Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-23 / 301. szám
1977. december 23. Képújság 3 Paks legégetőbb gondjai A korona és a koronázási ékszerek Interjú dr. Tóth Lajos ub-titkarral Részlet a központból. A háttérben, középen látható épületet az idén tataroztatta a tanács, mozi és felújított cukrászda van benne. Itt, a régi központban házak egész sorát kellett kisajátítani, lakókat és vállalatokat költöztetni, az útrekonstrukció miatt. Fotó: Gottvald. A paksi tanácsnak az átlagosnál sokkal több a dolga. Ugrásszerűen megnőttek a feladatok, nagyarányú fejlesztésről kell gondoskodni, de rengeteg egyéb tennivaló is akad. Az apparátus létszáma korántsem nőtt ennek megfelelően. A tanácsház is a régi. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között igen szorgalmas, sőt áldozatos munkára van szükség az összes feladat elvégzéséhez. Felkerestük dr. Tóth Lajos vb-titkárt, megkérdeztük, melyek a legégetőbb gondok Pakson a tanács igazgatási munkájában. — Mindenki láthatja, aki ide bejön, hogy nagy a zsúfoltság. Tóth elvtárs, hogyan tudná jellemezni a tanács dolgozóinak helyzetét, munkakörülményeit? — A melléképületből is irodákat alakítottunk ki, így elértük, hogy csak ott dolgoznak négyen-öten egy szobában, ahol nem gyakori az ügyfélfogadás. A műszaki, illetve építési csoportnál. Feszített ütemű munkára van szükség a paksi tanácsnál, ez a jellemző. Ebben az épületben nem lehet megteremteni a megfelelő körülményeket. Az ügyfélforgalom rendszeresen nő, ezért minden ügyintéző nagyon várja már az új tanácsház fölépítését. Most ketten-hárman vannak a dolgozóink egy szobában. A megnövekedett feladatok elvégzéséhez természetesen nemcsak jó körülmények kellenek. Szakmai felkészültség tekintetében sincs minden rendben. Különösen feszítő a helyzet a műszaki és a pénzügyi igazgatási munkában. Betöltetlenek a csoportvezetői állások. Hirdetést tettünk közzé a Népszabadságban, a Magyar Hírlapban és a Népújságban. Paksi szakemberek is pályázhatnának, megvan hozzá a felkészültségük, de eddig sajnos nem jelentkeztek, pedig a helyismeret miatt előnyt élveznének és egyébként is megtisztelő feladat most Pakson azért dolgozni, hogy várossá fejlődjék a település. — Az ügyfélforgalom erős növekedése főként milyen ügyekkel kapcsolatos? — Egyik oka a nagyszámú kisajátítás. Több mint száz családot érint a következő két év beruházásainak előkészítése, a kisajátításokkal. Politikai kérdés, hogyan oldódik meg a nagy munka lebonyolítása. Sok olyan ember van a száz családban, aki ott élte le az életét a lebontandó házban. Humánusan járunk el. Felajánlunk többféle lakásellátási formát, kártalanításul, vagy telket biztosítunk a kisajátítási pénz mellé, ha tud és akar házat építeni valaki. Az idén esedékes kisajátításoknál kilencven százalékban sikerült egyezséget kötni. Természetesen a kisajátítási jogszabályok messzemenő figyelembevételével. Ez arról is tanúskodik, hogy az érintett lakók többsége belátja: a bontásokra szükség van a fejlődés érdekében. — Konkrétan melyik területeket érinti a tömeges kisajátítás? — A 6-os út környékének rendezése kíván jó néhány bontást és a főutcán kell sokat építeni, előtte pedig bontani, mert új posta épül, új tanácsház, pártbizottsági épület, járási rendőrkapitánysági épület a közeli években, továbbá biztosítani kell a helyet száz célcsoportos lakásnak is. — A főutca egésze az új építkezésekkel sem válik széppé. Magyarán: lehet látni elhanyagolt házakat. Elrendelik-e a kényszerta.ta- rozásokat? — Igen, már el is rendeltük. Huszonhét háztulajdonosnak küldtünk felszólítást az épületek tatarozására, közülük tizenkilencen ellent- mondtak, ezért határozattal kellett elrendelni a tatarozást. A központról és a főutcáról van szó. Ez is hozzátartozik, sőt elengedhetetlen a várossá fejlődéshez. A módszer rendszeressé tételével el akarjuk érni, hogy 1980-ra korszerű városkép alakuljon ki mindenütt, ahol ez kívánatos. — Sok a szemét Pakson, úton-útfélen. Nagyon fegyelmezetlen emberekkel is kell vagy kellene megbirkóznia a tanácsnak. Mit lehet tenni? — Valóban sok a tennivaló a köztisztaság megteremtésében. Fokozott ellenőrzést akarunk. Amellett természetes, hogy kibővítjük a szemétszállítást. Egy kukáskocsi már járja a szóba jöhető utcákat, a jövő évben újabbat vásárol a tanács. — Pakson sajnálatosan, kellemetlenül nagy a parlagterület. Mire lehet számítani reálisan ennek a helyzetnek a megváltoztatásában? — Állandóan napirenden levő kérdés a parlagterületek hasznosítása. Megállapodás jött létre a három termelő- szövetkezettel a teljes körű hasznosításra. A tsz-ek 1977- ben jó eredményt értek el és megvan a konkrét elképzelés a jövő évre vonatkozóan is. A tsz-vezetők érzik a kérdés súlyosságát, ez garancia arra, hogy aránylag rövid időn belül sikerül felszámolni a parlagokat. Lesznek erdősítések, például parkerdő a cseresz- nyési határban. A leendő iparterület egy része is használatlan földeken épül ki a nagydorogi út mellett. Vagy például úgy hasznosul a parlag, hogy hétvégi telkeket adunk ki a PAV dolgozói részére. Az első ütemben 150 telket bocsátunk az itt letelepedő műszaki értelmiségi dolgozók rendelkezésére. — Nem égető gond, de mégiscsak a teendőket szaporítja, hogy önöknek kell „előteremteniük” az erőműlakótelep közintézményeihez a szakembereket. Orvosok, pedagógusok, köz- művelődési szakemberek letelepítése Pakson nehéz vagy könnyű? — Egyelőre könnyű és azt hiszem, nem lesz hálátlan munka a jövőben sem. Tudniillik biztosítják a lakást a Paksi Atomerőmű Vállalatnál ezeknek a szakembereknek, megállapodás szerint. Az épülő vállalati lakások tíz százalékát tanácsi rendelkezésre kell bocsátani. Most még nem használjuk ki a teljes lehetőséget, például az első toronyházban a negyven lakásból csak kettőt vettünk igénybe, egyiket gyermekorvosnak adtuk. Amikor elkészül a munkás művelődési ház, talán öt család kishegyi letelepítése is aktuálissá válik egyszerre. Később a 32 tantermes általános iskola tantestületét kell majd kialakítani, összehozni és így tovább. — Befejezésül még egyszer az ügyfélfogadás. Véleménye szerint a lakosság hogyan vélekedik az önök munkájáról? — Tudomásom szerint a lakosság egyetért az ügyfél- fogadás kialakult rendszerével, időbeosztásával. De ha valamelyik nagyobb vállalattól olyan igénnyel jönnek, hogy ettől el kellene térni a hét valamelyik napján, akkor készségesen teljesítenénk. Sőt a kihelyezett ügyfélfogadást is rendszeressé akarjuk tenni például az erőműépítésnél, a konzervgyárban és esetleg a tsz-ekben is, felváltva. Néhány esetben volt már ilyen ügyfélfogadás. Az a célunk, hogy minél kevesebb kiesés legyen a termelésből. Ne kelljen órákat fordítania a beutazásra és várakozásra annak, aki Paks építésén munkálkodik, ha valamilyen ügyet akar intézni a tanácsnál. — Köszönjük a beszélgetést és további kitartó munkát kívánunk. GEMEN Cl JÓZSEF liiHiipi] korona legértékesebb és Ä ? legismertebb történelmi I ereklyénk. Értékét nem ■sa-gvi annyira nemesfém, és drágakőtartalma határozza meg, hanem az, hogy a magyar állam születésének szimbólumaként társadalmunk különleges becsben tartja. A koronát két részből illesztették össze. A felső rész a két íves aranypántból álló, úgynevezett latin korona, melyet István királyunk kapott 1000-ben II. Szilveszter római pápától, s mellyel az államalakítás tényét de. monstrálóan Istvánt megkoronázták. Alsó részét 1075 táján VII. (Dukász) Mihály bizánci császár ajándékozta I. Géza királynak, ez az úgynevezett görög korona. A latin korona íves aranypántjai és az azokon látható rekeszzománc apostolképek olasz mesterek munkái. Az ezüsttel ötvözött aranypántokat gazdagon díszítették drágakövekkel, rubinnal, zafírral, igazgyönggyel. A tete. jén a pántok találkozásánál látható 73x73 mm-es nagy Krisztus-kép és az apostolképek a rekeszzománcos technika legrégibb, ismert olasz művei közé tartoznak. A csúcson levő kép a trónon ülő Krisztust ábrázolja, két oldalán a korabeli katolikus liturgiának megfelelően ciprusfa áll. Fejmagasságban a napot és a holdat látjuk. A Krisztus-képből emelkedik ki a gömböcskékben végződő kis aranykereszt, melynek ferdeségét egy történettel magyarázzák: a XIV. században, bajor Ottó herceg tulajdonába került a korona, s elindult vele, lovon Magyar- országra, hogy ott fejére tétesse. Útközben a korona kiesett a nyeregkápából, s állítólag az esésnél ferdült el rajta a kereszt. A pántokon a Krisztus-képtől jobbra Péter és András, balra Pál és Fülöp, fölötte Jakab és Tamás, alatta János és Berta, lan apostol zománcportréi helyezkednek el. Négy apostol képe hiányzik, valószínűleg, amikor a két koronát összeillesztették, nem tudtak mit kezdeni négy kis zománcképpel. A rekeszzo. mánclapok színezése elég kezdetleges, de élénk: zöld, kék, vörös, fehér, és sárga. A zománc jó minőségű, átvészelte egy évezred viszontagságait. A mostani korona alsó része, a Dukász-féle korona művészi kivitele szebb, ábrázolási módja megragadóbb. Ez a nyitott, párta alakú korona ugyancsak két részből tevődik össze, egy alsó abroncsból és egy hozzáforrasztott diadémból áll. Az abroncs közepén a homlok fölötti részen itt is Krisztuskép látható. Ahogyan a latin koronán, itt is két ciprusfa között ül, de a római ábrázolástól eltérően itt vállmagasságban görög betűs monogramját látjuk. Az abroncson Mihály és Gábor arkangyal, György és Demeter, Szent Kozma és Szent Demjén mellképei sorakoz- naic. De megtaláljuk itt Dukász Mihály bizánci császár, Bíborbanszületett Konstantin és I. Géza királyunk mellképét is. Minden képen görög cirillbetűs felirat jelzi, kit ábrázol a kép és az 1074. és 1077. között uralkodó Géza képén ez a felirat olvasható: „Géza, Tur- kia hű (hívő) királya”. A Turkia megjelölés a korabeli bizánci értelemben Magyarországot jelentette. Az abroncs alsó széléről kétoldalt négy-négy, hátul egy, összesen kilenc aranylán- cocska lóg le, a bizánci koronák jellegzetes díszei minden aranylánc végén eredetileg levélfoglalatú drágakő volt. A zománcképek minősége, az ékkövek köszörülése és csiszolása a kor legjobb színvonalát mutatja, az alapra karcolt rajzok igazi művész kezére vallanak. Az alsó abroncs fölső részére oromdíszeket forrasztottak. A koronákat valószínűleg III. Béla (1172—1196) idején egyesítették. Az időpont máig is vitatott. A középkori források és a tárgyi emlékek vizsgálata különböző feltevésekre vezették a történészeket. Az átalakílás miatt egyes kutatók azt állítják, hogy a felső rész nem István koronájából, hanem egy korabeli könyvfedél aranypántjaiból származik. A felső rész rekeszzománcos portréit ugyanezen források XIII. századi magyar ötvösmunkának mondják. Állításukat azokkal a forrásokkal támasztják alá, amelyek szerint 1044-ben, amikor III. Henrik császár Ménfőnél le. győzte Aba Sámuelt, bevonult Székesfehérvárra, ott megkaparintotta a koronát és azt visszaküldte Rómába, ahol annak örökre nyoma veszett. A későbbi királyábrázolásokon azonban ott latjuk István koronáját és ez az előző állításokkal szemben jobban valószínűsíti a felső rész eredetiséget. A görög korona, vagyis az al. só rész zománcképeinek keletkezési időpontja 1074— 1077. közötti évekre tehető amennyiben a bizánci császári udvar aranyművesműhelyében készültek. Itt is megoszlanak a vélemények, mert egyes kutatók a zománcképeket magyar ötvösművész keze munkájának tartják. A korona mérete, súlya az átalakítás után sem volt állandó: a karbantartással, a bélés időnkénti felújításával némileg módosult az évszázadok folyamán. Súlya a múlt században a bélés felújítása után, 1867-ben 2056 grammot tett ki. Belső átmérője egyik irányban 21,6, a másik irányban 20,3 centiméter. A Korona a legfontosabb koronázási jelvény. Mellette azonban más műkincsek is szerepet kaptak a koronázási aktusban. A jogar is két részből áll. A más jogarokétól eltérő alakú, 34 centiméter hosszú aranyozott, ezüstdíszes nyélre hét centiméter átmérőjű kristálygömböt illesztettek. Ez utóbbira oroszlánra emlékeztető, mesebeli állatalakokat véstek. A jogarról lecsüngő aranyláncok, valamint a kristálygömb vése- tei bizánci eredetűnek látszanak. A nyél — III. Béla idejéből származó, magyar ötvösmester műve. Az országalma a legfiatalabb koronázási jelvény. Aranyozott fémlemez golyó, felül kettős kereszttel, oldalán Anjou-kori magyar címerrel; minden jel szerint Róbert Károly vagy Nagy Lajos koronázására készült. III. Béla királyi pecsétjén azonban már szerepel az országalma. Minden jel arra mutat, hogy ez elveszett és az Anjouk pótolták a hiányt. A korona sokáig velejárója volt a hatalomnak, ez az arany fejdísz jelentette a királyi hatalom jogosságát, az ő nevében gyakorolták a törvényt. Ezért sokáig a hatalomért vívott harc középpontjában veit, riasztó és regényes kalandok estek meg vele. míg végül a II. világháborúban amerikai kézbe került. ......‘ ‘1 két évtizedes, követkeiü zetes elvi békepoliti- ka, hazánk eredményei, SlSüü Magyarország növekvő nemzetközi tekintélyének következménye, hogy a korona történetének hamarosan új szakasza kezdődik. Mint arról olvasóink értesültek már, a koronát és a koronázási ékszereket ünnepélyes keretek között Budapesten adják át az Egyesült Államok képviselői, jogos tulajdonosának, a magyar népnek. A korona, a jogar és ax országalma másolata. {A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona.)
