Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

1977. december 25.

"KÉPÚJSÁG 5

Az iskolában úgy tanultuk, hogy nomád őseink fő foglalatossága az állattenyésztés, a vadászat és a halászat volt. Ez ugyan nem teljességgel így igaz, mert a tudomány már kiderítette, hogy értettek a földmíveléshez is, de az való, hogy a legősibb emberi foglalatosságok közé tartozik. Az állattenyésztésnél egész biztosan régibb. Mindez furcsa ellentmondásokat rejt. Ha egy középkori magyar ma feltámadna, minden nehézség nélkül meg lehetne vele értetni azokat a lexikon-címszavakat, hogy: kerítő, állító, hajtó, rekesztő és emelő halászat, vagy húzó- kaparó-, emelő-, merítő-, dobó- és rekesztő háló, vagyis varsa. Nem lenne idegen számára a tapogató, a szigony és a horog szó sem. A halászat módja, ha úgy tetszik „technológiája” évszázadok óta nem sokat változott és eszközeinek is legfeljebb csak az anyaga.

Az ellentmodás nem itt van, hanem abban rejlik, hogy a közfelfogás — mint annyiszor — elmaradt az élet tényei mögött. A halászatra többnyire ma is romantikus nosztalgiával gondolunk. A hullámzó Balaton tetején csónakázik egy halászlegény és hálóját vagy elhagyja, vagy kíséri a szerencse. Ez már régen nincs így. Kereken 180 ezer hektárnyi természetes vizünk egyre kevesebb halat ad, a tógazdaságokban ipar- szerűen megtervezett munka folyik. Az előbb említett ős nem sokra menne olyan kifejezésekkel, mint ívató, előnyújtó-, nyújtó-, hústermelő- és raktározó tó. A mai magyarországi halászok többségének itt a munkahelye, ha ősi eszközökkel is, de ezeken dolgozik. Megyénkben számos halastó van. Képeink, melyekhez úgy hisszük nem szükséges bővebb kommentár, a kocsolai halászok kemény munkáját örökítik meg. Komáromi Zoltán felvételei

1 Vi! 11 • / • ?/// t t i i .í f j

■ÉMB MM JMM MÉtmir JMÉ fa|f ggff |g agg

WwCTfJj^^ 'IllWfIK« iiulWK