Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
1917. november 6. “Képújság 9 A hordozórakétához kapcsolják az Interkozmosz 10-et, a szocialista országok közös távközlési műholdját felülmúlja. Noha a két gazdaság — az amerikai és a szovjet — fejlettségi színvonalának eltérései egyes területeken, mindenekelőtt a hatékonyságban és a munka termelékenységében még jelentősek, termelésük különbsége évtizedről évtizedre csökken. A Szovjetunió nemzeti jövedelme negyedszázaddal ezelőtt az USÁ-énak mindössze 31 százaléka volt, ebben az esztendőben viszont várhatóan eléri a 67—68 százalékot. Mindezeket az eredményeket úgy érte el a Szovjetunió, hogy közben segített felzárkózni a szintén alacsony szintről indult szocialista országoknak. A szocialista országok a Szovjetunió segítségével megerősödtek és ma már vitathatatlan, hogy a TARTÓS FOGYASZTÁSI CIKKEK ÁLLOMÁNYA. 1976 VÉGÉN / \ gazdasági erőviszonyok egyre inkább a szocializmus javára változnak. A fejlett tőkés államok jelenleg már csak 25 százalékkal több ipari terméket gyártanak, mint a szocialista államok, míg 1950- ben még csaknem négyszer annyi ipari terméket állítottak elő. Egyes polgári közgazdászok a szocialista gazdaság stabil és gyors ütemű fejlődését azzal próbálták kisebbíteni, hogy az alacsony kezdeti színvonalhoz képest jelentéktelen a növekedés abszolút tartalma. A tények mást mondanak,' 1928-ban a szovjet ipari termelés növekedésének egy százaléka pénzben kifejezve 50 millió rubel volt, 1952-ben már 500 millió, 1962-ben 1.6 milliárd, ma pedig eléri az ötmilliárd rubelt. A két rendszer versenye azonban nem korlátozható a termelés területére. A szocializmus világa bizonyos vonatkozásokban már messze megelőzte a legfejlettebb tőkés államokat. Mindörökre megszüntette a munkanélküliséget, biztosította az életszínvonal fokozatos és állandó emelkedését. Ha az 1976-os év eredményeit vizsgáljuk az életszínvonal dinamikájának tükrében, akkor kiderül: az egy főre jutó pénzjövedelem a Szovjetunióban — stabil kiskereskedelmi árak és szolgáltatási díjak mellett — 3.7 százalékkal, az NDK- ban 5, Bulgáriában 4,4, Csehszlovákiában 3 százalékkal növekedett, miközben lényegesen nőtt az ingyenes szolgáltatások volumene. Ugyancsak 1976-ban a 10 legfejlettebb tőkés államban (USA, Japán, NSZK, Franciaország, Nagy-Bri- tannia, Olaszország, Kanada, Spanyolország, Ausztria, Svédország) a teljes munkanélküliek száma elérte a 13,8 milliót. Az Egyesült Államokban az élet 5,1, Japánban 9,6, Angliában 15,8 százalékkal drágult. A mezőgazdasági termelés a zömmel agrárjellegű Oroszországban az első világháború küszöbén több mint egyharmaddal maradt el Amerika mögött. Azóta a szovjet gabonatermelés csaknem megháromszorozódott, a gyapottermelés több mint 11-szeresére, a cukorrépatermelés 9-szeresére növekedett. A számok sokat mondanak, de nem mindent. Az átlagember fel sem tudja mérni: mit jelent az, hogy tavaly a Szovjetunió „villanyórájáról” első ízben lehetett leolvasni trillió kilowattos teljesítményt. Az ötéves tervben azonban még ennél is jelentősebb teljesítmény-növekedés várható. Ebben az ötéves tervben 13—15 millió kilowatt kapacitású atomerőmű-hálózat épül. A számok mögött emberek állnak. Az olyan számok mögött is, mint a következők: a világon élő kétezer nép, nemzetiség és törzs közül 120 a Szovjetunióban él. Itt találkozik Európa és Ázsia, oroszok, ukránok, lettek, moldvaiak és üzbégek, kaza- hok, kirgizek, tadzsikok... számszerűség, faji hovatartozás, fejlődési színvonal, hagyományok és népszokások tekintetében teljesen különböző népek alakítottak itt testvéri közösséget. A civilizáció igazi mércéje nem a statisztikai adat, hanem az ember. Ezt még a XIX. század közepén Ralph Waldo- Emerson amerikai filozófus és költő mondta, különben igen távol állt a marxizmus eszméjétől. A Szovjetunió népei képletesen szólva e mérce alá is oda állhatnak, hisz semmilyen más társadalomban nem tesznek annyit az emberért, mint a szocialista társadalomban. A Szovjetunió 15 A Szovjetunióban az emberek 60 százaléka városlakó. Az urbanizáció felgyorsult üteme összefügg az ipar fejlődésével: 1913—1972 között az ipari termelés 105- szörösére emelkedett. Képünkön: lakóház Cserkaszovban. szövetségi, 20 autonóm köztársaságot, 8 autonóm területet és 10 nemzetiségi körzetet egyesít magában. A több mint 250 milliós szovjet nép nemzetei és nemzetiségei között új típusú kapcsolatok gyökereztek meg. Idegen tőlük a nemzeti gőg, a nemzeti sajátosságok felnagyítása, vagy azok semmibe vevése. A Szovjetunió népeinek ez az új típusú együttélése bizonyította: nincsenek „tehetséges” és „tehetségtelen” népek. Nincsenek szorgalmas és lusta nemzetek, csak sokarcú fajgyűlölet van, amely jól szolgálja a kizsákmányoló osztályokat. A szovjet nép ma már nem csupán olyan nemzetek összessége, amelyek egy államban „egy fedél alatt” élnek. Ez a közösség ideológiai, történelmi sorsközösség — közösek a társadalmi, gazdasági élet vívmányaiba ágyazott létérdekeik és céljaik is. A burzsoá propagandisták értetlenül állnak: hiába minden propaganda, a Szovjetunióban nem sikerül felszítani a nacionalizmust. Pedig, ha egy kicsit is tanulmányozzák, legalább egyszer elolvassák Csingiz Ajtmatov kirgiz író nyilatkozatát, amit akkor tett, amikor észak-amerikai útjáról visszatért, közelebb juthatnának a megértéshez. A világhírű kirgiz író ezt mondta akkor: „Az én kis Kirgiziám majdnem elfér három tó, a Felső-, a Huron- és a Michigan-tó területén. Gazdasági potenciál tekintetében természetesen elmarad Kanada, de még inkább az Egyesült Államok mögött. De nem erről van itt szó... Mi történne például, ha a kirgizek az USÁ-ban élnének? A szegregáció, az elkülönítés értelmében a „feketék”, „színesbőrűek”, vagy az indiánok kategóriájába sorolnák őket. Feudális-patriarchális életmódú pásztorokként lépték volna át a huszadik század küszöbét, s most rezervátumokban, vagy Harlemben élnének. William Dubois, néger történész és szociológus egyszer ezt írta: Szegénynek lenni nehéz dolog, de szegény fajnak lenni a dollárok hazájában annyit jelent, mint legnagyobb szerencsétlenségben élni.” A kirgizek ősi, középázsiai — jelenleg másfél millió lelket számláló — nép. Akárcsak szomszédaik, az üzbégek, tadzsikok, vagy türkmének a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után szerezték meg sok évszázados történelmük során először saját államiságukat. Hozzájuk hasonlóan több mint 40 nemzet és nemzetiség jutott első ízben írásbeliséghez. Kirgizia, a többi köztársasághoz hasonlóan, egyre dinamikusabban fejlődik, sok ágazatú gazdasággal vesz részt az országos munkamegosztásban. Saját tudományos akadémiája, több tudományos kutatóintézete, saját állami opera- és balettszínháza és több más színháza van. Ma a kirgí- zekriél tízezer lélekre számítva kétszer annyi főiskolai hallgató jut, mint az NSZK-ban, vagy Franciaországban és másfélszer annyi, mint az Egyesült Államokban... Sokféle nép, nemzetiség él a Szovjetunióban. De mind egy akarattal küzd a szebb és boldogabb életért. Sikerrel. Egyre nagyobb sikerrel. SZALAIJANOS A Szovjetunióban 52 millióan látogatják a sportszakosztályokat, amelyek több mint 100 ezer sport- létesítménnyel állnak a dolgozók rendelkezésére. Képünkön : minőségi vizsgálaton a sílécek. Az acélgyártásban világelső a Szovjetunió. Képünkön: a Donyeci Acélmű esti kivilágításban. Szinte kimeríthetetlen az a nyersanyagkincs, amelynek egy részét már bányászszák, más része még feltáratlan
