Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-13 / 267. szám

A ‘jÍÉPÚJSÁG 1977. november 13. Szekszárdon a hazai kekifarmergyártás központja1 Nem szükséges megbolon­dulni a -kekifarmerért. mert van. Nem kell sorba állni. A Szekszárdi Szabó Szövet­kezetben kétezer kékifar- mert, főleg ruhát, szoknyát készítenek a Skála rendelésé­re, de jut bőven a szekszárdi Korzó-áruházba is. * A kékifarmer a héten pult­ra került a szekszárdi áru­házban. * Faggatom az elnököt, Vári Györgyöt: hogyan mertek vállalkozni erre a farmerre, hiszen divattal foglalkozni óriási kockázat. — Egyik bonyhádi ismerő­söm mesélte, az ottani jó hírű kereskedő ezeket mondta: a A kekifarmer kiterítve, még darabjaiban. Nyúl Györgyné előkészíti a szabászok után a munkát. Rpmics Jánosné nagy figye­lemmel varrja a szoknyát divat miatt két ember sír: aki először megveszi a hol­mit, és a divat lefutásakor a boltos. Tehát úgy kell a té­mához nyúlni, hogy a végén ne sokat sírjunk. Azaz min­dig talpon állni, lesni-figyel- ni a divatot, hogy a válto­zást azonnal gépre-kelmére vigyük. Az idén a Budapesti Nem­zetközi Vásáron kapta a szö­vetkezet az ötletet: több nagyvállalat bemutatott ke­kifarmer szoknyákat, ruhá­kat. A szép, mutatós ruhák alatt ott volt a cédula: meg­vásárolható 1978. II. félév­ben. * Az ioari szövetkezeteknek az a feladatuk, hogy a nagy­ipart helyettesítsék, rugalma­sabb alkalmazkodó képessé­gük révén kövessék a lakos­sági igényeket, kielégítése ér­dekében mindent tegyenek meg. * Az anyagbeszerző, a műsza­ki vezető nyakába vette a fő­várost, keresték az alapanya­got. A BUDAFLAX elnevezé­sű szövőipari vállalatban jó partnert találtak. Azonnal rendelkezésükre bocsátott annyi anyagot, hogy a minta­ruhákat elkészíthették. A ru­hákat elvitték a BUDA- FLAX-hoz, tetszett az ottani vezetőknek, s utaztatták a ruhát a Skálához. Kétezerre adott azonnal rendelést a szövetkezeti nagyáruház, leg­alább tízféle fazonban. Közben „mozgott” a szö­vetkezet laborja, a ruhaterve­zők sorozatban készítették a farmerrajzokat, a dolgozók között ötletpályázatot hirdet­HU rflSSL Bagóczky Jánosné az alkatré­szeket rajzolja papírra 1. Szem jón Buszlajev útra készült. Kis bőröndjébe egy [törülközőt, Szputnyiik Villanyborotvájáft és- egy váltás in­get csomagolt be. A kis KnesZtovsZkij utcácskában lakott, egy régi -bér- házban, nem messze a rigai' pályaudvar metróállomá­saitól, és a T-nifon vértanúról elnevezett templomták A nagynénje hiailáilia után egyedül maradit a nagy -társbér­leti lakás egyik szobájában. Fürdőszoba -nem volt, -de a hosszú folyosó végén, éppen a szobája mellett a falon, ott lógott a telefonkészülék. Vezetés után mindig fáradt- tan érkezett haza, semmihez sem érzett kedvet, csak feküdt, és a telefonbeszélgetéseket hallgatta. (Buszlajev távolsági buszsofőr volt. Aznap is a meg­szokott jánaitáina készülődött. Amikor beállít a busszal, az egybegyűlt -negyven utas fegyelmezetten várakozott a kijelölt helyen-. Többségük üdülni készült, -nyáron mindig sok nyaraló utazott ezen -a vonalon. Most ma(jd sorba állnak — gondolta Buszlajev, miköz­ben kinyitottál laz ajtókat. Az történt azonban, ami min­dig. Az -utasok megrohamozták a buszt, a szokásos -tü­lekedés, sietve felszálltak, előreszialladitak, helyüket ke­resgélték. Buszlajev eleinte csodálkozott ezen: minden jegyen rajta van az ülőhely számai, az emberek mégis attól tartanak, hogy hely nélküli maradnak. Lehet, hogy a háborús évek miatt van, gondolta 'Buszlajev, akkor valóban meg kellett ostromolni a vagonokat, hogy ■ jus­son egy kevéske hely, bár az is léhet, -hogy a -félelem és a zűrzavar oka, hogy úgy vélik, a pénztáros több jegyet ad el, mint ahány hely van a buszon, (Bár már régen menetrendszerűen járnak a -buszok, és- a pénztárosok sem szoktak -tévedni, az emberek még. emlékeznek a legroszab'bra; a szomszéd szobában lakó öregasszonyok • Volentyin Csernik kisregénye a Barátom a négyzeten c. kötet­ben még ez évben a Móra Kozmosz kiadósában jelenik meg. tek. Az eredmény: legalább harminc olyan ruhát készí­tettek, amelyek mindegyike állja a versenyt akár a leg­újabb nyugati kekifarmerrel. A ruhák kidolgozása első osz­tályú. * Egy hónap alatt elkészült az első tízes mintapéldány. Ezeket bemutatták több he­lyen, mindenütt nagy siker­rel. És hozzáfogtak a sorozat- gyártáshoz. A szövetkezetben az egyik műhely harminc asszonya látott munkához. Az „igen munkás” kekifar­mer varrása tetszik az asz- szonyoknak. Nagy kedvvel készítik. Érthető. Hiszen egy- egy fazonból nem készül kétszáznál több. Mindig új kerül kezük alá: hiszen a kétszázas sorozatban készülő rühák, szoknyák, nadrágok mind új munkának számíta­nák. A ruhák például leg­alább ötven „alkatrészből” állnak össze. Sőt olyan igé­nyes a vevő, hogy — a kon­fekcióipartól eltérően — munka közben is kell bizo­nyos farmerruharészéket va­salni. De megéri a sok fá­radtságot, hiszen a farmer jó_ pénzt jelent a munkás­nőknek. * És jó üzlet a szövetkezet­nek is. A BUDAFLAX minden új pamutvászon anyagát, ami alkalmasnak hihető farmer- ruha-készítésre, leadja a szekszárdi szövetkezetnek. Itt „bemodelozzák” és viszik a ruhát. A szövőgyár meg­találta a partnert: kelméit ruhában órák alatt eladhatja. A Skála-áruház jó vevő: a kifogástalan minőségű, szé­pen varrott kekifarmerre mindig, minden mennyiség­ben vevő. Sőt jelentkezett a Szivárvány is. Persze nem azonos árut kap a Szivár­vány a Skálával, hanem mást. Épp>en ez adja a sok-sok munkát tervezőknek, gyár­tás-előkészítőknek, anyag-be­szerzőknek. De a fáradtság megtérül. * Kekikfarmerügyben a szek­szárdi szabók kiugrottak, úgy tűnik, az országos piac terítése rájuk vár. Itt kellő Dolgozik a brigád komolysággal fogtak a mun­kához. Átszervezték a gyártó­sort, az asszonyokat -külön begyakoroltatták, a tervezők fantáziáját kellő anyagiakkal „meglódították” — sínen van a szabóknál a kékifarmer. • Sőt! Nyílik a határsorompó. A közeli napokban a szövet­kezet szakemberei az NDK- ba utaznak. Viszik az újabb modelleket. Legalább két tu­cat farmerruhát, -szoknyát, -nadrágot visznek magukkal. A talajt már előkészítették: amikor az NDK-sok itt jár­tak más ruhák gyártása ügyében, kedvezően nyilat­koztak az első kekifarmerok- ról. Az alapanyag minősége, színe, tartóssága tetszett, már csomagolják a németeknek szánt kekiruhákat. Szabó szövetkezet—BUDA- FLAX—Skála — három pil­lére a hazai kekifarmemek, a híd erős, bírja a terhelést, jöhetnek a tinédzserek, jöhet az újabb — meg újabb divat — készek a rohamot állni a szövetkezet műhelyében és a Skálában is — no, bízzunk benne a Korzó is bekapcsoló­dik ebbe a jó ügybe. * És még egy jó hír: a szö­vetkezet vezetői a jövőben egy-egy farmersorozatnál gimnazista, szakmunkáskép­zős leányokat, fiúkat hívnak meg. véleményüket, javasla­tukat kérik. Fiataloknak csinálják a ruhákat, mondjanak ők is véleményt. Úgy hiszem, az ilyenféle véleménycsere jó rugója a farmerügynek — mozgatja, A szövetkezet manökenje egy szép farmerben viszi, előre, a divattal a sza­bókat, a BUDAFLAXOT meg a Skálát. PÁLKOVÁCS JENŐ GOTTVALD KÁROLY is, ha meghallják, hogy a irádió NATO-manőverek röl beszél', nyomban felvásárolják a sót és a gyufát az üz­letekből. Mindenki lefoglalta a helyét, most majd újból kiszáll­nak. Buszlajev segített az utasoknak berakni a bőrön­döket ia csomagtartóba Egy -bá nyamérnok-jelvény es kö­vér férfi -bekapcsolta a [táskarádióját. A (bemondó azok­ról a határőrökről beszélt, lakiiket elsőkként- ért a -há­borúi Persze ma június 22-e van, jutott eszébe Buszlia- jevmek. Valamennyi -rádióadó reggel óta a háborús esz­tendők dálait sugározta Éjszaka fordul majd rá a mű­útra, amelyen H94)l-ben az anyjával mentek. Azóta át­építették, négysávos 'lett. Buszlajev kissé -távolabb ment a busztól, és rágyújtott. — Húsz -ru-beüt tudok csak küldeni — mondta a lányá­nak egy idősebb nő. A lány húsz év körüli llehetett. Ruhája élénksánga, fel­tűnő, nagy piros rózsákkal — az idei nyár divatos' színei. Buszlajev nem ismerte az utasait, szinte so-hasem be­szélgetett velük, és csak az elkapott beszédfoszlányok, a jelentéktelen, alig észrevehető apróságok szerint cso­portosította őket, olyan ismérvek alapján, amelyeket csak az tud észrevenni, aki többet szokott figyelni, mint beszélni. — Jól van, mama, majd igyekszem, hogy kijöjjek belőle. A kislány egy fiatal hadnagy mellett állt. Biztosan diáklány, gondolta Buszlajev. Ez a feleségem lehetne. Az utóbbi időben gyakorta csalk két kategóriába sorolta a -nőket: melyik lehetne a felesége és melyik nem. Oly­kor a metrón -kitalált egy játékot. Ahogy lefelé ereszke­dett a mozgólépcsőn, mustrálgatta, és két csoportba so­rolta a vele szembejövő nőket: „Lehetne — nem lehet­ne ...” És sehogy sem tudta megfejteni, miért tetszenek neki egyesek, akik nem iís feltétlenül csinosak, és miért nem mások, akik szemnevalóbbafc. — Mindennapra' ikét -rubel j-ut — folytatta laz idős nő. A diáklány arrafelé nézett, ahol a hadnagy állt. — Mama, mindent éritek... „Lehetne!” — -gondolta Buszlajev. Véznácska lány állít meg -mellette, nadrágban és fehér csipkeblúzbaa Úgy huszonöt múlhatott. Pinám, -határozott ívű -ajkak, vilá- gos^ fémkeretes szemüvege mögött figyelmes szempár, karján rövid [kabátka, rajta megkopött egyetemi jel­vény. Biztosan -tanárnő, kémikus vagy biológus. Az a típust akinek [tekintélye van. A laboratóriumiban- épp­úgy, mint otthon, -vagy az osztályban ... Tanárnő. A ta­nárok iránt Buszlajev még mindig -tiszteletet érzett, meg kissé félt is tőlük: meg tudták oldani a példákat, és tudták fejből az összes történelmi dátumét. ,jNem le­hetne!” —döntött Buszlajev. — Repülővel kellett volna utazni, az autóbusz meleg és fárasztó — mondta keserűen egy idős néni a mellette álló tekintélyes (külsejű öregúmak, aki rátűzött zseb es fehér nyersselyem (kabátot viselt. Valahogyan szibériai nagyapjára emlékeztette Buszlajevet. Az is ilyen rátű- zött zsébes, zubbonyszerű 'kabátot viselt, tekintete is épp -ilyen határozott volt. Az önegúr mellett egy ötév körüli dundi, hirtelenszőke, kék matrózblúzos fiúcSka állt. Ugyanilyen ruhácskája volt Buszlajevnek is gyermek­korában, csak a -gallérján a fehér csíkok helyett pirosak díszelegtek. Az öreg és a kék matrózruhás kisfiú hirte­len azokat a régmúlt időket idézték Buszlajev emléke­zetébe, amikor először találkozott -apai -nagyapjával. * iAz -utasok kinéztek az ablakon. Áruházak kirakatai- , val szegélyezett sfcaltulyaszerű házak suhantak el mel­lettük, A falak szürke alapszínét az erkélyek piros és sárga foltjai élénkítették. Moszkva peremkerületeibe érve egyre kevesebb lett a jelzőlámpa. A kilométeróra mutatója le-föl -ugrált, majd a 80-on állapodott meg. Személyautókat előzött meg. Buszlajev észrevette, hogy egy Volga sofőrje a kormány fölé ha­jolva fokozza a sebességet. lEgy szempillantás alatt majd kétszáz méterrel megelőzte a buszt. A kanyarban igy-ekezett áttérni a jobb oldali sávra A 'lejtőnél majd megelőzöm, gondolta Buszlajev, és- ő is növelte -a sebes­séget A motor tökéletesen működött Benn, az -utastér­ben előkerültek az útra előkészített könyvek, a zubbo­nyt» öregúr újságot olvasott. ... A szibériai nagyapjával Szem jón a 'háború előtt ismerkedett -meg. -Az öreg csak azért utazott fel Szibé­riából-, hogy a menyével megismerkedjen, és megnéz­hesse az unokáját. A nagyapa-, posztó zubbonyán a -Vö­rös Zászló Érdemrenddel, le-föl járkált a szobában, és arról mesélt, -hagy ő maga -bányász volt, meg arról is, hogyan csinálta Szibériában a forradalmat Szemjon nem hitt .neki. A- moziban a -bányászok -piszkosak meg soványak voltak, a nagyapa pedig most is délceg, ápolt külsejű férfi. Szemjon előadta kétségeit az lapjának is: — lehetséges, -hogy a nagyapja -nem is bányász, hanem szabotőr? — Nagyapja hosszan, harsányan nevetett, és unokája osztályöntudatáról mondott valamit. Az utas­térben az öregúr és Szemjon szibériai nagyapja mégis hasonlítottak egymásra. Az idősebbek egy egész nem­zedéke régi katanarúháját viselte. Életük a háborúval -kezdődött, a háború közti szünetek pedig olyan rövidek voltak, hogy nem tudták megszokni a oivi-1 öltözéket Az öregúr mellett ült az unokája-, és meseköny vet ol­vasott Elmélyüllten olvasott), felvonta a szemöldökét, ■mozgatta ajkait, olykor felpillantott: 'látják-e az utasok, hogy -igazából tud olvalsni. , Szemjon ötéves koráiban még -nem tudott olvasni, de azért sóik mindent ismert. Tudta, hogy a Naguánr-rend- szerű forgópisztolyit a feltalálójáról' nevezték el-. A gya­logsági harci szabályzat paragrafusaira még ma is em­lékszik. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents