Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

e tÍépújság 1977. november 6. Károlyi Mihály Kál-Kápolnán aláírja a birtokának átru­házásáról szóló jegyzőkönyv et A kétszázötvenezer pár szállításához többek között eze­ket a modelleket vitték a tárgyalóasztalra szén rubelmilliárdokról van szó a két nemzet közötti forgalomban. Amikor elő­ször 1966-ban leültünk a RAZNOEXPORT-tal tár­gyalni, olyan komolysággal kötöttük meg az üzletet, mintha milliós tételekről szólt volna a megállapodás. S azóta a szekszárdi szö­vetkezetből minden évben — a mi méreteink szerint — óriási tételeket küldenek a Szovjetunióba. Ezek az óriás tételek: háromszázezer pár csizma, másik évben négyszázezer, harmadikban negyedmillió, negyedikben félmillió. Különösen az utóbbi években változik ér­dekes módon a szovjet piac. Amikor több mint tíz éve az első lábbelit készítették a szovjet exportra — filc­csizma volt a tétel — külö­nösebb gondot nem adott az itthoni gyártó szakemberek­nek. Csizma, az csizma. Ne­ki a szalagnak, üssük, vág­juk. S alig állt össze egy tétel, máris irány Záhony! öt-hat éve kezdtek új szelek fújdogálni a szovjet piacon. Az SZKP kong­resszusain több alkalommal is határozott állásfoglalás volt: több, jobb, szebb fo­gyasztási cikket adjanak a lakosságnak. A több, s a jobb jelszó valójában eljutott a külke­aiább két tucat nagyváros­ban, ahol a magyar termé­ket, a szekszárdi cipőt for­galomba hozzák. A biztos piac, a hosszú időre szóló szerződés az itthoni munkát is nyugodtabbá teszi, azon­kívül, hogy a versenyre Oda kell figyelni. Viszont a két ország közötti árukapcsola­tok sokaságában itt ilyen kis Tolna megyei tételnél is megfigyelhetjük a segítő­készséget, az elvtársi kap­csolatot. Volt idő, amikor a szekszárdi szövetkezet sok gonddal küzdött. Majdnem befagyott a szovjet piac. És most olyan helyzet állt elő, hogy ezekben az őszi-téli hónapokban szállítanak a szovjet megrendelésre ne­gyedmillió pár, különféle fazonú farmerszandált! A szállítási határidő december húszadika, a tél kellős köze­pe. Az elmúlt héten egy nagyobb tétel ebből a szál­lítmányból útra kelt. Keserű János, a szekszár­di szövetkezet elnöke har­minckét alkalommal tár­gyalt a szovjet partnerek­kel cipőgyártásról, -szállí­tásról. Tapasztalatait így összegezi: „Ha jó, és szép a termék, tíz perc alatt az egész évi munkánkat el tudom adni”. PALKOVACS JENŐ jelentőségét ismerjük, lapunkban közöltük: a kukoricater­mesztésnél nem lehetetlen a hektáronkénti száz mázsás át­lag, ha a termelés különféle együtthatói megvalósíthatók. Kérjük, mondja el véleményét e témáról, a rekordered­mény kapcsán. — A mezőgazdaságban folyó kiemelkedő termelési ered­ményekről jóleső érzés, számot adni, és elismeréssel adózni az azokat elérő ikollektíváknaik. Különösen kedvező jelenség, hogy az utóbbi időben egyre gyakoribb azon gazdaságoknak a száma, amelyek nagyüzemi méretekben 70—80 mázsa, vagy még ennél is több kukoricát, ©0—60 mázsa búzát termelnék hektáronként. A kukoricánál szinte bűvös határnak számító 100 métermázsa/hektáros termés, mellyet egyes táblák átlagá­ban sikerült meghaladná, mezőgazdaságunk, ezen belül a nö­vénytermesztésünk viszonylag rövid időszak alatt elért jelen­tős fejlődését mutatja. Egy ilyen kiugró teljesítmény kétségkívül mozaik .az össz­képből, de az bizonyos, hogy hagyományos gazdálkodással, csupán a m<últ hagyományaihoz .ragaszkodó szemlélettel ilyen eredmények nem érhetők el. Ehhez korunk tudományos és technikai forradalmának, a kémiai és a biológia eredményei­nek ismerete, azok ésszerű .adaptálása, az iúj iránti fogékony­ság, olyan közgazdasági és politikai háttér szükséges, amely az üzemi és egyéni vállalkozókedvet egyaránt kedvező irány­ba befolyásolja. Az elmúlt időszak’dinamikus fejlődésének, az ilyen és ehhez hasonló eredményeknek reális alapját szocialista me­zőgazdaságunk iparosodása teremtette meg. .Nagy jelentőségűnek tartom, hogy .az egyre nagyobb mér­tékű kemikália és technológiai eszköz felhasználása mellett a termelés biológiai hátterét, valamint emberi feltételéit is fi­gyelembe vevő, újszerű vállalatközi kapcsolatok teremtődtek meg, vállalati kezdeményezés alapján. E kapcsolatok megje­lenési formája az iparszerű termelési rendszer. E szervezeti forma a termelés valamennyi elemét áttekintő és összhangba hozó szemlélet, világszínvonalon álló Ismeretek, a legkorsze­rűbb fajták, kemikáliák, a termesztés szigorú technológiáját végrehajtani képes gépi eszközök és a széles körű szakmai információáramlás felhasználásával az újra .vállalkozni akaró üzemekben jelentős eredményeket hozott. Elmondható napjainkban, hogy .az iparszerű termelés — külgazdasági nehézségeinkkel terhelten ugyan — egyre álta­lánosabb. A termelési rendszerek politikai jelentősége — megítélésem szerint — éppen abban van, hogy példájuk és gyakorlatuk a mezőgazdasági termelés újszerű megközelítését segíti elő, valamennyi ható tényezőt figyelembe vevő szemlé­letet és igényességet kíván mind a mezőgazdaságot ellátó ipar­tól, a tudományitól, mind pedig az üzemektől. Előmozdítja a termelés speoializációját, ugyanakkor kedvezően befolyásolja az új típusú, vállalatközi horizontális és vertikális kapcsola­tok kibontakiozásiát is. E fényezők összességükben a népgaz­daságii célkitűzések gyorsabb megvalósítását eredményezik. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a termelési rendszerek akkor tudják agrárpolitikánkat továbbra is eredményesen szolgálni, ha mind a termelési rendszert szervező rendszer- központok, mind a résztvevő üzemek képesek lesznek éppen a fejlődés okozta feszültségek feloldására, ha továbbra is sike­rül biztosítani a nehézségek ellenére, a termelés elemeinek összhangját, ipari, biológiai és legfőképpen emberi oldalról, ha képesek a megújulásra, továbblépésre. Végül arról szeretnék szólni, hogy a termelési rendszerek az ember változását, tudásának .gyarapítását, szakszerűségét is növelik. Arról van szó, hogy a mezőgazdaság technikai for­radalmának e napjainkban tapasztalható jelensége azt köve­teli meg az embertől, hogy állandóan képezze magát. Na­gyobb tudás kívántatik meg a vezetőtől, a beosztottól egy­aránt A korszerű technikát .alkalmazni tegnapi tudásszimten nem lehet. Az a haszon, amely az emberekben^ a termelési rendszerekben részt vevő vezetőkben, beosztottakban a ma­gasabb tudás birtokában jelentkezik, nem. mérhető mázsával, tonnával. Mérhető azonban azáltal, kő# népünk életszínvo­nala egyre emelkedik, s az igények kielégítéséhez a termelési rendszerek eredményei is hozzájárulnak.-Pj­NEM AZ IDEI UTOLSO szállítmányt csomagolták és indították Záhony felé a Tolna megyei Kövendi Sán­dor Cipészipari Szövetke­zetből a héten, hiszen az év végéig még sok ezer pár lábbelit küldenek a szov­jet külkereskedőknek. Az apropója mindenekelőtt az a farmerszandálok csoma­golásának, hogy áttekint­hetjük — egy gazdasági ve­zető személyes tapasztalatai révén —, miként fogadják, hogyan tárgyalnak egy olyan magyar cég vezető­jével, aki oda szállít, de a Szovjetunió méreteihez ké­pest oly kicsi méretekben, hogy az ember csodálkozna, ha nem tudná, hogy szocia­lista partnerrel áll szemben: szabad tárgyalni félmillió pár cipőt szállító céggel, egy akkora nemzetnek? Keserű János, az ipari szövetkezet elnöke több mint huszonöt éve áll a szövetkezeti iparban vezető poszton. Van tapasztalata a hazai, és több külföldi part­nerral folytatott tárgyalá­sokról. — A kapcsolat korrekt, üzleti, elvtársi. Cipőről, árakról, minőségről tárgya­lunk, és persze szállítási időkről. A mi munkánk cseppnél is kisebb a szovjet —magyar árucserében, hi­T/Z ÉV ÓTA egyre többet hallunk az .iparszerű, zárt, majd csak egyszerűbben ter­melési rendszerekről. E szer­vezetek megjelenése minősé­gi forradalmat jelent, hiszen az átszervezés óta a mezőgaz­daságban ez .a, legjelentősebb akció — a termelés növelése, a költségek 'alakulása szem­pontjából. Végeredményben a termelési rendszerek az élet­színvonal-emelés hathatós eszközei, hiszen több hús, több ipari nyersanyag, több takarmány és kenyérgabona kerülhet a népgazdaság asz­talára. Lakatos Csaba, a Szek­szárdi Állami Gazdaság 'ke­retében lévő Kukoricater- mesztési Szocialista Együttműködés vezetője. Mint la terme­lési rendszerek egyik kiváló ismerője válaszolt kérdésünkre, amely így hangzott: » — Lakatos elvtárs, a termelési rendszerek gazdasági A 44. HÉTHEZ sok esemény kapcsolódott az elmúlt évszázadok során Tolna megyében. Készülve a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára, azok kö­zül válogattunk össze néhány adatot, amelyekre közvetle­nül, vagy közvetve hatott a nagy világtörténelmi ese­mény. reskedőkhöz is. így például, ahogy Keserű elvtárs el­mondja: „Egyik évben a szokásos börzére, bemutató­ra elvittünk körülbelül tíz pár különféle meleg csiz­mát, egyik szebb volt mint a másik. Csatok, zárak, gombok, szóval szép, muta­tós lábbelik voltak, min­den bizonnyal a hideg orosz télben jó lett volna a la­kosságnak. Igen, de oda tettünk egy fekete, műbőr- felsőrészes női csizmát is, abban a reményben, hátha kell ez a portéka a szovjet elvtársaknak Amint a kol­lekciónkhoz értek, a tíz pár filccsizmát szinte az asztal alá söpörték, kézbe vették a szovjet elvtársak a mű­bőr női csizmát, és azt kér­dezték: hány százezer párat tudunk ebből a fajtából már holnap küldeni?! Persze a nyugalom nem sokáig tartott, hiszen egyre több és szebb, azonkívül jó minőségű lábbelit igényelt a szovjet piac. A szekszárdi kisipari szövetkezet is mind nehezebb helyzetbe került: nagyobb választékból akart a szovjet partner rendelni. Megjelentek a moszkvai börzén a nyugatnémetek, az olaszok, a spanyolok — mind-mind világhírű cég. Ott voltak már a hazai nagy gyárak: a Duna, a Minőségi, meg a Tisza Cipő­gyár. Millión alul nem is gyártanak egy modellt. És ott, egy kicsi kis vitrinben a szekszárdi lábbeli is. A verseny éles, a szovjet megrendelők kritikusabbak, mint évtizede voltak. Úgy áll a helyzet, hogy a magyar terméknek jó a szovjetunióbeli piaca. A la­kosság szereti a magyar ci­pőket, megkedvelték a szekszárdi szövetkezet ter­mékeit Minszkben, Jereván­ban. Kijevben és még leg­Tolna község képviselőtes­tülete 1918. október 31-én tartott ülésén azokat az álta­lános követeléseket fogal­mazta meg, — a Tolna me­gyei községek közül elsőként —, amelyeket a háborúba be­lefáradt, békét, munkát, ke­nyeret akaró tömegek tünte­téseken, általános sztrájko­kon hangos szóval, de­monstrációs feliratokkal kö­veteltek. Idézzük a képvi­selőtestület állásfoglalását: „Kívánjuk a magyar állam teljes függetlenségét, terüle­teinek csorbítatlan épségét, a hazai — évszázadok óta együtt dolgozó különböző aj­kú — népek békés együtt­működését, a magántulajdon megvédését, a családi tűz­hely szentségének oltalmazá­sát, a nemzeti társadalom olyan berendezkedését, amely minden munkának gyümölcsét biztosítja, az anyaföldnek azok kezeihez juttatását, akik azt verítékkel megmunkálják, a ma még szervezetlen, az ország lakos­ságának négyötödét kitevő fa­lusi nép érdekeinek kielégí­tését és az ország sorsának intézésébe olyan arányban befolyását, amely többségi joga, véráldozatai és ^unká­ja alapján megilleti”. TOLNA MEGYE CSATLAKOZIK A MAGYAR NEMZETI TANÁCSHOZ 1918 október végén meg­alakult a Magyar Nemzeti Tanács, amely az ország előtt álló legfőbb feladatokat pontokba szedjg^élul tűzte azok megvalósításai. A Nem­zeti Tanács all^Aas politi­kai fórum vol^iogy rövid ideig a társadalom úgyszól­ván minden osztálya, rétege felsorakozzon mögéje, támo­gassa a háborús kormány­nyal szemben. Tolna megye is bejelentette —felszólítás­ra — csatlakozását a Nem­zeti Tanácshoz. Erről az ese­ményről így írt a Tolna me­gyei Közlöny 1918. november 3-i száma: „Apponyi Rezső gróf főis­pán a Nemzeti Tanács buda-y pesti végrehajtó bizottsága távirati felszólítására — még Károlyi Mihály miniszterel­nöki kinevezése előtt — a vármegye központi tisztvise­lőit értekezletre hívta egybe, s a tiszti értekezlet egyhan­gúlag mondta ki csatlakozá­sát a Nemzeti Tanácshoz. Egyúttal a vármegye belső nyugalmának megvédése ér­dekében a főispán, illetve az alispán, felhívják a járások főszolgabíráit, hogy a közsé­gek elöljáróságaival azonnal lépjenek érintkezésbe és az egyes községekben a rend biztosítása érdekében szer­vezzék meg a helyi végrehaj­tó bizottságokat és a polgár­őrséget.” A FORRADALMI TÖMEGEK ELLEN FEGYVERT KÉR A FŐISPÁN „Tolnai horvát ulános ká­der összes fegyvere, muníció­ja, gépfegyvere, kézigránát­ja csőcseléknek széjjel oszt­va, eladva — jelenti a had­ügyminiszternek Apponyi fő­ispán. — Megalakult nemzet­őrségnek 6993 4368 9304 8179 8766 0406 6163 2408 7731 1404 elenyészően 1388 8203 2122 4517 7982. (A számokkal rejt- jelzett rész tartalma ismeret­len). Szekszárdról és várme­gyéből napok óta kérünk fegyvert, muníciót, magunk erejéből akarunk védekezni sok ezer jól felfegyverzett bandákban fellépő garázda katonák és csőcselék ellen. Telefon kérelmünkkel egyik osztagból a másikba leszünk utasítva. Újból és nyomaté­kosan kérünk karhatalmat vagy legalább fegyvert, mert ez a tűzfészek az országot fel­gyújthatja. Szekszárd, 1918. november 7.” A NEMZETI TANÄCS KEZÉBE A KÖZSÉGEK IRÁNYÍTÁSÁT! A forradalmi megmozdulá­sok alkalmával rendszerint felléptek a községi jegyzők és főjegyzők ellen, akik mene­külni kényszerültek. Ök vol­tak azok, akik szétosztották a községben a hadisegélyt (amíg az biztosítva volt), ők gondoskodtak az ellátatlanok élelmiszer-ellátásáról, őket okolták, mert a községekbe (természetesen máshova se igen) nem jutott elég köz­szükségleti ipari cikk. Őket tették felelőssé a hadba vo­nultakért, s az összes keserű­ségért, amelyet a háború okozott. Menekülniük kel­lett November 7-én a paksi já­rási főszolgabíró körtáviratot intézett a községi jegyzők­höz — már akik még helyü­kön voltak — és utasította őket, hogy a megalakuló nem­zeti tanács helyi szervének adják át a jegyzői hivatal vezetését. K. B. J. TOLNA KÖZSÉG KÖVETELÉSE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents