ig is legalább két tucatnyi ember várta a mozinál, amig beindult az aggregátor és ki. gyulladt a faluban az első fény, melyet nem petróleum- lámpa vagy gyertya szolgáltatott. Falvak népié mozdult azért, hogy mozit teremtsen. Alsónánán tíz napba se került, amíg átalakítottak egy többé kevésbé megfelelőnek tűnő — parasztházat. Bikácson még a vadásztársaság is összefogott, amikor híre ment hogy ha nem készülnek el időben, az ide szánt gépet elküldik Koppányszántóra. Várdombon, Váralján, Udvariban, Nakon, Pálfán, Páriban és Nagyszokolyban szekérrel gyűjtötték be a közadakozásból származó ülőalkalmatosságókat. A szervezést, a mozihálózat bővítését ekkor már az 1948-ban alakult MOKÉP végezte, mely csak a filmszín. házak állami kezelésbe vétele után alakult filmforgalmazási vállalattá. A MOKÉP 30 éves lesz az idén, a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat 5 évvel fiataEgy sikertelen mozi, avagy ami a szekszárdi kertmoziból még látható... Fotó: K. Z. labb. Amikor előbbi elkezdte — immár nem elsősorban üzleti szempontok szerint — a megyei mozihálózat megteremtését, 16 olyan filmszínház volt Tolnában, melyben 35 milliméteres filmeket játszhattak. Most 37 van. O. I. Kutyás Históriák O A nyolcemeletes lakóházban a huszonhat lakás közül csak egyetlen egyben van telefon. Ráadásul közel és távolban sincs nyilvános készülék, de még egy étterem sem, ahonnan mondjuk orvost lehetne hívni. Így aztán sűrűn kopogtatnak V.-ék ajtaján, többé-kevésbé sürgős telefonok miatt. V.-ék, bár elátkozták százszor a percet, amikor a telefonkészüléket beszerelték lakásukba, meg- adóan tűrik az inváziót. Egyik este, éppen abban a pillanatban csengettek náluk, amikor a házaspár már lefeküdt, szépen, lassan, előbb csak szundikálva süllyedni kezdett a mély álom felé. A brokátkön- tösös férfi alig várta meg az ajtónyitást, már nyomult befelé. Orvost kell hívnom — közölte izgatottan, és türelmetlenül topogott, amíg a háziasszony pongyolát kapott magára. A brokátos a holtidőt kihasználva sebtiben bemutatkozott és azt is elárulta, hogy a hatodik emelet kettőben lakik. Majd mohón rávetette magát a készülékre és hamarosan már tárgyalt is az orvossal, míg a háziak kornyadozva várakoztak a hálószobában. A hallt, ahol a telefon áll, csak egy kis beugró választja el a hálótól, így természetesen minden szót hallottak. A segélykérő hirtelen jött, hányással járó rosszullét miatt zaklatta a késői órán az orvosdoktort, kisvártatva az is kiderült, hogy a beteg tíz sonkás palacsintát fogyasztott vacsorára, mivel H. úr felesége nem tudott ellenállni neki, amikor újra és újra követelte a következő adagot. Ezután hosszú csend következett, majd H. úr dühösen elköszönt az orvostól, és lecsapta a kagylót. — Köszönöm szépen a jótanácsokat, sokra megyek velük — mondta ingerülten. Kimenőiéiben még hozzátette: — Már az állatorvosokban sem bízhat meg az ember! V.-ék elméje ekkor világosodott meg, „ki” lett rosszul H. úrék családjában. Maxi, az eb. o Késő őszi délután, mindenki sétál. Sétál Szabolcs is apukájával, és ahogy egy majdnem másfél éves emberkéhez illik, mindent megnéz, ha lehet, meg is tapint. Sétál H. úr is, mellette szalad a kutya. A szép fekete állaton piros bársonydíszes posztómellény, ami meglehetős feltűnést kelt. Valóban csinos darab, dicséri a kutyaszabó kezét. A kisfiú lába földbe gyökerezik az ámulattól, aztán boldogan visítva rohan a kutyus felé, önfeledt vau-vauzással. A Vau-vau-nak tisztelt Maxi kutya csodálkozva nézi a feléje rohanó apróságot, látnivalóan kész a barátkozásra. Ekkor azonban közbeszól a sors, azaz a felnőttek tiltó szava, ami ebben az esetben így hangzik: — Gyere, kicsim, menjünk innen, na, ne félj, nem bánt senki! Azzal H. úr karjába kapja Maxit, és elmenekíti Szabolcs elől. o V.-ék telefonja cseng, és mint kiderül, ezúttal szokatlan dologra használják. Egy lakótárs telefonál a pályaudvarról, méghozzá egy asszony. Nevét nem értik. Panaszosan közli, hogy már félórája rostokolnak odakinn, de sehol egy taxi. Az eső viszont ömlik, és itt van a kicsi is. Nagyon kérik V. bácsit (így), menjen ki értük a kocsijával, örökké hálásak lesznek. V. „bácsi” nagyot sóhajtva szedelőzködik, míg hitvesé fejből sorolja, hány autóbuszjárat közlekedik lakótelepük és a pályaudvar között. V.-nek az ad okot először gyanúra, hogy H. urat pillantja meg a pályaudvari váró ajtajában. Valóban, H. úr őt várta, hevesen integet. Beugrik a kocsiba, kinyitja a hátsó ajtót, már ott is a szőke asszony — lám, ezt sem tudták V.-ék, hogy ő a feleség, az ismert porcelánfestő — karján pléd-csomag. Természetesen V. már nem lepődött meg, amikor a „kicsike” nem oázott, hanem halk, kutyahangon nyüszített fel egy kanyarban. VIRÄG. F. É. Főiskolások Szekszárdon Egyszerre vevő és eladó Főiskolai vagy egyetemi hallgatónak lenni — életforma. A belőle kiöregedett diákok méla szomorúsággal szokták tanúsítani, hogy csodálatosan szép és megismételhetetlenül egyszeri életvitel. Persze a kialakítása nem mindig megy zökkenőmentesen. Különösen az olyan helyen nehéz, ahol nincsenek még a hagyományok ösvényeit kitaposott felsőéves generációk A tanítóképzősök személyi igazolványában az áll: főiskolai hallgató. Ténylegesen is annak tekinthetők már? Aligha. A legfontosabb ugyanis nem a középiskolához képest megváltozott tanulási tempó, és a felszaba- dultabb látványosabb külsőség, hanem a meghatározó szellemi erő, amely meg tudja maga körül pezsdíteni a kulturális életet. Szép számban akadnak szekszárdiak és megyebéliek, akik a főiskolásoktól okkal és joggal remélik a többféle vonatkozásban is szunnyadó szellemiség fellendítését. A türelmetlenség azonban, amellyel sokan viseltetnek a mindössze fél éve működő intézmény iránt — nem vezethet jóra. Elemi józanság diktálja, hogy tudomásul vegyük a kezdeti időszak problémáit és egyúttal értékeljük az első szárnypróbálgatásokat is: az irodalmi színpad, az énekkar, a képző- művészeti kör és a honismereti szakkör csíráit. Nem hagyható figyelmen kívül egy másik tény sem. A főiskolások otthonteremtése és otthonra találása nemcsak szellemi síkú. A nagyobbik részük kollégista, s a kollégium, tudvalevőleg, kitűnő alap a jó légkör és az alkotókedv kifejlesztésében. Mármint ideális esetben. A pillanatnyilag meglévő gyakorlat sajnos nem nevezhető annak: ahol egyazon épületben középiskolások és főiskolások is laknak — ott a súrlódások, apróbb összeütközések szinte •kikerülhetetlenék. A megoldást feltehetőleg, a főiskola saját kollégiumának 1980-ra tervezett átadása hozza meg. Addig is, azután is érvényes marad azonban a címben jelölt kitétel: a főiskolás egyszerre vevő és eladó. Az „üzlet” szónak rossz a csengése, itt viszont nemes üzlet jöhetne létre a főiskolások és a megye közt. Elvileg — akár a mesében — mindenki megkaphatná a magáét: a főiskolások gyönyörűszép diákéveket, az irodalom barátai színvonalas vers- és prózamondókat, a megye alsótagozatos iskolái pedig jól képzett, tájékozott, a világ ügyeivel szemben nyitott tanítókat __ K OVÁCS MÁRIA 1913-ban nyílt meg az első állandó mozi Szekszárdon, mely most művészfilmek vetítésének színhelye.
