Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-11 / 291. szám

1977. december 11. ^PŰJSÁG Energiaközpont Ulánbátorban Csend, világosság, kénye­lem. Pislákolnak az apró lámpák a hőerőmű-központ és alállomásainak tíz méter hosszú ábráján; Mongólia energetikai rendszerének központi diszpécser-szolgála­tánál. A központhoz tartozó hő­erőművek az ország összes elektromos energiájának 85, hőenergiájának pedig 90 szá­zalékát termelik. Világos­sággal és hővel látják el Ulánbátort, Darhant, Erde- netet — a köztársaság három legnagyobb ipari központját —, tíz másik várost és tele­pülést, a központi, a szelen- gini és a bulgani ajmakok több mint 30 állami gazdasá­gát és termelőszövetkezetét. A mérnökök, akik itt dol­goznak, az MNK-ban és a Szovjetunióban végezték ta­nulmányaikat. A Mongol Népköztársaság központi energiarendszere az idén 674 millió kilowattóra elektromos energiát termel. A szovjet orvostudomány új lehetőségei Borisz Petrovszkij egészségügyi miniszter nyilatkozata 1980-ban a Szovjetunióban a tervek szerint 620—640 millió tonna kőolajat és 435 milliárd köbméter földgázt fognak termelni. Ebből 300 millió tonna olaj és 150 milliárd köbméter gáz Nyu- gat-Szibéria készleteiből ke­rül ki. A közelmúltban kezdődött el a Szovjetunióban a ne­gyedik átfogó szibériai prog­ram megvalósítása. A prog­ram, A BAJKÄL—AMUR VASÚTI FŐVONAL megépítése. A BAM vasút­vonal hossza több mint há­romezer kilométer, ilyen hosszú vasúton Moszkvából Londonnál is tovább lehetne utazni. A vasút vonzásterü­lete meghaladja a másfél millió négyzetkilométert. Ebben a körzetben tervbe vették jó néhány hatalmas ipari komplexum építését. A vasút vonzási övezetében ta­lálható természetikincs­lelőhelyek hasznosítása idő­vel maga után hozza a Szovjetunió és a Csendes­óceán többi országai együtt­működésének kiszélesedését. Georgij Bogdanovszkij (APN—KS) Munkásművelődés A kassai Kelet-Szlovákiai Vasművek nemcsak termelé­séről, hanem munkásai művelődésében kifejtett tevé­kenységéről is híres Csehszl ovákia-szerte. A város kö­zepén épült föl a vasművek művelődési háza (1. számú képünk), amelyben a dolgozók számtalan kulturális le­hetőség között válogathatnak. A talán legnagyobb ér­deklődés a fotószakkör munkáját kíséri. Képünkön: (2. számú kép) a gyár fotóamatőrei dokumentumfilmet for­gatnak. (Orbis—KS) Ebben az évben a Szovjet­unió állami költségvetéséből több mint 12 milliárd rubelt fordítanak az egészségvéde­lemre. Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió mi­nisztertanácsa az egészség­ügy fejlesztésének új, hatal­mas programját irányozta elő. — Az új rendelet — mond­ja Borisz Petrovszkij, a Szovjetunió egészségügyi mi­nisztere — a 260 millió szov­jet állampolgár egészségvé­delemre való jogának konk­rét megvalósítását jelenti, annak a jognak, amelyet az október elején elfogadott új szovjet alkotmány garantál. Az egészségvédelem olyan problémákat érint, amelye­ket nem lehet egyszer s min­denkorra megoldani. A Szov­egészségvédelmének további javítását, a kardiológiai el­látás tökéletesítését (1986-ig 73 szakrendelőintézet nyílik meg, a kórházakban több mint 400 kardiológiai osztály, a mentőszolgálat keretében ezernél több kardiológiai bri­gádot szerveznek, a polikli- nikákon pedig mintegy 2500 kardiológiai rendelőt.) És vé­gül, a harmadik: az egész­ségvédelem anyagi bázisának a megerősítése. A következő években a kórházak 3(54 ezer férőhellyel bővülnek, a poli- klinikák pedig, ahol az orvo­si segítségnyújtásra szorulók­nak mintegy 80 százalékát gyógyítják, 1985-íg évenként 630 ezer pácienssel többet tudnak fogadni, mint jelen­leg. Bakii egyik kórházának műtőjében (Foto: TASZSZ—APN—K$) jetunióban 60 év alatt az egészségvédelem hatalmas alapjait raktuk le. Az élet azonban tovább folyik, az orvostudomány lehetőségei növekednek. Az orvostudo­mány eredményei sok új — tudományos, szervezési, pénzügyi — feladatot vetnek fel. — Az új határozat mi­lyen problémákra koncent­rálja a figyelmet? — A problémák széles kö­rét felölelő komplex prog­ram ez. Az egészséges élet­mód propagálásától a szak­orvosi szolgálatok megszer­vezéséig terjed. Én a prob­lémakörből hármat emelnék ki: a nők és a gyermekek — Ez azt jelenti, hogy az orvosok igénybevétele fo­kozódik? — Ellenkezőleg, csökken: az orvosi egyetemek évente mintegy 50 ezer orvost bo­csátanak ki. .Jelenleg 2—2,5 ezer lakos tartozik a körzeti orvos felügyelete alá, az el­következő években ez a szám 1700-ra csökken. Az igény- bevétel, a megterhelés csök­kenése lehetővé teszi a poli- klinikák orvosai számára, hogy a kórmegelőző vizsgá­latok és a rendelőintézeti ke­zelések körét kiszélesítsék — állandóan ellenőrizzék azo­kat, akik a megbetegedésre hajlamosak, vagy krónikus betegségben szenvednek. A rendelet a körzeti orvo­soknak, a falusi és a mentő­szolgálati orvosoknak terven felüli szociális kedvezménye­ket irányoz elő: havi fizetés­kiegészítést, a fizetett sza­badság növelését. Határozat született a „Szovjetunió nép­orvosa” megtisztelő cím ado­mányozásáról. — A rendelettel elő­irányzott komplex program megvalósítása óriási össze­geket igényel. Milyen for­rásból fedezik ezeket az összegeket? — Először is — növeked­nek az állami költségvetés­ből kiutalt pénzeszközök — mondja Borisz Petrovszkij. Másodszor: az egészségügy nálunk közös gond. Az egyes minisztériumok, amelyeknek nem az egészségvédelem a közvetlen feladatuk, a ter­melőüzemek beruházási költ­ségeiből felépítik majd a.sa­ját poliklinikáikat. Úgy gon­dolom, költségvetésünk, mint korábban is, kiegészül majd azokkal az összegekkel, ame­lyeket a szovjet emberek a kommunista szombatokon az önkéntes munkafelajánlások­kal keresnek. Ezekből az összegekből (csaknem egy- milliárd rubelről van szó), ma hatalmas kardiológiai, szülészeti és nőgyógyászati központok épülnek. Az or­szágos onkológiai központ már az első pácienseket fo­gadja. — Az orvosi segítség- nyújtás színvonala nagy­mértékben függ a korszerű műszaki felszereltségtől. Milyenek a perspektívák ezen a téren? — A rendelet az orvosi műszerek és berendezések, a szállítóeszközök — beleértve a speciális repülőgépeket is — sorozatgyártásának a ki­dolgozására konkrét felada­tokat irányoz elő. Az orvosi műszer- és gépipari egyesü­léseken kívül tucatnyi olyan szervezet dolgozik majd a számunkra, amelyeknek oly­kor semmiféle kapcsolata nincs az orvostudománnyal (a hadiipari, a gépkocsiipari és a vegyipari, stb.). A kö­vetkező évben félmilliárd rubel értékű, 1985-ben pedig egymilliárd értékű különbö­ző orvosi műszaki berendezést készítenek számunkra. ELEONORA GORBUNOVA (APN—KS) Gép tanítja az anyagellátást A tanári asztal helyét ve- zérlőtábla foglalja el, mint­ha csak valamely korszerű üzemi csarnokban, közleke­dési csomópontban, vagy erő­műben lennénk. A vezérlő­táblától jobbra pedig kisebb, úgynevezett ellenőrző táblák vannak, rajtuk számok és jelzőlámpák. Hasonló készü­lékek láthatók a tanulók mellett is. A Moszkva környéki vosa- li vegyipari technológiai technikumban felállított automatizált munkaszoba Mihalil Grebenyuk tanár műve. Az volt a célja, hogy maximális hatékonysággal kihasználja a tanulmányi időt. A tábla és a kréta hasz­nálata, a rajzok lemásolása a füzetekbe ugyanis túlságosan hosszadalmas dolog, a tech­nikai eszközök alkalmazásá­ról nem is szólva. Most például az anyagok ellenállásáról tanulnak, s a besötétített terem falán meg­világosodik a szükséges ábra: egy terhelés alatt lévő ten­gely. A színes ábrán kí­gyóinak a kritikus pontok és megjelennek a számítások, valamint a lehetséges műsza­ki megoldások. A gyermekek asztalán lévő készülék és az ellenőrző tábla elfogulatlan, érzelmektől mentes, ezért hát tárgyilagos vizsgáztatóként várja a be­programozott válaszokat. A tanuló jelzi, amikor az első kötelező feladatokat megol­dotta. Ha a válasz helyes, akkor kigyullad a zöld lám­pa, ha nem, akkor a piros. Az érdemjegy a megoldott feladatok mennyiségétől és minőségétől függ. Ebben a rendszerben a ta­nár gyorsan fel tudja mér­ni, hogy az egyes tanuló, il­letve az egész csoport meny­nyire sajátította el az adott témát. így a legésszerűbb munkatervet készítheti el a következő foglalkozásra. VALERIJ KARPOV Szibéria, amely az Ameri­kai Egyesült Államokénál nagyobb területen fekszik, a szovjethatalom hatvan éve alatt valóságos kozmikus ug_ rást tett a társadalmi-gazda­sági fejlődésben. A forrada­lom előtti legjobb — 1913-as — esztendő adataival összeha­sonlítva az ipari termelés mintegy 450-szeresére nőtt. A forradalom előtt Szibé­ria arany, prémek, fa és né­hány élelmezési cikk szállí­tója volt. Akkor Oroszország gyáripari termelésének mindössze 1,5 százalékát ál. lították itt elő. Az 1920-as évek közepén, miként egész Oroszország, Szibéria is az iparosítás kor­szakába lépett. A kontinens­nyi országrész társadalmi­gazdasági fejlődésében négy, méreteiben kiemelkedő re­gionális programot különböz­tethetünk meg. Az első AZ URAL—KUZNYECKI KOMBINAT létrehozása. Ez a gyáróriás a második legnagyobb szén­ás fémipari központja a Szovjetuniónak, amely az Ural érceit és Nyugat-Szibé- ria szenét dolgozza fel. En_ nek a programnak a meg­valósítása a harmincas évek elejére esett. „Teljességgel lehetetlennek tartjuk, hogy Önöknél 150 tonnás martinkemencét épít­sünk, meg olyan hatalmas kohókat, hengersorokat, ami­lyeneket Önök elgondoltak. Értsék meg, mi Amerikában éppen csak most kezdtünk építeni ilyen üzemeket. Mit fognak Önök csinálni az önök tanulatlan embereivel? Nézzenek rájuk, hiszen ezek mezítlábasok! Nevetséges!” Ewergard úr, az Ural— Kuznyecki Kombinát tervei­nek kivitelezésében részt vett chicagói Frein cég főmérnö­ke nem gondolhatta, hogy Oroszországnak mindössze 23 hónapra van szüksége, hogy fölépítse a fémkohászati óriást. Az Ural—Kuznyecki Kombinát létrehozásával a szovjet szakemberek azokat az elképzeléseket váltották valóra, amelyek a későb­biekben a népgazdaság ipar- telepítési politikájának alap. jául szolgáltak. A második regionális prog­ramot, AZ ANGARA ÉS A JENYISZEJ vízienergia-forrásainak hasz­nosítását szintén a harmin­cas években dolgozták ki, de megvalósítására csak a II. világháború után kerül­hetett sor. Ma áramot ad az Angarán az irkutszki, a bratszki és az Uszty— Ilimszk-i vízi erőmű, vala­mint a krasznojarszki a Je. nyiszejen. A bogucsanszki vízi erőmű üzembe állításá­val az Angara energia­potenciáljának csaknem két­harmada lesz hasznosítva. És a Jenyiszej felső szakaszán, Szajan-Szusenszkojéban fo. lyik földünk legnagyobb ví- zierőmű-építkezése. A tervek szerint az erőmű 1983-ra el­éri a tervezett évi 6,4 millió kilowatt elektromos áram termelését. S tegyük hozzá: Szibériá­ban 3—5-ször kisebb az ön­költsége egy kilowattóra elektromos áram előállításá­nak, mint a volgai vízi erő­művekben. és kiaknázása lett. 1960 jú­niusában Saim falu közelé­ben fúrták az első kutat, mely Nyugat-Szibéria első olajforrásaként napi 300 köb­méter olajat adott. 1969-ben írta az angol Financial Times: „A tyumenyi bolse­vikok hatalmas számokkal jelzik az olajtermelés pers­Tyumenyben nemcsak tel­jesítették, de jelentős mér­tékben túlhaladták a meg­álmodott határt. Ma min­den harmadik tonna, me. lyet a Szovjetunióban fel­színre hoznak, tyumenyi olaj. Nyugat-Szibériában ugyan­akkor az olajjal együtt gáz is tör fel a földből. A krasznojarszki vízi erőmű a Jenyiszej-folyón. Most épül a folyón Száján—Szusenszko jelien a föld legna­gyobb erőműve, amely 6.1 millió kilovyatl áramot ad majd évente. Foto: TASZSZ—APN —KS) Szibéria A négy lépcső A harmadik hatalmas, a területre vonatkozó program Nyugat-Szibéria KŐOLAJ- ÉS GAZLELO- HELYEINEK FELTÁRÁSA pektíváit az 1975-ös és ké­sőbbi évekre. Nos, majd meglátjuk, meg tudják-e ter­melni azt a húszmillió ton­nát, amelyről 1970-ben ál­modnak.”

Next

/
Thumbnails
Contents