Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-11 / 291. szám

A könyv az NDK-ban Évente 145 millió példány könyvet adnak ki az NDK- ban. Tavaly 5955 könyveim szerepelt a kiadók listáján, s az ország minden egyes la­kosára minden évben nyolc új könyv jut. Az állami könyvtáraknak 17 millió rend­szeres olvasója van, akiknek évente 87 millió kötetet köl­csönöznek. A 80 kiadóvállalat közül 40 tudományos és szakirodal­mat, 22 szépirodalmat, vala­mint gyermek- és ifjúsági irodalmat, 10 pedig képző- művészeti és zenei műveket ad ki. Az olvasók bőven kapnak ízelítőt a világirodalomból is. Említésre méltó a Brockhaus Kiadó Európa-sorozata, amely az egyes országok pró­zatermését mutatja be gyűj­teményes kötetekben. Ebben a sorozatban 1975-ben jelent meg a magyar prózaváloga­tás. Megjelentek különféle antológiák is, mint például a „Hat évszázad itáliai elbeszé­lői”, „A francia politikai színház.” A világirodalom friss termésének színe-javát több mint 60 nyelvről fordít­ják le németre. Egy jellemző adat: a hazai irodalom fejlődésére 1976- ban a hazai szerzőktől 513 mű jelent meg, köztük 250 első kiadás. A könyvkiadás skálájának további színesítését, bővíté­sét szolgálja a külföldi ki­adókkal való együttműkö­dés. A könyv szeretetét tük­rözik az évről évre megren­dezett kiállítások. (BUDAPRESS— PANORAMA) Műemlékvédelem A Me kong-folyó Van egy vietnami mondás, amely szerint az ország két része — az egykori Észak- és Dél-Vietnam — valójában két rizseskosár: együtt him­bálóznak egy árus bambusz- rúdjának a két végén. A ha­sonlat jó, hiszen az ország mindkét részén a legfonto­sabb mezőgazdasági termék a rizs, és az északról délre hosszan húzódó most már egységes ország valóban ha­sonlít a bambuszrúdhoz. A Vietnami-hegység fon­tos vízválasztó a Dél-kínai- tenger és a Mekong-folyó vízgyűjtő területe között. A magas hegyvidékhez folyó­hordalékkal feltöltött nagy kiterjedésű síkságok csatla­koznak: északon a Tonkini- öböl mellékén a Vörös folyó síksága, délen a Mekong szö­vevényes deltájának mocsa­ras alföldje. Az országban trópusi mon­szun éghajlat uralkodik. A nagy északi—déli hosszúság, valamint a monszun évsza­kos váltakozása jelentős ég­hajlati különbségeket okoz. Az ázsiai kontinentális klí­ma télen érezteti némileg hatását, és így Hanoiban té­len néha fűteni is kell. A Mekong-vidékén viszont plusz 16 foknál alacsonyab­ban nem süllyed a hőmérő. A Mekong-síkságon a leg­melegebb az április és a „té­li” november között alig van néhány fokos különbség. A kínai Jünnan tarto­mányban eredő Vörös folyó 475 kilométer hosszúságban metszi át az országot, a Ti- betben eredő Mekong folyó pedig 4300 kilométer hosszú. A Mekong deltavidékére a víz két oldalról nyomul be a sok ágra szakadt deltába a tenger felől a dagállyal. Nagy víz idején 60 000 köbméter vizet is szállít a folyó má­sodpercenként. Az egész ország átlagos csapadékmennyisége évente 1500—2000 milliméter (Ma­gyarország csapadékmennyi­sége 600 milliméter körül van évente.) A sok csapadék jóvoltából rendkívül gazdag a növényvilág. A deltában sok a jól termő rizstábla, északabbra sok a fa meg az egyéb növény. Különféle tró­deltája pusi gyümölcsök (ananász, banán, papaya), valamint többféle ipari növény (juta, cukornád, tea, kávé) terem. Ugyancsak sok az erdő is, ezekben sokféle vadállat él: elefánt éppúgy, mint tigris és leopárd. A mocsarakban sűrű dzsungelek zöldellnek, a Mekong torkolati ágait átha­tolhatatlan mangorveerdők kísérik. Ezeken a területe­ken a fő közlekedési eszköz a csónak. A deltavidéken több mint félszáz ehető halfajt fognak, részint a tengerbe tartó fo­lyók édes, részben az óceán sós vizéből. A halászat en­nek megfelelően fontos ter­melési ág. Iskolába tartó kisdiákok a Mekong-delta vidékén. Csónakuk egyébként egy amerikai repülőgép üzemanyag-póttartályából készült. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Z' Kutatók az Északi- és Déli-sarkon Ősszel Maciej Zalewski ve­zetésével újabb lengyel ku­tatócsoport indult az Antark- tiszra. A csoport feladata a King George-szigeten lévő Arctowski nevű lengyel ku­tatóbázis továbbfejlesztése. A kutatómunka kiszélesíté­sével újra használják a Dob- rowolski állomást, amit Len­gyelország 1959-ben kapott a Szovjetuniótól. Az Antarktisz-kutatások- kal párhuzamosan a lengyel kutatók az Arktikán, főleg a Spitzbergákon folytatják a 40 évvel ezelőtt megkezdett tudományos munkát. Itt fő­leg földrajzi, geológiai, geo­fizikai és biológiai megfigye­léseket végeznek. Ezek a ku­tatások igen jelentősek a len­gyelországi geomorfológia és geológia szempontjából, mi­vel a Spitzbergákon jelenleg olyan körülmények uralkod­nak, mint amilyenek Len­gyelországban a jégkorszak­ban voltak. A „Casa” A „Casa de las Americas” kulturális központ 1959-ben alakult meg Havannában. A nagy hagyományokkal ren­delkező intézmény ma rend­kívül fontos szerepet játszik Kuba kulturális életében. Az igazgatónő, Hayde Santa- maria, harcos résztvevője volt a kubai forradalomnak: 1953. július 26-án fegyvere­sen csatlakozott a Moncada- laktanyát ostromló forradal­mi kommandóhoz. Ma ugyan­az a hit és optimizmus ser­kenti munkájában, amely 24 évvel ezelőtt a Fidel Castro vezette forradalmi csoport­hoz kötötte. Szagojan építész remeke Hayde Santamaria felis­merte, hogy a forradalom győzelme után Kuba teljesen elszigetelt helyzetbe került az amerikai kontinensen. Ez az elszigeteltség a kulturális 1977. december 1L A művelődés Bulgáriában A bolgár főváros egyik modern iskolája (Fotó: BTA—MTI—KS) Harminc évvel ezelőtt Bul­gáriában nem volt egyetlen olyan mérnök vagy építész, aki az országban fejezte vol­na be tanulmányait. Az elő­ző hatodik ötéves terv végén az országban végzett diplo­mások száma elérte a 200 ezret. Jelenleg az országban 25 felsőfokú oktatási intézmény van, 68 karral. Az utóbbi években az egyetemisták szá­ma 106—108 ezer között volt (e számban benne foglaltat­nak a külföldi ösztöndíjasok is). A hetedik ötéves terv alatt 82 ezren végeznek a felsőfokú oktatási intézmé­nyekben. Az általános iskolát vég­zettek 97,8 százaléka folytat­ja tanulmányait középfokon: 47 százalékuk szakközépisko­lákba, 20 százalékuk techni­kumokba, a többi pedig gimnáziumba megy. A felsőfokú tanintézetek­ben 11 500 tanár oktat, azaz egy tanárra 9 egyetemista jut. Az 1976—1977-es tanévben a bolgár főiskolákon, egye­temeken 4223 külföldi egye­temista és aspiráns tanult. Az ország 61 főiskolai kol­légiumában 32 660 diák lakik. (Szófia press—KS) Kuba kulturális hídja életre is vonatkozott. Akkor úgy érezte, hogy valamilyen formában nagyon sürgősen meg kell találni az utat a kulturális kapcsolatok felvé­telére. Ezzel a céllal alapí­totta meg 18 évvel ezelőtt a Casa de las Americas-t. A Casa fokozatosan építet­te ki kapcsolatait a nem hi­vatalos latin-amerikai kultu­rális szervezetekkel. Tárgya­lásokat folytatott könyvtá­rakkal, galériákkal, szimfo­nikus zenekarokkal, színtár­sulatokkal, kiállítócsarnokok­kal. Már,^1959-ben kulturális versenyt hirdettek a latin­amerikai országok között, s az első díjakat 1960-ban ad­ták ki. Ennek a munkának ered­ményeképpen a legvadabb blokád idején — amikor Ru­hának Hivatalos kanrsnlata még csak Mexikóval volt — A Casa már külföldi éneke­seket és zenészeket kezdett fogadni, akik népeik sajátos művészetét képviselték. Ilye­nek voltak többek között a chilei Parras, az uruguayi Viglietti és az argentínai Mercedes Sósa. Ezután jöt­tek a festők, szobrászok és írók az egész kontinensről. A Casa rendkívül fontos szerepet játszott a latin­amerikai művészek és írók tevékenységének kibontako­zásában, számos írót indított útjára, s ezeknek ma komoly tekintélyük van Latin-Ame- rikában. Az igazgatónő szerint a Casa további céljai között szerepel az is, hogy hidat képezzen Latin-Amerika és a szocialista világ kultúrája között. A Szovjetunió nagyszerű kulturális értékek őrzője. Az országban több mint 150 ezer építőművészeti, művé­szeti emlék, értékes múzeu­mi gyűjtemény található. A fiatal szovjet köztársa­ság már megalakulásának első évében védettnek nyil­vánította a kulturális és tör­ténelmi értékeket. 1977 már­ciusában lépett életbe az új műemlékvédelmi törvény. A Szovjetunió új alkotmánvn­Helyreállították az 1. u. első században épült örmény templomot (Fotó: TASZSZ—APN—KS) több mint 70 restaurátor­műhely és -intézet foglalko­zik a műemlékek védelmé­vel és tanulmányozásával. Jerevántól 27 kilométerre, Garnyi falúban található az időszámításunk utáni első évszázadban épült, a hellén kultúrát őrző, nagyszerű ör­mény templom, melynek le­írásával a római történész, Tacitus munkáiban is talál­kozhatunk. Az épület húsz évszázados fennállása alatt sok megpróbáltatáson ment keresztül. Számos alkalom­mal lerombolták, majd újra felépítették. Legutóbb a per­zsák ellen, 300 évvel ezelőtt vívott háborúban kapott sú. lyos sérüléseket, majd az ezt követő földrengéskor teljesen romba dőlt. 1966-ban megkezdték az ősi templom restaurálását. A munkákat Alekszandr Szago- jan építész vezette. A res­taurátorok tízéves munkával a szó szoros értelmében da­rabonként rakták össze a templomot. Az épület tetejét 24 oszlop tartja, bejáratához kilenc széles kőlépcső vezet. A templomhoz mindig sok látogató érkezik: a környe­ző falvak és városok lakói, szovjet és külföldi turisták jönnek, hogy gyönyörködje­nek az antik örmény kultú­ra nagyszerű emlékművében. (APN—KS) WBmmmBnnaBanai ban külön cikkely foglalko­zik a kulturális örökség vé­delmével, amely többek kö­zött kimondja: „Az állam gondoskodik a szellemi ér­tékek védelméről és növelé­séről, széles körű felhaszná­lásukról, hogy ezzel emelje a szovjet emberek kulturá­lis színvonalát.” Az ősi városokhoz, mú­zeumokhoz, szabadtéri mú­zeumokhoz és történelmi em_ lékművekhez több ezer tu­ristaút vezet. Az országba: A lengyel kultúra követei Az elmúlt években világhírnévre tett szert a lengyel Opole P.nek- és Táncegyüttes, amely már több nagy versenyen díjat riyért. Képünkön: az együttes tagjai jellegze­tes népi öltözékben. (Foto: CAF—KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents