Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-21 / 299. szám
A^PÜJSÁG 1977. december 21. Önök kérdeztek Az október 21-i sajtókonferenciára sok kérdés érkezett Szekszárdról is. A kérdések egy részére a rádióban megkapták a kérdezők a választ, viszont jó néhány maradt válaszolatlanul. Ezúttal ezekre a kérdésekre ad választ dr. Nedók Pál, Szek- szárd város Tanácsának elnöke. Rács Tibor Szek- szárd, Tartsay ltp. 45. II. em. 7. sz. alatti levélíró kérdése: A szekszárdi Tartsay lakótelep park- felújítására mikor kerül sor és megoldódik-e ezzel a parkban összegyűlendő víz elvezetése? — A Tartsay lakótelepi park felújítását az V. ötéves terv végére és a VI. ötéves terv elejére tervezzük. A park felújításával együtt a felszíni vizek elvezetését is megoldjuk. A város e részén a csapadékvíz-csatornák tisztítását 1978-ban elvégeztetjük, e fenntartási munkák — várhatóan — a panaszok többségére már megoldást adnak. A Zrínyi u.—Pollack utca környékét érintő városrendezési tervekről többen kértek tájékoztatást — (Sándor Zsuzsa, Pollack u. 59., Szegedi Erzsébet, Balassa utca 4., Kult János, Zrínyi utca 1.) — A Zrínyi utcától Keletre a Séd-patak, Mátyás király utca, Balassa utca által határolt területre tervezzük a kereskedelmi szakközépiskola megépítését. Terveink szerint 1978-ban sor kerül az érintett lakóházak kisajátítására, a középiskola kivitelezési munkálatai várhatóan 1979-ben kezdődnek. A Pollack utca vasút felőli részének rendezésére — tervek hiányában — pontos választ nem tudunk adni. A város általános rendezési terve szerint a Pollack utca keleti oldala a tervezett 56/A jelű mentesítő út megépítésével szanálásra kerül. A Damjanich utcai felüljáró tervezőit arra kértük, hogy a felüljáróhoz a mentesítő út kapcsolatát úgy tervezzék, olyan új nyomvonalat jelöljenek ki, mely szerint az épületek bontására a korábbi elképzelésektől eltérően, ne kerüljön sor. Uj tervek 1978 március végén készülnek el. Ennek ismeretében adhatunk most pontos és minden bizonnyal megnyugtató választ. Szegedi Erzsébet második kérdése: a közúti felüljáró elkészültéig milyen módon kívánjuk megoldani az ipartelepi (Keselyűsi út) közlekedési problémáit? — A vasúttól keletre lévő ipari üzemek közúti szállítási szükségleteit a felüljáró és a Damjanich utca megépítése hivatott kielégíteni. A Damjanich utca, a közúti felüljáró, illetve a felüljárótól a Keselyűsi útig épülő ipartelepi terelőút a KPM beruházásában valósul meg. A kivitelezés 1978-ban kezdődik és szakaszosan kerül átadásra 1979, illetve 1980-ban. A közúti létesítmény elkészültéig az érintett vállalatok megértését, szállításaik időbeni, jobb szervezését kérjük, tekintettel arra, hogy a jelenleg meglévő vasúti átjárón kívüli közúti csatlakozás létesítésére nincs lehetőség és tulajdonképpen az indokolta a felüljáró megépítését is. A város gépkocsitárolási — garázs-----gondjainak mego ldásával függ össze Sándor Zsuzsa kérdése, hivatkozik a rádió Csúcsforgalom című műsorára, melyből értesült az úgynevezett „Garázsváros” építési tervünkről: — A városi tanács műszaki osztálya telepítési tanulmányterv készítésére adott megrendelőt a BARANYATERV-nek a megyeszékhely igényeit hosszú távon kielégítő „garázsváros” telepítéséhez. A tervezői megbízás szerint a terv majd tartalmazza a magánerőből is kivitelezhető gépkocsitárolók elhelyezését, út-, közmű- és tér- világítását. A garázsváros helyének a Kövendi Sándor utcától Délre eső területet javasoltuk, melynek feltöltése már részben meg is történt. Magát megnevezni nem kívánó — „egy nyugdíjas szemlélődő” aláírású — levélíró a Tartsay lakótelep úgynevezett F. épületek közötti játszótér környékének gondo- zatlanságát kifogásolja, amikor a terület „gazdája” után érdeklődik és utal arra, hogy a lakótelep más részeinek parkjai rendezettebbek. Az elmúlt évi faültetések módját, a munka elvégzését nem tartja megfelelőnek. — A város közterületeinek, parkjainak rendezését és karbantartását a városi tanács költségvetési üzeme végzi. Az üzem szervezi és egyben gondoskodik a tanácstagi választókerületekben folyó társadalmi munkák anyag- és szerszámszükségletéről. Költségvetési üzemünk parkfenntartó részlege városunk minden parkjának, játszóterének folyamatos karbantartását — létszámhiány miatt — ellátni nem tudja. A közterületek gondozásában jelentős a lakosság által végzett társadalmi munka, melynek eredményei lakóterületenként eltérőek. Közparkjaink fenntartását — ha évről évre csökkenő számban is — felelőtlen emberek tönkreteszik (az ültetett facsemetéket eltörik stb.). Ezúton is kérjük városunk minden lakójának segítségét közterületeink védelmében. A Déli kertváros Bencze Ferenc utcai lakóinak több kérdésére — Magura-patak befedése, az utca szennyvíz-csatornájának megépítése, rossz közvilágítás — válaszunk a következő: — A rendelkezésünkre álló pénzeszközök korlátozott volta miatt, várhatóan 1980-ban kezdhetjük meg a Magura- patak lefedését. A patak lefedési munkálataival egyidőben tervezzük a szennyvízcsatorna megépítését, melynek elkészülte után a házi bekötéseket is engedélyezzük. A korszerű közvilágítás is a patak rendezésével, illetve az útépítéssel egyidőben készül el. Kalmár Istvánná, (Szekszárd, Wosins- ky ltp-i lakos) kifogásolja a város közvilágítását. A város központjában is — ahol, mint levelében írja — a korszerű berendezések közül több rendszeresen nem működik. A közvilágítás javítására készített terveinkről, az elképzeléseinkről érdeklődik. — A város közvilágításának felülvizsgálata jelenleg is folyik. A korszerűsítést a DÉDÁSZ ütemterv szerint végzi. 1980-ig elkészül a Rákóczi utca közvilágítása a 6- os úti „deltáig”. A meghibásodott berendezéseket az üzemeltető — DÉDÁSZ — rendszeresen javítja. A városi tanács vb műszaki osztálya ellenőrzi a közvilágítást szolgáló lámpatestek működtetését. Üzemzavar észlelésekor felhívja az üzemeltetőt a hiányosság megszüntetésére. Mi öreg, tehetetlen emberek azt szeretnénk kérni — írja a nevét felfedni nem kívánó levélírónk —, hogy legyen egy autóbuszjárat, amellyel el tudunk jutni az Északi kertvárosból (Bakta, Nyár, Soós Sándor, Liszt Ferenc, stb. utcák lakói) a felülvizsgáló intézetbe (SZTK), illetve a gyógyszertárba. — Az Északi kertvároson áthaladó 8-as sz. helyijárattal mely az MMG Mechanikai Műszerek Gyára és a vasútállomás között közlekedik és a vasútállomástól átszállással (5-ös helyijárat) e városrész lakói részére is elérhető autóbusszal az SZTK- rendelőintézet, gyógyszertár, illetve a városközpont. Az Északi kertvárosból közvetlen autóbuszjárat indítását a rendszeresen utazók kis száma sem indokolja, másrészt az előzőkben ismertetett módon a városrész lakói részére biztosított a helyi közlekedés e formája. Németh Sándor Szekszárd, Hermann Ottó u. 27. szám alatti lakos kérdezi: Tervezünk-e orvosi rendelőt, játszóteret (kisebb sportpályával) és vendéglátó egységet építeni, illetve nyitni a közeljövőben a Mérey lakótelepen? Várható-e, hogy a lakótelepet távfűtéssel látják el? — A Mérey lakótelep egészségügyi és szolgáltató egységei részére a rendezési tervben kijelölt helyre, alá- pincézettsége miatt á létesítményeket 1978-ig megépíteni nem lehet. A lakótelep hiányzó kapcsolódó beruházásai — orvosi rendelő, Patyolat-fiók, fodrászat, és egyéb szolgáltató egységek — építésére új területet jelöltünk ki — a kórházi 105 * lakásos épülettől délre — azért, hogy 1980-ig azok megépítésére sor kerülhessen. A sportpályákat magában foglaló játszótér építését 1980-ra tervezzük, de addig is — az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan — minden új lakóház környékén a lakók aktív közreműködésével további kisebb játszótereket kívánunk létrehozni. A Mérey lakótelepen távfűtés a későbbi időben sem várható. A Körősi Csorna Sándor utcában a közeljövőben elkészül a tüzelőolaj árusító egység, mely a tél folyamán már a fogyasztók rendelkezésére áll. Mátai Ferenc, Szekszárd, Hermann Ottó utca 6. szám alatti lakos levélírónk javasolja, hogy népgazdasági és vállalati érdek is fűződne ahhoz, ha felülvizsgálnák a Pepsi Cola-üzem részére kijelölt helyet és az nem a tervezett helyen, hanem az épülő tejüzem mellett létesülne. — A javaslatra válaszunk: A Húsipari Vállalat szekszárdi nagyberuházása mellett épül a Tolna megyei Tejipari Vállalat új tej- sajt- és citopánüzeme. A Pepsi Cola- palackozót a Pécsi Pannónia Sörgyár építi — a már korábban kezelésében álló területen — mely szomszédos a sörgyár szekszárdi kirendeltségével. Közlekedési és hőellátási szempontból a javasolt, illetve a kijelölt területek között különbség nincs. A vállalati és egyéb érdekek az üzem tervezett helyen való létesítését indokolják. a megye vezetői válaszolnak Elvonultak mind a katonák A karácsonyi ünnepek előtt nyakamba szedtem a játékboltokat, trafikokat, hogy egy kis játékkatonát vásároljak. Katonát lóval. Egy kislány mellé szerettem volna rendelni szolgálattételre, aki nem régen töltötte be első esztendejét, tehát eljött már az ideje, hogy gyors paripán vágtató, vagy kimért méltósággal léptető hű fegyveres őrizőre, játszótársra tegyen szert. Feltehetik a kérdést; ha ennyire szívemen viselem a kislány katonáját, miért nem vezényelek mellé a saját, bizonyára jól kipróbált, harcedzett seregemből, — miért akarok hirtelenjében toborzott újoncokat küldeni erre e nemes és felelősségteljes megbízatásra? Szomorúan és szégyenkezve kell bevallanom. hogy én, aki egy teljes — lovasok, gyalogosok — negyven- nyolcas honvédzászlóalj felett rendelkeztem, akinek udvarában csak úgy hemzsegtek a büszke címerpajzsokkal, öles hajítófákkal hivalkodó, hölgyekért meghalni kész lovagok, akinek erdeiben a legharcosabb indián törzs vadászgatott — nos, katonái elhagyta tá_ bornok vagyok. Szép lassan vonultak el, sorban, mind a legbensőségesebb testőrizőim, ahogy az egyre sűrűsödő és felgyorsuló élet megkívánta tőlem katonáim útra bocsátását olyan rendkívülien fontos és bizalmas posztokra, amelyek nem nélkülözhették — úgy véltem legalábbis — személyem állandó és különmeghatalmazott képviseletét. Az első lovagot egy fürtös hajú lányhoz menesztettem szószólónak, hogy hallgasson meg —, s miután el. ment, többé soha nem hallatott hírt magáról. Hosszú bánkódás után ifjú vitézek egész csapatát küldtem szolgálatra — védelemre, őrzésre, mulattatásra — egy Feneketlen tó környékét uraló várba. Hat szép, ifjúságrészeg esztendőn keresztül forgatták fegyverüket serényen, ha háborúk dúltak, s tették a szépet, szájukból nem fogyott ki a magasztalás, ha a béke napjaiban sütkérezhettek. Amikor rájuk rontott a túlerő — láthatatlan, megfoghatatlan kórt terjesztve maga előtt, amely elernyesztette, megbénította a lovagjaim tagjait — hetente apasztottam seregem újabb és újabb erősítések útbaindításával, — legvégül egy lobogós lándzsájára támaszkodó kürtöst küldtem, hogy tüdejeszakad- tából fújja meg hangszerét, ha egyszer mégis bebo- csátanának — hívnának? — a várba, — de a kürt csak álmaimban harsant fel. Utolsó lovagom csataménje nélkül tért meg Londonból, világcsúfjára, ahová küldetése egy hölgyet el- és visszakísérni szólította, — a makrancos állat megbokrosodott Brüsszel főterén a rózsaszőnyeg illatától, s eltűnt örökre a szivárványszínekben pompázó virágrengetegben, majdnem magával ragadva az ülepére esett lovag gondjára bízott kisasszonyt is. De a szűz városában, Orleans-ban, majd tízévi hűség után szüntette be híradás-szívdobbanásait egyik legkiválóbb huszártisztem. Bonnban meglepetésszerűen rövid tusa után tették le a golyólyuggatta zászlót a vörössipkások, miután nyilvánvalóvá vált, hogy negyvennyolcas ó-forradalmiságuk nem maradhat verseny, ben a most ott divatos újbaloldali ideológiákkal. Csepelen egy rajtaütésszerű őrségellenőrzés során nem találtam a helyén csillogó sárgaréz alabárdjával tömzsi yeamen wardersem. Legvégül barátaim, az indiánok pusztultak ki erdeimből, úgy, hogy azokban máig üresen fújdogál a hideg szél. A legutolsót, akit legtöbbre tartottam — bizonyára igazságtalanul, csak mert már nem volt több — az idén nyáron taposta Sopot forró aszfaltjába egy Zosia nevű férfias arcú lengyel nő céltudatos papucssarka. Új toborzó utam katasztrófának beillő kudarccal zá. rult. Mit sem tartottam természetesebbnek, minthogy akkor találok újra katonákat, amikor szükségem lesz rájuk, ahogy annak idején is összeverbuváltam a sereget. De az utóbbi években — amint most megtudtam, mert amíg volt még néhány hű emberem, miért is jártam volna utánuk — teljesen eltűntek. Ha trafikokban, bazárokban lehet is kapni; ezek fantáziátlan, festetlen műanyag öntvények. A boltokból meg száműzték őket a többi játék mellől. Érdeklődésemre azt a választ kaptam, hogy befejezték a „korszerűtlen” gipszhuszárok, ólomkatonák gyártását. Rá kellett döbbennem, hogy hívásomra nem fog már senki habda szállni. Évek óta olyan városban élek — amit valahol megéreztem azért —, ahol nem születnek, nem laknak már igazi játékkatonák. 25 éves koromra eltékozoltam mindazt, ami — úgy látszik — egy életre adatott. Mindet elvesztettem végérvényesen, tehát mindent tudok róluk: Semmi közük az igazi háborúhoz; hiszen a játékkatonák fegyvere mindig csak játékkatonák ellen irányul. Kidolgozásuk, történelmi ruházatuk, redőkig, aranyos csatokig, hímzésekig menő részletezése, vagy száguldó lovaik vág- tatáspózai, lobogó sörényük, kitágult orreimpájuk csodálatos mesékbe repítik a képzeletünket, ha kezünkben forgatjuk őket. Mesékbe, amelyek csak a mieink. Elrepítenek abból a világból, ahol nem pattanhatunk paripánk hátára, hogy jó damaszkuszi acélból készült szablyánk élével tanítsuk móresre a határainkra, becsületünkre támadókat, ahol egyéni furfangunkon, képességeinken múlik győzelmünk. Az éjjeliszekrényen őrködő indiánok, vagy Damjanich vörössipkásainak egy raja, a hosszú könyvespolcokon Jeruzsálembe vonuló lovagok egy szuverén belső tartomány honos polgárai. Sohasem nőnek fel háromnégy centis, könnyen eltörő, vagy olvadó mivoltukból, s nem követik kilépésünk a kishercegek, rókák és János vitézek országából. Ha sikerül megőrizni őket, jelenlétük egy lesüllyedt hőskorszak Atlantiszának makacsul fejet-felbukkantó szigetei lesznek, halálunkig, hű testőrök, akikben a legfeltétlenebbül megbízhatunk. Lobogós lándzsára támaszkodó bajnokom! Fújj a kürtödbe, hogy hallatára, egy, a sok dezertált fegyveresem közül levesse az idegen szolgálat jármát, elinduljon messzi-messzi tartományból, páncélján újra ifjúsága büszke, dacos fényeivel, jelentkezni a szöszke, buksifejű kislánynál, akinek most nincs katonája. KÖBANYAI JÁNOS
