Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
A ‘jÍÉPÚJSÁG 1977. november 13. Szekszárdon a hazai kekifarmergyártás központja1 Nem szükséges megbolondulni a -kekifarmerért. mert van. Nem kell sorba állni. A Szekszárdi Szabó Szövetkezetben kétezer kékifar- mert, főleg ruhát, szoknyát készítenek a Skála rendelésére, de jut bőven a szekszárdi Korzó-áruházba is. * A kékifarmer a héten pultra került a szekszárdi áruházban. * Faggatom az elnököt, Vári Györgyöt: hogyan mertek vállalkozni erre a farmerre, hiszen divattal foglalkozni óriási kockázat. — Egyik bonyhádi ismerősöm mesélte, az ottani jó hírű kereskedő ezeket mondta: a A kekifarmer kiterítve, még darabjaiban. Nyúl Györgyné előkészíti a szabászok után a munkát. Rpmics Jánosné nagy figyelemmel varrja a szoknyát divat miatt két ember sír: aki először megveszi a holmit, és a divat lefutásakor a boltos. Tehát úgy kell a témához nyúlni, hogy a végén ne sokat sírjunk. Azaz mindig talpon állni, lesni-figyel- ni a divatot, hogy a változást azonnal gépre-kelmére vigyük. Az idén a Budapesti Nemzetközi Vásáron kapta a szövetkezet az ötletet: több nagyvállalat bemutatott kekifarmer szoknyákat, ruhákat. A szép, mutatós ruhák alatt ott volt a cédula: megvásárolható 1978. II. félévben. * Az ioari szövetkezeteknek az a feladatuk, hogy a nagyipart helyettesítsék, rugalmasabb alkalmazkodó képességük révén kövessék a lakossági igényeket, kielégítése érdekében mindent tegyenek meg. * Az anyagbeszerző, a műszaki vezető nyakába vette a fővárost, keresték az alapanyagot. A BUDAFLAX elnevezésű szövőipari vállalatban jó partnert találtak. Azonnal rendelkezésükre bocsátott annyi anyagot, hogy a mintaruhákat elkészíthették. A ruhákat elvitték a BUDA- FLAX-hoz, tetszett az ottani vezetőknek, s utaztatták a ruhát a Skálához. Kétezerre adott azonnal rendelést a szövetkezeti nagyáruház, legalább tízféle fazonban. Közben „mozgott” a szövetkezet laborja, a ruhatervezők sorozatban készítették a farmerrajzokat, a dolgozók között ötletpályázatot hirdetHU rflSSL Bagóczky Jánosné az alkatrészeket rajzolja papírra 1. Szem jón Buszlajev útra készült. Kis bőröndjébe egy [törülközőt, Szputnyiik Villanyborotvájáft és- egy váltás inget csomagolt be. A kis KnesZtovsZkij utcácskában lakott, egy régi -bér- házban, nem messze a rigai' pályaudvar metróállomásaitól, és a T-nifon vértanúról elnevezett templomták A nagynénje hiailáilia után egyedül maradit a nagy -társbérleti lakás egyik szobájában. Fürdőszoba -nem volt, -de a hosszú folyosó végén, éppen a szobája mellett a falon, ott lógott a telefonkészülék. Vezetés után mindig fáradt- tan érkezett haza, semmihez sem érzett kedvet, csak feküdt, és a telefonbeszélgetéseket hallgatta. (Buszlajev távolsági buszsofőr volt. Aznap is a megszokott jánaitáina készülődött. Amikor beállít a busszal, az egybegyűlt -negyven utas fegyelmezetten várakozott a kijelölt helyen-. Többségük üdülni készült, -nyáron mindig sok nyaraló utazott ezen -a vonalon. Most ma(jd sorba állnak — gondolta Buszlajev, miközben kinyitottál laz ajtókat. Az történt azonban, ami mindig. Az -utasok megrohamozták a buszt, a szokásos -tülekedés, sietve felszálltak, előreszialladitak, helyüket keresgélték. Buszlajev eleinte csodálkozott ezen: minden jegyen rajta van az ülőhely számai, az emberek mégis attól tartanak, hogy hely nélküli maradnak. Lehet, hogy a háborús évek miatt van, gondolta 'Buszlajev, akkor valóban meg kellett ostromolni a vagonokat, hogy ■ jusson egy kevéske hely, bár az is léhet, -hogy a -félelem és a zűrzavar oka, hogy úgy vélik, a pénztáros több jegyet ad el, mint ahány hely van a buszon, (Bár már régen menetrendszerűen járnak a -buszok, és- a pénztárosok sem szoktak -tévedni, az emberek még. emlékeznek a legroszab'bra; a szomszéd szobában lakó öregasszonyok • Volentyin Csernik kisregénye a Barátom a négyzeten c. kötetben még ez évben a Móra Kozmosz kiadósában jelenik meg. tek. Az eredmény: legalább harminc olyan ruhát készítettek, amelyek mindegyike állja a versenyt akár a legújabb nyugati kekifarmerrel. A ruhák kidolgozása első osztályú. * Egy hónap alatt elkészült az első tízes mintapéldány. Ezeket bemutatták több helyen, mindenütt nagy sikerrel. És hozzáfogtak a sorozat- gyártáshoz. A szövetkezetben az egyik műhely harminc asszonya látott munkához. Az „igen munkás” kekifarmer varrása tetszik az asz- szonyoknak. Nagy kedvvel készítik. Érthető. Hiszen egy- egy fazonból nem készül kétszáznál több. Mindig új kerül kezük alá: hiszen a kétszázas sorozatban készülő rühák, szoknyák, nadrágok mind új munkának számítanák. A ruhák például legalább ötven „alkatrészből” állnak össze. Sőt olyan igényes a vevő, hogy — a konfekcióipartól eltérően — munka közben is kell bizonyos farmerruharészéket vasalni. De megéri a sok fáradtságot, hiszen a farmer jó_ pénzt jelent a munkásnőknek. * És jó üzlet a szövetkezetnek is. A BUDAFLAX minden új pamutvászon anyagát, ami alkalmasnak hihető farmer- ruha-készítésre, leadja a szekszárdi szövetkezetnek. Itt „bemodelozzák” és viszik a ruhát. A szövőgyár megtalálta a partnert: kelméit ruhában órák alatt eladhatja. A Skála-áruház jó vevő: a kifogástalan minőségű, szépen varrott kekifarmerre mindig, minden mennyiségben vevő. Sőt jelentkezett a Szivárvány is. Persze nem azonos árut kap a Szivárvány a Skálával, hanem mást. Épp>en ez adja a sok-sok munkát tervezőknek, gyártás-előkészítőknek, anyag-beszerzőknek. De a fáradtság megtérül. * Kekikfarmerügyben a szekszárdi szabók kiugrottak, úgy tűnik, az országos piac terítése rájuk vár. Itt kellő Dolgozik a brigád komolysággal fogtak a munkához. Átszervezték a gyártósort, az asszonyokat -külön begyakoroltatták, a tervezők fantáziáját kellő anyagiakkal „meglódították” — sínen van a szabóknál a kékifarmer. • Sőt! Nyílik a határsorompó. A közeli napokban a szövetkezet szakemberei az NDK- ba utaznak. Viszik az újabb modelleket. Legalább két tucat farmerruhát, -szoknyát, -nadrágot visznek magukkal. A talajt már előkészítették: amikor az NDK-sok itt jártak más ruhák gyártása ügyében, kedvezően nyilatkoztak az első kekifarmerok- ról. Az alapanyag minősége, színe, tartóssága tetszett, már csomagolják a németeknek szánt kekiruhákat. Szabó szövetkezet—BUDA- FLAX—Skála — három pillére a hazai kekifarmemek, a híd erős, bírja a terhelést, jöhetnek a tinédzserek, jöhet az újabb — meg újabb divat — készek a rohamot állni a szövetkezet műhelyében és a Skálában is — no, bízzunk benne a Korzó is bekapcsolódik ebbe a jó ügybe. * És még egy jó hír: a szövetkezet vezetői a jövőben egy-egy farmersorozatnál gimnazista, szakmunkásképzős leányokat, fiúkat hívnak meg. véleményüket, javaslatukat kérik. Fiataloknak csinálják a ruhákat, mondjanak ők is véleményt. Úgy hiszem, az ilyenféle véleménycsere jó rugója a farmerügynek — mozgatja, A szövetkezet manökenje egy szép farmerben viszi, előre, a divattal a szabókat, a BUDAFLAXOT meg a Skálát. PÁLKOVÁCS JENŐ GOTTVALD KÁROLY is, ha meghallják, hogy a irádió NATO-manőverek röl beszél', nyomban felvásárolják a sót és a gyufát az üzletekből. Mindenki lefoglalta a helyét, most majd újból kiszállnak. Buszlajev segített az utasoknak berakni a bőröndöket ia csomagtartóba Egy -bá nyamérnok-jelvény es kövér férfi -bekapcsolta a [táskarádióját. A (bemondó azokról a határőrökről beszélt, lakiiket elsőkként- ért a -háborúi Persze ma június 22-e van, jutott eszébe Buszlia- jevmek. Valamennyi -rádióadó reggel óta a háborús esztendők dálait sugározta Éjszaka fordul majd rá a műútra, amelyen H94)l-ben az anyjával mentek. Azóta átépítették, négysávos 'lett. Buszlajev kissé -távolabb ment a busztól, és rágyújtott. — Húsz -ru-beüt tudok csak küldeni — mondta a lányának egy idősebb nő. A lány húsz év körüli llehetett. Ruhája élénksánga, feltűnő, nagy piros rózsákkal — az idei nyár divatos' színei. Buszlajev nem ismerte az utasait, szinte so-hasem beszélgetett velük, és csak az elkapott beszédfoszlányok, a jelentéktelen, alig észrevehető apróságok szerint csoportosította őket, olyan ismérvek alapján, amelyeket csak az tud észrevenni, aki többet szokott figyelni, mint beszélni. — Jól van, mama, majd igyekszem, hogy kijöjjek belőle. A kislány egy fiatal hadnagy mellett állt. Biztosan diáklány, gondolta Buszlajev. Ez a feleségem lehetne. Az utóbbi időben gyakorta csalk két kategóriába sorolta a -nőket: melyik lehetne a felesége és melyik nem. Olykor a metrón -kitalált egy játékot. Ahogy lefelé ereszkedett a mozgólépcsőn, mustrálgatta, és két csoportba sorolta a vele szembejövő nőket: „Lehetne — nem lehetne ...” És sehogy sem tudta megfejteni, miért tetszenek neki egyesek, akik nem iís feltétlenül csinosak, és miért nem mások, akik szemnevalóbbafc. — Mindennapra' ikét -rubel j-ut — folytatta laz idős nő. A diáklány arrafelé nézett, ahol a hadnagy állt. — Mama, mindent éritek... „Lehetne!” — -gondolta Buszlajev. Véznácska lány állít meg -mellette, nadrágban és fehér csipkeblúzbaa Úgy huszonöt múlhatott. Pinám, -határozott ívű -ajkak, vilá- gos^ fémkeretes szemüvege mögött figyelmes szempár, karján rövid [kabátka, rajta megkopött egyetemi jelvény. Biztosan -tanárnő, kémikus vagy biológus. Az a típust akinek [tekintélye van. A laboratóriumiban- éppúgy, mint otthon, -vagy az osztályban ... Tanárnő. A tanárok iránt Buszlajev még mindig -tiszteletet érzett, meg kissé félt is tőlük: meg tudták oldani a példákat, és tudták fejből az összes történelmi dátumét. ,jNem lehetne!” —döntött Buszlajev. — Repülővel kellett volna utazni, az autóbusz meleg és fárasztó — mondta keserűen egy idős néni a mellette álló tekintélyes (külsejű öregúmak, aki rátűzött zseb es fehér nyersselyem (kabátot viselt. Valahogyan szibériai nagyapjára emlékeztette Buszlajevet. Az is ilyen rátű- zött zsébes, zubbonyszerű 'kabátot viselt, tekintete is épp -ilyen határozott volt. Az önegúr mellett egy ötév körüli dundi, hirtelenszőke, kék matrózblúzos fiúcSka állt. Ugyanilyen ruhácskája volt Buszlajevnek is gyermekkorában, csak a -gallérján a fehér csíkok helyett pirosak díszelegtek. Az öreg és a kék matrózruhás kisfiú hirtelen azokat a régmúlt időket idézték Buszlajev emlékezetébe, amikor először találkozott -apai -nagyapjával. * iAz -utasok kinéztek az ablakon. Áruházak kirakatai- , val szegélyezett sfcaltulyaszerű házak suhantak el mellettük, A falak szürke alapszínét az erkélyek piros és sárga foltjai élénkítették. Moszkva peremkerületeibe érve egyre kevesebb lett a jelzőlámpa. A kilométeróra mutatója le-föl -ugrált, majd a 80-on állapodott meg. Személyautókat előzött meg. Buszlajev észrevette, hogy egy Volga sofőrje a kormány fölé hajolva fokozza a sebességet. lEgy szempillantás alatt majd kétszáz méterrel megelőzte a buszt. A kanyarban igy-ekezett áttérni a jobb oldali sávra A 'lejtőnél majd megelőzöm, gondolta Buszlajev, és- ő is növelte -a sebességet A motor tökéletesen működött Benn, az -utastérben előkerültek az útra előkészített könyvek, a zubbonyt» öregúr újságot olvasott. ... A szibériai nagyapjával Szem jón a 'háború előtt ismerkedett -meg. -Az öreg csak azért utazott fel Szibériából-, hogy a menyével megismerkedjen, és megnézhesse az unokáját. A nagyapa-, posztó zubbonyán a -Vörös Zászló Érdemrenddel, le-föl járkált a szobában, és arról mesélt, -hagy ő maga -bányász volt, meg arról is, hogyan csinálta Szibériában a forradalmat Szemjon nem hitt .neki. A- moziban a -bányászok -piszkosak meg soványak voltak, a nagyapa pedig most is délceg, ápolt külsejű férfi. Szemjon előadta kétségeit az lapjának is: — lehetséges, -hogy a nagyapja -nem is bányász, hanem szabotőr? — Nagyapja hosszan, harsányan nevetett, és unokája osztályöntudatáról mondott valamit. Az utastérben az öregúr és Szemjon szibériai nagyapja mégis hasonlítottak egymásra. Az idősebbek egy egész nemzedéke régi katanarúháját viselte. Életük a háborúval -kezdődött, a háború közti szünetek pedig olyan rövidek voltak, hogy nem tudták megszokni a oivi-1 öltözéket Az öregúr mellett ült az unokája-, és meseköny vet olvasott Elmélyüllten olvasott), felvonta a szemöldökét, ■mozgatta ajkait, olykor felpillantott: 'látják-e az utasok, hogy -igazából tud olvalsni. , Szemjon ötéves koráiban még -nem tudott olvasni, de azért sóik mindent ismert. Tudta, hogy a Naguánr-rend- szerű forgópisztolyit a feltalálójáról' nevezték el-. A gyalogsági harci szabályzat paragrafusaira még ma is emlékszik. (Folytatjuk.)
