Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-25 / 303. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai száiminkból XXVII. évfolyam, 303. szám ARA: 1,50 Ft 1977. december 35., vasárnap Az ünnep VÄNDORÜTNAK mondták az életet, amíg az ember alig-alig mozdult el hazulról, s csöndben csörgedeztek élte napjai. Most meg még aki messzire sose megy, az is rohan, a napok sebes sodrával iramlik el az életünk, mégse mondaná senki vándorúinak. Régiesnek vélnénk. Pedig az ünnepre kívánkoznék a szó: Vándor, állj meg, s pihenj meg. Nézz magadba kissé. Futtodban sokat mulaszthatsz, meglehet, mindent. Mit ér vele az ember, ha folyton rohan valami után, s eközben el- hullajtja önmagát? Ünnep előtt meg amúgy is fölgyorsul az iram. Beszerezni mindent, sütni-főzni, s kiváltképpen megvenni az ajándékokat, ajándékot mindenkinek. Adni kell, mert ez a szokás, ez a hagyomány. Kapni is szokás, természetesen, ahogy illik. Hol van már a gyermekkor szűzi várakozása, a meglepetés kettős öröme! S az, hogy az ünnepre elcsöndesül minden, s a fő: együtt a család. EZ AZ ÜNNEP csakugyan a megpihenés napja, a befelé fordulásé, ez a család ünnepe, a gyermek ünnepe. Gyermeknek lenni — van-e szebb emlék, van-e szebb jövő? Nyújtottuk kezünket mindannyian gyermeki bizalommal egymás felé, lestük csillag ragyogását szerető szemekben, követtük vezetését szerető szóra. Nem tudtuk, hogy a világban veszedelem is leselkedhet ránk, hogy az élet küzdelem, s rohanás közben oly sok minden kihull belőlünk, oly sok mindenki elhull mellőlünk, mire vándorutunk véget ér. .Nemcsak az ünnep középpontjában áll a gyermek, s nem is csak a családéban. A társadalom, a nemzet igazi kincse, mert a jövője, a gyermek. Az utóbbi években a szocialista magyar társadalom mind több jelét adta ennek, mind több megbecsülésben részesítette az anyákat, s a gyermek érdekében történt az is, hogy mind többet tesz az ország a nevelőkért, az iskoláért. Van ünnep, amikor a történelmet, a szabadságot, a jogot, a munka eredményeit illő számba venni; ezen az ünnepen azt tegyük mérlegre, amit valamennyien — emberek, családok, a nemzet — a gyermekért teszünk. A jövendőért. Az ünnep előestéjén elcsöndesülnek az utcák, a tájak, hazatérnek a vándorok, hogy otthon, családi körben üljék meg az ünnepet. Eloltják a lámpát, meggyújtják a gyertyát, s a pislogó fényben fölragyog a szeretet. A szeretet? VAGY CSUPÁN az ajándékokra esik rá a fény, s a fény sugarával a kíváncsi tekintet? Mit kapok? — kérdi a gyermek, mert nyitott az élete, mert kész befogadni mindent, tudást, tapasztalást, szeretetet. Mit kapok? — kérdi a felnőtt is, de rendszerint azért, hogy nyitott zsákjába gyűjthessen mindent, amit csak kicsikarhat az élettől, a világtól, másoktól. Az ünnep most annak is próbája, hogy felnőtt létünkre él-e bennünk a gyermek, hogy az ajándékozásban mi a fontosabb számunkra, a kapni-e, vagy a nyitottnak lenni, hogy az ajándék ér-e többet nekünk, vagy az örömszerzés, a szeretet. Mennyi mindent fölsorol Tarzuszi Pál, amikor levelet ír a korintusziaknak, mennyi mindent, ami szeretet nélkül értéktelen! Lehet az ember mindentudó, csodatévő, szép szavú, áldozatkész, sőt önfeláldozó, de szeretet nélkül mindez semmit sem ér. Rohanó életében törekvő igyekezettel az ember megszerezhet mindent magának, csak épp szeretetet nem vásárolhat, nem lophat, nem is rabolhat. Szeretetet csak kapni lehet, ajándékba kapni. Igazi ajándékként: örömszerző ajándékként. A szeretet pedig együtt jár a békességgel. Ez az ünnep a béke ünnepe is, hiszen csak a békesség az, ami gyarapíthatja a családot, csak békességben cseperedhetnek föl a gyermekek felnőtté, csak békében élhetnek a felnőttek egymásért. A nemzet, s az emberiség legjobbjai ma épp ezért küzdenek, hogy háború, éhínség, nyomor ne pusztítsa az embert, se felnőttet, se gyermeket, hogy a javak igazságos elosztásával jusson étel mindenki asztalára, hogy szellem ragyogjon minden ház ablakán, s szeretet kapcsoljon egymáshoz embert és embert, az egész emberiséget. KARÁCSONYFÁK csillogó gyertyafénye alatt nem azt kell számba venni, mi mindent kaptunk, azt inkább, hogy mit adunk, mit adhatunk egymásnak, miénknek, az emberiségnek. Lemérhető most, miféle kapcsolat köt össze bennünket. Lehet az ajándék formális, ha a kapcsolat is az, csupán külsőségre adó emberek között. Örömöt szerezni csak annak tud igazán az ember, akit jól ismer, akit valóban szeret. Ismerni kell azt, akit megajándékozunk, hogy találó legyen az ajándék, hogy fölcsillanó szemmel fogadja, aki kapja. A kapott ajándék értékét nem az árcédula határozza meg, amelyet letéptek róla, hanem az egymás ismerete, az ebben rejlő szeretet. Ha csak érzés a szeretet, nem is az igazán. A szeretet: cselekvés. Élet. A szeretet a legkülönösebb dolog a világon: minél többet ad magából, annál jobban gyarapodik, minél tékozlóbb, annál gazdagabb lesz ő maga. VÁNDOROK, ÁLLJUNK MEG futtunkban egy pillanatra, egy bensőséges ünnepre, hogy latra tegyük: tudunk-e gyermekek lenni, igaz szeretetben élni. Hiszen ez a dolgunk a világon, küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért. Egymásért. ZAY LÁSZLÓ ENSZ-közgyülés Kölcsönös kompromisszumok Bokor Pál, az MTI rovatvezetője írja: Mint már jelentettük — véget ért az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszaka. Az első értékelések azt mutatják, hogy a New York-i tanácskozás sorozata eredményes volt, mi több, bizonyos mértékben felülmúlta a várakozásokat. Nem igazolódtak be ugyanis az ülésszakot megelőző aggodalmak, amelyeket az okozott, hogy az amerikai—szovjet viszony akkori hűvösebb időszakával összefüggésben a világszervezetben az enyhülési folyamat megtorpanásától való félelmek befolyásolták a hangulatot. Végeredményben a 32. ülésszak munkáját alapvetően konstruktív légkör, a megegyezésekre és kompromisszumokra való készség jellemezte. Ennek megfelelően a határozatok többségét a tagállamok konszenzussal fogadták el. Kölcsönös kompromisz- szumok eredményeként született meg az ülésszak egyik kiemelkedően fontos dokumentuma is — a nemzetközi enyhülés elmélyítéséről és megszilárdításáról szóló nyilatkozat, amelynek szövegével a szocialista országok lényegében elégedettek. A nyilat- ' kozatot a tagállamok képviselői egyhangúlag, közfelkiáltással fogadták el, s attól utólag egyedül a Kínai Népköz- társaság határolta el magát. A leszerelés tárgykörébe tartozó kérdések 17 pontban szerepeltek az ülésszak napirendjén. A tanácskozás egyik fő eredményének tekinthető, hogy egy szovjet kezdeményezés nyomán — Leonyid Brezsnyev november 2-i beszédében kifejezte a Szovjet-* unió készségét a békés célú nukleáris robbantások beszüntetésére —, belátható közelségbe került a nukleáris kísérletek általános és teljes betiltását célzó megállapodás, amelynek megkötése mellett a világszervezet határozatban foglalt állást. Jövő év tavaszára összehívták az ENSZ- közgyűlés leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli (Folytatás a 2. oldalon) A KERESKEDELEM ÉS A FOGYASZTÓK (3. old.) TERÍTŐ AZ OLAJKÄLYHÄN (3. old.) AMIKOR NINCSEN LAKODALOM (4. old.) GYERMEK SZÜLETETT (4. old.) OXIGÉN SEGÍTI A SEBÉSZT^ (8. old.) A ZENIT-SOROZAT ŰJ TAGJA (9. old.) HALÁSZOK, TAVAK, HALAK (5. old.) AZ 51. HÉT ESEMÉNYE, KÉRDÉSE, TÖRTÉNETE (6. old.) NÉPMŰVÉSZET VIETNAMBAN (9. old.) KI JÁRT MÁR, KI JÁRT MAR? ... (10. old.) SZEKSZÁRD MA ÉS ÖTVEN ÉV MÜLVA (11. old.) 1977 LEGJOBB SPORTOLÓI (13. old.) AZÉRT JÖTTÜNK PAKSRA... (7. old.) ÜJ GYAPOTFAJTÄK BULGÁRIÁBAN (8. old.) KARÁCSONYI MÉRKŐZÉS, ÉLELMISZERÉRT (13, old.) Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk minden Kedves Olvasónknak! (Gottvald Károly felvétele)
