Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
8 IrftÉPÚJSÁG 1977. november 6. vife#] Szovjetunió néA pei nagyon mélyről indultak és --olyan nagy utat tettek meg a hatvan év alatt, amilyenhez foghatót nem ismer a történelem. Erre a mélyről indulásra ma már csak a Szovjetunió lakosságának 16 százaléka emlékezhet. Ugyanis ennyien születtek a ma élők közül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt. 1913 óta százmillióval nőtt a lakosok száma, az ezer lakosra eső halandóság a forradalom előtti 29-ről 1976- os adatok szerint 9,5-re csökkent, az átlagéletkor pedig 32 évről 70 évre hosszabbodott. Pedig tennivaló volt bőven. A Szovjetunióban élnek még olyan idős emberek, akik faekével szántottak és emlékeznek rá, hogy milyen elérhetetlen ábrándnak tűnt e hatalmas ország teljes villamosítása. Ök még tanúi voltak annak, hogy egyik-másik idős parasztasszony, miután bevezették hozzá a villanyt, este a lámpát Nálunk is jól ismertek a szovjet búzatajták. A köztermesztésben jól beváltak. Tovább folynak a kísérletek a még jobb, még több termést adók előállítása érdekében. úgy akarta eloltani, hogy vizet locsolt rá. A ma embere mosolyog ezen, holott akkor természetes megnyilvánulás volt ez egy olyan országban, ahol szinte teljes volt az analfabétizmus, ahol az emberek éheztek, betegségek pusztították őket, munka- nélküliség, nemzetiségi ellentétek tetézték a nyomort. Az első villanyégőtől — akkoriban ez az iparilag fejlett országokban közönséges ipari termék volt — a világ első atomerőművéig, a nukleáris energia békés felhasználásáig, az első műholdig, az első űrrepülésig és más, a szovjet tudomány és technika világszínvonalát bizonyító eredményekig hosszú út vezetett. Naivitás lenne azt hinni, hogy a forradalom által a kizsákmányolás alól felszabadult, több mint 120 egyenjogú nép és nemzetiség, a nők és férfiak egyenjogúságát elismerő, a művelődés felé utat nyitó társadalomban élő ember azonnal megváltozott. A forradalom után az ember az új társadalomban olyan volt, mint bárhol máshol a világon: se jobb, se rosz- sza"bb. A százados előítéletek gátolták abban, hogy teljes mértékben éljen feltárulkozó szabadságával. Mégis, idővel leküzdötte magában mindazt, amit a polgári szociológusok és pszichológusok örökké való emberi tulajdonságnak tartanak: az individualizmust, az önzést, az önimádatot... Lenin: A nagy kezdeményezés című cikkében többek közt ezt írta: „A kommunizmus ott kezdődik, amikor az egyszerű munkás önfeláldozóan, nehéz munkával megbirkózva kezd gondolkodni a munka termelékenységének emeléséről, arról, hogy minden púd gabonát, szenet, vasat és egyéb terméket megőrizzen, bár azokat nem személyesen a dolgozó kapja, nem is a ,hozzátartozói’, hanem ,távolállók’ azaz a társadalom egésze”. ötvennyolc évvel ezelőtt írta ezt Lenin, amikor az első kommunista szombatot tartották. Akkor a Moszkva—Kazany közötti vasút 15 munkása önkéntesen, térítés nélkül megjavított egy mozdonyt. Lenin ezt a példát nagy jelentőségűnek tartotta, a kommunizmusnak azt a csíráját látta benne, amelynek a fája ma már a Szovjetunióban napról napra egyre több gyümölcsöt terem. 1977-ben — eddig 144 millió ember dolgozott kommunista szombaton és munkájuk akkora értéket eredményezett, hogy bőségesen elég lenne egy újabb bratszki erőmű felépítéséhez. Hogyhogy? Ingyen dolgozni? — áll a kérdés előtt a tőkés társadalom embere. Nem érti azt, amit mi tudunk: a munkához való kommunista viszony valósul meg ezekben a kommunista szombatokban. Az ember magának dolgozik, mert a szocialista társadalomban a nép közös kincse a gyár, az üzem, a földek és azok minden gyümölcse. Ez az 1919-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom legfőbb vívmánya. Ezt értették meg és tették magukévá, önmagukkal is megbirkózva a Szovjetunió népei. Megértették : az új társadalom gazdagságát csak munkával teremthetik meg, amelyben kialakulnak és megszilárdulnak az ember ideológiai, erkölcsi, esztétikai és más szellemi értékei, maga a szabad munka minden igaz forrása. behálózták az egész országot „likvanalf” — így nevezték rövidítve az analfabétizmus likvidálására indított mozgalmat — módszertani állomásai és iskolái, az önkéntes tanítók tízezrei láttak munkához. A tanítók két műszakban tanítottak: nappal a gyerekeket, este a szüleiket. És eljutottak oda, hogy csak ők hitték, hogy eljuthatnak: 1975- ben 164 ezer általános iskolában 47 millió 595 ezer, ugyancsak ebből az időből származó adat szerint a középiskolák nappali tagozatán 51 400 intézményben 32 millió 406 ezer diák tanult. Ezek után nem meglepő már: a világ orvosainak majd egyharmada a Szovjetunióban dolgozik, a világ tudósainak, kutatóinak egynegyede — 1 254 000 tudományos dolgozó — a Szovjetunióban él. műveli tudományát, fejleszti a tudományt és technikát. A szovjet gazdaság jelenleg 119 millió embert foglalkoztat. Közülük 9,5 millió a diplomás és 13,3 millió a középfokú végzettséggel rendelkező szakember. A világ jelenleg legnagyobb teljesítményű vízi erőműve, a krasznojarszki vízi erőmű Hogy mindez kialakulhatott — rengeteg feladatot kellett megoldaniuk a szovjet embereknek. Dolgoztak és tanultak, dolgoztak és tanultak. Mindkét feladatból kijutott mindenkinek bőven. 1897-ből ismert az adat: a mai Szovjetunió területén élő lakosság 28,4 százaléka tudott csak ír- ni-olvasni. Közvetlen a forradalom előtt sem volt sokkal különb a helyzet. Belegondolva is szédül az ember: mennyi mindent kellett tenni, mennyi erőfeszítésre volt szükség ahhoz, hogy már a szovjethatalom évében, a polgárháború, az intervenció, az éhség és zilált gazdasági helyzet elviselhetetlenül nehéz körülményei között is két és félszeresére emelkedett az írni-olvasni tudó emberek száma. Rövid idő alatt Itt tartanak most! De hogyan teremtették meg önerőből, építették fel azt a gazdaságot, amely egyrészt a folyamatos és dinamikus előrehaladás minden biztosítékával, erőforrásával rendelkezik, másrészt a fejlett szocializmus országát a világgazdaságban is az elsők sorába emelte? désére továbbra is a dinamikus fejlődés a jellemző. Hogy milyen dinamikus a fejlődés, példa erre: a Szovjetunióban jelenleg az ipari termelés növekedésének egyetlen százaléka meghaladja az első ötéves terv kezdő esztendejének, 1928-nak a teljes ipari termelését. Az elmúlt negyedszázadban a világ ipari termelése évente átlag 6,6 százalékkal nőtt — a fejlett ipari országoké 4,7, az USÁ-é 4,2 — a Szovjetunió termelése pedig évente 9,4 százalékkal. Néhány évtizede a Szovjetunió gazdasági teljesítőképességét általában az amerikai gazdaságéhoz szokásos viszonyítani. Ennek az a ténybeli oka, hogy a nemzetközi összehasonlítás egyéb mércéit a szovjet gazdaság időközben kinőtte. Nevezetesen : a forradalom előtt a nemzeti jövedelem termelésében és az ipar teljesítményében az USÁ-n kívül Nagy-Britannia, Németország, sőt, Francia- ország is megelőzte Oroszországot. Az utóbbi országokkal szembeni hátrányát a Szovjetunió már rég és olyannyira ledolgozta, hogy azok együttes produktumát is jócskán A burzsoá-földesúri Oroszország egyetlen fontos termék előállításában, nyersanyag kitermelésében, vagy a bányászatban sem állt a világon az első helyen. Az orosz birodalom ipara kevesebb termelőeszközt gyártott, mint amennyi ipari termelőeszközt Belgium előállított. (Belgium kisebb, mint a Moszkvai-terület, s akkori lélekszáma nem érte el például a mai Moszkváét és Kijevét.) Négy évvel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után 1922-ben az egy főre jutó ipari termelés a Szovjetunióban még tízszer kisebb volt, mint a világ átlagszínvonala. Ez a nagy különbség a 30-as évek derekára kezdett megszűnni és ma az egy főre eső szovjet ipari termelés több mint háromszorosan szárnyalja túl a világátlagot. A Szovjetunió az ipari termelés méreteit tekintve az iparilag fejlett Európában első, a világon pedig a második helyen áll. 1913 A SZOVJETUNIÓ 60 ÉVE A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK FŐBB GAZDASÁGI MUTATÓINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA 1976 1961—1970 között csaknem 110 millió ember költözött új lakásba a Szovjetunióban. A legutóbbi huszonöt esztendőben a lakosságnak csaknem háromnegyed része kapott új lakást. A Szovjetunió gazdasági területen is nagyon alacsony szintről indult. És erről a szintről jutott el a máig, érte el azt, hogy a gazdasági erőviszonyok egyre inkább a szocializmus javára változnak. A Szovjetunió mind több alapvető termék: szén, kőolaj, vasérc, nyersvas, acél, koksz, cement, műtrágya, Diesel- és villamos mozdony, nagy teljesítményű traktorok, fafűrészáru, gyapjúszövet, cipő, cukor, vaj, stb. — termelésében világelső. És a szovjet gazdaság fejlőtöbb, mint 85 több, mint 100 A beruházások üteme Í * 1950-ben A Szovjetunió százalékos részesedése ** 1975-ben az Egyesült Államok eredményéből ***1909-1913. évi átlag A Szovjetunió 1913. évi adatai a volt Orosz Birodalom (Cári Oroszország) területére vonatkoznak l ' ii i III illBiliil III'IMI Hlilllll II Ilii III ' 11 I U .... I III I i in I i Ilii TI j ni ' l I i I i i i i m Iliim i nin S BSHHHHUHHBHBSHfiB mtmamm
