Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
I VIS. január 15. /''tŐÜJÍV ^PUJSAG 5 Kontár kérdések A történelemből fennmaradt emlékek tanúsítják, hogy Zeuszról már olyan tekintélyes „káderes” nyilatkozott, mint Homérosz, aki ráadásul nem átallott» a főistenről kimondani, hogy „hirtelen haragú”. Voltak persze mindenféle lázongok, akik nehezményezték személyük „kartotékolását”. És erről alkalmasint ki is mondták a véleményüket. „Jobb volna lenni messzi sivatagban...” panaszkodik például Kosztolányi, mert: „...beírták nevem mindenféle könyvbe, és mindenképpen számon tartanak...” Azt hiszem — ma is él az emberekben — ha esetleg kimondatlanul is — valami ilyesfajta berzenkedés a „számontartás” ellen. És mondjuk, ha nem ilyen klasszikus megfogalmazásban —, de éppígy berzenkedik a káderezés ellen az a kiemelt gépszerelő, aki úgy tartja, azért nem lett csoportvezető, mert egy este épp a személyzeti vezető ablaka alatt gyújtott rá az „akácos útra...” * Párt-, minisztertanácsi, minisztériumi, megyei tanácsi határozatok, rendeletek rögzítik a jelenlegi káderpolitikai teendőket, a munkahelyi személyzeti feladatokat. Esküvel pecsételt fogadalom után, módom volt egy megyei vállalatunk páncélszekrényében őrzött személyzeti dossziéba belelapozni, és elbeszélgetni a mai káde- rezési gyakorlatról. Mivel amolyan aktakülönlegességről van szó, hadd mondjam el a „receptjét”: „Végy egy személyi lapot, add hozzá az illető valamennyi adatát, hints rá egy-két iskolai bizonyítványt, kitüntetésről, fegyelmiről szóló igazolást, majd az egészet tűzdeld meg jó vegyes véleményekből gondosan összeállított minősítéssel.” Ez hát az a titokzatos, szigorúan kezelt anyag — amelyet munkahelyenként, beosztástól függően állítanak össze az emberről. Nem akarok ágálni a már idézett Kosztolányi-ki- fakadás ellen, sem pártját fogni a szintén felemlített antialkoholista és magyarnóta-ellenes személyzetisnek, de tényként kell elfogadni —, hogy a minősítések ösz- szeállítása — elvben — mindenütt szigorú demokratikus keretek között történhet csupán. Egy-egy minősítés valóban gyakran „vegyes felvágott”, hisz a legilletékesebb vezetők, mozgalmi irányítók véleménye alapján áll össze. Honnét hát a berzenkedés mégis néha? Van néhány összetevője. Anélkül, hogy kitérőt tennék a káderezés történelmi múltjából esgtleg „átöröklött” érzelmi konvenciókra — a ma problémáiról szeretném elmondani a véleményemet. Először is, nehéz kiszűrni a minősítés során azokat a szubjektív tényezőket, amelyek különböző árnyalatot adhatnak a még oly tárgyilagos véleményeknek. És ez sem közömbös akkor — amikor egy-két évre „betonba” öntünk egy emberről kialakult (kialakított?) véleményt. Van aztán egy — talán ennél is meghatározóbb tényező. Azt hiszem, nehéz lenne megcáfolni, hogy tulajdonképpen, mindenkiről kétféle káderlap létezik. Az egyik a már leírt módon készült, gondosan őrzik illetéktelen tekintetek elől — és ami szintén nem mellékes —, mi magunk is tisztában vagyunk a tartalmával. A másik „káderlap” az, amit nem rögzítettek írásban — csak szájhagyomány útján terjed és természetesen ennek megfelelően gyakorta változtatja tartalmát. És legtöbbször akiről szól, nem is tud róla. Ami ennél is rosszabb — legfeljebb későn... Itt kezdődik, ebben gyökerezik a személyzetis munka, a kartotékolás elleni mai bizonyítékunk. Ugyanis — nehéz kivédeni azokat a hatásokat, amelyeket az ilyen „száll a madár ágrul ágra” alapon kialakult „dosszié” gyakorol a valódi káderanyagunkra... Sőt, ami még ennél is rosszabb, ha a felfektetett, objektivitásra törekvő személyzeti anyagunk tartalma fölé nő, a már említett „népmeséi” kádervélemény. Személyzetistől hallottam — kevesli azt a fajta figyelmet, amelyet a gazdasági vezetők egy-egy döntés előtt a hivatalos anyagnak szentelnek. És — ez is mitagadás, azt látszik alátámasztani, hogy személyiségünk jogait és lehetőségeit kevésbé befolyásolja egy- egy bűvös személyzeti dosszié. Tehát nem is a káderezés ténye ellen lázongunk annyira, hisz az az emberrel való okos gazdálkodás egyik fontos eszköze lehet. Sokkal inkább azért, hogy az „iparengedély nélküli”. vagyis kontár káderesek véleménye papíron se. de fülekben se rögződjék. Ellenkező esetben igaza van Kosztolányinak... GYŰRI VARGA GYÖRGY „Ae év legjobb képei” —................................................................................................................................................................................. - ................................................ ...................-...........................................................................................................................-............................................................................................. A Tolna megyei Fotóklub hagyományos, pályázattal egybekötött kiállításának anyagából válogattuk összeállításunkat. A klub tagjai, többségükben amatőr fotográfusok, szabad idejükben, hobbiként foglalkoznak a fényképezéssel. Közös céljuk mai életünk feltárása, a fotó „nyelvén” történő művészi tükrözése. Ehhez a nem kis feladathoz ad segítséget a fotóklub. Előadásokkal, alkotói vitákkal, kiállítási, pályázati lehetőségekkel. Szek- szárdon, a megyei művelődési központban rendezett (holnap záruló) kiállításon láthatók a most közölt felvételek és a klub többi tagjának 1977-ben készült legjobb képei. I Ozorai Gábor: Portré Herner Lajos: Elniakarás... Báli János: Lányportré Dr. Radnai Tibor: Szóló IVlatók Lajos: öregség
