Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

2 Képújság 1977. december 25. Hetié: Vietnami—amerikai külügyminiszter-helyettesi tárgyalások Párizsban — Szadat betiltotta az egyiptomi béketanács működését — Letette az esküt az új holland kormány. Kedd: Az izraeli hadügyminiszter Egyiptomba utazott — Megfogyatkozott Demirel török miniszterelnök több­sége az ankarai parlamentben. Szerda: A caracasi OPEC-értekezleten fél évre rög­zítették az olaj árát — Véget ért az ENSZ közgyűlésének 32. ülésszaka — Callaghan brit miniszterelnök villámláto­gatása Belfastban. Csütörtök: Elnapolták a kairói konferenciát. — Gromiko szovjet külügyminiszter fogadta a moszkvai amerikai nagykövetet — A belgrádi értekezlet január 17-ig fel­függesztette munkáját. Péntek: Líbiai látogatása után Algírban tárgyal a szov­jet vezérkari főnök — Chilében népszavazást írtak ki ja­nuár 4-re — Vita a nyugat-szaharai területeket ért na­palmtámadások miatt. Szombat: Leonyid Brezsnyev nyilatkozatot adott a Prav­dának — A Begin—Szadat találkozó előkészületei — Az ír terroristák fenyegetése: karácsonykor sem hajlandók fegyvernyugvásra. A hét 3 kérdése A karácsonyi ünnepek közeledtére kezdetét vette a ha­gyományos szünet a hosszan elhúzódó vagy hosszúnak ígérkező nemzetközi tárgyalásokon, illetve véget is ért az ENSZ-közgyűlés idei ülésszaka. Mindjárt ezzel kapcso­latos az első kérdés: hogyan lehet megvonni a 32. ülés­szak mérlegét? Aláírták a magyar—szovjet kulturális tárgyalások jegyzőkönyvét. Képünkön: Pozsgay Imre kulturális miniszter és V. I. Popov, kulturális miniszterhelyettes az aláírás közben. (Képtávírónkon érkezett.) Belgrádban csak szünetről van szó, január 17-én ismét találkoznak a 35 ország küldöttei a Száva-palotában. De itt is feltehető a kérdés: hol tart a konferencia? Begin és Szadat karácsonykor találkozik ismét, ezúttal egyiptomi földön. A kétoldalú kapcsolatok tempója azért ilyen gyors, mert ha eltelik akár egy hét is látványos esemény nélkül, akkor megmutatkozik a hazárdjáték túl nagy kockázata ... A héten sok szó esett a Begin-tervről, ezzel kapcsolatban az a döntő kérdés, hogy tartalmaz-e ez tényleges engedményeket ? 1. Hogyan lehet megvonni az ENSZ-közgyűlés mérlegét? Az év elején még annyi feszültségelem jelentkezett a nemzetközi életben, hogy azt lehetett volna jósolni: hatá­suk tükröződik majd az ENSZ legfontosabb testületének munkájában is. Nem így történt. Inkább az volt a jel­lemző, hogy az enyhülés folytatását, a békés egymás mel­lett élés elmélyítését sürgették — néhány kivételtől elte­kintve — az ENSZ tagállamainak küldöttei. Különösen sok szó esett a leszerelésről, a fegyverkezési hajsza csök­kentéséről. Ez pedig kedvező alaphangot teremt az ENSZ 1978-ban esedékes rendkívüli közgyűlési időszak üléssza­kához. Amelynek — köztudomás szerint — éppen a hat­hatós leszerelési intézkedések megvitatása lesz a feladata. Túlzás nélkül elmondható, hogy a közgyűlési vitának ilyen irányba való terelése a szocialista diplomácia érdeme. A Szovjetunió és a többi szocialista ország, köztük a Magyar Népköztársaság is, több leszerelési jellegű határozati ja­vaslatot terjesztett az ENSZ-közgyűlés elé, amely aztán azokat magáévá is tette. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az ENSZ-nek ez a legtekintélyesebb testületé sem képes azon nyomban elkötelező határozatokat hozni, de roppant erkölcsi és po­litikai jelentősége van, ha a közgyűlés óriási többséggel, vagy éppen egyhangúan kimond valamit! Például, ha nem kevesebb, mint 14 határozatban elítéli a Dél-afrikai Köz­társaság apartheid-politikáját és a pretoriai rezsim ellen különböző konkrét szankciókat szavaz meg... Érdekes módon már az USA sem tudta ezeket megakadályozni, sőt egyeseket kénytelen volt elfogodni! Ha nerri tette volna, ország-világ előtt nyilvánvalóvá lett volna, hogy a Dél­afrikai Köztársaság csak az imperialista hatalmak támo­gatásának köszönheti fennmaradását. Az ENSZ-közgyűlés palesztinvitája is jelentős erkölcsi alátámasztását adta a haladó világ ama követelésének, hogy a palesztinai arab nép önrendelkezési jogát biztosí­tani kell, s hogy Izraelnek ki kell ürítenie a megszállt területeket. A világszervezet akkor mondta ki. hogy a kö­zel-keleti békéhez Genfen, a közel-keleti konferencián át vezet az út, amikor amerikai áldással és ösztönzésre köz­vetlen egyiptomi—izraeli alkudozás kezdődött... 2. Tartalmaz-e tényleges engedményeket a Begin-terv? Begin izraeli miniszterelnök Carter amerikai elnöknél jártában értésre adta, hogy tarsolyában ott a terv a közel- keleti békére. A nyugati propagandagépezet a maga szo­Többször is olvashattunk, hallhattunk a héten a Nyugat-Szahara felszabadulásáért küzdő Polisario Front katonáiról. Mint ismeretes, francia repülőgépek napalmbombákkal és gépfegyvertüzzel támadták meg őket, pedig a Front már előzőleg ígéretet tett a fog­ságába került nyolc francia szabadon bocsátására. Ké­pünkön: a Polisario Front katonái. (Képtávírónkon érkezett.) kásáihoz és hagyományaihoz híven szenzációsnak szánt kiszivárogtatás eredményeként napról napra újabb rész­leteket ismertetett, anélkül, hogy azok hivatalos meg­erősítést kaptak volna. Bármikor vissza lehet táncolnia tehát az izraeli kormánynak ... Kétségtelen viszont, hogy Begin szájából meglepően hangzik még az is. ha egyál­talán bármilyen palesztin önkormányzat lehetőségét vá­zolja fel. Természetesen a palesztin területen megmarad­na Izrael uralma, katonai és rendőri jelenléte. Csak hosz- szú-hosszú idő után kerülhetne szóba Palesztina esetle­ges függetlensége. Ámde már ennek elméleti lehetősége is nyugtalanságot kelt Izrael szélsőséges köreiben, ame­lyekben egyesek szót emeltek Begin „túlzott engedékeny­sége” ellen . .. Egyiptomban ugyanekkor Szadat elnök sza­vakban továbbra is hangoztatja egy palesztin állam lét­rehozásának szükségességét, de nincs kétség afelől, hogy egy nyugatbarát és Izraellel szoros kapcsolatban álló Pa­lesztinát képzel el. A Palesztinai Felszabadítási Szerve­zetet mindenesetre ki akarja kapcsolni a palesztinai kér­dés rendezését célzó tárgyalásokból. S ez döntő enged­mény az izraeliek javára. Ezer Weizman izraeli hadügyminiszter meglepetésszerű­en külön is megjelent Egyiptomban, hogy az egyiptomi hadügyminiszterrel, majd Szadattal tárgyaljon katonai és biztonsági kérdésekről. A Sinai-félszigeten kölcsönösen visszavonnák az ütközőövezet' közeléből az izraeli és az egyiptomi katonákat — a bizalmi légkör további javítása céljából. 3. Hol tart a belgrádi konferencia? iBelgrádban a 33 európai és 2 észak-amerikai ország kül­dötteiből álló konferencia már hozzálátott záróokmányá­nak megszövegezéséhez, amikor a karácsonyi szünetre ha­zautaztak a diplomaták. Munkájukat január 17-én folytat­ják, s valószínűleg február közepén-végén be is fejezik. A záróokmány megszerkesztése nem könnyű feladat, hi­szen azt valamennyi részvevő számára elfogadhatóvá kell tenni. A helsinki záróokmány végrehajtásaként, a helsinki szellem még teljesebb gyakorlati érvényesítésére hozzá­vetőleg száz javaslat került a Száva-palota asztalára! Az új záróokmány ezeket is összegzi ugyanakkor, amikor nem változtathatja meg a Helsinkiben elfogadottat. A Magyar Népköztársaság küldöttsége számos javaslatot tett Belgrádban, egészen odáig, hogy például a kis nemze­tek nyelvén megjelent irodalmi műveknek nagyobb he­lyet sürgetett fordítás révén a világirodalomban, de ter­mészetesen mindenekelőtt az enyhülés folyamatának to­vábbfejlesztését, az európai együttműködés bővítését szol­gáló kezdeményezésekkel élt. A belgrádi találkozó előkészítő jellegű konferencia, s nem olyan, amely egymaga is meghatározó lehetne a földrész béke és biztonsága dolgában. Minden bizonnyal hasonló jellegű értekezletre kerül sor utána — hogy hol és mikor, azt éppen Belgrádban kell eldönteni a karácsonyi szünet után. Bécset és Madridot hallottam emlegetni, mint a kö­vetkező konferencia esetleges színhelyét. Időpontnak pedig az 1980-as esztendőt. Ezt csak annak jelzésére idézem, hogy érzékeltessem: az európai béke és biztonság szavatolására, az öreg földrész népeinek, államainak együttműködésére egy döntő fontosságú folyamat kezdődött el Helsinkiben, amely most Belgrádnál tart, aztán újabb és újabb szaka­szokba ér el. pAlfy József A világpolitikai érdeklődés előterében volt a héten Izrael és Egyiptom különtárgyalása, illetőleg a többi arab ország nélkül és azok ellenére készülő különmeg- állapodása. Képünkön a különegyezkedés egyik fősze­replője, Begin izraeli kormányfő, amint a hét elején Carter amerikai elnökkel tárgyal. (Képtávírónkon érkezett.) Kölcsönös kompromisszumok (Folytatás az 1. oldalról) ülésszakát, amely gyakorlati­lag a Szovjetunió és a szocia­lista országok áltál javasolt leszerelési világkonferencia konkrét előkészítésének sza­kaszává válhat. Púja Frigyes külügyminisz­ternek az általános politikai vitában elhangzott megállapí­tása szellemében, amely sze­rint „a Magyar Népköztár­saság külön súlyt helyez arra, hogy a maga szerény eszkö­zeivel elősegítse a fegyverke­zési verseny megfékezését, újabb leszerelési intézkedések kidolgozását”, a magyar dip­lomácia is több ízben vállalt kezdeményező szerepet az ülésszakon — közös szovjet— magyar—NDK javaslat alap­ján született meg például az új típusú tömegpusztító fegy­verek kifejlesztésének betil­tását szorgalmazó ENSZ-ha- tározat. A nemzetközi élet „válság­gócainak”, elsősorban a kö­zel-keleti feszültségforrások­nak a felszámolása mindvé­gig az érdeklődés középpont­jában volt. Reményekre jogo­sította a tagállamokat az ok­tóber 1-én kiadott szovjet— amerikai közös nyilatkozat, majd hideg zuhanyként érte őket a külön tárgyalásokat és külön érdekeket előtérbe he­lyező, az arab egység és más arab országok, a palesztinai nép érdekeivel ellentétes egyiptomi—izraeli csúcstalál­kozó. Ilyen bonyolult körül­mények között egyértelműen kedvező jelenség, hogy az ENSZ tagállamainak túlnyo­mó többsége a közel-keleti megoldást keresve, a szocia­lista országok álláspontjában foglalt fő elveket tette ma­gáévá: a konfliktus átfogó rendezése mellett foglalt ál­lást, egységesen és határozot­tan lépett fel a közgyűlés a dél-afrikai fejüldöző rend­szerek elmarasztalásában. Fi­gyelemre méltó változás kö­vetkezett be a vezető tőkés hatalmak álláspontjában, amelyek — sok év óta most először — lényegében elis­merték a fajüldöző rezsimek katonai elszigetelésének szük­ségességét és megszavazták az ilyen céllal elfogadott konk­rét intézkedéseket. Előtérbe kerültek az ülés­szakon a nemzetközi gazdasá­gi kapcsolatok, különösen a fejlődő és a fejlett országok közötti egyenjogú kapcsolatok problémái. Fontosságukat jel­zi, hogy a világszervezet ha­táskörébe tartozó gazdasági kérdések koordinálására kü­lön főtitkárhelyettest válasz­tottak. A szocialista országok kifejezésre juttatták azt az álláspontjukat, hogy lehetősé­geik arányában a legnagyobb mértékben készek támogatni a fejlődő országok gazdasági fellendítését. Kudarcot vallott a 32. ülés­szakon az Egyesült Államok és más tőkés országok törek­vése, hogy az „emberi jogok” kérdésében indított kampányt az ENSZ-re is kiterjesszék. A tagállamok szótöbbséggel el­vetették azt a nyugati indít­ványt, hogy nevezzenek ki fő­biztost az emberi jogok hely­zetének vizsgálatára. ami egyfelől a tagállamok bel- ügyeibe való beavatkozást je­lentette volna, másfelől el­vonta volna a világszervezet figyelmét a béke és biztonság elsőrendű fontosságú kérdé­seiről. Végezetül az ülésszak pozi­tív mérlegéhez tartozik az a tény, hogy a Vietnami Szo­cialista Köztársaság az egye­sült nemzetek szervezetének teljes jogú Tagjává vált. PANORÁMA KAIRÓ Egy nappal Szadat és Be­gin iszmailiai találkozója előtt az egyiptomi államfő a nemzetbiztonsági tanáccsal (legfőbb politikai tanácsadói­val), az izraeli kormányfő pedig — két nap alatt má­sodszor — a parlamenti kül­ügyi és hadügyi bizottság­gal tárgyalta meg, milyen álláspontot képviseljen a vasárnapi megbeszélésen. HAVANNA Befejezte kubai látogatá­sát a Szergej Gorskov flot­tatengernagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a szovjet hadiflotta főparancsnoka ve­zetése alatt álló szovjet ka­tonai küldöttség, amely Raul Castro tábornoknak, a Ku­bai KP KB másodtitkárának, az államtanács és a minisz­tertanács elnökhelyettesének, a forradalmi fegyveres erők miniszterének meghívására érkezett Havannába. Elnökcsere Most egy nyelven beszélnek a tsz-ben Elnökcsere volt március elején a kajdacsi Aranyka­lász Tsz-ben, lemondott az előző elnök, mielőtt lemon­datták volna. Nehéz gazdasá­gi helyzetbe került a szövet­kezet, és nagyon megromlot­tak az emberi viszonyok is. A tűrhetetlen körülmények után a 30 éves párttitkár, Vaszari István elnökké vá­lasztásával kezdődött az újabb időszak, amitől erőtel­jes változást várnak a kajda­csi emberek. Felkerestünk három veze­tőt, mondják el véleményü­ket az eddig megtett útról, a mostani helyzetről. Vaszari Istvántól mindenekelőtt azt kérdeztük, mi volt a legna­gyobb baj az elmúlt évek­ben? Vaszari István úgy is joggal alkothat véleményt, mint a járási párt végrehajtó bizottság tagja. A vb több­ször elemezte a kajdacsi helyzetet annak idején, de az akkori elnök figyelmen kívül hagyta a javaslatokat, fi­gyelmeztetéseket. Vaszari István: — 1970-től volt elnök az elődöm, három évig jól tevékenykedett, de aztán mindenben ő akgrt in­tézkedni, és megromlott a viszonya a többi vezetővel. A hibákat nem ismerte el. csak magyarázta. Felelősséget nem vállalt. A legfőbb hibá­ja az volt szerintem a koráb­bi vezetésnek, hogy Kajda- cson kevés a szakvezető. Ne­hezen jött ide jó szakember, mert a szövetkezet híre visz- szatartotta őket. Beszélgetésünkön jelen van Geresdi József párttitkár, így summázza az akkori vi­szonyokat: — Senki nem volt biztos abban, mit mon­danak a szemébe, és mit a háta mögött. Amikor elkezd­tünk dolgozni az új fölállás­ban, nagy kérdés volt, le­gyen-e erős rostálás a veze­tésben, vagy adjunk próba­Ezt hozta a hét a külpolitikában

Next

/
Thumbnails
Contents