Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-11 / 291. szám

1977. december 11.

A SZOT és a KISZ KB állásfoglalása a szocialista munkaverseny- mozgalom 1978. évi folytatására

Befejezéséhez közeledik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére, a csepeli munkások által kezdeményezett szocialista munkaverseny. Hazánk dolgozói átérezték a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepének jelentőségét. Munkásosztályunk, termelőszövetkezeti parasztságunk és értelmiségünk nagyszerű versenyvállalásainak teljesítésével, a munkában való helytállással juttatta ezt kifejezésre — olvasható a többi közt a felhívásban.

! A szakszervezeti, az ifjúsági mozgalom és a kormány kezdettől fogva felkarolta és támogatta a dolgozók, a szocialista brigádok kezdeményezéseit. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Kommunista ' Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága elismerését és nagyrabecsülését fejezi ki a dolgozóknak, a fiataloknak eredményes, áldozatkész munkájukért.

\ Rövidesen hazzákezdünk az 1978. évi népgazdasági terv megvalósításához.

Feladataink megoldása szükségessé teszi a munkások, a mezőgazdasági dolgozók, az értelmiségiek, a vezetők alkotókészségének, teremtő erejének szélesebb körű kibontakozását, a szocialista munkaverseny töretlen folytatását.

A szocialista brigádok az elmúlt hetekben a népgazdaság minden ágazatában vállalásokat tettek a munkaverseny 1978. évi folytatására. A SZOT és a KISZ KB üdvözli a dolgozók kezdeményezéseit. Felhívják szervezeteiket, hogy a szocialista munkaver- seny-vállalásokat irányítsák a konkrét vállalati feladatok megvalósítására.

Ajánljuk a gazdálkodó egységek, intézmények dolgozóinak, a szocialista brigádoknak, hogy 1978. évi munka- verseny-kezdeményezéseik, versenyvállalásaik az alábbi főbb feladatokra épüljenek:

— Az 1978. évre előirányzott életszínvonal-növekedés anyagi megalapozását elsősorban a termelés, a gazdálkodás hatékonyságának fokozásával és a termékek, szolgáltatások minőségének javítását előmozdító munkaakciókkal segítsék.

— A munkaverseny-moz- galom legyen hatásos támogatója az új gyártmányok és technológiák bevezetésének, a

gazdaságos export növelésének

— A vállalások irányuljanak a munkaidővel, a munkaerővel, az energiával és az anyaggal — főképpen az importanyaggal — való ésszerű, takarékos gazdálkodásra, a termelőberendezések gondos karbantartására és jobb kihasználására.

— Fokozott figyelmet érdemelnek a munkaszervezést fejlesztő kezdeményezések, a minőséget javító, a termelési és munkaidő-veszteségeket csökkentő intézkedések.

— A vállalások segítsék a beruházások tervszerű, jó minőségű, szervezett megvalósítását. A szerződések teljesítése váljék becsületbeli üggyé!

—■ A dolgozók, a szocialista brigádok közvetlen környezetükben és vállalati méretekben is erősítsék a tulajdonosi gondolkodást, magatartást. Növeljék a felelősségérzetet a technológiai fegyelem betartásáért, a munkakörülmények javításáért, a munka- fegyelem megszilárdításáért. Vállaljanak aktív szerepet a vállalati közéletben, az üzemi demokrácia fórumain.

Szerte a világon és így a legfejlettebb tőkés országokban is a gazdasági válság következményeként a termelőberendezések jelentős része kihasználatlan, több millió dolgozó van munka nélkül, növekszik a létbizonytalanság. Mi, szocialista körülmények között — számolva a világgazdaság kedvezőtlen hatásaival — olyan tervet készítettünk 1978-ra, amely biztosítja a népgazdaság dinamikus fejlődését, népünk életszínvonalának további emelkedését.

Felhívjuk a munkásokat, a mezőgazdasági dolgozókat, az értelmiségieket, az alkalmazottakat, a fiatalokat a terv teljesítésére, a munkaverseny eddigi lendületének megőrzésére és továbbfokozá- sára. Ezzel is népünk anyagi és szellemi gazdagodását, mindannyiunk életének szebbé. boldogabbá tételét szolgáljuk. Olyan cél ez, amelyért szocialista emberhez méltóan lehet és kell munkálkodni szerte az országban.

Budapest, 1977. december 10.

Szakszervezetek Országos Tanácsa

KISZ Központi Bizottsága

Elcsuklott a feleség hangja.

Csak az emlékezés nyugtatta meg egy kissé.

Harminc év munkáját ösz- szegezték.

Együtt kezdték a pályát 30 évvel ezelőtt. Mindketten Fürgédén. A férj agronómus- ként, a feleség tanítóként. Fürgéd akkor még puszta volt. Az irodahelyiségből átalakított iskola éppen annak a háznak a végében volt, amelyen emléktábla jelölte: itt született Vas Gereben. Wittner Istvánná, mint peda- *óguscsalád gyermeke, mint az új társadalmi rend első államilag kinevezett, kitűnő képesítéssel rendelkező, Fürgédre kinevezett tanítója, a tanítás szent hivatásától áthatva, nagy lelkesedéssel látott munkához.

Nehéz idők voltak. A fizetése 120—150 forint volt és négy forintért kapott egy ebédet. Osztatlan iskolában 70—80 gyereket tanított, a korán sötétedő délutánokon- estéken petróleumlámpa fénye mellett. Megszervezte és vezette az úttörőmozgalmat. Plakátokat, zászlókat festett, iskolai újságot szerkesztett.

Generációkat tanított.

Nincs ház a faluban, ahol ne lenne tanítványa. És hányán vannak tanítványai közül szerte az országban! A tanítványok ma is szeretik, tisztelik, hálásan köszönik, szóban és levélben, amit értük tett.

Nagy, pótolhatatlan elismerés ez.

De várta, nagyon várta, hogy egyszer hivatalosan is elismerik a munkáját.

Harmincéves szolgálatáért kapott ugyan egy szolgálati emlékérmet, de ez nem a munkáját, csupán a szolgálati idejének elismerését dokumentálta.

öt még arra sem érdemesítették, hogy 30 évi munkájáról megemlékezve, néhány meleg szóval elbúcsúztassák.

Nyugdíjba vonulásakor a volt tanítványok, a falu népe spontán kitörő szeretete, csókja és ölelése búcsúztatta.

Amikor idáig jutottak, Wittner István felelőssége teljes tudatában felállt, felvette az asztalról először a Munka Érdemrendet, majd a Kiváló Dolgozó jelvényt és zokogó felesége mellére tűzte azokat.

így tartotta jónak: megosztani a kitüntetését a feleségével, akivel 30 évig együtt élt, együtt dolgozott, együtt lelkesedett és akinek a munkáját soha, senki hivatalosan el nem ismerte.

Wittner István csak arra kéri a feletteseket — értsék meg cselekedetét és ez egyszer nézzék el azt, hogy túllépte a hatáskörét.

SZALAI JÁNOS

“rlÉPÚJSÁG 3

Paksra jöttek Győrből, Gyöngyösről

Tnviiniffhfiv 4M MTi4mM%4*4MMM4*MM

A paksi Kishegyen, az atomerőmű lakótelepén három toronyház épült. Izgalmakat keltő esemény volt az első épület átadása, benépesítése. Az egész környék gyerekei oda jártak liftezni. Pakson eddig sehol nem volt lift. Persze nemcsak emiatt más ez a lakóépület, mint a többi, a sok ötszintes, amelyekből már egy fél kisvárosnyi területet beépítettek a Kishegyen.

Az elsőként benépesült tizenegy szintes házban a Paksi Atomerőmű Vállalat szakmunkásai laknak. A negyven lakásból csak kettő nem az övéké. Erőteljesen fejlődik a vállalat, felkészül az 1980- ban kezdődő nagy feladatra, az atomerőmű üzemeltetésére. Évek munkájával gyűjtötték össze a legmegfelelőbb, jól képzett szakmunkások — és persze a műszakiak — címeit, jelentkezését a PAV- nál, illetve a vállalat megalakulása előtt a Nehézipari Minisztérium atomerőmű-beruházási titkárságán, ami a PAV elődje volt. Így adódott, hogy ennek a kishegyi toronyháznak harmincnyolc lakója az ország legkülönbözőbb vidékeiről verbuválódott fiatal, de már gyakorlott szakember. Vannak itt hegesztők, lakatosok, villany- szerelők, műszerészek, vegyészeti és más munkakörben dolgozó csoportvezetők, művezetők.

A ház lakói közül két családdal beszélgettünk hosszabban. Csercsics Károly és a felesége Győrből jött Paksra.

— A Láng Gépgyárnál dolgoztam — mondja Csercsics Károly —, erőművekben turbinákat szereltem, külföldön is. Pestről hét végén jártam haza Győrbe és ezt az életmódot nem lehetett tovább folytatni, amikor megnősültem. Eljöttem Paksra az Erőmű Beruházási Vállalathoz. A kazánházban dolgozom, műszakvezető vagyok. A létesítményt átvette az ERBE- től a PAV, így most már én is ide tartozom. Október elsején költöztünk a lakásba.

— Tökéletes a kényelem?

— Majdnem. A lakás beosztása nagyon jó és mindig van meleg víz. De huzatos az egész ház, itt a bejárati ajtónál ujjnyi rés van az ajtó tokja és a fal között. Ez elvisz 4—5 fok meleget. Csak be kellett volna malterozni a .rést. Garancia van a lakásokra, így remélhető, hogy megjavítják a hibákat. Legfelül vagyunk. A központi fűtés csövének végéből, amikor levegős a vezeték és nem fűt,

képtelenség úgy kiengedni a vizet, hogy a padlóra és az alattunk lakókhoz is ne folyjon belőle. Jobban is megcsinálhatták volna, ahogyan ezt szokás. Különben nagyon jól érezzük itt magunkat, ötvenhat négyzetméter a kétszobás lakás, a főzőfülke nagyon kényelmes, modern megoldású és jó az úgynevezett lakótér is, amit ebédlőnek használunk. Különösen tetszik, hogy a szomszéd lakásnak az a része, amelyik a mi szobánk falával találkozik, nem lakott, hanem előszoba. Tehát nincs zaj. Ez minden lakásnál így van. Szintenként négy lakás épült, közülük kettő kétszobás, kettő két és fél szobás.

— Mennyit kellett befizetni?

— Gyermekünk még nincs, de vállaltunk kettőt, így nem kellett befizetni 24 ezer forintot, csak 13 200-at. Ez használatbavételi díj. Tíz évre szóló szerződést kellett aláírni a vállalatnál. Feleségem szintén PAV-os, vízlágyító laboráns.

— A munkahely is tetszik Pakson ?

— Nagyon jó a munkánk és megvan minden lehetőség a tanulásra. Most hőtani alapismereteket tanulok, később az atomerőművel kell majd megismerkedni. Az a jó, hogy nálunk a mérnökök is fiatalok és nagyon közel állunk egymáshoz, szinte baráti viszonyban vagyunk.

Lementünk a kilencedik szintre, Hermész Lajosékhoz. A férfi vízelőkészítő gépész művezető, a felesége gyermekgondozási segélyen van két kislányuk mellett. Gyöngyösről jöttek Paksra. Pécsi származásúak mindketten, a 28 éves férfi húszéves koráig élt Pécsett, mégsem vágyik oda, a kulturált nagyvárosba. Gyöngyöst emlegetik inkább, szerették a hegyeket és még jobban a munkahelyet: a Gagarin Hőerőművet, illetve az asszony munkahelyét, a Thorez Bányát. Éppen a kishegyi látogatásunk napján tartottak a bányánál kismamatalálkozót és Hermeszné is kapott erre meghívót. Örömmel újságolta.

— Miért választották mégis Paksot?

— Férjemet érdekelte az atomerőmű.

— Jelentkeztem annak idején a NIM atomerőmű-titkárságán és az idén kaptam újabb levelet, a PAV személyzeti osztályától: augusztus 15-tel a PAV-hoz tartozom, áthelyezéssel jöhettem a vegyészeti osztályra, gépészművezetőnek. Az itteni munkában nagyobbak a követelmények, de a vízlágyító módszer ugyanaz, mint bárhol. Az erőmű még épülő vízlágyítójának összes gépi berendezését én irányítom majd üzembiztonsági szempontból. Most bizonyos alapfogalmakkal ismerkedünk, az atomerőmű működésével. Másrészt össze kell állítani a kezelési utasítást a vízlágyító majdani dolgozói részére. Emellett mi is részt veszünk az építkezés ellenőrzésében. Január elsején átvesszük az ERBE-től a csámpai kutakat is.

— Mekkora a lakásuk?

— Két és fél szobás. Igen szép lakásunk volt Gyöngyösön, csak kisebb. Elégedettek vagyunk, jó a vásárlási lehetőség itt a Kishegyen és már épül az óvoda. Kár, hogy a község központjába nehezen

lehet leutazni, nincs helyi- járat. Ruhavásárláshoz például az ottani áruházba kellene bemenni — mondja az asszony.

Hermész Lajos megmutatja a lakás többi részét, közben elmagyarázza, hogyan rendezi majd be az ebédlőt. Faburkolattal díszíti és még több virágot akar, ez a hobbija.

Este volt már, de kiláttunk a Dunáig. A toronyházból

nagyszerű látvány tárult

elénk és ők ezt mindig élvezhetik.

GEMENCI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY

Hermeszné: férjemet érdekelte az atomerőmű

Csercsics Károly: a lakás beosztása nagyon já

Anita és Éviké külön szobát kapott

Három ilyen ház épült az erőmű lakótelepén, az elsőbe már beköltöztek