Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-22 / 300. szám

1977. december 22. ^PÜJSÁG 5 Kitekintés A diszkó - jó üzlet FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Express Együtt az országban Akár ez is lehetne az Exp­ress jelszava a jövő évben. Különös hangsúlyt fektetnek rá, hogy minél több iskolai és munkahelyi KlSZ-alap- szervezetet „vegyenek rá” országjárásra. A szekszárdi irodából naponta viszi a pos­ta az ajánló füzeteket az is­kolákba, hamarosan a mun­kahelyekre is elindulnak a küldemények. — Nem szívesen mondom, mert talán azt hiszik, csak reklámfogás, de ezeknek az utaknak a szervezése ré­szünkről elsősorban mozgal­mi vállalás — mondja An- dorka Sándor, a szekszárdi Express iroda vezetője. — Tavaly 10 643 belföldi uta­sunk volt, sokan voltak, akik azért maradtak le az utazás­ról, mert későn jelentkeztek. Voltak csoportok, amelyek akkor jöttek hozzánk, amikor saját kezdeményezésükkel már csődöt mondtak, nem kaptak szálláshelyet. Most azt szeretnénk elérni, hogy idő­ben felhívjuk a figyelmet az országjárásra, időben jelent­kezzenek azok az alapszer­vezetek is, amelyek az év fo­lyamán kirándulni szeretné­nek. Egyébként az Express-szel lehet „egyezkedni” mint hal­lottuk, azaz kívánság szerint lehet kialakítani az útvona­lat és a programot. Az új évben is szervez az iroda színházi utakat, szintén elsősorban az alapszervezetek számára. Az iroda népszerű­ségét szolgálják a popzenei koncertek. A következő év­ben kiváló program várható: a Lokomotív GT, a Skorpió és a Piramis koncertje. Heti zenés rendezvények, játékos sportvetélkedőkkel összekapcsolt kirándulások szerepelnek az Express nyári terveiben. No és a nagy prog­ram: az ODOT, amelyet jú­nius végén, 2500 középiskolás részvételével Fadd-Dombori- ban rendeznek az idén. „Tépd szét az emlékek láncát...” — danássza a régmúlt idők csalogánya. Hiába, nem megy. Már mint a láncszaggatás. Ilyentájt, mikor az ember hosszas gregorián énekeket zeng a magasságos főnökei­nek, mély nosztalgiával gondol vissza azokra a szép napokra, midőn az iskola módfölött hosszú szünetek­kel ajándékozott meg ben­nünket. Nem a mai diákok átme­neti, csipcsup szünetére gondolok, amit a Nagytisz­teletű Tanmenet engedé­lyez ... Én az akkori gazdasági nehézségeink egyetlen ál­dására — a szénszünetre emlékezem. Mikor is — a hivatalos szünet végén — reggel kis elbűvölő tábla fityegett az iskolakapun: Szénszünet... Még akkoriban határoz­tam el, hogy egyszer meg­emlékezem erről a csodála­tos, ma már csak a vénebb diákok álmaiban élő intéz­ményről. íme tehát egy rövid „nekrológ”: Virágkorában gyerekek százezrei élvezték áldását. Miska bácsi az öreg pedel­lus tudta legelőbb jöttét, és nekünk a kedvenceinek, akik segítettek a jókora fa­ládákat feltölteni szénnel — előre közölte, titokzatos képpel: „— Fogy, fiúk, na­gyon fogy ...” És ekkor már ott lógott a levegő­ben a Szénszünet Téli Cso­dája ... Persze az ilyen tündérek nem hosszú életűek. A TÜ- ZÉP-telepekre egyre több szenet halmoztak fel, ké­szülve a télre. És hát a gyászos fekete kupacok már menthetetlenül a vé­gét jósolták. A Szénszünet gyógyíthatatlanná, menthe­tetlenné vált... Könnyen ugyan nem ej­tettünk érte, de bizony matekórákon, mikor kinn pompázott a januári tél, mi meg szenvedtünk a meleg­től a túlfűtött osztályban (matekórán mindig mele­gebb volt még a szokottnál is), csak sóhajtoztunk utá­na. Drága, felejthetetlen Szénszünet.. - Emlékedet kegyelettel őrizzük... — gyvgy — Az Egyesült Államokban is divat a diszkoték: az el­múlt két évben majdnem 9000 diszkóklub nyitottá meg ka­puit. Régi gyárcsarnokokat, magánházakat alakítottak át garázsokat, raktárakat, sőt ennek érdekében. A hatvanas években alapított diszkotéko- kat átállították a divatos, éle­sebb és hangosabb diszkó-» stílusra. A diszkóüzletág évi forgalmát már 4 milliárd dol­lárra becsülik. A diszkótrend szempontjá­ból nagy gazdasági jelentő­sége van a csekély indulótő­kének, az alacsony üzemelte­tési költségeknek és a nagy profitlehetőségeknek. A kö­zepes nagyságú diszkóklubok nagyon kifinomult sztereó­berendezései is csak 1000 dollárba kerülnek. Üresen álló épületeket dekorálnak ki olcsó berendezéssel. New york egyik legsikeresebb diszkója az Infinity állítólag 7 hét alatt bevételezte a tel­jes befektetett összeget. Beverley Hills legexkluzí­vabb diszkóklubját, a Pips klubot a Playboy kiadója, Hugh Hefner és barátjai ala­pították. A magánklub felvé­teli díja 1000 dollár, és havi 20 dollár tagdíjat kell fizet­ni. 1976-ban a „közhasznú klub” 50 000 dollárt adomá­nyozott jótékonysági célokra. A Tiffany Private Club and Discotheques Los Ange­les egyik külvárosában ala­kult fiatalos, sportszerű stí­lusban. Vezetője, Ed Marti­nez, a kaliforniai kormányzó mellett volt az ipari kapcso­latok igazgatóhelyettese. A klubnak hamarosan 1200 tag­ja lett. Egy másik Tiffany- klubnak New Port Beach-en szintén több mint 1000 tagja van. Enicnói, Palm Springs-i és Las Vegas-i klubjai mel­lett Martinez San Francisco" ra. Hawaiira és jnás szövet­ségi államokra is ki akarja terjeszteni diszkóhálózatát. Az új tagokat a korábbi tagokból álló bizottság tobo­rozza. Az. olyan személyeket kizárják, akik nem alkal­mazkodnak a néhány maga­tartási előíráshoz. A jobb diszkóklubok tilt­ják a trikót és a rojtos és foltos farmert, valamint a mezítiábasság is kizáró ok. A diszkónak körülbelül egy- hatoda szerveződik klubbá. Az évi tagdíjak rendszerint nem tesznek ki 100 dollárt. Egy New York-i egykori ga­rázsban Greenwich Village­ben 'berendezett diszkóklub belépti díja csak 2 dollár, egy ital pedig 1 dollárba kerül. Éjfél után nem lehet nem észrevenni az édeskés mari- huana-illatot. A fiatalok ki­csiben kokaint és más kábí­tószereket is árusítanak a vendégeknek. A megváltozott életstílus következtében a klasszikus étkezöhelyek elvesztik von­zóerejüket. John Radnay, az Emersons Ltd. elnöke a társaság 42 ét­terméből 27-et kiegészített diszkóklubbal. A nagy jöve­delmű törzsközönség emiatt elmaradt, mert a zaj és a sza­naszét ácsorgó teenagerek za­varták őket. Ekkor Radnay lemondott. Utódja fokozato­san bezáratta a zavaró disz- kóklubokat. A Holiday Inn középutat keres. Próbaképpen öt „ál­diszkót” nyitott, amelyekben kevesebb fény- és hang­effektussal dolgoznak, és csak hétvégén működnek. A nagy pénzű közönségnek új vonz­erőt akarnak kínálni, anél­kül azonban, hoev a fiatalo­kat is oda vonzanák, akik csak kevés pénzt hoznak és a légkört megzavarják... A Hilton és más igényes hotelhálózatok a maguk módján próbálják megoldani a kör négyszögesítését. David Kenner pályafutását ügyvédként kezdte, aki bör­tönbe záratta a vietnami há­ború ellen tiltakozó diáko­kat. Átlépve a magánpraxis­ba. hamarosan felismerte a diszkóban rejlő üzletet. Fél­millió dollárt szánt ep” régi négyemeletes épület átvételé­re és renoválására. Amikor a szomszédok megtudtak, hogy az egyetemi negyedben mi­lyen éjszakai zajforrás jön létre, megrohanták a taná­csot azzal a követeléssel, hogy tagadja meg az enge­délyt. A diszkóklub csak több hónapos küzdelem után nyit­hatta meg kapuit. A város­atyák áthangolására Kenner megszerezte egy törvényszé­ki pszichiáter szakvélemé­nyét, aki kijelentette, hogy a tánc alkalmas az agresszív tendenciák társadalmilag el­fogadható csatornákba tere­lésére. Ágnes, hol a lányod? ; . .. N. Ágnes kislányt szült. A gyereket nem adták ki a kórházból, egyenesen a csecsemőotthonba vit­ték. Ágnesnek szerettem volna gratulálni, de ... Nem ő neveli gyermekét. Forog előttem a magnó: egyszer, kétszer, háromszor. Ágnes szavai. ‘ ■ • " 1 ' • - • AZ ÁRVASÁG ELSŐ ÉVEI — Édesanyám 1971. már­cius 28-án halt meg. Én áp­rilis 1-én kerültem állami gondozásba, Hőgyészre. Két évig voltam ott, majd Szek- szárdra kerültem ipari isko­lába, szakácsnak. így kerül­tem nevelőszülőkhöz, először a Honvéd utcába, majd on­nét hat hónap után — mert nem volt megfelelő helyünk — másik nevelőszülőkhöz, ahol három éven keresztül voltam. Probléma nem volt, meg voltak velem elégedve. Egy nyugdíjas néninél vol­tunk ketten. Szigorúan bánt velünk, de megkaptunk min­dent. A 19-et is betöltöttem, és még az államnak rajtam volt a keze. Az állami gondo­zás 1976. szeptember 1-én szűnt meg és akkor már be­töltöttem a 19-et. — Szakmunkásvizsgát tet­tél? — Nem. Otthagytam. — Miért? — Az az igazság, hogy úgy kényszerítettek bele. — Mikor hagytad ott? — Harmadikban, év végén. — Azután helyezkedtél el a gyárban? — Igen. Szeptember elsején szüntették meg a gondozáso­mat. A néninél albérlő vol­tam 400 forintért, de onnét menni kellett, mert jöttek az újak. Akkor volt közben a pénzhistória is. — Milyen pénz volt ez? — Keresztapám és édes­apám testvérek voltak. A ki­sebbik fiú — keresztapám — tartotta el az öregeket. így a végrendeletben apámnak ju­tott a lakás árának húsz szá­zaléka. Apám meghalt 1968- ban, anyámé lett volna a pénz, de ő is meghalt, így lettem én az örökös. — Mire költötted a pénzt? — Két heverő, asztal, fote­lok, szekrény, tizenhatezer volt. Ami maradt, azon pap­lant és ruhát vettünk az élet­társammal. — A lakás? — Az az igazság, hogy na­gyon soká nem láttam anyám lakását. Négy évig ebben al­bérlők laktak. 1976. január 1-én mentek ki. Utána a gyámom azt mondta, hogy nem is lakott itt senki, gyor­san két tróger haverját be­telepítette. Az ajtót, ablakot, mindent ezek tüntettek el. És akkor nekem már ide kel­lett volna jönnöm. Többször jöttünk, de nem tudtunk a lakásba bejutni. Nem kaptuk meg a kulcsot, hiába kértük Feritől. (Ágnes gyámja). Mé­teres gaz is volt az udvar­ban. El is jöttünk délutánon­ként kapálni, de a lakásom­ba nem juthattam be. A rendőrségen azt ajánlották, hogy törjem fel. Ezt elmond­tam a Ferinek. Ezután szó nélkül megkaptam a kulcsot. — Az albérleti díjjal el­számolt a gyámod? — Hát szóval, az is huza­vonával intéződött el. A pénzt az idén januárban kap­tam meg. A gyámügyön, soha nem néztek a gyámom után, csak küldözgették neki az idézést. — Volt a lakásban bútor? — Hőgyészre kerültem áp­rilis elején, júniusban kez­dődött a szünet, de bútor ad­digra már nem volt sehol. A rengeteg ruha és ami még volt... minden eltűnt. — Milyen volt a lakás, mi­kor végre beköltöztetek? — Nem úgy nézett ki mint most. Azóta a szobát kime­szeltük, a padlón is ujjnyi kosz volt. — A vakolat akkor is hul­lott? — Ugyanígy, mint most. A TERHESSÉG — Terhes lettél. Milyen ér­zéssel fogadtad? — Az az igazság, hogy há­rom hónap után csak az ma­radt, hogy meg kell tartani. Hiába mentem volna, úgy­sem vették volna el. — Előbb nem gondolkodtál rajta? — .Nem. Mert mit tudom én, nekem soha nem volt ilyen problémám. Egy ideig volt hányingerem, utána sem­mi. Olyan összevissza alakult minden. — Ágnes, belenyugodtál, vagy örültél egy kicsit? — Lényegében az az igaz­ság, hogy megmondtam, ne­kem gyerek mostanában nem kell, de el kellett fogadni, hiába lázadtam volna ellene. — Készültél arra, hogy gye­reked lesz? — Nem nagyon. — Gyerekholmit vettél? — Nem sokat, mert előbb kellett bemennem. Július 26-án még dolgoztam és más­nap reggel elvitt a mentő. Koraszülés volt. — Anya vagy. Van egy kislányod. Azt is tudod, hogy mostanában nem kapod meg? — Ebbe az egészségtelen lakásba nem fogom megkap­ni, azzal tisztában vagyok. Azt mondja az élettársam, hogy el kell adni a lakást, de hogy másikat vegyek, pénz is kell. — És a kislány? — Nem akarom, hogy olyan sorsra jusson, mint én. NEM SEGÍTETT SENKI — Milyen segítséget kaptál az emberektől? — Hát konkrétan... A ro­konaim is csak beszéltek, hogy így kellene, úgy kelle­ne, de mikor segítség kellett, akkor hátat fordítottak. — A rokonságon kívül? — Olyan konkrétan nem volt. — A gyámügy? — Ezt nem tudom biztosan. Egy bizonyos fokig igazuk van, mert volt olyan lány, akinek nagyobb összege volt, és a férfiak megrohanták. Ezért vigyáznak ennyire. — Térjünk vissza a gye­rekre? — A papír szerint úgy van írva, hogy átmeneti elhelye­zés. Amikor megszületett, rá egy hétre, szóltak, hogy nem adják nekem. Addig nem is tudtam semmit. — Igazságosnak tartod ezt? — Tudom, hogy a vizes la­kás miatt van elsősorban így. — Szerinted jobb a kicsi­nek ott? — A lakás szempontjából jobb. — A rendezetlen családi körülmény? — Az is jelent valamit. Én úgy vagyok az élettársam­mal — épp tegnap mondtam neki —, hogy sem hozzá; se máshoz nem megyek törvé­nyesen. De szerintem egy sze­mély is el tud tartani egy gyereket. Anyám is egyedül nevelt engem. — Milyen elképzelésed van a gyerekkel? — Félek, hogy hiába, ha összetöröm magam, akkor is azt mondják, hogy nem. Ez igazságtalan. Itt a közelben is laknak egy kis szobában négyen. Rosszabb körülmé­nyek között. — Fel tudnád nevelni? — Igen. Mert ha tudom, hogy van egy gyerekem, ak­kor hajtok, mert van kiért, van az embernek célja? — Valóban szeretnéd? — (Biztos. Ha nem is akar­tam, de meglett, ragaszko­dom hozzá. — Van lakástatarozási köl­csön, te gondolkodtál már ezen? — Ezt tudom, de ki jönne el kezesnek?.. * A szoba-konyhás lakásban ülünk. Hideg van, a falakból árad a tömésfalakba szívó­dott víz kellemetlen, dohos szaga. Ágnes alacsony, hosz- szú barna hajú, szemüveges, az utcán észre sem venném. Végigélte röpke fél óra alatt egész életét. Egyedül van, s ha élettársa még itt is la­kik, magányos. Most, amikor lehetősége adó­dott, hogy tartozzon valakihez, a gyereké­hez, megint egyedül maradt, segítség nél­kül. A lánya is erre a sorsra jut? HAZAFI JÓZSEF H I 1 Itt a szünet! Ha nem is szén ...

Next

/
Thumbnails
Contents