Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-13 / 292. szám
1977. december 13. KÉPÚJSÁG 3 Nemrég ülésezett az MSZMP Központi Bizottsága és az idei év gazdasági mérlegét megvonva döntött az 1978-as esztendő tennivalóiról. Most mégsem erről az időszerű állásfoglalásról, hanem a Központi Bizottság ezt megelőző, október 20-i tanácskozásán elfogadott dokumentumról lesz szó. A hosszú távú külgazdasági politikának és a termelési szerkezet fejlesztésének másfél hónapja jóváhagyott irányelvei ugyanis a fejlett szocialista társadalom felépítésének korszakos időszakára szólnak, s egyben kulcsot adnak mai helyzetünk és aktuális tennivalóink megértéséhez is. Kiinduló példánk az idei esztendő. Lendületes ipari termelésnövekedés, kiugróan magas mezőgazdasági eredmények. A nemzeti jövedelem mintegy 8 százalékos nö. vekedése az utóbbi esztendők rekordja. A leglényegesebb — az ötéves terv homlokterében álló — feladat mégis megoldatlan maradt: a népgazdaság egyensúlyi helyzete mind a tervezettnél, mind a tavalyinál kedvezőtlenebbül alakult. NINCS SZERENCSÉNK? Rosszul jött ki a lépés? Ismernünk, értenünk kell, hogy mi történik velünk, körülöttünk ! A tőkés világpiaci cserearányok változására ismét ráfizettünk. Mert drágább lett például a kávé, amit vásárolunk és olcsóbb lett a gabona, a hengerelt áru, amit eladunk. (Jövőre szintén 2—3 százalékos cserearányromlásra számíthatunk a tőkés külkereskedelemben. A szocialista külkereskedelemben 1975-től minden évilen cserearányromlást szükséges terveznünk, mindaddig, amíg a KGST-árak fokozatosan el nem érik a tőkés világpiaci árszintet.) Ha ráfizetünk a külkereskedelemre, vonuljunk vissza a világpiacról. Ez az egyik kínálkozó megoldás. A teljes visszavonulás persze teljes, séggel lehetetlen. Jelenleg például 10 millió tonna kőolajat használunk fel, s ebből 8 milliót importálunk. És a bauxitot kivéve hasonlóképpen magas az importból származó különböző nyersanyagok aránya is. Nem mondhatunk le a speciális gépek és berendezések behozataláról se. De mindezek ellenére szűkíteni lehetne a külkereskedelem hatókörét, visszafogni, fékezni dinamikus növekedését. EGYETLEN LEHETŐSÉG A másik kínálkozó reagálás, megoldás: kárpótoljuk magunkat a veszteségekért a tett színhelyén, a világpia. con. Eszerint kihasználjuk mindazokat a lehetőségeket, amelyek számunkra előnyösek és amennyire csak lehet, visszaszorítjuk a kedvezőtlen hatásokat. Az MSZMP XI. kongresszusa egyértelműen emellett az alternatíva mellett döntött, amikor a nemzetközi munkamegosztás elmélyítését, a benne rejlő tartalékok kiaknázását határozta el. A Központi Bizottság október 20-i ülése pedig körvonalazta a külgazdasági stratégia fő vonalait, a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveit. Iparágként, termékcsoportonként jelezte a fejlesztés fő irányait. Elvetette a fejlesztés mindenre kiterjedő, egyetemes igényét, s a szelektálás, a rangsorolás, a válogatás módszerét alkalmazta, kérte és kéri számon. A kis és közepes országok csak úgy lehetnek verseny- képesek, ha hasonló sorozat- nagyságban gyártják termékeiket, mint a gazdasági nagyhatalmak. A kis ország gazdasági potenciáljával összhangban minél kevesebb terméket gyárt, annál nagyobb intenzitással vesz részt a nemzetközi munka- megosztásban. „A struktúra fejlesztésével érhető el, hogy a cserearányromlásból származó veszteségeket mérsékeljük, illetve a keletkező hiányt megszüntessük és a társadalmi termelés hatékonysága erőteljesen javuljon — mondotta Németh Károly, a Központi Bizottság októberi ülésén —, ily módon lehet növelni ugyanis azoknak a termékeknek és tevékenységeknek a volumenét és részarányát, amelyek a rendelkezésre álló munkaerőt és a viszonylag szűkös beruházási forrásokat gazdaságosan hasznosítják. Ennek révén érhetők el olyan exportárak, amelyekben nemcsak a megnövekedett alapanyag, és energiaköltségek térülnek meg, hanem megfelelő mértékben hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez és az életszínvonal emeléséhez szükséges források bővítéséhez is.” A termelési szerkezet korszerűsítése szűkíti a meglévő, hazai gyártmányok választékát, növeli a nemzetközi munkamegosztás szerepét, hatásfokát a magyar népgazdaságban. A nagyfokú specializálódás egyben fokozza az ország világgazdasági érzékenységét, sebezhetőségét. így erőfeszítéseink zsákutcába torkollhatnak, ha a versenyképesség nem párosul gazdasági rugalmassággal, manőverező, . alkalmazkodó készséggel, ha az árhullámzások, a konjunktú- rás ingadozások a világgazdasági megrázkódtatások elől nem tudunk hajléko. nyan, nagyobb veszteségek nélkül kitérni. Ma már tapasztalatból tudjuk, hogy a mind szorosabb együttműködés a KGST-országokkal mérsékelheti, de nem ellensúlyozhatja a tőkés világpiac közvetlen káros hatásait. Bebizonyosodott, hogy a fokozatosan képződő szocialista világpiaci veszteségek ugyancsak versenyképességgel és rugalmassággal ellensúlyozhatok. Gazdaságunk versenyképessége és rugalmassága egyenlőre még messze elmarad a követelményektől, ennek sajnálatos bizonyíté. ka: a termelés, az export szerkezeti korszerűsítése vontatottan halad, elmarad a tervezettől. Döntően ezért alakult kedvezőtlenül a külkereskedelem egyensúlya és ezért romlanak tovább a tőkés cserearányok. Gazdaságunk idei dinamikus fejlődése, a termelékenység rg- kordnak számító 7,5 százalékos emelkedése azért ellentmondásos, mert egyaránt újratermelte a jót, a korszerűt és a túlhaladottat, az el. avultat is. NE ÍGY, MÁSKÉNT! Gazdasági helyzetünk nehéz. Aki csak az 1977-es „rekordokat” ismeri, illúziókban él, s várakozásai, igényei indokolatlanul felfokozottak lehetnek. Feladataink elsősorban nem mennyiségileg kifejezhetőek, a minőségi változás pedig, mint a múlt és a jelen kritikája, nehezen megfogalmazható tapasztalati alapon. Valamikor azt mondhattuk: így, csak egy kicsit jobban. S beértük a szerény, de mindenre kiterjedő és rendszeres fejlődés, sei. Most viszont azt kell mondani: ne így, másként! S az átlagok mögött várjuk, kérjük a vállalatok, a személyek kiugró teljesítményét, vállalkozását, kezdeményezését. Egyensúly, cserearány, szerkezet (vagy struktúra), szelektvitás .— e nem éppen közhasználatú fogalmak a vezetésre, az irányításra háruló tennivalókat jeleznek. Ezért érthető módon visszafogott a Központi Bizottság nagyjelentőségű határozatának propagandája is. A gazdasági reform bevezetése időszakában túlzásba vittük a szabályozók, a mechanizmus sulykolását, és okultunk belőle. Most inkább mintha a másik véglet, helyzetünk és feladataink szűkkörű, diszkrét kezelésének veszélye kísértene. Érdemi változást napjaink, ban sem érhetünk el a tömegek tudatos támogatása nélkül, helyzetünkről, újszerű feladatainkról közérthetően kell szólni. Hogy megértéssel találkozzék a profil-, a termék- és az esetenként elkerülhetetlen munkahely- változás. Olykor a jelentéktelen átszervezést is égzengés kíséri, mert a változás néhány ember érdekeit sér. ti. Mi lesz, ha- száz, vagy ezer- embert csoportosítanak majd át? És esetenként nemcsak a munkahely, a munka változik meg, hanem új szakmát is kell tanulni. MEGKÍMÉLNI A SZÉLSŐSÉGEKTŐL Akárhogyan közelítsünk tennivalóinkhoz, a dolgozók széles rétegeit kell cselekvésre sarkallni, jobban beavatni dolgainkba. Két szélsőségtől mindenesetre megkímélhetjük őket: az általánosságoktól és a szakmai részletektől. Az embereket nem az érdekli, hogyan alakul majd a különböző nép- gazdasági ágak, iparágak aránya, sorsa. Az izgatja őket, mi lesz a vállalatuk, kai, mi lesz ővelük? És természetesen kíváncsiak arra is, mit tehetnek, a népgazdaság, a vállalat, az üzem és saját sorsuk jobbrafordí- tásáért. KOVÁCS JÓZSEF Az állampolgárok mind teljesebb bekapcsolódása a közélet és az államélet folyamatába, egyre inkább a lakosság belső igényévé válik. Ennek megvalósulásában — mint a közvetlen demokrácia egyik kifejezője — jelentős helyet foglal el a falugyűlés, örvendetes, hogy a tanácstörvény szellemének megfelelően, évente mind több településen tartanak falugyűlést és városkörzeti tanácskozást. — Annak a levélnek bevezetőjét idéztük indításként, amelyet dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke és Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára küldött a helyi tanácsok elnökeinek. A falugyűlésekre, megyénkben éppúgy, mint országosan — a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala állásfoglalása alapján — 1977 decembere és 1978 áprilisa között kerül sor. Csajbók Kálmánnal, a megyei népfrontbizottság titkárával beszéltünk a falugyűlések előkészületeiről, az összejövetelek feladatairól, a tennivalókról. — A falugyűlést a tanács hívja össze, szervezésében, lebonyolításában közreműködik a Hazafias Népfront helyi bizottsága. A szervezés egyik fontos célja, hogy az állampolgárok minél nagyobb számban vegyenek részt a tanácskozásokon. Ezért a nagyobb lélekszámú községekben célszerű több részfalugyűlés tartása. A centrumtól távolabb lévő települések, tanyai körzetek lakossága számára indokolt kihelyezett tanácskozások szervezése. Javasoljuk, hogy a falugyűlésekhez hasonlóan, városkörzeti tanácskozásokat, várospolitikai fórumokat szervezzenek. — A lakóhely és a munkahely kapcsolatát erősítik az üzemek, a szövetkezetek, az intézmények dolgozóinak gyűlésein adott tanácsi tájékoztatók. — Javasoljuk, hogy a falugyűlések, városkörzeti tanácskozások tűzzék napirendjükre az 1978. évi terv helyi célkitűzéseit, a település V. ötéves fejlesztési tervének időarányos áttekintését, a település környezetvédelmével kapcsolatos kérdéseket, a lakóhely tisztaságának helyzetét, a társadalmi munka növelésének lehetőségeit és konkrét feladatait. — Éppen a célkitűzések jobb megvalósulásának érdekében, célszerű a falugyűlésekre és a városkörzeti tanácskozásokra meghívni a nem tanácsi szervek — üzemek, szövetkezetek — vezetőit, mivel a felvetések egy része, várhatóan, őket érinti. — A tanácskozások egyik napirendjeként javasoljuk a települések környezetének védelmével kapcsolatos kérdéseket, kiemelten a lakóhely tisztaságának helyzetével való foglalkozást. Ajánlatos úgynevezett állapot-térképet készíteni. Ennek alapján elemezni lehet a jelenlegi helyzetet és ki lehet jelölni a jövő tennivalóit. — A falugyűléseken másik napirendként, kívánatos értékelni az V. ötéves terv helyi megvalósulását, időarányosan. Célszerű áttekinteni a főbb beruházások — lakásépítés, kommunális létesítmények, gyermekintézményi hálózat — helyzetét, a lakosság közreműködési lehetőségének helyzetét. — A falugyűlések, városkörzeti tanácskozások — ameny- nyiben azokon a területen működő gazdasági egységek képviselői is részt vesznek — alkalmasak arra, hogy a fejlesztési elképzelések megvalósításához, a lakosság mellett, megnyerjék az üzemek, szövetkezetek dolgozóit is. A városokban az eddigieknél jobban kell számolni a lakóbizottságokkal. — A falugyűlések, városkörzeti tanácskozások lehetőséget biztosítanak az országgyűlési képviselők és tanácstagok választókerületi munkájának segítésére, népszerűsítésére, ezért részvételük feltétlenül indokolt. — Gondoskodunk arról, hogy a falugyűléseken, városkörzeti tanácskozásokon elhangzott észrevételek, javaslatok ne sikkadjanak el, valamennyit megvalósítjuk, illetve valameny- nyire válaszolunk majd. Különösen számítunk a munkafelajánlásokra, kérjük és igényeljük a lakosság segítségét szép terveink megvalósításához. L. Gy. Bátaszéki védőkötény - ausztráliai henteseken Decembertől jövő évre termel már a fémipari Az elnöki szobáiban, üvegvitrinben a szövetkezet termékei. A főhelyen pikkelyes fém'kötény — mintha újkori lovagi játékokhoz készült volna. Mellette hasonló „drótkesztyű”, és sokféle apró fémgömb... A laikusnak elsőre szinte hihetetlennek tűnik, hogy az efféle termékeknek piacuk van. Aztán a számok, a cáfolhatatlan statisztika megdönti a kételyeket. Az apró „fémpitykék” —■ különböző méretű fémzsírzó- gom'bok és a megrendelők köFarkas Józsefné hegeszti a kesztyű láncszemeit. zött olyan cégék szerepelnek mint az Ikarusz, a Rába, a Ganz-MÁVAG. Ezek nélkül az apró kellékek nélkül a sokmilliós konstrukciók sem állnak össze — és hát nem a nagyipar feladata ezek gyártása. Ilyen esetekben kell beállni a sorba az ipari szövetkezeteknek és ezzel tudják igazán meggyőző módon igazolni létjogosultságukat. A bátaszéki szövetkezet ezekben a termékeiben csaknem profilgazda, és az ország minden részéből érkező igéBalázs János már az automata forgácsolókat szokta... nyékét kell hosszú távon is kielégíteniük. Másik fő feladatuk szintén keresett cikk — húsipari védőkötényeiket és kesztyűket gyártanák — exportra is. A fémből szőtt védőruha teljes védelmet biztosít a legveszélyeztetettebb munkákö- rökben — és az már nem a bátaszékiek hibája, ha használatukkal ritkán találkozhatunk. Pedig e felszerelések igazán nem filléres holmik, rendkívül munkaigényesek, és ezeknél a minőség — érthető módon — végképp „húsbavágó” kérdés. A szövetkezet dolgozóit dicséri, hogy ilyen magas követelmények ellenére sikerült termékeikkel betörni a külföldi piacra is, hisz még a tengeren túlra is szállítják az általuk készített kötényeket. Ennyi a munkájuk gyakorlati, mondhatni látványos része. Kevésbé látványosak azok az erőfeszítések, amelyeket a kollektíva tett ebben az esztendőben is, hogy növeljék a munka hatékonyságát, és a maguk adottságai szerint megvalósítsák az intenzív termelés alapvető követelményeit. Saját erőből közel négymillió forintot fordítottak a műszaki színvonal fejlesztésére, hogy .minél kevésbé maradjon nyoma a „manufakturáüs” kisüzemnek. Ehhez társult a jól választott termékszerkezet, a piaci biztonság — és, nem utolsósorban az emberek hozzáállása — az eredmény — november harmincra teljesítették az éves tervüket. Méghozzá úgy, hogy a létszám enyhén csökkenő — a megyei besorolás kívánalmai szerint — és az exportot az elmúlt évihez képest megháromszorozták. 1977 tehát sikerév volt a számúikra. A szokásos hogyanra — egyszerű választ kaptam: „Dolgozni kell...” Dolgoznak még az öreg masinák is. Egy ember, egy gép... Fotó: Gottvald K.
