Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-11 / 291. szám

Képújság 1977. december 11 mm s*&S Hétfő: Tripoliban pánarab ellenállási front alakult, Irak azonban kivonul az értekezletről — Egyiptom megszakít­ja diplomáciai kapcsolatait több arab állammal — Koszi­gin Helsinkiben — Szovjet—amerikai—angol konzultáció Genfben, a teljes atomcsendről — Honecker hanoi láto­gatása Kedd: A brüsszeli NATO-nagyhéten befejeződik a közös piaci csúcs, megkezdődik a hadügy- és külügyminiszterek tanácskozása — Összeütközések a Bermuda-szigeteken — Üj bantusztán alakul Dél-Afrikában Szerda: Bizalmi szavazás Lisszabonban: megbukik a Soares-kormány — Demokratikus egység-kabinetet köve­tel az Olasz Kommunista Párt Csütörtök: Luandában ülésezik az MPLA kongresszusa — Husszein Damaszkuszban tárgyal — A Román Kom­munista Párt országos értekezlete Péntek;. Vance megkezdi közel-keleti körútját — Oszt­rák pártkongresszus — Amerikai bányászsztrájk — Továb­bi élénkülés az arabközi diplomáciában Szombat: Rendkívüli választások Ausztráliában — Vi­lágszerte megemlékeznek az emberi jogok napjáról — A Szojuz—26 űrhajó felbocsátása a Szovjetunióban A hét 3 kérdése Jóllehet, a világpolitikai folyamatok igazán nem igazod­nak a naptári egységekhez, az évvége közeledte mégis nagymértékben felgyorsította és megélénkítette a tárgya­lási folyamatokat. Érdemes ezúttal, a hét eseményeiről Sajtókonferenciával zárult Brüsszelben a NATO-minisz- terek szokásos év végi ülése. Képünkön: Luns NATO-fő- titkár és Vance, amerikai külügyminiszter, amint az új­ságírók kérdéseit hallgatják. (Képtávírónkon érkezett.) 1. Mi jellemzi a közel-keleti diplomáciát? Három értekezlet köré csoportosulnak a közel-keleti hí­rek, s a nagy kérdőjel, hogy melyikre mikor és milyen részvétellel kerülhet sor. A Szadat elnök által kezdemé­nyezett kairói különkonferenciának egyelőre három és fél résztvevője lenne (Egyiptom, Izrael, az USA, valamint részleges ENSZ-képviselet) — ugyanakkor még folyik a nagy toborzás. A Waldheim részéről javasolt New York-i előkonferenciáról a héten kevesebb szó esett, míg a genfi békeértekezlet szükségességét nyíltan senki sem tagadta, de Kairó, Jeruzsálem és Washington láthatólag ki akarja iktatni, vagy legfeljebb arra használni, hogy az egy kész helyzetet szentesítsen. ben megosztotta az arabokat és szinte tálcán kínálja a manőverezési lehetőségeket a zavarosban halászoknak. A legnagyobb nyomás most Szíriára nehezedik: néhány nyu­gati lap nyíltan kifejezést ad reményének, hogy Damasz­kusz befolyásolásával sikerül majd megvalósítani a közel- keleti rendezést. Természetesen olyan „rendezésről” lenne szó, amely megkerülné a valóságos problémákat s min­dent a legnagyobb rendezetlenségben hagyna. 2. Mi a brüsszeli NATO-nagyhét mérlege? A NATO téli tanácsülése — a hagyományoknak meg­felelően — mindig a szervezet székhelyén, Brüsszelben ke­rül lebonyolításra. „NATO nagyhétről” beszélhetünk, hi­szen a katonai tervező bizottság és a külügyminiszterek két-kétnapos összejövetele mellett, csúcsmegbeszélést tar­tott a Közös Piac is, márpedig a kilencek — Írország ki­vételével — ugyancsak az atlanti tömb soraiba tartoznak. A nagy felvonulás viszonylag sovány eredményeket ho­zott. A miniszterek egyrésze kénytelen volt állandóan hazatekintgetni, hiszen a NATO-héten megbukott a portu­gál kabinet, Olaszországban már három párt követeli de­mokratikus egységkormány megalakítását a kommunisták bevonásával, Hollandiában pedig hetedik hónapjában to­porog a kormányválság. Ily módon viszonylag hosszabb le­hetett a gond-listák sorolása, mint az igazi vagy vélt or­vosságok szemrevételezése. A Közös Piac kormányfői lé­nyegében megrekedtek a válságjelenségek s a különleges problémát jelentő munkanélküli statisztikák taglalásánál s a NATO-tanácskozásokon is a szokott szólamok kerültek előtérbe a szövetség további erősítésének szükségességéről, az egység fontosságáról. Ami viszont új tényezőként jelent­kezett: a nyugat-európai szövetségesek első ízben igényel­tek rendszeres tájékoztatást az amerikaiak részéről a SALT-tárgyalások állásáról s a kiszivárgott hírek szerint, Brown amerikai hadügyminiszter sürgetése ellenére, nem mutattak különös lelkesedést a neutronfegyver nyugat-eu­rópai állomásoztatására. A NATO-ban tulajdonképpen folytatódik az igazi vita: amikor az enyhülés bizonyos kezdeti eredményekre veze­tett, hogyan lehet fenntartani a szövetség régi vonalát, amely szembenáll a fegyverkezési verseny minden korlá­tozásával? Ráadásul olyan körülmények között, mikor be­bizonyosodott, hogy nem váltak be az egyoldalú előny- szerzésre irányuló amerikai törekvések a SALT-tárgyalá- sokon s legfeljebb érzékeny időveszteségeket okozhattak az 1977-es esztendő folyamán. 3. Miről tárgyalnak Genfben? Genfben természetesen sok mindenről tárgyalnak, a hé­ten is volt egy szokásos szakértői találkozó SALT-ügyek- ben. Üj témája van viszont a szovjet—amerikai—angol konzultációnak, amely a teljes atomcsend kérdését tűzte napirendre. szólva, legalább utalni a sokoldalú magyar párt- és álla­mi diplomáciára: magas szintű delegációink tettek látogatást Latin-Amerika több országában, Angolában, Bécsben és Koppenhágában, hivatalos tárgyalásokat folytatott Buda­pesten burundi külügyminisztere s a diplomata kérésére Kádár János fogadta az amerikai nagykövetet. Hazánk, a békés egymás mellett élés, a kölcsönös érdekek alapján a széles körű kapcsolatépítésre törekszik, s ezért volt saj­nálatos mozzanat, amint a magyar állásfoglalás is kifej­tette, hogy Kairóban bezáratták a magyar kulturális in­tézetet. Ami a tágabb kitekintést illeti, az elmúlt napok­ban a Közel-Kelet hírei, a genfi és brüsszeli jelentések keltették a legnagyobb érdeklődést. A nukleáris korszak egyik haditechnikai sajátossága, hogy a hadgyakorlatok, vagyis a kísérleti robbantások nemcsak a fegyverkezési verseny felpergetését szolgálják, de ugyanúgy mérgező anyagot juttatnak a légkörbe, mint a háborús feltételek között történt detonációk. Az atom­csend tárgyalások ezért önmagukban is jelentősek, de ál­talában elősegítik a szélesebb értelemben vett atomlesze­relést. 1963-ban a három hatalom részleges atomcsend egyezményt írt alá, a légkörben, a kozmoszban, az óceá­nok szintje alatt eltiltották a robbantásokat. Folytatódtak a földalatti kísérletek, s azokat csupán .részlegesen voltak képesek mérsékelni. A hatvanadik évforduló alkalmából Leonyid Brezsnyev új javaslatokat terjesztett elő a teljes atomcsendre vonatkozólag, többek között javasolta a bé­kés célú robbantások moratóriumát, vagyis átmeneti fel­függesztését. (A nyugatiak ugyanis arra hivatkoztak: nem tudnak különbséget tenni a békés illetve nem békés kísér­letek között, ezért inkább nem járulnak hozzá az atom­csendhez.) A szovjet kezdeményezés nyomán most meg­kezdődött a konzultáció és remélhetőleg nem lesz akadá­lya a három hatalom kötelezettségvállalásának. Ez bizo­nyos értelemben ismét csak részleges lehet, miután Peking és Párizs egyelőre nem hajlandó részt venni a tárgyaláso­kon. Nyilvánvaló azonban, hogy a szovjet—amerikai—an­gol megbeszélések előrehaladása és sikere nagy erkölcsi és politikai súllyal figyelmeztethet majd a távolmaradók fe­lelősségére is. RÉTI ERVIN Érthetően mozgásban van az arab diplomácia. Tripoli­ban ellenállási front alakult hat résztvevővel, de Irak az utolsó percben kivált, s a szövetség hatékonyságát tovább gyengíti, hogy egyes irányzatok általában elvetik a poli­tikai rendezést, s nem helyezkednek reális álláspontra. Közben megjelent a színen Husszein király, végigutazott több arab fővárost, s noha alapvető egyetértését nyilvání­totta Szadattal, a kairói konferenciától mégis- húzódozik. Asszad Szíriái elnök viszont három olajállamba utazott, hogy támogatást találjon az öböl térségében is. Kairó' időközben „előre menekült”, megszakította a diplomáciai kapcsolatokat bírálóival és féktelen szovjetellenes rágalom­hadjárattal próbálja elterelni a figyelmet jócskán növekvő gondjairól. Nehéz helyzetbe került a palesztin mozgalom, az arab világ jobboldala láthatóan szakadást kíván elő­idézni a PFSZ soraiban. Ilyen körülmények között érke­zik a közel-keleti térségbe Cyrus Vance amerikai külügy­miniszter. Az Egyesült Államok minden jel szerint a kü­lönbéke tárgyalásokat akarja előmozdítani, amelyek még- inkább bonyolítanák a válságot és újabb konfliktusok mag­vait ültetnék el. A tények tanúsága szerint igaza lett az előrejelzések­nek: Szadat útja, amelyről olyan szellemesen állapították meg, hogy „elsiette az elkerülhetetlent”, hallatlan mérték­Most került sor a Szadat-Iátogatás miatt elhalasztott ang­liai Begin-utazásra. Képünkön: az izraeli kormányfő dr. David Owen brit külügyminiszterrel és az angol kormány más tagjaival. (Képtávírónkon érkezett.) Moszkva Fold körüli pályán a Szojuz-26 Szombatra virradóra a Szovjetunióban Föld körüli pá­lyára bocsátötták a Szojuz—26 űrhajót fedélzetén Jurij Romanyenko és Georgij G recsko kozmonautákkal, akik képünkön indulás előtt a bajkonuri repülőtéren láthatók. (Telefotó — TASZSZ—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) indult útjára. Az első jelen­tést a Moszkvai Rádió helyi idő szerint, röviddel hét óra után sugározta, s mindjárt helyszíni közvetítést is adott az új űrhajó rajtjáról. A rajt után a két űrhajós jelentette: valamennyi berendezés kifo­gástalanul működik, közér­zetük jó. A Szojuz—26. ebben az időben már orbitális pá­lyán keringett Földünk körül. döntött, hogy visszatér a Földre. Mint ismeretes, október 9- én a Szovjetunióban felbo­csátották a Szojuz—25. űrha­jót, amelynek hasonló felada­tokat kellett volna megolda­nia. Vlagyimir Kovaljonok parancsnok és Valerij Rju- min feldélzeti mérnök azon­ban, a program kisebb nehéz­ségei miatt, a földi irányító központtal egyetértésben, úgy Pihenőre tértek az űrhajó­sok a Szojuz—26. fedélzetén, miután végrehajtották a szük­séges ellenőrző műveleteket és az űrhajót pontosan megadott pályára állították, Romanyenko és Grecsko moszkvai idő szerint déli 12 órától este 21 óráig kapott pihenőt az éjszakai rajt után, Ebben az időszakban ugyanis az űrhajó és a szovjet földi megfigyelő állomások között nem volt közvetlen „rádiólát­hatóság”. A telemetrikus ada­tokat az Atlanti- és a Csen des-óceánon két szovjet meg­figyelő hajó, a Gagarinról, il­letve Komarovról elnevezett „űrkövető” hajó veszi fel, a kozmikus távközlési rend­szer segítségével közvetíti. Az ember, aki túllépte hatáskörét 1977. november 4-én Wittner István, a Ta­mási Állami Gazdaság mezőgazdasági mérnöke túllépte a hatáskörét — kitüntette a feleségét. Az ünnepélyes aktusra lakásukon, szigorúan ti­tokban került sor, mégis kitudódott. Tanulság­ként közöljük az esetet úgy, ahogy az a valóság­ban megtörtént. És amiért megtörtént. Wittner István mezőgazda- sági mérnököt 1977. novem­ber 4-re Budapestre, a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba hívták. Leg­szebb ruháját öltötte magá­ra. A jól végzett munkájáért kapott jutalmat, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát dr. Romány Pál mezőgazda- sági és élelmezésügyi mi­nisztertől Vette át. Nagyon boldog volt. Hazafelé jövet végiggon­dolta életét. Hamarosan nyugdíjba megy. Szép volt ez a búcsúztatás. Korábban is elismerték a munkáját: erről tanúskodik a két Kiváló Dol­gozó jelvény és az 1959-ben kapott Munka Érdemrend bronz fokozata. Hazaérve, a felesége nagy örömmel fogadta. Könnyes szemmel, elcsukló hangol gratulált és kérte, hogj mondjon el mindent a kitün­tetési ünnepségről: kik vol tak ott, voltak-e köztük is merősök, hogyan volt feldí szítve a terem, nem voltak-i bizonytalanok a léptei, ami kor kiment, hogy átvegye ; kitüntetést, milyen volt a: ünnepség utáni fogadás, : kitüntetettek között voltak-i nők, és ha igen, hányán...? Wittner István önfeledtéi mesélt egészen addig a pilla natig, amíg tekintete me nem akadt a kitüntetésein, i két Kiváló Dolgozó jelvény a Munka Érdemrend ott vol előtte az asztalon. A felesége elkapta a tekin tétét és megjegyzte: — Emlékszel ? Együtt kezd tűk és...

Next

/
Thumbnails
Contents