Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-24 / 302. szám

2 “Képújság 1977. december 24. A népek az enyhülést, a békét óhajtják Elmaradt meglepetés Péntek esti kommentárunk. Olaszországban az jelenti az első számú karácsonyi meglepetést, hogy nincs meglepetés. Téved, aki ebben a megállapításban olcsó szóviccet sejt. Rómában már hetek óta érlelődik a kormányválság, s az a körülmény, hogy az egyszínű, kereszténydemokrata kabinet várha­tóan az ünnepeket, sőt a szilvesztert is hivatalában tölti, önmagában váratlan meglepetés. Giulio Andreotti kormányát a hatpárti megállapo­dást aláíró pártok közül három alkalmatlannak minő­síti a drámai válság leküzdésére. A kommunisták, a szocialisták és a republikánusok szükségkormány meg­alakítását szorgalmazzák. Kézenfekvő okból: a termelés jelenlegi stagnálásával, a beruházási kedv felkeltésével, a katasztrofális munkanélküliséggel, a szüntelenül nö­vekvő ütemű inflációval szemben csakis a széles társa­dalmi alapokon nyugvó, a baloldali pártokat is a kor­mánytöbbség soraiban tömörítő kormány képes hat­hatós intézkedésekre. A kormányfő megbeszélései a szakszervezeti szö­vetségek vezetőivel és a demokratikus pártok képvise­lőivel eredménytelenül zárultak. „Akárcsak a süketek párbeszéde” — írták az olasz lapok a találkozókról, amelyeken az egyik oldalról a kereszténydemokraták homályos ígéreteit, a másikról a kivezető út módozatait ismételgették a résztvevők, anélkül, hogy az álláspontok tapodtat is közelebb kerültek volna egymáshoz. Gerardo Chiaromonte, az OKP titkárságának tagja a Rinascita hasábjain kifejtette: a kommunisták szerint az ország nem várhat addig, amíg a kereszténydemok­raták körében megérlelődik a helyzet súlyosságának felismerései Az OKP egyre aggasztóbbnak ítéli meg a déli országrészek, különösen Nápoly gazdasági csődjét az első munkaalkalmat kereső 600—700 ezer fiatal ki­látástalan helyzetét, amivel különben a párt ifjúsági szervezetének kongresszusa a közeli jövőben kiemelt fontossággal foglalkozik. A kereszténydemokrata párt­ban Aldo Moro elnök valóságos közvélemény-kutatást folytat annak megállapítására, vajon a párt vezetői mi­ként ítélik meg az OKP-val a szorosabb együttműkö­dést. Figyelmet érdemel erről Luigi Granellinek, a kereszténydemokrata párt nemzetközi osztálya vezető­jének véleménye. Szerinte nem lehet „az örökkévalósá­gig kizárni azt sem, hogy kormányszintű megállapodás­ra jussanak az OKP-val, ha ehhez megérnek a fel­tételek”. Az olasz közvélemény jelentős hányada úgy véli, hogy ennek elérkezett az ideje. Tulajdonképpen ezért keltett meglepetést Itáliában, hogy a karácsonyi meg­lepetés elmaradt. GYAPAY DÉNES Dobozy Imre szovjet kitüntetése (Folytatás az 1, oldalról) A leszereléssel kapcsolatos tárgyalásaink a kérdések szé­les körét ölelik fel, a nuk­leáris fegyverkísérletek betil­tásától és a vegyi fegyverek eltiltásától kezdve egészen az európai katonai enyhülés szi­lárdításáig és az Indiai-óceán térségében a katonai jelenlét csökkentéséig. E kérdések fel­vetésében a fő kezdeményező a Szovjetunió volt. A legfon­tosabb most már az, hogy a tárgyalásokról térjünk át a leszerelés kezdetét jelentő reális lépésekre. Ez, és csak­is ez felel meg a fegyverke­zési hajszát elítélő, a tartós békét óhajtó népek vágyai­nak. Márpedig ezzel ellenté­tes törekvések még ma is vannak. Nem értékelhetjük például másként a NATO ka­tonai tömbjén belül a fegy­verkezési hajsza fokozását célzó próbálkozásokat. Az em­beriség szempontjából hallat­lanul veszélyes tendenciáról van szó, amelyet még veszé­lyesebbé tesz az a sajnálatos tény, hogy nap mint nap újabb és újabb tömegpusztító fegyverek jelennek meg. Vegyük például a neutron­fegyvert. Napjainkban a vi­lágra valósággal ráerőszakol­ják ezt az embertelen fegy­verfajtát, amelyet különösen veszélyessé tesz, hogy „tak­tikainak”, majdhogynem „ár­talmatlannak” minősítik. Nyugaton megpróbálják el­kenni a hagyományos és a nukleáris fegyverek közötti lényegi különbséget, megpró­bálják félrevezetni a világ népeit. A neutronfegyvert be akar­ják vezetni Nyugat-Európá- ban. Lehet, hogy e kérdésben egyszerűen, könnyen döntést hoznak azok, akik Európától távol élnek. Fel kell tételez­nünk azonban, hogy az Euró­pában — gyakorlatilag „egy fedél alatt” — élő népek más véleményen vannak, például nem szívesen látnák, hogy a különféle fegyverrendszerek terheitől amúgy is súlyos „kö­zös fedél” újabb rendkívül veszélyes fegyverfajták terhé­től váljék még súlyosabbá. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára pénteken délben Algírba érkezett. A világ- szervezet főtitkárát a repülő­téren Abdel Aziz Buteflika algériai külügyminiszter üd­vözölte. Waldheim rövid re­pülőtéri nyilatkozatában ag­godalmának adott kifejezést az északnyugat-afrikai hely­zet miatt. Az algériai kül­ügyminiszter az üggyel kap­csolatban országa azon óha­ját hangoztatta, hogy helyre­állítsa a normális kapcsola­tokat Franciaországgal. A magyar külpolitikai „offenzíva” ez évben mindjobban kiteljesedett. Helsinki szellemében ma­gas szintű tárgyalásokat folytattak a szocialista, a A Szovjetunió a lehető leg­határozottabban ellenzi a neutronfegyver kifejlesztését és gyártását. Mi, szovjet em- kerek, tökéletesen megértjük és támogatjuk azok vélemé­nyét, akik felemelik tiltakozó szavukat az új tömegpusztító fegyver létrehozása ellen. Ha azonban a Nyugat kifejleszti ezt a fegyvert — mégpedig ellenünk, amit ma már senki nem tagad — számolnia kell azzal, hogy a Szovjetunió nem vállalhatja magára „a pasz- szív megfigyelő” szerepét. A neutronfegyver gyártása esetén arra kényszerítenének bennünket, hogy a szovjet nép biztonságának érdekében válaszoljunk erre a kihívás­ra. Végső soron ez a fegyver­kezési hajsza újabb, még ve­szélyesebb szakaszát jelente­né. Ezt azonban a Szovjetunió nem akarja; ezért javasoljuk, hogy tárgyalások útján álla­podjunk meg a neutronfegy­ver gyártásáról való kölcsö­nös lemondás feltételeiről. Egy ilyen megállapodás őszinte örömünkre szolgálna, és javasoljuk a nyugati or­szágoknak, hogy kezdjünk tárgyalásokat erről a kérdés­ről. Kérdés: — Hogyan értéke­li a közel-keleti helyzet leg­újabb fejleményeit? Válasz: — A közel-keleti helyzet igen súlyos probléma. A térségben az utóbbi idők­ben változások történtek, saj­nos negatív jellegűek. Tör­téntek pedig akkor, amikor a jelek szerint a helyzet pozi­tív irányban, nevezetesen a genfi békeértekezlet újbóli összehívásának irányában alakult volna. Nem kevés erő­feszítés történt az értekezlet összehívása érdekében, elég ha a Szovjetunió és az Egye­sült Államok, a konferencia két társelnöke közös erőfeszí­téseit említjük. Ma azonban a közel-keleti helyzet jelen­tős mértékben bonyolultabbá vált, s ennek következtében jóval nehezebbnek tűnik a genfi értekezlet munkájának felújítása, a közel-keleti ál­talános rendezés elérése. A térségben lezajlott ese­mények mindenki előtt isme­retesek. A magam részéről lőtérről egyenesen az elnöki hivatalba sietett, ahol Huari Bumedien államfővel folyta­tott rövid megbeszélést. Ezt követően a világszervezet fő­titkára felkereste a Polisario Front Algírba érkezett kép­viselőit, hogy átvegye tőlük azt a nyolc francia állampol­gárt, akiket a Nyugat-Szaha- ra függetlenségéért harcoló mozgalom katonái Mauritá­niában, katonák között ejtet­tek foglyul. fejlett tőkés és a fejlődő országok képviselőivel, a politikai közeledésről, a gazdasági együttműködés fokozásáról és az enyhülés­ről. most csak a következőket sze­retném hangsúlyozni: a Szov­jetunió, mint mindeddig, ma is az általános rendezés kö­vetkezetes híve, olyan rende­zésért száll síkra, amelynek részese lenne minden érde­kelt fél, természetesen bele­értve a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezetet is. Olyan tartós rendezést szeretne, amely előirányozza az izraeli csapatok teljes kivonását az 1967-ben megszállt arab te­rületekről, érvényesíti a Pa­lesztinái nép elidegeníthetet­len jogait, beleértve sorsának meghatározására és az önálló állam alapítására való jogát is; szavatolja a térség vala­mennyi, a közel-keleti konf­liktusban közvetlenül és köz­vetve érintett állama számá­ra a biztonságot és a függet­len állami létet, az arab or­szágok és az izraeli állam vo­natkozásában egyaránt. Csak­is ezeknek az alapelveknek a következetes érvényesítése te­remtheti meg a Közel-Kele­ten az igazságos és tartós békét. Egyáltalán nem osztjuk azt a véleményt, hogy az Izrael­nek tett egyoldalú engedmé­nyek, a Tel-Avivval folyta­tott egyoldalú tárgyalások — mint például az egyiptomi és az izraeli vezetők megbeszé­léséi — elvezethetnek az óhajtott célhoz. Éppen ellen­kezőleg: e tárgyalások azzal, hogy súlyos ellentéteket szül­nek az arab világon belül, el­távolítanak a rendezés céljai­tól. Ez a politika a tényleges rendezés aláásását célozza, megtorpedózza a genfi érte­kezletet, mielőtt az egyálta­lán összeült volna. Izrael és az általa megtámadott arab országok közvetlen tárgyalá­sai lényegében egyetlen célt szolgálnak: azt, hogy az arab világot megfosszák attól az erőtől, amelyet egységük és a baráti államok támogatása jelent. Ezért a Szovjetunió változatlanul a genfi béke­értekezlet szorgalmazója, és nem híve az arab népek ér­dekeit sértő, különutas alku­dozásoknak. Ezt az álláspon­tot támogatják a szovjet nép és a világ békeszerető erői. A Polisario Front a szóban forgó francia állampolgá­rokat annak ellenére bocsá­totta szabadon, hogy — mint közöltük — a francia had­sereg légiereje napalmbom­bákkal és gépfegyvertűzzel támadta meg a Front Nyu- gat-Szahara szabadságáért harcoló katonáit. A szabadon bocsátott francia állampolgá­rok Waldheim ENSZ-főtitkár kíséretében repülőgépen Pá­rizsba utaztak, és visszatér­tek családjukhoz. Joggal mondotta Púja Frigyes külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés 32. ülés­szakán: ,,A Magyar Nép- köztársaság nemzetközi te­vékenysége továbbra is a tartós béke megvalósítását, a biztonság megszilárdítá­sát szolgálja. Az enyhülés körülményei nagyban hoz­zájárultak ahhoz, hogy bő­vült a különböző társadal­mi rendszerű országok együttműködése, végső fá­zisába lépett a dekolonizá- ciós folyamat, és megoldó­dott több akut válság.” Térképünk a hazánkat érintő csúcsszintű diplomá­cia főbb eseményeit ábrá­zolja. KAIRÓ Hivatalosan bejelentették Kairóban, hogy a Szadat— Begin csúcstalálkozó előtt egy nappal, Szadat elnöklete alatt, összeül az egyiptomi nemzetbiztonsági tanács, az ország magas szintű politikai testületé. Mint a kairói rádió közöl­te, a nemzetbiztonsági tanács megvizsgálja a legutóbbi közel-keleti fejleményeket a békés rendezés kérdésével összefüggő egyiptomi politika fényében, amely annak a szükségességén alapszik, hogy Izrael vonuljon vissza telje­sen a megszállt arab terüle­tekről, járuljon hozzá a pa­lesztin állam létesítéséhez, hogy Jeruzsálemet beleértve, igazságos béke szülessék a Közel-Keleten. A nemzetbiz­tonsági tanács, amelynek tagjai Szadat legközelebbi munkatársai, szombaton ül össze. AMMAN Ammani hivatalos bejelen­tés szerint egyezményt írtak alá, amelynek értelmében az Egyesült Államok 40 millió dolláros támogatást nyújt Jordániának az 1978-as álla­mi költségvetéshez. Az Egye­sült Államok évente összesen 60 millió dollárral segíti Jor­dániát a 100 millió dolláros katonai segélyen kívül. BELGRAD Szajed Rasid Al-Taher Bakr. a Szudáni Demokrati­kus Köztársaság alelpöke és külügyminiszter pénteken, négynapos hivatalos, baráti látogatása végeztével eluta­zott Belgrádból. LONDON Péntekre virradó éjjel is­mét három pokolgép robbant Észak-Irország különböző pontjain: egy rendőr és hat brit katona megsérült. Az IRA ideiglenes szárnya a szerdai hotelrobbantások után karácsonyra sem hirde­tett tűzszünetet. A SZOMBATHELYIEK szeretik és dicsérik Szombat­helyt. az ősi, kétezer évnél is idősebb Saváriát, de a pécsi­ek is szeretik Pécset, olyany- nyira, hogyha a szép mecsek- aljai város lakosságát vala­mivel vádolni lehet, az min­denképpen a szikrázó lokál­patriotizmus. Ha lehet. a győriek még büszkébbek vá­rosukra, nemcsak a párat­lanul gazdag történelmi múlt miatt, hanem azért is, mert Budapest és Miskolc után ők következnek a ranglistán. Ez nem valami egymást túllici­táló vetélkedő, sokkal inkább annak a jele, hogy szavak­ban és tettekben egyaránt megnyilvánul az egységes lo­kálpatriotizmus. Egyáltalán nem baj, hogy nemes ver­senyre kelnek a városok: melyikükben épülnek barát­ságosabb otthonok, derűsebb lakótelepek, ahol egyenlete­sebb a művészetek „szívdob­banása”. hol ízesebb a kony­ha és kedvesebb a vendég­látás, hol szidják bosszan­kodva csupán és hol jobbítás igényével a megoldásra váró gondokat, bajokat. Egy bi­zonyos: Szombathely, Pécs, Győr, Szekszárd is megye- székhely és — az urbanizáció hullámhosszán — szüntelen segítséget nyújtanak azoknak a községeknek, amelyek vá­rosi rangra pályáznak. MAGYARORSZÁG nem dúskál a városokban — külö­nösen Tolna megye nem —, bár a felszabadulás óta e te­kintetben is nagy a változás. Ha a számok esetleg még sze­rénynek tűnnek egyes fejlett baráti és kapitalista orszá­gokhoz képest, a mi viszo­nyaink között rendkívüli erő­feszítések, áldozatok jele, hogy új szocialista városok nevét tanulhattuk meg, leg­előbb Dunaújvárost, Komlót. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a Ma­gyar Írók Szövetsége elnöké­nek, Dobozy Imrének, a szovjet és a magyar nép ba­rátságának elmélyítésében végzett társadalmi és iro­dalmi elismeréséül 60. szü­letésnapja alkalmából a Né­Aztán az új ipari városokét, Kazincbarcikát, Várpalotát, Tiszaszederkényt. Az utolsó hat-nyolc évben Balatonfü- red, Csorna, Nagyatád, -Dom­bóvár, Kisvárda, Százhalom­batta. Kiskőrös, Békés, Me­zőkövesd, Nyírbátor, Bony- hád, Marcali, Dunakeszi és Siklós került fel a városok listájára "es küszöbön áll újabb nagyközségek „elő­léptetése”. Hazánknak jelen­leg 87 városa van, itt él a lakosságnak mintegy fele, s ugyanilyen arányban mű­ködnek itt a kereskedelmi boltok, vendéglátóiapri üze­mek. Megyénk saját példáiból is jól tudja: nem a képviselő vagy a befolyásos pártfogó tudja kijárni, hogy eg" köz­ségből város legyen. Ez igen körültekintő, sokoldalú vizs­gálódás eredménye. Nem jogi érvelés kell hozzá, hanem gazdasági, társadalmi fejlő­dés. Csak akkor lehet szó róla, ha a településről el­mondható, valóban el tudja majd látni egy város funk­cióit. HOGY MILYEN funkciói vannak egy városnak? A ko­rábbiaktól elütő életkerete­ket biztosítani. Szekszárd a múlt században mezőváros volt, aztán nagyközség lett, később a ritka magyar váro­sok egyike, mely szerette volna visszaszerezni a nagy­községi „rangot”. Tíz egyné­hány éve még városi rangot viselő, zömében falusias te-- lepülés. Ma? Lakónegyedei vannak, közművei, a legké­nyesebb fővárosi kerület igé­nyeit is kielégítő művelődési háza. Általában máshol is követelmény a lakosság meg­pek Barátsága Érdemrendet adományozta. A kitüntetést Felix Petro- vics Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője pénte­ken a nagykövetségen gyúj­totta át. felelő száma — ez igen vál­tozó lehet, el kell érnie leg­alább 15—20 ezret — mellett igazgatási, ipari, kereskedel­mi, közlekedési, kulturális vonatkozásban meghatározott színvonalon legyen. A város­lakó mindent helyben akar megtalálni, ez a legelemibb igény. Egyszersmind azt is jelenti, hogy a város olyan település, amely nemcsak ön­magában áll meg, hanem több tekintetben, szolgáltatá­sokban, amelyeket nem lehet elaprózva a kisebb-nagyobb településeken megvalósítani. Ha egy területen nincs vá­ros, akkor mondjuk azt, hogy tulajdonképpen a környezet ellátása is elmaradott, szegé­nyes, tehát a városnak el kell látnia egész környezetét is. Jó példa erre Dombóvár, melynek hatósugarában új államigazgatási kísérletnek, e város környék városi igazga­tásának vagyunk tanúi. A je­lek sikerről vallanak. A KÖZSÉGBELIEK mé| beérik az általános iskolával szerény postahivatallal, £ körzeti orvossal, a vegye: bolttal, de a városi lakossás és a környék be-belátogató magasabb szintű ellátást vá­ró lakosai, a többi között el­várják néldául azt is, hogy í városban legyen középiskola — talán még válogatni is le­hessen köztük —, legyen to vábbá minden idevágó szol gálatra alkalmas posta, ren delőintézet, szakosított üzle tek, de ide sorolhatjuk a köz Waldheim főtitkár a repü­Magyar diplomácia - 1977 (MTI) Mitől város

Next

/
Thumbnails
Contents