Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-23 / 301. szám
A KÉPÚJSÁG 1977. december 23, A közoktatás kérdései Gilyóstoll vagy újra „tintenkuli” ? Varga Imre az ország „legolvasottabb” grafikusa: mintegy negyedszázada évente 150—200 ezer elsős kisdiák az ábécés könyvekben az ő szabályosan formált betűivel találkozik először. Az ő — tanterv által előírt — álló jellegű, azonos vonal- vastagságú, körre épülő zárt betűi szolgálnak mintául a pedagógusoknak is. Olyannyira értője már ennek az írásformának, hogy nyugodtan beállhatna ő maga is akármelyik iskolába — tanítónak. — Persze, lehet, hogy nem a legjobb módszerekkel tanítanék — mondja. Az azon. ban bizonyos, hogy meg tud. nám magyarázni: mikor nem kör a kör, ami tulajdonképpen kör... Egyébként apám pedagógus volt, falusi tanító és gyönyörűen írt. Ha viszont újra diák lennék, az első osztályban feltehetően az eminensek közé tartoznék, de a hatodik-hetedik osztályban — ha egyáltalán osztályozzák az írást — alighanem megbuknék. Olyan csúnya ugyanis a kézírásom. Annak idején még a dőlt írást tanultam, viszont — a szakmámból következik — a mai, álló írást is el kellett sajátítanom, méghozzá nem is akármilyen szinten. Az is, ez is benne van a kezemben, az izmaimban. Amikor ..mintaírok”, görcsösen fegyelmezem magam. Amikor viszont nekiülök egy levél megírásának, valósággal felszabadu. lók. És lefirkantom a levelet a két típusú írás valami furcsa, alig-alig olvasható elegyével. — Mintabetűi, mintaszövegei viszont gyönyörűek. Keze munkájával gyerekkönyvek címlapjain is találkozhatunk. A „Hull a hó” című kis könyvnek például már a be. tűi is valami tiszta, szép világot sejtetnek... — Csakhogy én a kisdiákokkal szemben „lépéselőnyben” vagyok. Ugyanis nem írom, hanem rajzolom a betűket. Gyakran nagy alakban, amelyet aztán nyomdai, lag kicsinyítenek a megfelelő nagyságra. Ez könnyebbség a számomra. A közelmúltban rövid határidejű megbízással keresett meg a kiadó; egy 92 rövid sorból álló versikét kellett egy könyv illusztrálásához leírnom. A 92 sor leírása délelőtt tizenegy órától délután háromig tartott Mert bizony a szabályos betűkapcsolást csak hallatlan fegyelemmel lehet úgy írni, hogy az szép is legyen. — A fegyelem nem általános érvényű követelmény minden írásmódnál? — Tulajdonképpen igen, de ... Az egyik legnehezebb dolog szabad kézzel szép, szabályos kört rajzolni. Álló egyenest lefelé húzni aránylag könnyű, felfelé már jóval nehezebb. A leírt vonalon úgy visszavezetni az irónt, hogy az szép, egyenletes vonal maradjon — ez sem játék. Gondoljunk például a kis d-re. Kerekítem balra, felhúzom a szárát, rajta vissza lejövök és kerekítem jobbra ... Elvileg minden betű egy kis négyzetet foglal el és nagyjából egy körnek megfelelő közöttük is a távolság. Ha az,t akarom azonban, hogy szép legyen az írásom, miként több más szabályt, ezt sem szabad mereven betartanom. Példa rá a Gólya áruház felirata; abszolút szabályosan formálta a betűíró, a szemnek mégis úgy tűnik, mintha az L és az Y között majdnem egy betűnek való hely üres maradt volna. És még valamit... Figyeljük meg a a kisgyereket, amikor először kap ceruzát a kezébe és firkálni kezd. Ferde vonalakat és kis tojáská- kat rajzol. Könnyedén, görcsös erőlködés nélkül. Nem az én gyerekkoromban tanult szép dőlt írás iránti nosztagia mondatja velem: talán szebben ima a mai generáció, ha árnyékolás nélküli, dőlt betűs írást tanítanának az iskolában. Ennek a golyóstoll általános elterjedése sem mond ellent. — Mivel ír a mintaíró? — Különböző rajztollakkal, grafoszokkal. A grafoszt 1948 óta használom. Közös tulajdonsága íróeszközeimnek, hogy vékonyak, görcsös szorítás nélkül tudom fogni őket. Minél vastagabb egy íróeszköz, annál erősebben kell szorítani, minél vékonyabb, annál finomabb a fogása. — Mit ajánl tehát a diákoknak? — Azt, hogy a ceruzánál vastagabb tollal ne írjanak. Már csak azért se, mert a golyóstoll önmagában is bizonyos görcsös szorítást igényel. Rá kell nyomni a papírra. hogy szépen, egyenletesen fogjon. Főként akkor, ha már kissé beszáradt benne a massza. Ami a golyóstollat illeti: nem véletlen, hogy a kisiskolások kivételével ma már mindenki ezt használja. Jómagam is. Gyorsan lehet vele írni. Olyany- nyira, hogy a szakemberek kiszámolták, normál írástempónál a kis golyócska hatvankilométeres sebességgel keni a papírra a festéket. Ügy tűnik, tartósan ez a legkorszerűbb íróeszköz. Bár egy időben ismert volt az úgynevezett tintenkuli. Az volt benne a jó, hogy nem volt benne toll. Csak egy vékony csövecskéből állt, amelyben egy tű húzódott meg, apró nehezékkel a végén. Vele csakis egyenletes vastagságú vonalakat, betűket lehetett írni, s nem kellett nyomni, csak a papírhoz érinteni. Nos, a mai legdrágább és valóban a legkorszerűbb rajztollak e szerint az elv szerint működnek. DEREGÁN GÁBOR A hároméves Andrea, a négyéves Pistike és az ötéves Tibiké a szőnyegen kuporgott és suttogva tanácskozott. — Itt a karácsony, a felnőttek nagy ünnepe — kezdte Pistike. — Minden erőnket össze kell szednünk, hogy az öröm felhőtlen mosolyát varázsolhassuk szüléink orcájára. — Bizony — helyeselt Tibiké —, szemünk fénye: a felnőtt! Hiszen egész évben arra várunk, hogy ezen a napon végre drága szüleinket mosolyogni lássuk! Alapjában véve derék emberek a felnőttek, csak egy kicsit önzők. Ök azt hiszik, mi nem tudjuk, amit ők tudnak, hogy azért akarnak nekünk örömet szerezni, mert ez irtó nagy örömet szerez nekik. Hadd legyen egy jó napjuk! — Én pejsze máj jég tudom, hogy ez az egész izé, ezzel a karácsonyfával meg a többi mókával egy hülyeség — szólalt meg Andrea, a legkisebb. — De nincs szívem megmondani nekik... — Ne is! — szisszent fel Tibi. — Egy világ omlana össze bennük. Nekik sikerélményre van szükségük. Hadd játsszanak el szegénykék a sok csingilingivel, szaloncukorral, a zörgő-csörgő ajándékcsomagjaikkal. Olyan megható, ahogy dugdossák a játékokat a szekrény aljába. Mellesleg azt hiszik, mi hülyék vagyunk, hogy nem tudjuk, hol kell keresni, de ez most mellékes. Nem rombolhatjuk le az illúziókat! — Tapintat és ismét csak tapintat! — emetle fel ujját figyelmeztetően Pisti. — Szívszorító érzés nézni, amikor anyunak könnybe lábad a szeme, apu meg ügyetlenül vacakol azokkal a selejtes csillagszórókkal! — Hát még a nagymama! — kottyantott közbe a kislány. — Hogy figyeli, mit szólok ahhoz a babához, amit ő vett nekem! Pejsze én tudom, milyen kicsi a nyugdíja szegénynek, ezéjt mindig az ő ajándékának öjülök a legjobban. Mejt nekem igen fejlett ám a szociális éjzé- kem... — Jól van — türelmetlenkedett a leggyakorlatiasabb gyerek, Pisti —, de most már térjünk rá a tennivalókra. Beszéljük meg a forgató- könyvet. Ugye az egész azzal kezdődik, hogy apu megrázza odabent azt a repedt- fazék-hangú csengőt... Akkor te Andi, kezdjél el vonyíta- ni, mint akit nyúznak, hogy.: Itt a Tééélaaapóóó! — Ez jó — bólintott rá Andrea. — De ha akajjátok, azt is ojdíthatom, hogy: Hujjjáü! — Jó, ordítsd! Tehát a végszó: Hurrá! Akkor berohanunk és nekiesünk a játékoknak... — A világért se! — tiltakozott Tibi. — Még azt mondanák, hogy anyagiasak vagyunk. Hát nem tudjátok: először mindig bámulni kell a fát! — De áhítatosan! — intett Pisti. — Csillogó szemmel! A felnőtteknek ez a háklijuk, hogy nekünk csillogjon a szemünk a karácsonyfa alatt. Mellesleg butaság, ojert csillogni ott van a karácsonyfa, de ki érti őket... — No rendben — vette át a szót újra Tibi —, de aztán nyomás, az ajándékok. Idefigyeljetek! Nincs kivétel. Minden ajándékot sorba venni.' Mindegyikért hálásnak lenni, tapsikolni, viháncolni. Ha egyet kihagytok, ezek halálra sértődnek. Borzasztó hiú népség ám a felnőtt! — Nem bánom — mondta Andrea —, de ha megint kapok egy búgócsigát, én nem is tudom mit csinálok méj- gemben. — Nem! — parancsolta Tibi. — Repesni fogsz az örömtől. Nekünk ilyenkor az a dolgunk, hogy repessünk! Különben anyunál könnyen eltörik a mécses, és tudod, összevesznek apuval, és rajtunk töltik ki a mérgüket. Aztán hallgathatjuk a szemrehányást, hogy tönkretettük a karácsonyestéjüket is! Tehát még egyszer, összefoglalva: boldogság, örömkönnyek, kitörő hála! Mindenki tudja a feladatát? — I-i-i-gen! — hangzott fel a kórus. — Akkor munkára fel! Ne féljetek, túlesünk ezen is, aztán kezdődnek a nyugodt hétköznapok, amikor végre azt csinálhatunk, amit mi akarunk! NOVOBÁCZKY SÁNDOR Épül-e naperőmű Magyarországon? A Villamosipari Kutató Intézetben a közelmúltban készült el két önálló, 40 watt teljesítményű fotovillamos áramforrás. Képünkön a modulokból felépülő napelemes egység látható. A NÉHÁNY héttel ezelőtt megtartott isztambuli energetikai világkonférencián megállapították, hogy a világ energiaigényei 1990-ig évente 3,3 százalékkal növekednek. Ez elmarad ugyan az elmúlt évtized évi 6 százalékos növekedési ütemétől, az ösz- szes felhasználás azonban az ezredfordulót megelőző évtizedben még így is kétszerese lesz az 1970. évinek. Az energiatermelés jelentékeny növelésében a következő évtizedekben is elsősorban ma ismert, hagyományos energiahordozókra kell támaszkodnunk ; természetesen az atomerőművek hálózatának további bővülésével a nukleáris eredetű villamos- energia-termelés jelentékeny növekedésére lehet számítani. Mindinkább előtérbe kerül azonban a környezetkímélő energiaszolgáltatás is. Noha a világértekezleten elhangzott vélemények szerint a megújuló energiaforrások — például a nap-, a szél-, a geotermikus energia — csak a század végén játszhatnak jelentős szerepet az energiagondok megoldásában, több országban már foglalkoznak ezek gyakorlati megvalósításával. Különösen a Nap sugárzó energiájának kiaknázására indultak meg az erőfeszítések. A napsugárzás hasznosítására jelenleg két út kínálkozik. Az egyik: anyagok fel- melegítése kisebb-nagyobb területről optikai úton összegyűjtött sugárzással. A másik: villamos áram előállítása közvetlenül a Nap sugárzási energiájából. A fényelemek fejlesztésének az űrkutatás nagy lökést adott, s néhány konstrukció már jól bevált energiaforrásként. A fejlődést igazolja az a tény is, hogy e készülékek hatásfoka a kezdeti néhány százalékról napjainkra mintegy 10—15 százalékra nőtt. Mivel azonban a napsugárzás intenzitása a földrajzi helytől, évszaktól, valamint a napszaktól függően is változik, így naperőművek telepítése elsősorban ott gazdaságos, ahol a napfényes órák száma különösen magas. Hazánkban széles körű kutatómunka folyik a megújuló energiaforrások hasznosításával kapcsolatban. A Villamosipari Kutató Intézetben a napenergia hasznosításának lehetőségeivel is foglalkoznak. Az intézet munkatársai a közelmúltban készítettek el két egységből álló, egyenként 40 watt teljesítményű szilícium alapanyagú fotovillamos (napenergiát villamos energiává alakító) áramforrást. Jelenlegi kutatásaik a nagy hatékonyságú napelemek gazdaságos előállítására irányulnak. A feladatok sikeres megoldása már csak azért is előnyösnek ígérkezik, mert a napelemek exportjára is lehetőség nyílik. Bár nálunk az éghajlati adottságok miatt nem tűnik gazdaságosnak naperőmű építése, ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a legtöbb napfényt élvező városainkban (pl. Kecskemét, Szeged, Pécs) az ezredfordulón már kísérleti naperőmű üzemelhessen. GARANCSY MIHÁLY A kutatóintézet laboratóriumában elektronikus készülékkel mérik a napelem úgynevezett jelleggörbéjét Jurij Zolotarjov: pozitíu uoiuns A labdarúgócsapatnál lezajlott a szokásos edzőváltás. A távozó edző így mutatta be a játékosokat új kollégájának: Korzinkin, a kapus. Nyílt mosolyú, nyílt lelkű, vidám fiú. Örök tréfacsináló. Még a legszomorúbb pillanatban is, amikor az ellenfél már öt nullra vezet, vidáman kacsingat, mókáival mindenkit magával ragad. A beceneve: Optimista. Hibája, hogy kifutásai rendre rosszul sikerülnek. Buzujev, a balhátvéd. Fegyelmezett, komoly fiatalember. Szereti a természetet, virágokat ültet, gombát termeszt. Érdekesen, sokoldalúan társalog. Világosan látja ellenfele célját. Nagy hibája, hogy nem lát a pályán. Toltuskin, a jobbhátvéd. Kitűnő családapa, Három gyerek apja, de negyediket is szeretne. Tiszteli az időseket — apját, anyját, nagyanyját —, s ami a legtiszteletreméltóbb, az anyósát is. Hibája: nem tud társaival biztonságosan együttműködni a védekezésben. Gugusin, a balfedezet. Készséges, fiatal legény, nagy szürke szemekkel, jóságos tekintettel, önzetlen: megosztja pénzét, ebédjét, szerelését másokkal is. Faliújságot szerkeszt. Hibája: nem jó a fejjátéka. Szamcovszkij, a jobbfedezet. Három nyelven beszél: németül, angolul és skótul. Gúnyneve: Soknyelvű Hado- vás. Az edzések mellett szabad idejében verseket ír. Kettő már nyomtatásban is megjelent. Hibája: nem tudja jó helyre adni a labdát. Berengyejkin, a középcsatár. Műkedvelő művészeti csoport aktivistája. Táncol, énekel, a Hamletet próbálja. Hibája: nem tud jobb lábbal lőni. Klacskó, a jobbszélső. Határozott, bátor ember. Ha kell, nem ingadozik, segít a bajbajutottakon. Kitüntetést kapott tűzoltásért, az életmentő emlékérem tulajdonosa. Negatív tulajdonsága: soha nem találja el a kaput. * A következő mérkőzésen az újdonsült edző új csatárt állított be a csapatba. Az új fiú nem volt Szellemes társalgó, az anyósával is összezördült, csak az anyanyelvén beszélt, nem volt műkedvelő, nem írt faliújságcikket, senkit nem mentett ki a tűzből, az áradó folyóból. De a csapatot kihúzta a bajból, mert sok hibája ellenére volt egy jó tulajdonsága: jól látott a pályán, emberhez ment minden átadása, és kitűnően tudott gólt lőni!! (Oroszból fordította: Kiss György Mihály)
