Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-24 / 302. szám
Mai számunkból MITŐL VAROS A VAROS? (2—3. old.) A SZERZŐDÉSES FEGYELEM HELYZETE (3. old.) OLVASÖSZOLGÄLAT CSÚCSFORGALOM A POSTÁN (3. old.) Papíron nulla NEHÉZ AZ ÖREGNEK a frisset eljárni, s a bölcs figyelmeztetést nemcsak személyekre, hanem tárgyakra is kiterjeszthetjük, mint igazat. Hiszen természetes, ami felett eljárt az idő, az viseli ennek nyomát, a gép, a berendezés többféle formában elavult; pénzügyileg, műszakilag, ténylegesen. Tavaly az iparban kilenc százalékkal gyarapodott az állóeszköz-állomány, s a népgazdaság szocialista szektorában az összes népi beruházások értéke 71 milliárd forintot tett ki. Szükségszerűen hódít az új technika, s nemcsak a rendelkezésre álló munkaerő apadása játszik ebben közre, hanem a megoldandó termelési feladatok tömege, bonyolultsága úgyszintén. A technikai eszköztár gazdagodásának léptékét megadják a következők: a termelő állóeszközökből a gépek, berendezések, felszerelések bruttó értéke az iparban 144 milliárd forint volt 1970-ben, s 231 milliárd 1976-ban, a nettó érték pedig 86, illetve 150 milliárd. Az 1977. január elsejei állapot szerint az ipar összes állóeszközeinek nettó értéke a bruttó érték 68,5 százalékát tette ki. Egyszerűbben, köznapi észjárásunknak megfelelőbben fogalmazva: minden holmink kopik, elavul, tavalyi kabátunk nem ér ma annyit, mint amennyiért újonnan vásároltuk. Azért, mert használtuk közben, óvott a hidegtől, az esőtől, szolgált tehát bennünket, bár igaz, akkor sem őrizte volna meg eredeti értékét, ha a szekrényben pihen, mivel más fazon lett a divat, könnyebb, tetszetősebb kelme az alapanyag. Végül annyira ódivatúvá, vagy kopottá lesz ez a kabát, hogy nem érdemes tovább őrizni, mert csak a helyet foglalja, újat kell tehát vennünk, s a régit kiselejtezzük. Fölhagyva a hasonlattal: nem könnyű valóságos és tiszta képet alkotni az állóeszközök ilyesfajta elértéktelenedéséről — mert például a többszöri újraértékelés ismétlődően módosította az arányokat —, az azonban bizonyos, az elavult gép kölönc az ipar nyakán. Az ilyen berendezések karbantartási, felújítási költségei egyre nagyobbak. Az sem mellékes, az elavult, s mégis tovább használt gép leköti a munkaerőt, elfoglalja a termelőhelyet, azaz elvonja mindezeket a korszerűbbtől, tartósan rögzíti az elavult technikát, technológiát, terméket. Ennek ismeretében már súlyának megfelelően értékelhetjük azt a tényt, hogy az iparban a leírt, azaz — elsősorban pénzügyileg, ám sokszor műszakilag is — elavult, de még mindig működtetett gépek aránya a teljes gépállomány 16—18 százalékára tehető. TÖBB MINT KÉTSZÁZEZER gép és berendezés működik egyetlen ágazatban, a gépiparban. Miközben évente nyolc-tíz százalékkal növekszik a gépek, gépi berendezések értéke a fejlesztések következtében, a selejtezés — tehát az eszközök végleges kivonása a termelésből — mindössze a teljes állomány nem egészen egy százalékát teszi ki. Ilyen értelemben is nagy különbségek lelhetők az ipar egyes területei között, mert volt, ahol pótlás, fejlesztés alig történt, miközben a meglévő eszközök egyre öregebbek, azaz elhasznál- tabbak lettek. így például a malomiparban a gépek, épületek 60—63 százalékát minősítik elavultnak a szakág irányítói, a vegyiparban viszont — ahol jelentős beruházásokra került és kerül sor — ennek- negyedét sem teszi ki ez az arány. Szándékosan húzunk új meg új vonásokat az amúgy is sokféle alakzatot magába foglaló képen, s nemcsak azért, hogy az ábrázolandó helyzet bonyolultságát fejezzük ki, hanem azért is, hogy óvjuk és óvakodjunk az elsietett általánosításoktól. Mert igaz, a nyilvántartásban nulla értékkel szereplő eszközök egy része csupán teher, mindenféle haszon nélkül, de vannak esetek, amikor — s ez bizonyos fokig ellentmondás, a szabályozás-ösztönzés kettősének tökéletlenségére utal — nagyon is gazdaságosan használhatók. Egyrészt azért, mert amit papíron nullára leírtak, annak a valóságban még lehet értéke, másrészt mert^az adott termelési folyamatban az ilyen eszköz még megfelel a | vele szemben támasztott követelményeknek. Szó sincs tehát arról, minden nullára értékelt gépet és berendezést mindenütt azonnal ki kellene lökni. Sokkal inkább I azt szükséges aláhúznunk, hogy ott gond ezeknek az eszközöknek a megléte, ahol akadályozzák a kívánatos fejlesztést, ahol meggátolják a hatékonyabb munkát. AZ ELAVULT GÉPEN készülő termék műszaki, I használati értéke sem lehet magas, azaz átörökítik az I ilyen eszközök a technológiai igénytelenséget, szinte automatikusan kialakítva az áru versenyképtelenségét! Nem csekély veszteség az átlagosnál sűrűbb javítgatások költsége, az elavult eszközök állásidejének magas aránya, mégis, az igazán nagy kár az előbbi mondatba foglalt tény, a megmerevedett, a változásoktól elmaradó technika, technológia, termék. A papíron nulla így válik kiindulópontjává a gyakorlatbani sok milliárdos eredménycsökkenésnek. LÁZÁR GÁBOR A népek az enyhülést, a békét óhajtják * • ' ' ' Leonyid Brezsnyev válasza a Pravda tudósítójának kérdéseire Az alábbiakban közöljük Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének a Pravda tudósítójának kérdéseire adott válaszait: Kérdés: Most, az 1977-es esztendő végén, az ön nézete szerint, mi jellemzi leginkább hazánk nemzetközi helyzetét, országunknak a béke és az enyhülés érdekében kifejtett erőfeszítéseit? Válasz: A közelmúltban, a jubileumi ünnepségek napjaiban meglehetősen részletesen foglalkoztam a Szovjetunió nemzetközi helyzetének legkülönfélébb vonatkozásaival. Ennél fogva most csupán néhány mozzanatot emelnék ki. Mindenekelőtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplése, az új szovjet alkotmány elfogadása egyértelműen kifejezésre juttatta a Szovjetunió nagy nemzetközi tekintélyét, a nemzetközi események alakulására gyakorolt növekvő befolyását. A világ ismét meggyőződhetett róla, hogy az Októberi Forradalom nyomán született állam nemzetközi színtéren következetesen, elvszerűen és sikeresen folytatja a népek közötti béke és barátság politikáját. Egyszóval, azt a politikát, amelyet a szocializmus országának, Lenin hazájának folytatnia kell. Azok az új külpolitikai kezdeményezéseink, amelyeket a jubileumi napokban tettünk, széles körű és egészében véve pozitív visszhangot keltettek. Néhány kezdeményezésünk már a gyakorlati megvalósulás útján van: ezek különböző fórumok, köztük az Egyesült Nemzetek Szervezete és a belgrádi találkozó napirendjén szerepelnek. A Szovjetunió továbbra is arra összpontosítja erőfeszítéseit, hogy végérvényesen megszüntesse a nukleáris háború veszélyét, állandósítsa a nemzetközi kapcsolatokban bekövetkezett pozitív változásokat, elmélyítse az enyhülést, kiszélesítse az államok közötti békés együttműködést. Ezzel kapcsolatban szeretném kifejezni reményemet, hogy hamarosan sorra kerülő NSZK-beli látogatásom, Schmidt kancellárral folytatandó tárgyalásaim nem csupán a számos szovjet— nyugatnémet együttműködés fejlődését szolgálják majd, hanem az egyetemes, az európai enyhülés és béke szélesebb érdekeit is. Az ENSZ-közgyűlés éppen ezekben a napokban rendkívül fontos és időszerű okmányt fogadott el: az enyhülés elmélyítéséről és megszilárdításáról szóló nyilatkozatot. Az ENSZ valamennyi tagállama — Kína és Albánia kivételével — a nyilatkozatra szavazott, ez hűen tükrözi a nemzetközi közvélemény törekvéseit. Tükrözi ugyanis azt, hogy a népek az enyhülést és a békét óhajtják. A Szovjetunió ugyanakkor konkrét és — hangsúlyozom — megvalósítható javaslatokat terjesztett elő, egyebek között a leszerelés kérdéskomplexumának területén. Mindez meggyőzően tanúsítja az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának dinamikus és eredményes voltát. Kérdés: Mi a véleménye az e témakörben kialakult helyzetről? Válasz: A központi bizottság és annak a politikai bizottsága állandóan szem előtt tartja a külpolitika olyan fontos területét, mint amilyen a leszerelés. Ebben a vonatkozásban — magától értetődő módon — jelentős helyet foglalnak el a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról folyó szovjet— amerikai tárgyalások. Mi készek vagyunk arra, hogy sikerre vigyük a tárgyalásokat. A lehetőségek erre — véleményem szerint — adottak. Hozzáfűzném, hogy ezek ígéretes lehetőségek. Egyes megnyilatkozásokból ítélve, az amerikai fél bizonyos tekintetben hasonlóképpen derűlátó. Szeretnénk, ha ezt az optimizmust az amerikai fél gyakorlati tettekkel támasztaná alá. Gondolom, hogy az új SALT-megállapodás jelentős, pozitív esemény lenne a Szovjetunió és az Egyesült Államok, mind pedig a világbéke szempontjából. (Folytatás a 2. oldalon) Százllftueviezer könun» Idén ismét tízezerrel bővült, s így százötvenezer kötetre növekedett Szekszárdon a megyei könyvtár állománya. Ezenkívül a sok emeletnyi polcon őrzik 340-féle folyóirat, újság példányait. A város központjában lévő épületben van emellett jelentős helytörténeti gyűjtemény, mely tartalmazza a Tolna megyéről megjelent műveket, tanulmányokat. Ezt a gyűjteményt egészíti ki a mikrofilmtár, ahol filmen őrzik a régi folyóiratokat, a Tolna megyei, immár muzeális értékűnek számító lapokat, nyomtatványokat. Az intézmény közel negyven dolgozójának legfontosabb feladata a hatezres olvasótábor számára a kért könyvek előteremtése. Ez nem kis munka, hiszen a végéhez közeledő évben is száz- húszezer kötetet kölcsönöztek ki a könyvtárból. S ehhez még hozzá lehet számítani ugyanekkora forgalmat az olvasótermekben is, ahol a folyóiratokat böngészik, a ki nem kölcsönözhető kézikönyvekben, lexikonokban, enciklopédiákban búvárkodnak az érdeklődők. Az olvasási kultusz elősegítése érdekében sokan munkálkodnak. Közülük legtöbben csak közvetve találkoznak az olvasókkal. Az épületben van kötészet, ahol a megye valamennyi könyvtára számára kötik kemény táblába a könyveket. Az épület udvarán pedig egy kis nyomda van, ahol többek között a könyvtár folyóirata, a Tolnai Könyvtáros készül. Képeinken egy szünnapon — pénteken, mikor nem fogad olvasókat a könyvtár — örökítettük meg azt a munkát, amit az itt dolgozók a többi nap zavartalan forgalma érdekében végeznek. Fotó: SZEPESI Az olvasóteremben is akad tennivaló Rendezik a köteteket a raktárban... A kötészetben új ruhát kapnak a könyvek A katalóguslapok száma idén tízezerrel emelkedett
