Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-24 / 302. szám
2 “Képújság 1977. december 24. A népek az enyhülést, a békét óhajtják Elmaradt meglepetés Péntek esti kommentárunk. Olaszországban az jelenti az első számú karácsonyi meglepetést, hogy nincs meglepetés. Téved, aki ebben a megállapításban olcsó szóviccet sejt. Rómában már hetek óta érlelődik a kormányválság, s az a körülmény, hogy az egyszínű, kereszténydemokrata kabinet várhatóan az ünnepeket, sőt a szilvesztert is hivatalában tölti, önmagában váratlan meglepetés. Giulio Andreotti kormányát a hatpárti megállapodást aláíró pártok közül három alkalmatlannak minősíti a drámai válság leküzdésére. A kommunisták, a szocialisták és a republikánusok szükségkormány megalakítását szorgalmazzák. Kézenfekvő okból: a termelés jelenlegi stagnálásával, a beruházási kedv felkeltésével, a katasztrofális munkanélküliséggel, a szüntelenül növekvő ütemű inflációval szemben csakis a széles társadalmi alapokon nyugvó, a baloldali pártokat is a kormánytöbbség soraiban tömörítő kormány képes hathatós intézkedésekre. A kormányfő megbeszélései a szakszervezeti szövetségek vezetőivel és a demokratikus pártok képviselőivel eredménytelenül zárultak. „Akárcsak a süketek párbeszéde” — írták az olasz lapok a találkozókról, amelyeken az egyik oldalról a kereszténydemokraták homályos ígéreteit, a másikról a kivezető út módozatait ismételgették a résztvevők, anélkül, hogy az álláspontok tapodtat is közelebb kerültek volna egymáshoz. Gerardo Chiaromonte, az OKP titkárságának tagja a Rinascita hasábjain kifejtette: a kommunisták szerint az ország nem várhat addig, amíg a kereszténydemokraták körében megérlelődik a helyzet súlyosságának felismerései Az OKP egyre aggasztóbbnak ítéli meg a déli országrészek, különösen Nápoly gazdasági csődjét az első munkaalkalmat kereső 600—700 ezer fiatal kilátástalan helyzetét, amivel különben a párt ifjúsági szervezetének kongresszusa a közeli jövőben kiemelt fontossággal foglalkozik. A kereszténydemokrata pártban Aldo Moro elnök valóságos közvélemény-kutatást folytat annak megállapítására, vajon a párt vezetői miként ítélik meg az OKP-val a szorosabb együttműködést. Figyelmet érdemel erről Luigi Granellinek, a kereszténydemokrata párt nemzetközi osztálya vezetőjének véleménye. Szerinte nem lehet „az örökkévalóságig kizárni azt sem, hogy kormányszintű megállapodásra jussanak az OKP-val, ha ehhez megérnek a feltételek”. Az olasz közvélemény jelentős hányada úgy véli, hogy ennek elérkezett az ideje. Tulajdonképpen ezért keltett meglepetést Itáliában, hogy a karácsonyi meglepetés elmaradt. GYAPAY DÉNES Dobozy Imre szovjet kitüntetése (Folytatás az 1, oldalról) A leszereléssel kapcsolatos tárgyalásaink a kérdések széles körét ölelik fel, a nukleáris fegyverkísérletek betiltásától és a vegyi fegyverek eltiltásától kezdve egészen az európai katonai enyhülés szilárdításáig és az Indiai-óceán térségében a katonai jelenlét csökkentéséig. E kérdések felvetésében a fő kezdeményező a Szovjetunió volt. A legfontosabb most már az, hogy a tárgyalásokról térjünk át a leszerelés kezdetét jelentő reális lépésekre. Ez, és csakis ez felel meg a fegyverkezési hajszát elítélő, a tartós békét óhajtó népek vágyainak. Márpedig ezzel ellentétes törekvések még ma is vannak. Nem értékelhetjük például másként a NATO katonai tömbjén belül a fegyverkezési hajsza fokozását célzó próbálkozásokat. Az emberiség szempontjából hallatlanul veszélyes tendenciáról van szó, amelyet még veszélyesebbé tesz az a sajnálatos tény, hogy nap mint nap újabb és újabb tömegpusztító fegyverek jelennek meg. Vegyük például a neutronfegyvert. Napjainkban a világra valósággal ráerőszakolják ezt az embertelen fegyverfajtát, amelyet különösen veszélyessé tesz, hogy „taktikainak”, majdhogynem „ártalmatlannak” minősítik. Nyugaton megpróbálják elkenni a hagyományos és a nukleáris fegyverek közötti lényegi különbséget, megpróbálják félrevezetni a világ népeit. A neutronfegyvert be akarják vezetni Nyugat-Európá- ban. Lehet, hogy e kérdésben egyszerűen, könnyen döntést hoznak azok, akik Európától távol élnek. Fel kell tételeznünk azonban, hogy az Európában — gyakorlatilag „egy fedél alatt” — élő népek más véleményen vannak, például nem szívesen látnák, hogy a különféle fegyverrendszerek terheitől amúgy is súlyos „közös fedél” újabb rendkívül veszélyes fegyverfajták terhétől váljék még súlyosabbá. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára pénteken délben Algírba érkezett. A világ- szervezet főtitkárát a repülőtéren Abdel Aziz Buteflika algériai külügyminiszter üdvözölte. Waldheim rövid repülőtéri nyilatkozatában aggodalmának adott kifejezést az északnyugat-afrikai helyzet miatt. Az algériai külügyminiszter az üggyel kapcsolatban országa azon óhaját hangoztatta, hogy helyreállítsa a normális kapcsolatokat Franciaországgal. A magyar külpolitikai „offenzíva” ez évben mindjobban kiteljesedett. Helsinki szellemében magas szintű tárgyalásokat folytattak a szocialista, a A Szovjetunió a lehető leghatározottabban ellenzi a neutronfegyver kifejlesztését és gyártását. Mi, szovjet em- kerek, tökéletesen megértjük és támogatjuk azok véleményét, akik felemelik tiltakozó szavukat az új tömegpusztító fegyver létrehozása ellen. Ha azonban a Nyugat kifejleszti ezt a fegyvert — mégpedig ellenünk, amit ma már senki nem tagad — számolnia kell azzal, hogy a Szovjetunió nem vállalhatja magára „a pasz- szív megfigyelő” szerepét. A neutronfegyver gyártása esetén arra kényszerítenének bennünket, hogy a szovjet nép biztonságának érdekében válaszoljunk erre a kihívásra. Végső soron ez a fegyverkezési hajsza újabb, még veszélyesebb szakaszát jelentené. Ezt azonban a Szovjetunió nem akarja; ezért javasoljuk, hogy tárgyalások útján állapodjunk meg a neutronfegyver gyártásáról való kölcsönös lemondás feltételeiről. Egy ilyen megállapodás őszinte örömünkre szolgálna, és javasoljuk a nyugati országoknak, hogy kezdjünk tárgyalásokat erről a kérdésről. Kérdés: — Hogyan értékeli a közel-keleti helyzet legújabb fejleményeit? Válasz: — A közel-keleti helyzet igen súlyos probléma. A térségben az utóbbi időkben változások történtek, sajnos negatív jellegűek. Történtek pedig akkor, amikor a jelek szerint a helyzet pozitív irányban, nevezetesen a genfi békeértekezlet újbóli összehívásának irányában alakult volna. Nem kevés erőfeszítés történt az értekezlet összehívása érdekében, elég ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a konferencia két társelnöke közös erőfeszítéseit említjük. Ma azonban a közel-keleti helyzet jelentős mértékben bonyolultabbá vált, s ennek következtében jóval nehezebbnek tűnik a genfi értekezlet munkájának felújítása, a közel-keleti általános rendezés elérése. A térségben lezajlott események mindenki előtt ismeretesek. A magam részéről lőtérről egyenesen az elnöki hivatalba sietett, ahol Huari Bumedien államfővel folytatott rövid megbeszélést. Ezt követően a világszervezet főtitkára felkereste a Polisario Front Algírba érkezett képviselőit, hogy átvegye tőlük azt a nyolc francia állampolgárt, akiket a Nyugat-Szaha- ra függetlenségéért harcoló mozgalom katonái Mauritániában, katonák között ejtettek foglyul. fejlett tőkés és a fejlődő országok képviselőivel, a politikai közeledésről, a gazdasági együttműködés fokozásáról és az enyhülésről. most csak a következőket szeretném hangsúlyozni: a Szovjetunió, mint mindeddig, ma is az általános rendezés következetes híve, olyan rendezésért száll síkra, amelynek részese lenne minden érdekelt fél, természetesen beleértve a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezetet is. Olyan tartós rendezést szeretne, amely előirányozza az izraeli csapatok teljes kivonását az 1967-ben megszállt arab területekről, érvényesíti a Palesztinái nép elidegeníthetetlen jogait, beleértve sorsának meghatározására és az önálló állam alapítására való jogát is; szavatolja a térség valamennyi, a közel-keleti konfliktusban közvetlenül és közvetve érintett állama számára a biztonságot és a független állami létet, az arab országok és az izraeli állam vonatkozásában egyaránt. Csakis ezeknek az alapelveknek a következetes érvényesítése teremtheti meg a Közel-Keleten az igazságos és tartós békét. Egyáltalán nem osztjuk azt a véleményt, hogy az Izraelnek tett egyoldalú engedmények, a Tel-Avivval folytatott egyoldalú tárgyalások — mint például az egyiptomi és az izraeli vezetők megbeszéléséi — elvezethetnek az óhajtott célhoz. Éppen ellenkezőleg: e tárgyalások azzal, hogy súlyos ellentéteket szülnek az arab világon belül, eltávolítanak a rendezés céljaitól. Ez a politika a tényleges rendezés aláásását célozza, megtorpedózza a genfi értekezletet, mielőtt az egyáltalán összeült volna. Izrael és az általa megtámadott arab országok közvetlen tárgyalásai lényegében egyetlen célt szolgálnak: azt, hogy az arab világot megfosszák attól az erőtől, amelyet egységük és a baráti államok támogatása jelent. Ezért a Szovjetunió változatlanul a genfi békeértekezlet szorgalmazója, és nem híve az arab népek érdekeit sértő, különutas alkudozásoknak. Ezt az álláspontot támogatják a szovjet nép és a világ békeszerető erői. A Polisario Front a szóban forgó francia állampolgárokat annak ellenére bocsátotta szabadon, hogy — mint közöltük — a francia hadsereg légiereje napalmbombákkal és gépfegyvertűzzel támadta meg a Front Nyu- gat-Szahara szabadságáért harcoló katonáit. A szabadon bocsátott francia állampolgárok Waldheim ENSZ-főtitkár kíséretében repülőgépen Párizsba utaztak, és visszatértek családjukhoz. Joggal mondotta Púja Frigyes külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán: ,,A Magyar Nép- köztársaság nemzetközi tevékenysége továbbra is a tartós béke megvalósítását, a biztonság megszilárdítását szolgálja. Az enyhülés körülményei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy bővült a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködése, végső fázisába lépett a dekolonizá- ciós folyamat, és megoldódott több akut válság.” Térképünk a hazánkat érintő csúcsszintű diplomácia főbb eseményeit ábrázolja. KAIRÓ Hivatalosan bejelentették Kairóban, hogy a Szadat— Begin csúcstalálkozó előtt egy nappal, Szadat elnöklete alatt, összeül az egyiptomi nemzetbiztonsági tanács, az ország magas szintű politikai testületé. Mint a kairói rádió közölte, a nemzetbiztonsági tanács megvizsgálja a legutóbbi közel-keleti fejleményeket a békés rendezés kérdésével összefüggő egyiptomi politika fényében, amely annak a szükségességén alapszik, hogy Izrael vonuljon vissza teljesen a megszállt arab területekről, járuljon hozzá a palesztin állam létesítéséhez, hogy Jeruzsálemet beleértve, igazságos béke szülessék a Közel-Keleten. A nemzetbiztonsági tanács, amelynek tagjai Szadat legközelebbi munkatársai, szombaton ül össze. AMMAN Ammani hivatalos bejelentés szerint egyezményt írtak alá, amelynek értelmében az Egyesült Államok 40 millió dolláros támogatást nyújt Jordániának az 1978-as állami költségvetéshez. Az Egyesült Államok évente összesen 60 millió dollárral segíti Jordániát a 100 millió dolláros katonai segélyen kívül. BELGRAD Szajed Rasid Al-Taher Bakr. a Szudáni Demokratikus Köztársaság alelpöke és külügyminiszter pénteken, négynapos hivatalos, baráti látogatása végeztével elutazott Belgrádból. LONDON Péntekre virradó éjjel ismét három pokolgép robbant Észak-Irország különböző pontjain: egy rendőr és hat brit katona megsérült. Az IRA ideiglenes szárnya a szerdai hotelrobbantások után karácsonyra sem hirdetett tűzszünetet. A SZOMBATHELYIEK szeretik és dicsérik Szombathelyt. az ősi, kétezer évnél is idősebb Saváriát, de a pécsiek is szeretik Pécset, olyany- nyira, hogyha a szép mecsek- aljai város lakosságát valamivel vádolni lehet, az mindenképpen a szikrázó lokálpatriotizmus. Ha lehet. a győriek még büszkébbek városukra, nemcsak a páratlanul gazdag történelmi múlt miatt, hanem azért is, mert Budapest és Miskolc után ők következnek a ranglistán. Ez nem valami egymást túllicitáló vetélkedő, sokkal inkább annak a jele, hogy szavakban és tettekben egyaránt megnyilvánul az egységes lokálpatriotizmus. Egyáltalán nem baj, hogy nemes versenyre kelnek a városok: melyikükben épülnek barátságosabb otthonok, derűsebb lakótelepek, ahol egyenletesebb a művészetek „szívdobbanása”. hol ízesebb a konyha és kedvesebb a vendéglátás, hol szidják bosszankodva csupán és hol jobbítás igényével a megoldásra váró gondokat, bajokat. Egy bizonyos: Szombathely, Pécs, Győr, Szekszárd is megye- székhely és — az urbanizáció hullámhosszán — szüntelen segítséget nyújtanak azoknak a községeknek, amelyek városi rangra pályáznak. MAGYARORSZÁG nem dúskál a városokban — különösen Tolna megye nem —, bár a felszabadulás óta e tekintetben is nagy a változás. Ha a számok esetleg még szerénynek tűnnek egyes fejlett baráti és kapitalista országokhoz képest, a mi viszonyaink között rendkívüli erőfeszítések, áldozatok jele, hogy új szocialista városok nevét tanulhattuk meg, legelőbb Dunaújvárost, Komlót. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a Magyar Írók Szövetsége elnökének, Dobozy Imrének, a szovjet és a magyar nép barátságának elmélyítésében végzett társadalmi és irodalmi elismeréséül 60. születésnapja alkalmából a NéAztán az új ipari városokét, Kazincbarcikát, Várpalotát, Tiszaszederkényt. Az utolsó hat-nyolc évben Balatonfü- red, Csorna, Nagyatád, -Dombóvár, Kisvárda, Százhalombatta. Kiskőrös, Békés, Mezőkövesd, Nyírbátor, Bony- hád, Marcali, Dunakeszi és Siklós került fel a városok listájára "es küszöbön áll újabb nagyközségek „előléptetése”. Hazánknak jelenleg 87 városa van, itt él a lakosságnak mintegy fele, s ugyanilyen arányban működnek itt a kereskedelmi boltok, vendéglátóiapri üzemek. Megyénk saját példáiból is jól tudja: nem a képviselő vagy a befolyásos pártfogó tudja kijárni, hogy eg" községből város legyen. Ez igen körültekintő, sokoldalú vizsgálódás eredménye. Nem jogi érvelés kell hozzá, hanem gazdasági, társadalmi fejlődés. Csak akkor lehet szó róla, ha a településről elmondható, valóban el tudja majd látni egy város funkcióit. HOGY MILYEN funkciói vannak egy városnak? A korábbiaktól elütő életkereteket biztosítani. Szekszárd a múlt században mezőváros volt, aztán nagyközség lett, később a ritka magyar városok egyike, mely szerette volna visszaszerezni a nagyközségi „rangot”. Tíz egynéhány éve még városi rangot viselő, zömében falusias te-- lepülés. Ma? Lakónegyedei vannak, közművei, a legkényesebb fővárosi kerület igényeit is kielégítő művelődési háza. Általában máshol is követelmény a lakosság megpek Barátsága Érdemrendet adományozta. A kitüntetést Felix Petro- vics Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője pénteken a nagykövetségen gyújtotta át. felelő száma — ez igen változó lehet, el kell érnie legalább 15—20 ezret — mellett igazgatási, ipari, kereskedelmi, közlekedési, kulturális vonatkozásban meghatározott színvonalon legyen. A városlakó mindent helyben akar megtalálni, ez a legelemibb igény. Egyszersmind azt is jelenti, hogy a város olyan település, amely nemcsak önmagában áll meg, hanem több tekintetben, szolgáltatásokban, amelyeket nem lehet elaprózva a kisebb-nagyobb településeken megvalósítani. Ha egy területen nincs város, akkor mondjuk azt, hogy tulajdonképpen a környezet ellátása is elmaradott, szegényes, tehát a városnak el kell látnia egész környezetét is. Jó példa erre Dombóvár, melynek hatósugarában új államigazgatási kísérletnek, e város környék városi igazgatásának vagyunk tanúi. A jelek sikerről vallanak. A KÖZSÉGBELIEK mé| beérik az általános iskolával szerény postahivatallal, £ körzeti orvossal, a vegye: bolttal, de a városi lakossás és a környék be-belátogató magasabb szintű ellátást váró lakosai, a többi között elvárják néldául azt is, hogy í városban legyen középiskola — talán még válogatni is lehessen köztük —, legyen to vábbá minden idevágó szol gálatra alkalmas posta, ren delőintézet, szakosított üzle tek, de ide sorolhatjuk a köz Waldheim főtitkár a repüMagyar diplomácia - 1977 (MTI) Mitől város
