Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-22 / 300. szám

A KÉPÚJSÁG 1977. december 22. A szovjet színházművészet fejlesztésében szerzett érde­mei elismeréseként Jurij Lju- bimovot, a moszkvai Taganka Színház főrendezőjét 60. szü­letésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdem­rendjével tüntették ki. Ljubimov már nem túl fia­talon, 46 éves korában lett rendező. De azonnal a leg­aktívabban szólt bele a szín­házi életbe. A vezetése alá került Taganka Színházból, amely addig a színházi Moszkva perifériájának szá­mított, olyan impulzusok in­dultak ki, amelyek kihatás­sal voltak az egész szovjet színházi életre. Felégetett ma­ga mögött minden hidat: sza­kított a Vahtangov Színház­zal, amelynek színésze volt, szakított a filmmel, ahol már szép sikereket ért el, szakí­tott a Scsukin színiiskolával, amelynek végzős növendé­keiből új színházat alapított. Nem akart ő „mindenütt je­len lenni”, ahogy ez ma dí­vik, csupán színházat akart csinálni, erre összpontosította minden erejét, erre tett fel mindent. Ljubimov ma az ország, sőt a világ első ren­dezői közé tartozik: ehhez nagy segítséget jelentett szá­mára színészi és pedagógiai múltja. Kereső, nyugtalan rendező, olyan művész, aki állandó vitákra kényszerít. S ugyan­akkor nyugodtan azt állíthat­ja magáról: régi módi va­gyok. S ebben sok az igazság. Hiszen amellett, hogy rend­kívül érzékenyen reagál a legaktuálisabb mai problé­mákra, alkotó munkájának egy nagyon fontos eleme valóban „régimódi”. Meggyő- ződéses híve a valósághoz ezer szállal fűződő katedra­színháznak. „Régimódisága” nem engedi be rendezői gya­korlatába a néha oly divatos Tart pour l’art „frappáns újí­tásokat”, amelyek teljesen mentesek bármily közéleti- ségtől. A nagy, igaz művé­szet hagyományait folytatja, Gogolt és Osztrovszkijt, Szta- nyiszlavszkijt és Brechtet, Mejerholdot és Vahtangovot követi. Ljubimov olyan szín­házat hozott létre, amelyben a kifejezőeszközök megújítá­sát az új valóság diktálta. Az új formákra azért volt és van szüksége ma is, hogy szorosabb kontaktust teremt­sen a nézőkkel, hasson rájuk. Ez az a hajtóerő, amely al­kotásra készteti Ljubimovot. Ha visszatekintünk Ljubi­mov rendezői útjára, meg­állapíthatjuk, hogy ez nem volt könnyű, zökkenőmentes, nyílegyenes, bukásmentes út. S bukásait is könnyű meg­érteni. Hiszen egy igazán nagy művész bonyolult célo­kat állít maga elé, amelye­ket nem olyan egyszerű el­érni. Első előadásaiban a dek- lamálás, a pantomim, a plasz­tikus mozgás, az árnyék­színház volt az, amit magas művészi, mesteri szintre emelt. Később mind szaba­dabbá vált képi megjelení­tése, mind váratlanabbul kö­tötte össze az előadás külön­böző elemeit. Az Ellenvilá­goktól a Hamletig rövid, de művészileg gazdag út veze­tett. (Megjelent a Szovjetsz- kaja Kultura-ban). Szilágyi Ildikó ötvösmű­vészt nevezhetnénk rézmű­vesnek is. Legkedvesebb anyaga Ugyanis a réz, ame­lyet kalapálva vagy hegeszt- ve hozza létre ötvösműveit: edényeket, dobozokat, vázá­kat, ékszereket. Szilágyi Ildi­kó 1966 óta állítja ki műveit, amelyek sikert arattak Bécs- ben, Kairóban, Moszkvában és Jablonecban is. Mozijegp! A felemelt mozijegyárak az elmúlt évtizedben egyre több nyugatnémet polgár kedvét vették el a moziba járástól. Erre az eredményre jutott a nyugatnémet film­támogatási intézet szaklapja, a Film-echo/Filmwoche. Míg 1965-ben átlag 2,08 márkát kellett fizetni egy belépő­jegyért, 1970-ben már 3,39, 1976-ban pedig 5,14 márkát. Ez a 147 százalékos emelke­dési ráta lényegesen felül­múlja az 59 százalékos ár­emelkedést ugyanebben az időszakban. A mozilátogatók száma az 1965-ös év 294,8 milliójáról 1970-ben 160,1 millióra, 1976- ban pedig 115,1 millióra csök­kent. „Világos, hogy az ára­kat nem lehet önkényesen és mértéktelenül emelni” — je­lenti ki a szaklap. Szovjet lapokból szputnyik Az új esztendőt gazdag, színes anyagokkal köszönti a Szputnyik. A Szovjetunióban igen bensőségesen ünnepük meg az új esztendőt. Általá­ban az új év jegyében teük el december második fele és januárnak legalább az első tíz napja. Az újévi fenyőfa eljut az Északi-sarkon telelő sarkkutatókhoz ugyanúgy, mint Közép-Ázsiába, ahol ja­nuár elején már megkezdő­dik a szántás. Igényt tarthat-e valamiféle égitest, például a Hold vagy a Mars birtoklására egy ál­lam vagy egy magánsze­mély? — erre a kérdésre Vladlen Verscsetyin, a Nem­zetközi Űrhajózási Akadémia tagja, a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája mellett mű­ködő Interkozmosz Tanács alelnöke adja meg a felele­tet. „A világűrben egyetlen felfedező sem kaphat tulaj­donjogot, s jelenleg egyetlen ország sem támaszt ilyen jel­legű követeléseket. A világ­űr békés felhasználásáról szóló, 1967-ben megkötött szerződés megoldotta ezt a problémát” — olvashatjuk a januári Szputnyikban. Az . Ukrán Tudományos Akadémia Hidromeehanikai Intézetének tudósai különle­ges elektronikus berendezés segítségével tanulmányozzák, hogyan befolyásolja a halak Aiozgásának gyorsaságát a testüket borító természetes nyálka. Ha a hajók víz alatti részét sikerül a halak termé­szetes nyálkájához hasonló vegyi anyaggal bevonni, je­lentősen növelhető a vízi jár­művek sebessége. A moszkvai Szépirodalmi Kiadó befejezte „A világiro­dalom könyvtára” című, ter­jedelmét tekintve egyedül­álló sorozat kiadását. 140 kötet a klasszikus és modern külföldi irodalom • legkiemelkedőbb alkotásait. 60 kötet pedig az orosz klasz- szikusokat és a szovjet írók legjelentősebb műveit öleli fel. Egy-egy kötet példány­száma eléri a 300 ezret. SZOVJETUNIÓ A Szovjetunió című folyó­irat januári száma a többi között beszámol Pest megye és Omszk kapcsolatáról, el­kalauzol a világ egyik legna­gyobb azbeszt lelőhelyére, az Ural hegységben lévő Szverdlovszk-kömyéki bá­nyákba. 1978-ban lesz három évti­zede, hogy megkötötték a Szovjetunió és Magyarország között a barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződést. A Ma­gyar Népköztársaságban nincs olyan népgazdasági ágazat, amely kisebb-na- gyobb mértékben ne kapcso­lódna a szovjet népgazdaság­hoz. Ezek a tartós kapcsola­tok — amelyek az internacio­nalizmus szellemében alakul­tak — széles távlatot nyitot­tak a szocialista gazdasági in­tegráció megvalósításában. A szovjet—magyar együttműkö­dés már régóta nemcsak ál­lamközi kapcsolatokra szorít­kozik, népeink mindennapos ügyévé vált. Ezt bizonyítják a megyék, városok, valamint a két ország vállalatai, intéz­ményei közötti kapcsolatok is. A Bajkál—Amúr vasútvo­nal 3200 kilométer hosszú lesz, s a pályatest mindkét oldalához • 3—400 kilométer széles övezet csatlakozik. A Bajkáltól keletre található természeti erőforrásokhoz út nyílik, s ez lehetőséget te­remt arra, hogy ipart és me­zőgazdaságot teremtsenek ezekben a körzetekben. A BAM-program voltaképpen a XXI. századba átnyúló, hosz­szú távú népgazdasági terv fontos alkotóeleme. SZOVJET IRODALOM Borisz Vasziljev történetei egyszerű, tanulságos, embe­ri történetek. Egyaránt hor­doznak történelmi és aktuális tanulságot. Napjaink színhá­za pedig valahogy tart az egyszerű, tanulságos és em­beri történetektől. Jobban szereti a bonyolultan embe­rit, az egyszerűen emberte­lent, a rituálisan tanulságo­sat. Unalmasnak, didaktikus­nak és leegyszerűsítettnek ér­zi a Vasziljev-féle története­ket. Miért jött mégis létre a találkozás az író és a szín­ház között? — teszi fel a kérdést,' s egyben meg is ad­ja rá a feleletet Iglódi István a Szovjet Irodalom 1978. ja­nuári számában. A Ne lője­tek a fehér hattyúkra című színjátékot — amelyet a szerző, Vasziljev, tragikomé­diának is jelez — a színpadra alkalmazáshoz szükséges írói instrukciókkal együtt közli a folyóirat. Egyszerű, tanulságos és emberi történeteket sorakoz­tatnak fel a prózai írások: Jurij Nabigin „Az erdő sűrű­jében”, Anatolij Tkacsenko „Nomádok” című, pszicholó­giai pontossággal megírt el­beszélései. Vaszilij Belov, Ta­lálkozások reggelente című elbeszélésével jelentkezik a folyóirat olvasói előtt. Tamás Menyhért, Garai Gábor, Kiss Dénes fordításá­ban Mihail Ivov, a tatár szár­mazású szovjet költő verseit olvashatjuk, eleven tolmácso­lásban. Az észt származású Antom Tammsaare regény- és drá­maíró, kritikus és műfordító születésének századik év­fordulója lesz 1978. január 30-án. A januári folyóirat kü­lön fejezetet szentel Tamm­saare munkásságának bemu­tatására, akiről az UNESCO szervezésében világszerte megemlékeznek. Ady-emlékek Parizsboti A Hotel des Balcons a Quartier Latin-ben: Ebben a szállodában lakott 1906-ban, má­sodik párizsi tartózkodása idején a költő. „.. PARIS IST PLANTE OANS HON COEUR ..... F-RÍCE PAR LE COttlTE FÍ&NCO HONGRDIS Eíj te 56 A Grand Hotel de l’Europe 36-os szobájának erkélye, amelyben Ady lakott A Grand Hotel de l’Europe a Rue Constantinople 11. alatt. Az 1906-os év végétől ebbe a szállodába költözött Ady, s később mindig visszatért ide, valahányszor Párizs­ban járt. Ady Endre emléktáblája a Hotel des Balcons-on A Rue de Lévis. A 92. számú házban lakott Léda MtaráDos kaB©fld]@silkép

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents