Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-12 / 266. szám
1977. november 12. Képújság 3 A mezőgazdaság anyagi, műszaki ellátása Alapgépek - alapproblémák A TERMELÉSI rendszerek sok nagyüzemmel állnak szoros kapcsolatban, így sok ezer hektárnyi mezőgazdasági terület termelési tapasztalatai gyűlnek össze egy-egy rendszerközpontban. Ezekről a tapasztalatokról beszélgettünk nemrég a KSZE műszaki fejlesztési osztályának helyettes vezetőjével, Szőcs Jánossal. A hetvenes évek elején megalakult és fejlődésnek indult termelési rendszerek szocialista gyártású gépekkel tervezték az indulást, illetve az egyik legfontosabb kérdés megoldását a megfelelő színvonalú nagyüzemi gépesítést. 1972-ben ehhez megfelelő alap- és munkagépek nem álltak rendelkezésre. Ajánlat alapján kipróbáltak több nyugati gépet is. A közgazdasági háttér kedvezett, hiszen az úgynevezett devizahiteles konstrukció lehetővé tette a tőkés gépek behozatalát. Ez azt jelentette, hogy a vételárat harminc százalékban saját erőből fedezték a vevők és a hitel törlesztése — a gépek által termelt, vagy elért többlettermeléssel — kukoricával történt. Ekkor tizennégy mezőgazdasági nagyüzem lépett a KSZE termelési rendszerébe. Kezdtek üzemelni a John Deere traktorok — mint alapgépek — kombájnok, szocialista gyártású gépek közül például az IFA tehergépkocsik. Ami a traktorokat illeti, a behozatal megvolt, a műszaki ellátás nem. Ezt a termelési rendszerek vállalták szerviz, alkatrészellátás, műszaki szaktanácsadás formájában. Létrehozták a konszignációs raktárakat- A készlet tőkés tulajdon volt, a felhasználás után vált az üzemeltető tulajdonává. A rendszer jónak bizonyult, az üzemelést nemigen akadályozták alkatrészhiányok. A gépek magas műszaki színvonalat jelentettek, megbízható, üzembiztos, nagy teljesítményű, gazdaságos eszközökként tartották és tartják számon ezeket a szakemberek. Tavaly az új közgazdasági szabályozórendszer a devizafelhasználhatóság csökkentését hozta, ez egyben azt is jelenti, hogy kevesebb JD-t lehet behozni. Közben azonban a hazai, illetve a szocialista országok gépgyártása is követte az igényeket. Kifejlesztettek jó néhány traktortípust, kétszáz lóerő teljesítmény felett. Megjelentek a piacon a korszerű, nagy teljesítményű alapgépek. A devizahitel helyett jött a konvertálható export- árualap növelő hitelkonstrukció, melyben szintén a többlettermeléssel történik a hiteltörlesztés; de nem terménnyel, hanem az exportra felajánlott áru árával. Az új gépek közül a rendszer a Zetor 120—45-ös csehszlovák gyártmányt és a Rába-Steiger traktort ajánlotta partnereinek. A partnergazdaságok a műszaki ellátását a rendszerek most is magukra vállalták. Ez a Zetor esetében nem bizonyult a legszerencsésebbnek; az egyébként jó konstrukció alkatrészellátása kritikán aluliNémi idegenkedéssel és megoszló véleménnyel fogadták a szakemberek az új győri kontsrukciót, a 180 lóerős Rábát. A kipróbálás alatt á'ló gépen a gyár több változtatást hajtott végre. Hátrány, hogy viszonylag súlyos, előnye viszont, hogy mindent tud, amit a hasonló teljesítményű gépeknek teljesíteni keli. Az egyik taggazdaságban február óta üzemeltetnek egyet és kedvezőek a tapasztalatok, különösen alkalmas a traktor az összevont műveletek elvégzésére. EZT A folyamatot — a tőkés gépek szocialista gépekkel történő helyettesítését — nevezik gépkiváltásnak és mint a fentiekben vázoltuk, ez a folyamat ■ az univerzális nagy teljesítményű alapgépeknél, a traktoroknál megindult. A munkagépeknél is hasonló ‘ a helyzet. Megkezdte a hazai ipar licencek alkalmazásával is, a modernebb eszközök gyártását, hiszen a gépkiváltást, a színvonal tartása érdekében csak hasonló képességű, legalább olyan paraméterű szocialista gyártású gépekkel lehet és kell megoldani. Kétségtelen, hogy a talajművelési, növényápolási munkáknál az egyik lég- járhatóbb út az összevont műveletek alkalmazása. Tehát olyan gépek, gépsorok üzemeltetése, amely több munkafolyamat egy menetben történő elvégzését teszik lehetővé. Ennek több előnye is van. Érdekes, hogy az üzemek mégis kissé idegenkednek az alkalmazásától. A szemléletváltoztatásra több vonatkozásban is szükség lenne. Például sok gazdaságban az amortizáció, a gépek leírása nem a teljesített üzemóra, hanem évek alapján megy, így a korszerűbb eszközök termelésbe kerülése lassabb a kívánatosnál. Ami a gépsorok alkalmazását, a műveletek összevonását illeti, akadály az is, hogy a hazai gyártás, ater- mésszerkezet-váltás az igények mögött kullog. Egy példa: A KSZE egyik partnergazdaságában kikísérleteztek egy konstrukciót, egy vegyszerező gépet, amely a kiszórás után azonnal — a kapcsolt kombinátorral — bemunkálja a vegyszert a talajba. A kiszórás, bemun- kálás egy menetben történik. A gépen a szivattyúmotoron és a szórófejeken kívül minden elem hazai, szocialista gyártású. A gép komplett gyártása mégsem megy. A tartályt Szombathelyen gyártják. Kecskemét — a kombinátor gyártója — vállalná a komplettirozást, de nem kap rá engedélyt, mert nem a profilja. Marad az a nem éppen üdvös megoldás, hogy az üzemek maguk bütyköljék össze a gépet. Itt is nyilvánvaló annak a jelenségnek a hátulütője, hogy a tulajdonképpeni felhasználók, az üzemek a termelésbe utólag szólhatnak bele, jelezhetik észrevételeiket, akkor is kívülállóként. Pedig fordítva kellene vagy legalább is szinkronban történnie a két dolognak, hogy az igényeknek megfelelő legyen a választék. Az a választék, amelyből egyelőre hiányoznak az árnyalatok. A VÄZOLT problémák ellenére a helyzet mégis jobb, mint korábban. Ezt az évről évre emelkedő termésátlagok is igazolják. Az utóbbi időben elért a mezőgazdaság oda, hogy traktorkínálat van. Aki akar, az tehát tud dolgozni, van mivel. — St — Willi Zeissler, karl-marx-stadti tanácselnök-helyettes: W Értékes tapasztalatokat szereztünk... iHírt'adtunk arról, hogy november 7-én baráti látogatásira megyénkbe énkezett egy háromtagú delegáció Karl- Marx-Stiadtból, Willi Zeissler megyei tanácselnök-helyettes vezetésevek Tegnap beszélgettünk az NDK vendégekkel tapasztalataikról, benyomásaikról. — .Utunk minden szempontból hasznos volt — mondotta Willi Zeissler. — Ha a kicserélésre váró tapasztalatok nagy .tömegét nézem, az öt nap még rövidnek is mondható. Karlfried Holland elvtársunk az üdülési ügyek felelőse nálunk, de nemcsak őt, hanem mind annyi unkát érdekelt az a kimerítő tájékoztató, melyet a rrífegyei tanácsnál az idegenforgalmi és üdülési tevékenységről kaptunk. Ennék gyakorlati és szemléltető kiegészítése volt a gyönyörűen újjáépített si- .montonnyal várban és a dombom üdülőtelepen tett kirándulásunk. — A testvérmegyei kapcsolatok felvételé óta élénkült-e a két megye közti idegen- forgalom ? — Kétségtelenül, ön nyilvánvalóan nem a delegációk cseréjére gondol. Nos, a vállalatok részéről S'zervezett turizmus éppúgy fejlődött, mint az egyéni. — Hogyan alakult a küldöttség további programja? — Jól szervezetten és minden igényt kielégítően. Amint arról az önök lapja is beszámolt, jártunk a Paksi Konzervgyárban. A nagyközségben mély benyomást .gyakorolt ránk a városiasodási folyamat és az emberek élet- kö r ü Iményei n ék j avít ás át szolgáló tevékenység, közte a lakásépítés. — Merre jártak még a megyében? — Voltunk Dombóvárott, a járási feladatokat ellátó városban, ahol különösen Heinz Werner járási tanácselnök kollégánk szerzett hasznos információkat. (Ugyanitt meglátogattuk Gunarast, is. Ma a tamási járásba és az ottani állami gazdasághoz megyünk. — összbenyomásaik? — Tegnap fogadott bennünket dr. Szabópál Antal elvtárs, ah o'- már módunk volt- köszönetét mondani a magyar elv-társaiknak a szíves vendéglátásért és- a kitűnő szervezésért. O. I. Fotó: Sz. L. Veszélyessé vélt a híd A téglagyár nehéz napjai Híd a híd fölé A hét végén lezajlott vállalati ünnepségekkel nem ért véget az év elején megindult munkaverseny-mozgalom. A jó néhánv helyen megtartott értékelések jó alapot teremtenek az év hátralévő részében elvégzendő feladatok felméréséhez. A Szekszárdi Textiltisztító és Ruházati Vállalatnál az ünnepi megemlékezés során értékelték a vállalat 15 brigádjának eddigi munkáját. A vállalat kollektívájának versenyvállalása éves szinten egy és háromnegyed millió forint, ebből már közel másfél millió forintot teljesítettek is a brigádok. A jó eredmények méltatásának helye volt a vállalati ünnepségen. Hisz a kollektívának mindent meg kellett tenni azért, hogy a termelési feladatok az anyag- és energiatakarékosság teljesítéséből és a társadalmi munkavállalásokból összeálljon ez a jelentős — részsiker. A hátralévő időszakban minden bizonnyal sikerül teljesíteni a kollektívának mind azt, amit év elején a csepeli felhívás után vállaltak. A Paksi Téglagyárból a 6- os út fölött húzódó felüljáró hídon lehet kivinni a téglát a rakodóhelyre, a forgalmas út és a Duna-part közötti területre. Azaz csak lehetett. A nyáron megtiltotta a híd használatát a KPM szekszárdi közúti igazgatósága, élet- veszélyessé nyilvánította. Ha ránézünk, közvetlen közelről, valóban látszik rongálódás. Ki tudja, hány daruskocsi és egyéb magas jármű ment neki hosszú évek alatt, letörve az építmény betonjából egy-egv darabot. Két daruskocsit tetten értek, a rendszámuk is megvan, de hát ez a dolog nem ilyen egyszerű, nem lehet azok vezetőinek, vagy vállalatának nyakába varrni a helyreállítás költségeit. A gyár maga küszködik. A nyár óta nehéz hónapokat értek meg a téglaszállí^ járművek vezetői, de a gyári embereknek sem könnyebb. Örkényi József gyárvezető azt mondja, egy Zetor fölborult a gyárudvaron, nekiment az épület sarkának. Igen szűk ez az udvar, ráadásul meredek lejtő vezet ki a 6-os útra. A lovas kocsikat drótkötéllel engedik le rakodás után, nehogy meglóduljanak és fékezhetetlenül leguruljanak a fő közlekedési úton száguldó gépkocsik közé. Az igazi veszély nem a híd állapota — így vélekednek a gyárban —, hanem az az tény, hogy a meredek udvarból kell lejönni. Már előre rettegnek: megjön az esős idő és a fékezés még nehezebb leSz. A híd felújítása csak a jövő év tavaszán kezdődik, előbb nincs rá lehetőség. Viszont addig is dolgozni kell a gyárban és a kész terméket, a nélkülözhetetlen téglát el kell szállítani. Mivel nem kap a gyár sem fölmentést, sem segítséget, kénytelenek a dolgozók maguk használhatóvá tenni a felüljáró hidat, ideiglenes megoldással. A héten már ezen dolgoznak. Örkényi József tájékoztatása szerint egyedül a Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet segít nekik azzal, hogy iparút ad a 15 és fél méter hosz- szú, úgynevezett „I”-gerendák elhelyezéséhez. A gerendák fölé pallókat tesznek majd, azokra meg kisvasúti síneket, a téglás csille közlekedéséhez. Végeredményben tehát hidat építenek a híd fölé. A tavaszi-nyári hídfelújításban remélhetőleg már nem marad magára a gyár. Van itt éppen elég — és nagyon nehéz — munka amúgy is, csak győzzék elvégezni. (gemenci) Fotó: Gottvald Célszerűség íragy „kivagyiság** örvendetes, hogy életszínvonalunk! emelkedik városon, falun egyaránt. (Falun szembetűnőbben. (Egymást követik a lakásépítések. Természetes igény a kulturált környezet, a fürdőszobás, kellemes és szép lakás. Egy úij családi ‘ház felépítése — legtöbb esetben — hosszú évek keserves, megfeszített munkájának eredménye. Korán kel és későn fekszik — évek során mindennap — az, aki építkezésbe kezd. Miikor együtt a pénz, kezdődik a nehéz munka a házzal. A gürcölésnek persze végül kézzel fogható eredménye van: (ked ves, szép családi ház, amit aztán be kell bútorozni, csinosítani, de megéri a fáradságot. Sokan azonban nem elégednek meg a barátságos, célszerű, éppen megfelelő otthonnal. Az építkezők egy része nem a célszerűséget, hanem a szomszéd házát nézi, miközben azon töri a fejét, hogyan lehetne túllicitálni. Az új divat: „kié a legmagasabb?” Az emeletes házak pedig nőnek, növekednek. Egyikmásik szeretné elérni a csillagokat. Az áruk valóban csillagászati. Az összkép torz, a szomszédok gyűlölik egymást, megkeserítik egymás életét. A fényűző lakásban élők, talán erőn felül vállalva, talán koplalva, vagy öreg szüleiket fosztva meg összekapó rgatott javaiktól, építkeztek. És elfelejtették közben élinl. Életüket, idejüket pénzhajhászásra áldozva lemondtak pihenésről, kulturá- lódásról, szórakozásról, csakhogy kifelé minél többet mutassanak, hogy a szomszédot túlszárnyalják. Groteszk példája a kivagyiságnak a megye egyik községének főutcáján épülő emeletes házsor. A legalacsonyabb épült először, aztán szintrendben követi a többi. A tulajdonosok egyike azzal sem elégedett meg, hogy az ő háza a legmagasabb, a legfeltűnőbb, hanem még a község pénzén lerakott, cement- lapos járdát is felbontotta, feltöltötte és fél méterrel magasabb 'betonjárdát épített, megtörve ezzel az egyöntetű, hosszú gyalogjárót, egyben veszélyeztetve a gyéren világított járdán, közlekedők biztonságát. (Szerencsére a jelenség nem általános. Mégis érdemes szólni róla, hisz a nemes jobbra vágyás és fejlődni akarás, helyett .a „ki ha én nem" szemléletet szüli. És ez mindenképpen (káros. Egyéni, sokszor ízléstelen nagyra- vágyásukikal rontják a település képét. A szemlélet árt az emberi kapcsolatoknak és megbotránkoztatja a józan szemlélőt. Káros a kivagyiságra törőkre nézve is, hiszen oktalanul prédáljak el életüket, dobják el maguktól azt az időt, amit. ha ésszerűen használnának, valóban a fejlődésüket szolgálná. — kemenczik — I A híd fölé másik hidat raknak, ideiglenesen
