Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-17 / 296. szám

^PÚJSÁG 1977. december 17. Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) vállalatot, illetve a vállalat dolgozóit szélesebb körben érintő döntések előkészítésé­be, kimunkálásába is. Fontos annak meghatározása is, hogy a kollektívának miben van döntési és miben véleménye­zési jogköre. Ez utóbbival kapcsolatban lényeges ren­delkezése a törvénynek, hogy a vállalat dolgozói nemcsak a tervet véleményezik, ha­nem annak végrehajtását is értékelik, és a végzett mun­ka kapcsán véleményt mon­danak az igazgató munkájá­ról is. ,A törvényjavaslat nem részletezi az üzemi demokrá­cia formáját, fórumait. Erre azért nem vállalkozhat, mert a központi szabályozás szük­ségképpen uniformizálná azokat. A vállalatoknál — nagyságuktól, szervezetüktől függően — nem egyformák a feltételek. A törvényjavaslat ezért a Minisztertanácsot és a Szakszervezetek Országos Tanácsát, valamint bizonyos körben a KISZ Központi Bi­zottságát hatalmazza fel ar­ra, hogy közösen határozzák meg az üzemi demokrácia gyakorlatának részletes szer­vezeti és működési elveit. Ez egyébként jórészt már meg is történt. Az üzemi demokrácia gya­korlásának és általában a vállalatok jó működésének fontos feltétele, hogy miként dolgoznak ott a politikai, társadalmi szervek. A párt és A törvényjavaslat az eddi­gi szabályozásnak megfele­lően tartalmazza, hogy a vál­lalatot — meghatározott te­vékenységre — az alapító szerv akkor utasíthatja köz­vetlenül, ha azt honvédelmi feladat megoldása vagy ál­lamközi kötelezettségük tel­jesítése kívánja meg és a fel­adatok elvégzését gazdasági eszközökkel nem, vagy nem kellő hatékonysággal lehetne megoldani. A gazdasági élet bonyolult folyamataira való tekintettel azonban — gya­korlati tapasztalatokból ki­indulva — a törvény felha­talmazza a kormányt, hogy az utasítás más eseteit is megállapíthassa. Ilyenek le­hetnek például a lakosság el­látásával, a termelési szerke­zet változásával, az export növelésével összefüggő, az egész népgazdaságot vagy an­nak fontos területét érintő kérdések. Arról a kormány gondoskodik, hogy illetékte­len operatív beavatkozások­kal ne zavarják a vállalati gazdálkodás stabilitását és rendes menetét. A törvény rendelkezik arról is, hogy ha a közvetlen utasítás végre­hajtása nyomán az adott vál­lalat esetleg anyagi hátrányt szenvedne, azt — az összes körülmények mérlegelésével — a vállalati kérelmére egyenlítsék ki. Ez azért szük­séges, hogy az ott dolgozó kollektívának ne legyen hát­rányos, ha egy népgazdasági- lag fontos feladatot hajt vég­re, jóllehet az számára eset­leg nem kifizetődő. A törvényjavaslat nagy je­lentőséget tulajdonít az ága­zati irányításnak. A felügye­leti és az ágazati irányítás általában egybeesik. Nem en­gedhető meg, hogy a felügye­leti és az ágazati vezetés kü­lön pályán fusson, hanem mindkét tevékenységnek ugyanarra a célra kell irá­nyulnia. Ezt segíti elő a tör­vényjavaslat, amikor megha­tározza az ágazati irányítás és ellenőrzés legfontosabb formáit, eljárási módjait, s egyben előírja az irányítás összehangolásának követel­ményeit. A vállalatok állami irányí­tásában jelentős szerepe van az úgynevezett funkcionális irányító szerveknek — pél­dául az Országos Tervhivatal­nak, a Pénzügyminisztérium­nak, a Munkaügyi Miniszté-. riumnak — is. E minisztériu­mok és főhatóságok népgaz­dasági irányító tevékenysége a többi politikai, társadalmi szerveknek mozgalmi munká­juk színvonalának növelésé­vel is hozzá kell járulniok e törvény rendelkezéseinek si­keres végrehajtásához. A törvényjavaslat egyik legfontosabb fejezete az, amely a vállalat állami irá­nyítását, ellenőrzését szabá­lyozza. A vállalatok felügyeleti irá­nyítását — az eddigieknek megfelelően — az alapító szerv közvetlenül látja el. Véleményünk szerint a válla­latok felső irányítása azt je­lenti, hogy a központban a fő társadalmi, gazdasági fo­lyamatokat kell kézben tarta­ni. A törvényjavaslat ennek megfelelően határozza meg, hogy a vállalat felügyeleti szervének elsősorban az a feladata: szervezze és ellen­őrizze a kormányzati dönté­sek végrehajtását, segítse elő gazdaságfejlesztési céljaink és eszközeink összhangját. Az ágazati irányításnak is meg kell felelnie e követelmény­nek. A törvényjavaslat szerint az ágazati miniszterek felada­ta az, hogy a helyes gazda­ságpolitikai döntések megala­pozásához szükséges ágazati javaslatokat dolgozzák ki, s az így kialakított központi gazdasági döntések végrehaj­tása érdekében segítsék elő, hogy az ágazatukhoz tartozó vállalatok tevékenységében a népgazdasági követelmények prvpn vpsí il ipnpfc­külön törvényekben, részlete­sen szabályozott: az ország- gyűlés néhány évvel ezelőtt alkotott törvényt a népgazda­ság tervezésének rendjéről. Van Munka Törvényköny­vünk, vannak az árszabályo­zásra és a termékforgalma­zásra érvényes rendelkezé­seink. Készül az államháztar­tást és a pénzügyeket szabá­lyozó új törvény, amely elő­reláthatólag 1978-ban kerül az országgyűlés elé. A Minisztertanács az álla­mi vállalatokról beterjesztett törvényjavaslattal párhuza­mosan dolgozik ellenőrzési rendszerünk továbbfejleszté­sét, az ellenőrzési munka színvonalának emelését szol­gáló jogszabályok előkészíté­sén. Ezek közvetlenül érintik az állami vállalatokat is. A jelen törvényjavaslat nem tartalmaz részletes rendelke­zéseket az ellenőrzésről. Ugyanezt mondhatom el a vállalatok különféle társulá­sairól is. A módosított PTK erre is tartalmaz korszerű rendelkezéseket. A részletes szabályozás a közeljövőben elkészülő, a társulásokról szó­ló jogszabály feladata lesz. Itt említem meg, hogy a Misztertanács felhatalmazást kér a törvényjavaslatban ar­ra, hogy a jövőben, a sajátos feladatok ellátására — a tör­vény elveivel és céljaival összhangban — másfajta vál­lalati típust is létrehozhas­son, illetőleg a vállalatok te­vékenységének összehangolá­sára a trösztöktől eltérő irá­nyítási formát is meghatá­rozhasson. Ezen a kért fel­hatalmazáson alapul a kor­mánynak az a terve, hogy például az állami gazdaságok központja az eddigi szerveze­ti formában működik majd tovább. A minisztertanácsi rendelet tervezete azt is tar­talmazza, hogy a vállalatok felügyeleti szervei 1978. jú­nius 30-ig az alapító határo­zatokat, a trösztök és vállala­tok pedig szeptember 1-ig a szervezeti és működési sza­bályzataikat hozzák össz­hangba a törvény rendelke­zéseivel. Ez azonban nem je­lent valamiféle átszervezési kampányt. Ezeket a feladato­kat a rendes munka meneté­ben nyugodtan, megfontoltan, de felelősen kell majd végre­hajtani. Kérem a tisztelt országgyű­lést, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot vitassa meg, fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. Vida Miklós (Budapest, 21. vk.), a fővárosi gázművek műszaki igazgatója, a tör­vényjavaslat bizottsági elő­adója elmondta, hogy a bi­zottsági vitában 11 módosí­tást terjesztettek elő. Födi Lászlóné (Csongród megye, 2. vk.) csoportvezető nagyjelentőségűnek tartja, hogy a törvényjavaslat első ízben foglalkozik törvény­szinten az üzemi demokrácia alapvető elveivel. Sipos József (Nógrád m., 2. vk.) a Ganz-MÁVAG mát- ranováki gyáregységének elő- rajzolója helyeselte, hogy a törvényjavaslat az elkülönült egységekből álló Vállalatok irányítási, elszámolási és ér­dekeltségi kérdéseit is szabá­lyozza. iHorányiné Fehér Zsuzsa (Somogy m., 9. vk), a Mecha­nikai Művek marcali gyár­egységének diszpécsere azok­ról a törzsgyáruktól távoli üzemekről — köztük saját gyáregységéről — beszélt, amelyeknek kollektívája az eszközellátással és a bérszín­vonallal elégedetlen. A törzs­gyárakban rendszerint jobbak a munkafeltételek és a bér- színvonal is magasabb, mint a távol eső gyáregységekben. Nagy Mártának (Heves m., 10. vk.), az Egyesült Izzó gyöngyösi félvezetőgyára esz­tergályosának tapasztalatai szerint nem ritka az olyan gazdasági vezető, aki az üze­mi demokrácia fórumait csu­pán az utasítások ismerteté­sére igyekszik felhasználni. Jazbinsek Vilmos (Baranya m., 14. vk.), a Mecseki Szén­bányák főmérnöke a munka­helyi demokrácia félreértel­mezése ellen emelt szót. A következő felszólaló Ke­serű Jánosné könnyűipari miniszter volt. Keserű Jánosné felszólalása — A vállalati Önállóságra és a társadalom érdekeivel összhangban álló kezdemé­nyezésre építő irányítási rendszer — hangsúlyozta Ke­serű Jánosné — az elmúlt 10 évben nagymértékben hozzá­járult ahhoz, hogy vállala­taink ma rugalmasabban gazdálkodnak. Gyorsabban követik az igényeket, vezetik be az új technikát, technoló­giát és termelékenyebben dolgoznak. Jóval több a gaz­dálkodáshoz értő, a gazdasá­gi folyamatokat ismerő, vár­ható változásait kutató és fel­ismerő, gondolkodó, a terme­lés, az értékesítés javításán alkotó módon dolgozó szak­emberünk, munkáskollektí­vánk. Ezt tartom a mennyi­ségekben — méterben, tonná­ban és párban, vagy nyere­ségben — mérhető jelen eredményeinknél is fonto­sabbnak. Ez a döntő a jövő bonyolultabb feladatainak végrehajtásában. Ugyanakkor az elmúlt években az új gaz­daságirányítási rendszer tapasztalata megerősítette, hogy az önállóság nem je­lentheti a gazdálkodó egysé­gek magára hagyatottságát — mondotta a többi közt. A népgazdasági folyamato­kat meghatározó, a vállalatok működésére általános érvé­nyű kérdésekben kormányza­ti döntések szükségesek. Az államigazgatásban dolgozók­tól pedig azt követeljük, hogy legyenek érzékenyek a gaz­dasági életben felmerülő gon­dokra, tárják fel a gyorsabb - fejlődést fékező okokat. A beterjesztett törvény- javaslat megerősíti, a törvény erejével növeli a vállalati ön­állóságot és fokozottabban épít a társadalom érdekeivel harmonizáló vállalati rugal­masságra és kezdeményezé­sekre. Különösen fontosnak tart­juk, hogy termelő vállalata­ink aktívabban közreműköd­jenek a nyersanyagimport kedvezőbb forrásainak és idő­pontjának megválasztásában, termékeik hazai és határain­kon túli értékesítésében. Kez­deményezzék a gazdaságtalan gyártmányok exportjának megszüntetését a kedvezőb­ben termelhető áruiknak pe­dig szerezzenek új vevőket. Az exportszerkezet átalakí­tásán túlmenően mérlegelni kell: mit nem érdemes gyár­tani belföldre se, és hogyan lehet az importtal felszabadu­ló gépeket és élőmunkát ma­gasabb minőségű, igényesebb, jobban értékesíthető termé­kek előállítására átváltani. Keserű Jánosné utalt a munkaerőhiányt enyhítő mind modernebb és drágább gépekre, technológiákra, le­szögezve : Termékeinknek ma még csupán kisebb hányada készül korszerűbb módszerekkel, vagy jut el a vevőkhöz. Ezért sürgeti a már be­vált eljárások szélesebb körű átvételét, másrészt újabbak felkutatását. Az ilyen kezdeményezések, ter­mészetesen nem kockázat- mentesek. Ezért nagyon fon­tosnak tartom, hogy a tör­vény elismeri a kockázatvál­lalás tényét és ezzel növeli a vállalkozások biztonságát. Az ágazati irányításban megfogalmazott feladatainkat megkülönböztetett figyelem­mel juttatjuk érvényre a fel­ügyeletünk alatt álló vállala­tok körében. Első helyen említem a vállalati vezetés személyi feltételeinek megte­remtésével összefüggő felada­tainkat. A hatáskörbe tarto­zó vezetőket tervszerűen — velük szemben egyre maga­sabb követelményeket tá­masztva — választjuk ki. Munkájukat tiszteljük, be­csüljük, értékeljük, gon­doskodunk továbbkép­zésükről, politikai, szak­mai látókörük bővítésé­ről. Arra törekedtünk, hogy tehetséges, korszerű ismere­tekkel rendelkező, politikai szilárdságot, vezetőkészséget bizonyító fiatalokat és nőket nagyobb mértékben vonjuk be a vezetésbe. Keserű Jánosné ezután szólt az illetékes párt- és szakszervezeti szervekkel kö­zösen végzett vállalati ellen­őrzésekről, kiemelve: — Fontosnak tartjuk az ellenőrzések nyílt légkörét és rendszeresen igényeljük, hogy a megállapításokat és a teen­dőket a vállalati fórumokon is megvitassák. A törvényjavaslatot az or­szággyűlésnek elfogadásra ajánlom — fejezte be beszé­dét Keserű Jánosné. Makkos Antalné (Győr m., 7. vk.), a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár pártbizottságá­nak titkára helyeselte, hogy az állami vállalatokról szóló törvényjavaslat továbbfejlesz­ti az üzemi demokráciát, megfogalmazza az üzemi de­mokrácia fórumainak és mód­szereinek legfontosabb kér­déseit. Törő Sándor (Borsod m., 24. vk.), a Felsőzsolcai MEZŐ­GÉP Vállalat mezőcsáti gyár­egységének igazgatója a töb­bi között arról szólt, hogy egyes vállalatok olykor meg­próbálják saját érdekeiket a népgazdasági érdekek elé he­lyezni. Pályi Sándorné (Veszprém megye, 3. vk.), a peremarto- ni ipari robbanóanyaggyár üzemvezetője kiemelte: az ál­lami vállalatokról szóló tör­vényjavaslat megfelelő össz­hangot teremt a központi irányítás és a vállalati ön­állóság között. Ezt követően az elnöklő Apró Antal bejelentette: a délutáni szünetben összeült az országgyűlés mezőgazda- sági bizottsága. Bélák Sán­dort, a bizottság elnökét — saját kérésére, egészségi ál­lapotára való tekintettel, ér­demeinek elismerésével — tisztségéből felmentette. Ugyancsak saját kérésére — más munkakörbe kerülése miatt, érdemeinek elismeré­sével — mentette fel tiszté­ből Kovács Istvánt, a bizott­ság titkárát. A bizottság el­nökévé Cselőtei Lászlót, tit­kárává Kasó Józsefet, a me­zőgazdasági bizottság tagjait választották meg. Apró Antal az országgyűlés nevében kö­szönetét fejezte ki a hosszú évek munkájáért Bélák Sán­dornak és Kovács Istvánnak. Fáik Miklós (Bács, 9. vk), üzemvezető hangsúlyozta: Gyakran előfordul, hogy a vidékre telepített, pesti köz­pontú gyárakban, üzemekben csak formális az üzemi de­mokrácia, s a több száz. illet­ve több ezer dolgozót foglal­koztató egységekben a terme­lésről. az elosztásról gyakran nem a munkahelyen, hanem a központban döntenek. Sőrés István (Szabolcs m.. 10. vk.) .a Növényolajipari Vállalat nyírbátori üzemének művezetője egyetértett, hogy a vállalati törvényben meg­fogalmazták: a vállalat igaz­gatója feladatainak ellátásá­ban a dolgozók közösségére támaszkodik. Az állami vállalatokról szóló törvéhyjavaslat vitájá­ban több képviselő nem je­lentkezett hozzászólásra: dr. Korom Mihály igazságügy- miniszter válaszolt az el­hangzott javaslatokra, észre­vételekre. A felszólalásokból az csendült ki — hangoz­tatta a miniszter —, hogy az állami vállalatokról szóló törvény fontos eszköze lesz gazdaságpolitikai céljaink si­keresebb elérésének. A parlamenti bizottságok által előterjesztett módosító javaslatokkal messzemenően egyetértett dr. Korom Mi­hály, mivel — mint mon­dotta — azok elősegítik, hogy a törvény legyen még pon­tosabb, fejezze ki még vilá­gosabban az elérni kívánt célt. Elhangzottak olyan ja­vaslatok is, amelyeket a kormánynak, a miniszté­riumoknak, a főhatóságok­nak a végrehajtási rendele­tek kimunkálásakor és a végrehajtás gyakorlati segí­tésében, ellenőrzésében is feltétlenül figyelembe kell venniök. Az igazságügy-miniszter ez­után az üzemi demokrácia fejlesztésével kapcsolatban hangoztatta: sok még a ten­nivalónk, javítanunk kell a demokratikus fórumok tar­talmi munkáját, s bár az elmúlt évtizedekben sokat tettünk a munkahelyi de­mokratizmus gazdagításáért, vezetőktől és a beosztott dolgozóktól egyaránt na­gyobb erőfeszítések szüksé­gesek, hogy ezen a téren is előre lépjünk. Szólt a miniszter arról is, hogy döntési mechanizmu­sunk minden szintjén javí­tani kell a munkát a gyor­sabb, operatívabb, felelősebb döntések meghozatala érde­kében. S azért, hogy vissza­szorítsuk a gazdasági és az állami élet területein még fellelhető bürokratizmust. E tervezet törvényerőre emelésével jelentős lépést te­szünk, s a benne foglalt ren­delkezések hatékony végre­hajtása elősegíti szocialista céljaink gyorsabb elérését — mondotta befejezésül dr. Ko­rom Mihály. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés az állami vállalatokról szóló törvényjavaslatot, a bizott­ság által benyújtott módo­sító javaslatokkal együttesen, általánosságban és részletei­ben egyhangúlag elfogadta. Ezután interpellációk kö­vetkeztek. Varga János (Pest m., 11. vk.), a Monori Állami Gazda­ság állatorvosa az építésügyi és városfejlesztési miniszter­hez és a pénzügyminisztériu­mi államtitkárhoz terjesztett be interpellációt. Azt kérdez­te: terveznek-e intézkedést a szociális követelményeknek nem megfelelő és zömmel a sokgyermekes, alacsony jö­vedelmű családok által la­kott telepek gyorsabb ütemű felszámolására. Ábrahám Kálmán építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter a pénzügyminisztériu­mi államtitkárral egyetértés­ben válaszolt az interpelláció­ra. Elmondotta, hogy az eze­ken a telepeken élő családok lakáskörülményeinek javítá­sa érdekében már eddig is számos központi intézkedés született. Egyebek között le­hetővé tették, hogy a rászo­rultak ingyen juthassanak te­lekhez, indokolt esetben 35 évre szóló kamatmentes hi­telt kapjanak, s hogy az elő­törlesztésnél csak a kölcsön­összeg 10 százalékát kelljen kifizetniük. Ennek ellenére a képviselő kérdése jogos. Hoz­zá kell azonban azt is fűzni — mondotta a miniszter —, az érvényben lévő rendele­tek lehetővé teszik, hogy a megyei tanácsok elnökei — indokolt esetben, a szociális körülményekre való tekintet­tel — az említett kölcsönök és törlesztések alól is fel­mentést adjanak. Ugyanakkor tervezzük, hogy 1978-ban — első lépés­ként — 20 ezer. forinttal emeljük az építési és a vásár­lási kölcsönök összegét. Más­részt tervezzük azt is, hogy a megvalósításhoz szükséges építési kapacitást növeljük a tanácsi költségvetési üzemek bevonásával és termelésiadó­mentesítéssel is. Az V. ötéves terv ezzel kapcsolatos prog­ramjának vizsgálata alapján pedig a jövő év első felében az ilyen, szociális követelmé­nyeknek meg nem felelő te­lepek gyorsabb ütemű felszá­molására további intézkedé­seket is kívánunk tenni. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a miniszter válaszát egyhangúlag elfo­gadta. Baráth Endre (Pest m., 29. vk.) Madarasi Attila pénz­ügyi államtitkárhoz interpel­lált: — Pest megyében a külön­böző szociális, oktatási és közművelődési intézmények fenntartásához, működtetésé­hez jelentős anyagi és szelle­mi segítséget adnak az üze­mek és a szövetkezetek. A tanácsok mind több támoga­tást kérnek, ám jelenleg nincs érvényben olyan állás- foglalás, amely a növekvő segítséget biztosítaná, és a forrást is megmutatná. Ezért az állami vállalatok és szö­vetkezetek számos megoldá­sa — a legjobb szándék mel­lett is — szabálytalan. A jó­léti és kulturális alap csak az óvodák, bölcsődék együttes fenntartására ad lehetőséget. Várható-e a közeljövőben a meglévő ellentmondást fel­oldó minisztériumi állásfog­lalás? Madarasi Attila pénzügyi államtitkár válaszában ki­emelte, hogy tavaly a válla­latok jóléti és kulturális alap­ját függetlenítették a nyere­ségtől és lehetőséget adtak a gyermekintézmények — a ta­náccsal közös — fenntartásá­hoz. Gyakran azonban a Vál­lalatok csak fizetnek, s a vi­szonzás nincs arányban hoz­zájárulásukkal, s ezért a tá­mogatást tehernek érzik. A legtöbb nehézséget a társa­dalmi munkával épített in­tézmények fenntartása okoz­za. Keresni kell, hogy az üze­meltetés átmeneti gondjait kommunista műszakokért át­utalt jövedelemmel, vagy más társadalmi munka segít­ségével miképp lehetne eny­híteni. A következő ötéves tervidőszakban pedig — mon­dotta Madarasi Attila — megvizsgálják, hogy tovább­ra is kellenek-e a jelenlegi pénzügyi kötöttségek, vagy esetleg újabb megoldással biztosítható a működés. Az országgyűlés a pénzügyi államtitkár válaszát tudomá­sul vette. Baráth Endre az interpellációra adott feleletet azzal fogadta el, hogy vizs­gálják meg, miként lehet a vállalati támogatást — gyer­mekintézményekhez hasonló- a'n — a szociális és egészség- ügyi intézmények fenntartá­sára is kiterjeszteni. Ezzel az országgyűlés tél: ülésszaka — amelynek pén­teki napján az elnöki tiszte' felváltva töltötte be Apr( Antal, Péter János - és Raff a Sarolta — befejezte munkáját Ágazati irányítás

Next

/
Thumbnails
Contents