Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-14 / 293. szám

I u Képújság 1977. december 14. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Öregségi nyugdíj Topán Lászlóné simontor- nyai olvasónk arról érdek­lődött szerkesztőségünktől, hogy milyen feltételek' mel­lett jogosult öregségi nyug. díjra. Levelére Bán János, a Társadalombiztosítási Igaz­gatóság osztályvezetője vá­laszolt : „öregségi nyugdíjra az 55. életévét betöltött nő jogo­sult, ha tíz év figyelembe vehető szolgálati idővel ren­delkezik. A szolgálati idők között egyhuzamban öt év­nél hosszabb megszakítás nem lehet. Ha a szolgálati idők között egyhuzamban öt évnél hosszabb a megszakí­tás, a megszakítást megelő­ző szolgálati időt abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a megszakítást kö­vetően újabb öt év szolgá. lati időt szerzett. Azt tanácsoljuk, a mellé­kelt nyomtatványon terjesz- sze elő nyugdíjigényét. Csa­tolja az új mintájú mun­kakönyvét, születési vagy házassági anyakönyvi kivo­natát. Az igénybejelentőn tüntesse fel, hogy 1940—47. közötti időben a Tolnané- medi Kendergyárban dolgo­zott. Közölje azt is, hogy amikor nem állt munkavi. szonyban, mi képezte meg­élhetését. Igazgatóságunk az igény visszaérkezése után a mun­kaviszonyaira vonatkozó iga­zolásokat beszerzi, és a be­jelentés alapján szolgálati idejét kiszámítja. Levele szerint a kendergyári idejé­re okmánya, régi munka­könyvé nincs. Ha ebben az időben a bejelentése meg­Telefonszámunk: 129-01, 123-61. történt, a bejelentett időket szolgálati időként figyelem, be vesszük. Ha esetleg nem történt meg a bejelentése, a további vizsgálatról a nyug­díjigény elbírálása során tá­jékoztatást kap, vagy a szükséges adatokat bekérjük. Kérjük, olvassa el figyel­mesen az igénybejelentőt és a nyilatkozatot, pontosan töltse ki, minden kérdésre válaszoljon! A nyilatkozat minden pontjára igennel vagy nemmel kell válaszol­ni.” Méltányossági megálló Bárdos Lajosné Tolnaszi­getről intézett kérést la­punkhoz. Miután tanyán laknak, gyermekeinek sokat kell gyalogolniuk a rossz időben a buszmegállóig. Se­gítségünket ahhoz kérte, hogy lakásához közelebb is létesítsenek buszmegállót. A Volán 11. sz. Vállalat válaszát idézzük: „A levelében írt indokok alapján a három kiskorú gyermekének le- és felszál­lása céljából méltányossági megállót létesítünk. A meg­álló pontos helyének kije­lölése céljából a megálló lé­tesítésére szóló igénybeje­lentését kérjük a területileg illetékes tanácsnak megkül­deni, amelynek értesítésére a helykitűzéshez megjele­nünk.” Köteles vagyok költözni ? Paksról Minárik Lászlóné arra vár választ szerkesztő­ségünktől, hogy válása után kötelezhető-e kislányával együtt az eddigi lakás elha­gyására. Kérdésére dr. Deák Kon- rád osztályvezető ügyész vá­laszol : „A férjével közösen vásá­rolt (befizetett) szövetkezeti lakás használata tekinteté­ben, tehát abban a kérdés­ben, hogy melyikük marad a lakásban, a folyamatban lévő házassági bontóperben a bíróság fog dönteni. Ta­nácskérő levele szerint ön ’tanácsi, vezető beosztású (főkönyvelő) dolgozó’, mégis azt írja, ’a szövetkezeti la­kást én saját erőből fenn­tartani nem tudom’. Annak előrebocsátása mellett, hogy a fentieket csak fenntartás­sal tudjuk elfogadni, tájé­koztatjuk arról, miszerint az OTP — amennyiben a hi­telt felvevők a hitel vissza­fizetése tekintetében nem tesznek eleget kötelezettsé­güknek — a hitelt felmond­ja, annak visszafizetése iránt végrehajtási eljárást tesz folyamatba, az adósok fize­tését letiltatja. Lényegében hasonlóképpen jár el a la­kásszövetkezet is. Amennyi­ben ez a végrehajtási eljá­rás nem vezetne eredmény­re, mert pl. az adósok nem állnak munkaviszonyban, ár­verésre kerülhet sor, végső fokon elárverezésre kerülhet az adósok szövetkezeti la­kása is, ebben az esetben pedig az abban lakóknak nyilván ki is kell költöz­niük. Nem tudunk válaszolni ar­ra a kérdésre, hogy köte­les-e — ha erre felszólítják — a lakást elhagyni, mert hiszen ez attól függ, hogy ki szólítja fel erre. Ameny- nyiben a házassági bontó­perükben a bíróság úgy döntene, hogy a lakást a férjének ítéli, ön nyilván kénytelen lesz a lakást el­hagyni. Ha pedig ön nem képes a lakást fenntartani, a lakás fenntartásával kap­csolatos költségeket fedezni, nyilvánvalóan át kell en­gednie a lakást olyannak, aki azt fenn is tudja tarta­ni. Nem várható el a lakás- szövetkezet többi tagjától, hogy az ön lakásának fenn­tartására eső költségeket ők fizessék, akik talán nem is vezető beosztású tanácsi dolgozók, hanem az önénél is szerényebb jövedelemmel rendelkeznek.” Jár-e a GYES? Molnár Istvánná azt kér­dezi levelében, hogy jár-e számára gyermekgondozási segély. A Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezetőjé­nek, Takács Ernőnek vála­szát idézzük: „A 3/1967. (II. 26.) Mü. M. sz. rendelet nem teszi lehe­tővé munkaviszonyban nem álló személy részére a gyer­mekgondozási segély megál­lapítását. Mint levelében ír­ja, iskolai tanulmányait ab­bahagyva szült, majd azt követően sikeres osztályvizs­gát, illetve érettségi vizsgát tett. Tanulmányai abbaha­gyását követően sem, sőt, a mai napig sem létesített munkaviszonyt, így mint már közöltük, gyermekgon­dozási segély nem illeti meg.” Ml VÁLASZOLUNK Magyar internacionalisták nyomában Vörös magyarok nek is e kedves virága díszí­ti. Az omszkiak nem felejtet­ték el a vörös magyarok. Li­geti Károly, Somogyi József, Rabinovics József és mások nevét, emlékét. Omszk közr pontjában a területi pártbi­zottság és a területi végre­hajtó bizottság székháza mel­letti utca Ligeti Károly ne­vét viseli. (Következik: A szovjet né­pek családjában). BOROS BÉLA A szobor tövében nyugszik, tizenhárom vörös magyar A szőlő- és gyümölcs­termesztésről, valamint a borgazdálkodásról szóló tör­vényerejű rendelet végrehaj­tása tárgyában jelent meg a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter 40/1977. (XI. 29.) MÉM számú rendelete, amelynek hatálya kiterjed a szőlő és gyümölcs telepítésé­re, kivágására, a must, a bor, valamint a borpárlat előállí­tására, tárolására és forga­lomba hozatalára. A jogsza­bály kimondja, hogy áruter­melő szőlőt, illetve áruterme­lő gyümölcsöst engedély alapján, annak előírásai sze­rint szabad telepíteni, illető­leg kivágni, a telepítés irán­ti kérelmet a telepítés meg­kezdése előtt 4 hónappal, a kivágás megkezdése előtt 2 hónappal kell — a rendelet­ben megjelölt — tanácsi szakigazgatási szervhez be­nyújtani. Sok nézeteltérés és vita előzhető meg a rendelet mellékletében közölt telepíté­si távolságokra vonatkozó előírások megismerésével és — természetesen — betartá­sával. Itt csupán annyit rög­zítünk, hogy a legkisebb ül­tetési (telepítési) távolság az ingatlan határától belterüle­ten és külterületnek a zárt­kerten belül eső részén szőlő esetében 0,50 méter, külterü­letnek a zártkerten kívül eső részén szőlő esetében 0,80 méter. „Mustot, illetve bort csak szőlőből — a rendelet előírá­sai szerint — szabad előállí­tani” — mondja ki a jogsza­bály, a felhasználható kiegé­szítő és segédanyagokat pedig egyik melléklete tartalmazza. (Megjelent a Magyar Köz­löny f. évi 86. számában.) A mezőgazdasági nagyüze­mek figyelmét hívjuk fel a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter 41/1977. (XI. 29.) MÉM számú, a törzs­könyvi és teljesítményellen­őrzésekről, egyes állatfajok törzskönyvezéséről és a törzs­tenyészetekről szóló rendele­tére, és arra, hogy mezőgaz­dasági nagyüzem kérheti a törzskönyvi ellenőrzés alá nem vont állományának törzskönyvi, eseti vagy te­nyésztési ellenőrzését, egyes tenyészeteket pedig kérelem­re törzstenyészetté lehet nyil­vánítani. (Magyar Közlöny f. évi 86. száma.) A munkaügyi miniszter 15/1977. (XII. 1.) Mü. M. szá­mú rendelete az államigazga­tási és az igazságszolgáltatási dolgozók munkabéréről szóló, a 16/1977. Mü. M. számú ren­delete a kutatóintézeti dolgo­zók alapbérének megállapítá­sáról szóló, a 17/1977. Mü. M. számú rendelete a költség- vetésből gazdálkodó egyes in­tézmények alkalmazottainak bérezéséről szóló, a munka­ügyi miniszter és a pénzügy- miniszter 18/1977. (XII. 1.) Mü. M.—PM számú együttes rendelete pedig a takarék­szövetkezeti dolgozók munka­béréről szóló korábbi rende­letet módosítja. Az új szabá­lyok a korábbiaknál maga­sabban állapítják meg az egyes bértételek alsó és felső határát, megjelölik a kötele­ző alapbéremelés összegét, stb. Valamennyi felsorolt jogszabály 1978. év január 1. napján lép hatályba, meg­jegyzendő azonban, hogy a bértételek új alsó határa he­lyett 1980. március 31-ig az eddig érvényes alsó bérhatá­rok is alkalmazhatók. (Meg­jelent a Magyar Közlöny f. évi 87. számában.) A Művelődésügyi Közlöny idei 23. számában olvasható az alsó- és középfokú oktatá­si intézmények pedagógusai­nak munkaidejét szabályozó utasítás hatályos szövege, melyből az érintettek megis­merhetik a rájuk nézve kö­telező óraszámot, a kötelező foglalkozási időt, az óraked­vezményre, a túlmunka és helyettesítés díjazására vo­natkozó szabályokat. „A pe­dagógus részére az Ut-ban meghatározott heti kötelező óraszám nem csökkenthető” — mondja ki a szabályozás. Dr. DEÄK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Villy Breinholst: A stockholmi jó barát Stockholmi szállodai szo­bámban ücsörögtem. Hirtelen eszembe jutott, hogy mielőtt elutaztam Dániából, Thom­sen ezt mondta nekem: — Ha unatkozol, hívd jel az én régi barátomat, Gosta-Jonssont. Itt a telefonszáma. Remek fiú, okvetlenül lesz valami jó ötlete. Csupán add át az üdvözletemet. Tudod, ő az a bizonyos, akivel tavaly nyáron ismerkedtem meg Norvégiában, Kifordítottam a zsebeimet és megtaláltam egy apró, gyűrött papírdarabkát, ame­lyen Jonsson telefonszáma volt. Tárcsáztam. — Halló, Jonsson úr? — Az beszél. Bemutatkoztam. — Thomsen üdvözletét sze­retném átadni. — Kicsodáét? — Thomsenét, Koppenhá­gából. — Nagyon köszönöm. — Igen, szóval most itt va­gyok és elhatároztam, telefo­nálok önnek és átadom a ba­rátom üdvözletét. — Köszönöm. Szünet. Hallgattam — és Jonsson úr is hallgatott. A kagylóban csupán a világűr csendje hallatszott. Mit mondjak még neki? — Azt szerettem volna mondani, hogy nála minden rendben van. — Valóban? — kérdezte ri­degen beszélgetőtársam. — És önnél mi a helyzet? — Köszönöm, tűrhető — Jonsson hangjából sarkvidé­ki hideg áradt. Talán tegyem le a kagylót? Nem, ez udva­riatlanság volna. — Tudom, hogy ön tavaly nyáron Thomsennel együtt volt Norvégiában... És köl­csönadta neki a horgászbot- ja.it... — Micsodá-át? — A horgászbotjait. — Á, már emlékszem! — ön pedig konyakkal kí­nálta. — De most nincs konya­kom! — felelte Jonsson szin­te kiabálva. — Ugyan, nem értett meg jól. Én nem iszom: rossz a gyomrom. — Mi baja van? — A gyomrom nem bírja a szeszt. Úgy rémlett, Jonsson hang­jából megkönnyebbülés csen­dült. Szünet. — Mint már említettem, megígértem Thomsennek, hogy felhívom önt, mihelyt... — Micsoda-a? Izgalom fogott el. Be kel­lett fejezni a beszélgetést. Napnál is világosabb volt, Jonssonnak a legcsekélyebb vágya sincs arra, hogy meg­hívjon engem az otthonába koktélra, és még kevésbé érez vágyat arra, hogy megmutas­sa nekem az éjszakai Stock­holmot. — Nem volna kedve be­nézni a szállodám bárjába, egy pohár italra? — szakadt ki belőlem a kérdés. Jonsson válasza azonban arra késztetett, hogy lecsap­jam a kagylót. Semmi rosz- szat nem akarok mondani róla, maga a megtestesült udvariasság és kétségtelenül remek legény. Ha már vala­kiről mondok valamit — ak­kor ez Thomsen. Véleménye­met azon a kis papírdarab­kán fejeztem ki, amelyre ő saját kezűleg felírta Jonsson telefonszámát. „HÜLYE!” — firkantottam rá csupa nagy­betűvel, borítékba zártam és elküldtem neki. • Jonsson ugyanis azt közöl­te velem, hogy szíves örö­mest eljön hozzám, ha visz- szaadom neki a horgász­botokat, meg azt a száz ko­ronát, amelyet tavaly nyáron Norvégiában kölcsönkért tőle. (Fordította: Gellért György) Szeptember derekán Szibé­riában már igazi ősz volt. Az ezüstfehér törzsű nyárfák lombjai sárgultak, s hullot­tak a levelek. Nappal még 20 Celsius fok fölé emelke­dett a hőmérő higanyszála, de hajnalban már fagypont alá süllyedt. 'Négy kollégámmal szeltük Szibéria légi útjait. Alattunk órákon át hatalmas gabona­táblák szabályos négyszögei és téglalapjai tűntek tova, amelyeket olykor ritikás nyár­faerdők tagoltak. A repülő­terek óriásiak, s míg a főépü­let elé gurulunk végigtekint­hetjük a legkülönbözőbb nagyságú repülőgépeket a kétfedeles „tóvé”-től a leg­modernebb IL—62-es gépe­kig. Egy-egy repülőtér váró­terme kisebb népvándorlás képét mutatja. Olyan irdat­lan távolságok, amelyek Szi­bériát jellemzik, ma már szinte elképzelhetetlenek re­pülőgépek nélkül. A távoli Szibéria településeit egvkor csak több hónapi utazással lehetett elérni, később vasút­tal ig hetekbe tellett, míg célba értek az utazók. A mo­dern szuperszonikus repülő­gépeknek ez csupán néhány óra. S ahogy a technika be­hatol Szibéria mérhetetlen térségeibe, úgy hódítja el a szovjet ember a zordon ter­mészettől az „alvó föld” megannyi kincsét, a szibir szó ugyanis „alvó földet” je­lent. Kollégáimmal 10 napon át magyar internacionalisták nyomában jártunk azzal a céllal, hogy felkeressük azo­kat a helyeket, ahol harcol­tak, majd a békés építőmun­ka évei alatt dolgoztak. Az is érdekelt bennünket mi tör­tént az elmúlt évtizedekben, ezen az akikor még fejlődés­ben élmaradt területen. Omszk, Ligeti Karoly utca Radiscsev, a debakristák, ; száműzött lengyel felkelők, ! a száműzött bolsevikok hoz­ták ide magukkal a civilizá­ció és kultúra megannyi ér­tékét. S míg alig több, min fél évszázada kőszén- é: aranybányászat, fémipar és í nemes prémék jelentették £ gazdaságot, a patriarchális társadalmi viszonyok közöti élő emberek 85 százaléké írástudatlan volt, s húszon ötezer ember jutott egy fel­cserre. Szibéria földjén i szovjethatalom csak 1922- ben Kolcsak leverésével győ­zött, s ebben a hadifoglyok­ból lett úgynevezett vöröí magyarok is jelentős szerepe játszottak. Omszki barátainkkal else utunk a forradalmárók teré­re vezetett. A nagy emlékmű mellett kedves szibériai fe­nyőktől a szomorúfüzektől övezetien gránitból faragott szobor áll, alatta fiatal kpl- tő sorai, ami nyersfordítás­ban körülbelül így hangzik: Bár más tájak neveltek bennetek, Hálásan őrzi az emlékezet, Szovjet-Oroszország óv és vigyáz Mint anya a legkedvesebb fiát. Egyébként a szobor tövében nyugszik tizenhárom vörös magyar, a fehérgárdisták vé­gezték ki őket 1918 júniusá­ban. Az emlékműre friss vi­rág kerül leróva kegyeletün­ket a hősök előtt. Az emlék­helyet egyébként egy sor pi­ros muskátli, a magyar föld­

Next

/
Thumbnails
Contents