Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-11 / 291. szám

1977. december 11. «sW-'.. ,a..,—r.Ai-.-.«.s« Ha most olvasóink saját is­mereteik alapján megpróbál­ják megválaszolni ezeket a kérdéseket, menten kiderül, milyen képet alkottak nagy­jából az ankét résztvevői a népesedéspolitika megvalósí­tásának folyamatáról. Illető­leg arról, hogy hol szorít a cipő bennünket, Tolna me­gyeieket. Ugyanakkor arról is, hogy országosan mik a legégetőbb gondok. Nincs, aki ne hallott volna' valamit az egykori betyárvi­lágról, a betyárok tetteiről, azokról, akik nemegyszer megyei, sőt országos hírnévre tettek szert. A közbiztonság helyzete sok-sok gondot okozott az el­múlt századokban a várme­gyének, a közigazgatásnak. A betyárvilág felszámolására, a megye nemesi közgyűlése gyakran fogalmazta meg in­tézkedéseit szabályrendele­tekben. Ehhez a héthez kapcsolódik az az 1713. december 9-én kelt rendelkezés, amelyet a simontornyai járás főszolga­bírója fogalmazott meg. (Az idegen szavak magyar megfe­lelőjét, valamint nehezen ért­hető régies kifejezés mai ér­telmét zárójelben közöljük.) A LATROKAT ŰZZÉK — KERGESSÉK Mivel a Tekéntetes Nemes Vármegye determinátiója (ha­tározata) azt tartya, hogy az tolvajoknak kigyomlásására és mind az szegénységnek meg maradaására, mind az utazóknak bátorságára egy hadnagy és két esküt rendel­tessék, kik egyet értvén az szomszédos falubéliekkel, hogy ollyan lator, akar ma­gyar, akar rácz légyen, pas- sus nélkül találtatik azokat meg fogják és a Nemes Vár­megye tisztihez vigyék. Ha pedigh az ollyatinok emléíet (említett) hagynagyra és mellette valókra támadfná- nak) szabadosson mint ellen­ségét meg öllyenek és meg fosszák. Azért Tamásiban Cseda László hadnagynak, Kis Moyzest és Kovács And­rást melléje az Nemes Vár­megye determináczióinak sze­rént, letévén hitöket rendel­tem (azaz letetette velük a hivatali esküt). Mihez képest ahova mennek meg irt és né­kik commitált (meghagyott, megparancsolt) dolognak véghben vitelére, igaz város­belieknek esmérvén lenni á’ ahol a’ szükségh engedi és kivánnya, mellettek föl kely- lyenek és a latrokat üzzék- kergessék és meg is fogják, meg fogván az Nemes Vár­megye determinatoója sze­rént én hozzám, vagy én helyben nem lévén subsitutus (helyettes főszolgabíró) úrhoz vigyék, vagy ha az ollyan la­tor magát opponállya (azaz szembeszegül) meg is öllyék. Passussal valókat erőssen examinálván (megvizsgálván, kikérdezvén), ha pestit hely- rül valók, visszaüzzék, ha nem mennek, meg lövödöz- zék. Ezeknek véghben vitelé­re fegyver viselni nekik meg engettetett. Az ki ezen Ne­mes Vármegyében lévő ezen Nemes Vármegye determina- tioiabul esett állapotnak nem engedelmeskedik és emlétet latroknak kedveskedik, vagy meg irt hadnagy és mellette specificált emberek föl nem kélnek, azok mint nyilván­való gonosz tevők meg foga- tatván érdemök szerént a Nemes Vármegyéiül megbün- tetődnek. A rendelet szigorú hangja és az esetleg teendő intézke­dések szigorúsága nem fé­kezte meg a betyárokat. A vármegye is úgy találta, hogy meg kell újítania a korábban hozott szabályzatait. S ennek eredményeként Simontor- nyán megszületett az alábbi rendelkezés, 1723-ban: BE KELL SZÁLLÍTANI A BATASZÉKI BÖRTÖNBE... Elhatároztatott, hogy éjjel és nappal mindenütt szorgal­masan szemmel kell tartani a gyanús személyeket, el kell fogni az utilevéllel nem ren­delkezőket és — súlyos fenyí­tés, valamint birság terhe alatt — át kell őket adni az illetékes hatósági személyek­nek. Továbbá — értesítés esetén — minden község tar­tozik a másikat megsegíteni. Az elnézőeket pedig őrizetbe kell venni és meg kell őket büntetni. Amennyiben pedig valame­lyik földesúr nem büntetné meg a gonosztevőket, és ezzel ártana a köznyugalomnak, valamint a köz békéjének, el­határoztatott, hogy — épsé­gében hagyva a pallosjoggal rendelkező földesurak jogkö­rét, akik a perrendtartás sza­bályainak megfelelően jogo­sultak eljárni a gonosztevők ellen — ilyen latrokat el kell fogni, be kell szállítani a bá- taszéki börtönbe és meg kell büntetni őket. Ugyanebben az évben — 1723-ban — még két alka­lommal került a közbizton­ság helyzete a megye elé. Ez sem használt. Végül is úgy határozott a megye, hogy meg kell emelni a hajdúk lét­számát. A főispán tette a ja­vaslatot a Szekszárdon ülé­sező generális kongregáció­nak. FOGJON ÖSSZE TOLNA—BARANYA A méltóságos főispán úr kegyes javaslatára — olvas­hatjuk a közgyűlési jegyző­könyvben — a latrok és ha­ramiák üldözése érdekében elhatároztatott, hogy negyven hajdút — az eddigi szokásos fizetséggel — kell beállítani és ezek parancsnokául Plas- cum János rendeltetik évi 50 forint fizetséggel, ö az alis­pán úr alárendeltségében fog tevékenykedni és köteles (kapcsolatot tartva a tekinte­tes Baranya vármegyével, szükség esetén nekik segítsé­get nyújtva) a latrokat üldöz­ni és elfogni, ezenkívül tar­tozik mindent megtenni, ami a közbiztonság fenntartása érdekében szükséges. Ez a határozat addig marad ér­vényben, amíg a latrok ki nem pusztíttatnak. Két hu­szárt is fel kell még venni az alispán úr rendelkezésére. Tehát 1723-ban teljes sza­badkezet kaptak a rend őrei, hogy felszámolják a betyárok világát. A rendelkezésnek nem volt határideje, azt te­hették, amit jónak tartottak. De hiába — ha elfogtak egyet, kettő lépett a helyük­be. Eltelt egy évszázad is a hozott rendelkezésektől, de a betyárok tovább élték a ma­guk világát. Részlet az 1723. április 20-i megyei nemesi közgyűlés jegyző­könyvéből Mint arról hírt adtunk, a hét derekén a Magyar Nők Országos Tanácsának tájéko­zódását segítendő, népesedés- politikai ankét színhelye volt Szekszárdon a megyei párt- bizottság egyik tanácskozó- terme. Ha gondolunk arra, hogy a népesedéspolitikai kérdésekkel való foglalkozás sokféle feladatot foglal ma­gában, mindjárt megértjük, hogy az ankét résztvevői miért nem tárhattak igényt a teljességre. Kevesen is vol­tak a résztvevők és három kivétellel nők voltak, jóllehet a népesedéspolitika — akár­csak a nőpolitika — nem osztható csak a nőkre, lévén mindkettő össztársadalmi fel­adat. Megjegyzendő az is, hogy az időszerű demográfiai kérdések közül — akár vitat­ják ezt egyesek, akár nem — kétségkívül a gazdasági, társadalmi fejlődés befolyá­solja napjainkban leginkább a népesedés folyamatát. Ezt figyelemmel kísérni, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak nyilván elsőrendű fel­adata, melyet ha elmulaszt, nem tud megfelelő ajánláso­kat tenni a központi szervek­nek. De nem vagyok abban bizonyos, hogy a csütörtöki­hez hasonló ankétok képesek segítséget adni a teljes átte­kintéshez. Az ilyen eszme­cserék véleményem szerint csupán a jelzések szerepét tölthetik be. Négy kérdésre várt vála­szokat a MNOT. 1. Milyen a csecsemők és gyermekek körzeti egészség- ügyi ellátása? (Eredmények, gondok, megoldási javasla­tok.) 2. Hol tart a megyében a fogyatékos gyermekek társa- delmi rehabilitációja? (Szem­lélet, intézményi háttér?) 3. Milyen eredményeket, terveket tartanak számon a bölcsődei, óvodai és az isko­lai napközi otthonok férő­helybővítéséről, a gyermek- étkeztetés feltételeinek meg­teremtéséről. 4. Hogyan készült fel a közellátási, kereskedelmi há­lózat a csecsemő- és gyer­mekellátási cikkekkel a megnövekedett szükségletek kielégítésére? zők csak nagy üggyel-bajjal, utánjárással tudtak bemutat­ni hatot. Pedig a kormány kötelezte az érdekelt ágaza­tokat a gyermekellátási cik­kek biztosítására. Szóval, nem volt azért fö­lösleges az ankét még akkor sem, ha nem kizárólag a ránk tartozó feladatokat mondtuk el... LÁSZLÓ ibolya A napokban ünnepség volt Dombóváron. Átadták a me­gye első fedett termálfürdőjét. Az új fürdő lehetőséget biz­tosít a dombóváriaknak s a Tolna megyeieknek egyaránt, hogy reumás megbetegedéseiket itt gyógyíttassák. A város vasutas város, és a MÁV dolgozói között köztudottan sokan szenvednek mozgásszervi megbetegedésekben. Ezért is külö­nösen nagy jelentőségű ez az új létesítmény. Hogyan épült, milyen további bővítés várható, kérdeztük Vidóczy Lászlótól, a dombóvári Városi Tanács elnökétől. A kiindulást a várossá fejlődés jelentette. Ez köte­lességet, felelősséget rótt ránk, ami fokozottan jelent­kezett 1975. január 1-étől, amikor az új közigazgatási modell kialakulásával ide ke­rült 15 község is. E települé­sek lakossága iránti felelős­ség kötelezővé tette szá­munkra, hogy javítsuk a ke­reskedelmi hálózatot, jobbá tegyük a közlekedést, s előre lépjünk az egészségügyi szol. gáltatásban is. A városi kórháznak né­hány év óta van reumatoló- gus szakorvosa, egy kis rész­leg élén, ami biztosítja a mozgásszervi betegségben szenvedők jobb gyógyítását. Az igények azonban felülmúlták a lehetőségeinket, a kórház­ban a reumatológiai részleg nem volt bővíthető. Gunarasban a meleg vizű strand a szerzett tapasztalatok alapján kiválóan alkalmasnak mutatkozott ilyen betegségek gyógyítására. Ez­zel adott volt a feladat: természeti kincsünket a köz érde­kében jobban ki kell használni. Fel kell építeni egy meg­felelő egészségügyi berendezésekkel felszerelt olyan gyógyá­szati intézményt, ami már ki tudja elégíteni a jelentkező igényeket. A gunarasi hétvégi pihenő, s az ott lévő meleg vizű strandfürdő a város lakosságának áldozatkész segítségé, vei épült, s természetesnek tűnt, hogy a téli, illetve gyógy­fürdő kiépítése a város társadalmának célkitűzéseként sze­repeljen. Mikor különböző fórumokon megbeszéltük az V. ötéves terv főbb feladatait, az anyagi lehetőségek figyelembe­vételével három célt határoztunk meg: a művelődési ház fel­építését, a gyermekintézmények bővítését, és a gunarasi ter­málfürdő elkészítését. A lakosság e három cél megvalósítása érdekében vállalta, hogy négy éven keresztül társadalmi munkával, évi egynapi fizetésének felajánlásával, s a guna­rasi 400 telektulajdonos évenként ezer—ezer forint anyagi segítséggel hozzájárul ezek megvalósításához. Az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Gyógyfür­dő Intézet kedvező szakvéleményei bátorítottak minket, hogy meleg vizünket gyógyászati célokra is felhasználjuk. Több milliós anyagi segítséget kapunk ezenkívül a gyógyászati be­rendezések vásárlásához. Így a később felépülő gyógyászati részleget — ami szervesen kapcsolódik a már átadotthoz — a legkorszerűbb fizikoterápiás berendezésekkel szereljük fel, lesz gyógytornaterem tornamedencével, szauna. Így a teljes komplexum a krónikus reumás megbetegedésben szenvedők gyógyítását szolgálja. Emellett a baleseti sérültek utókezelé­sében, rehabilitálásában és a mai kor emberét érő, a kor­szerű technika okozta civilizációs ártalmak elleni védelem­ben nyújt majd hallatlanul nagy segítséget. Könnyítette a munkánkat, hogy a költségvetési üzem dolgozói a tervezési és kivitelezési feladatokat meg tudták oldani. A tervezés évekkel ezelőtt megkezdődött, gyógyászati szakemberek bevonásával, figyelembe véve a Harkányban, Zalakaroson és a budapesti gyógyfürdőkben szerzett tapasz­talatokat. Az elmúlt évben elkészültek a gunarasi' termál­fürdő kivitelezési tervei. Az építkezést két ütemre bontottuk. Az elsőben szerepelt a fedett fürdőcsarnok, három, különböző hőmérsékletű vízzel feltöltött medence, az öltöző, pihenő és szolgáltató részlegek felépítése. Ez november 7-ére elkészült, a hónap utolsó nap­ján volt az ünnepélyes átadás. A második ütem, mely várhatóan május végére készül el, a gyógyászati részt tartalmazza. Itt lesz a súlyfürdő, iszap- kezelés, fizikotherápiás berendezések segítik majd a betegek gyógyulását Ez a városi kórház reumatológiai részeként fog működni. A fürdőket egyidőben 400-an vehetik igénybe. A gyógykezelés lehetőségeit nagymértékben elősegíti, hogy az egészségügyi miniszter az átadással egyidőben a gunarasi termálvizet gyógyvízzé és a fürdőt gyógyfürdővé nyilvánította. A fejlesztés a második ütem elkészültével azonban nem fog befejeződni. A dombóvári ÁFÉSZ részt vett az Országos Idegenforgalmi Tanács által meghirdetett pályázaton és el­nyerte a támogatást egy ezeradagos önkiszolgáló étterem lé. tesítéséhez. Ennek építése a jövő évben kezdődik meg. Ugyancsak az Országos Idegenforgalmi Tanács, a megyei Ide­genforgalmi Hivatallal és a városi tanáccsal közösen meg­kezdi a jövő évben egy ötszáz férőhelyes kemping építtetését is. Távolabbi terveinkben pedig a szabadtéri fürdőmedencék számának további növelése szerepel. Tervünk és elképzelésünk, hogy a második ütem befeje­zése, vagyis a most átadott fedett termálfürdő további bőví­tése után Gunarasban megvalósítsuk az SZTK-rendelést. Re­ménykedünk, hogy az így kialakult lehetőségekre felfigyel a MÁV is, és a vasút is erőfeszítéseket tesz, hogy segítségével tovább bővítse lehetőségeinket dolgozóinak gyógyítása érde­kében. Emellett általános társadalmi érdeknek is eleget szeret­nénk tenni. A természeti gyógymódok alkalmazása ma rene­szánszát éli. Az orvosi rehabilitáció dinamikusan fejlődő tu. dományág, melynek vívmányait itt is alkalmazva a betegség idejének lerövidítése, illetve megelőzése is megvalósítható a gunarasi gyógyvíz segítségével. Szándékunk azonban nem az, hogy Harkánnyal, Hévízzel vetélkedjünk, országos, sőt nem­zetközi igényeket kielégítő gyógyfürdő-paradicsomot épít­sünk itt fel, hanem, hogy a város, a város környéke és Tolna megye dolgozói számára teremtsük mek a legjobb fel­tételeket a pihenéshez, üdüléshez és elsősorban a gyógyulás­hoz. SZEPESI LÁSZLÓ 1974-ben Tolna megyében 21 százalékkal született több gyermek, mint az ezt megelő­ző években. Tavaly már 7,7 százalékkal csökkent a szüle­tések 1974. évihez viszonyí­tott száma. De 1980-ig tovább csökken a szülőképes nők száma is. Mégsem kell tarta­nunk attól, hogy vészesen elöregedik a szűkebb haza. Az eddigieknél is jobban kell azonban koncentrálnunk a csecsemőhalálozás visszaszo­rítására, mert 38,8 ezrelékes arányunkkal - az országos utolsó helyen állunk. Két egész egy tized százalékkal ma­gasabb nálunk a koraszülé­sek száma • is. (Az országos 10 százalék!) Ezek az adatok magyarázzák, hogy miért az egészségügyi szakszolgálat je­lenti a demográfia szerkeze­ti változásainak élvonalát, s miért mondjuk a pillanatnyi­lag elégre is, hogy kevés, mert több kell. A jobb kell! Huszonegy gyermekszakor­vosi körzetünk közül kettő vár betöltésre, 116 védőnői állásunk közül 8 üres. (106 felnőttkörzeti orvosi állásunk közül 4 betöltetlen.) Egyszó­val, ha nem is kifogástala­nok az egészségügyi ellátás tárgyi adottságai, rendelke­zésünkre állnak a gyermek­egészségügyi ellátás szakmai feltételei. Lehetnének ezek a feltételek is jobbak a jelen­leginél ? Természetesen. És lesznek is a tervciklusra üte­mezett fejlesztésekkel! Tehát ami itt saját dol­gunk a megyében, az szá- montartott és rangsorolt. Mi az, amit a népesedéspolitikai határozatok végrehajtásának folyamatában önerőből, a MNOT ajánlására történő központi rendezés nélkül nem tudunk megoldani? Két do­log. Amíg nem bővül a fo­gyatékos gyermekek társadal­mi rehabilitációjának intéz­ményrendszere, túl gyors elő­rehaladásra ezen a téren nem számíthatunk. Ezenkívül: amíg folyik a vita egyfelől az ipar, másfelől a kereskede­lem között — minisztériumi szinten sem találva eseten­ként a közérdekkel megegye­ző közös nevezőt — addig el­tart az indokolt lárma a cse­csemő- és gyermekellátási cikkek hiánya, választéksze­génysége miatt. Addig elő­fordulhat olyasmi, ami Dom- bóvárott, hogy a TRIÁL meg­hirdet egy kedvezményes gyermekkocsivásárt, amiben minden adott — eladásra kész kereskedő és vásárolni óhaj­tó szülő, csak éppen gyerek­kocsi nincs. Vagy... A me­gyei tanács vb határozata alapján megrendezett élelmi- szeripari árubemutatón — mely szerdától szombatig volt megtekinthető Szekszár­don, a művelődési központ­ban — a hazánkban gyártott 18-féle bébiételből a rende-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents