Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

1977. november 6. ^PÜJSÁG 5 HUI uner József munkás iS' a legjavából. És meg is marad munkásnak LLL egész életében, bár­mennyire tehetséges és te­vékeny. Karbantartó laka­tos a Paksi Konzervgyár­ban, de szerzett más szak­mákat is, például konzerv­ipari szakmunkás. Az ezer­mester szó az ő esetében kevés. Annyiféle munkához ért, hogy az már túlzás. Vett valamikor egy öreg házat az Árok utcában és ez a ház, ez a porta most az egyik legszebb, nemcsak az utcában, hanem az egész községben. Feltűnően tet­szetős. A kerítés készült el legutóbb. Elsőrangú lakatos- munka, fehérre és halvány­sárgára mázolva. Ez még érthető. A jó lakatos meg­csinálhatja magának a ke­rítést, különös gonddal. Igen ám, de Kuner József a parkettát is kifogástalanul rakta le annak idején, ami­kor eljutott odáig az öreg épület teljes átalakításának évtizedes munkájában. Kőműveskedett, asztalos- kodott. Pompás két szobá­juk van, zárt folyoáóval, ami olyan, mint egy hosz- szú előszoba. Mindenkép­pen különb a falusi ve­randáknál, nem is lehet egy napon említeni azok­kal. A házhoz ragasztott alacsony épület valamikor présház volt, most ebédlő, főzőfülke és fürdőszoba. Nehéz lenne megmondani, kívül csinosabb-e a nemes valokatávai, vagy belül, gondos kiképzésével, és a szép berendezéssel. A har­madik épület, ami az utca felöl az első; műhely és garázs együtt. Garázsként ugyan még nem szolgál, mert kocsira eddig nem tellett. De megvan a szép ajtaja az árok szélénél, ide már csak széles betonhidat kell építeni, hogy a leendő jármű begördülhessen az utcáról. Ennek a műhely­garázsnak a fala ugyan­olyan szép, mint a házé, az ablakai olyanok, mint az ebédlőé, ugyanúgy fehérre mázolva. Mondom, feltűnően szép az egész porta. Kis udvar, néhány gyümölcsfa és ve­teményeskert tartozik még a házhoz, nyáron sok a vi­rág a tenyérnyi kertben. A fekete hajú kisfiú és a valamivel nagyobb leány, aki ugyancsak fekete hajat örökölt az apjától, legtöbb­ször együtt játszik, kerék­pározik és más gyerekekkel élvezi az Árok utca porát, mert gyerekek és természe­tes, hogy nem maradnak meg mindig odabenn, a kel­lemes kis udvarban. Két gyerek. Külön szobá­juk van a Kuner-házban, mégpedig hatalmas szoba, ahol nem kell összehúzódni soha. Az apukáék, Kuner Józsefék tíznél többen vol­tak gyerekek, fejtől-lábtól feküdtek az ágyban, és amikor Kuner József fel­nőtt, megfogadta: az ő gye­rekeinek akkora szobájuk lesz, hogy futkározhatnak benne. Megadatott neki a lehe­tőség, hogy a tervét valóra váltsa. Sokrétű tudás és szorgalom kellett hozzá, ez igaz, de hát nincs hiány egyikből sem. Állandóan tanult évtizedekig, gyerek­kora óta. Csak úgy. Mindig könnyen tanult. Az iskolá­ban kitűnő volt, pedig csak akkor tanulhatott, amikor a padban ült, otthon ilyenre nem jutott idő. Dolgozni kellett, segíteni a ház kö­rűi. Ö ugyan már ebbe a társadalomba született bele, de a sok testvér miatt egyszerűen nem tanulhatott tovább. Maga is tudja, le­hetne mérnök, ha úgy adó­dott volna, hiszen köny- nyen boldogult a matemati­kával, segített osztálytársai­nak. Kuner József hazamegy, a legkülönb hajlékot te­remti meg a semmiből, be­szélget a gyerekeivel, segít nekik a tanulásban, aztán heti két alkalommal elmegy az énekkari próbára, ahol pedagógusokkal és néhány más konzervgyári dolgozó­vei énekel együtt, vagy el­megy a gyár valamilyen rendezvényére, ahol az ő szervező tevékenysége is fontos, megszokott, nélkü­lözhetetlen. Tagja a gyári szb-nek és az ÉDOSZ me­gyei bizottságának. Évekkel ezelőtt népi tánc­ra oktatta a gyári csopor­tot. A szép ruhák még meg­vannak a szekrényben, saj­nálja, hogy nem követik a példáját, akiknek be kelle­ne állniuk a sorba, ő min­dig tevékeny, mindig job­bat akar. Nagyon tehetséges mun­kás, az a fajta, akiből már egyre több él közöttünk. Tehetségük van a szakmá­Egyik szakmája: lakatos hoz és az élethez egyaránt. A mindennapok kulturált eltöltéséhez. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly így láttam a Szovjetuniót Három év a kommunizmus országában Horváth József, a megyei pártbizottság titkára három évet töltött a Szovjetunióban. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának Párt­főiskoláján volt hallgató. A tanulás mellett jutott ideje arra is, hogy megismerje e hatalmas ország lakóit, tájait. Moszkvában tanult, de jól ismeri a forradalom bölcsőjét, Leningrádot, Irkutszkot, Bratszkot, Alma-Atát, Tbiliszit, Vlagyimirt, Szuz- dalt... Három éven keresztül osztozott a szovjet em­berek mindennapi életében. — (Együtt örültünk az öt­éves terv, vagy az űrkutatás egy-egy újabb sikerének, ve­lük együtt 'gyászoltuk Gaga- rint, Komarovot, a határpro- vokációk ihősi halottait. Ott (lehettünk a Vörös téren, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfor­dulója alkalmából rendezett (katonai díszszemlén. Viszont­láthattuk Csapajev géppuská­sait, ÍB ügyön nij lovasait, és lenyűgöző volt a legkorsze­rűbb fegyvernemek, a tenge­részgyalogság, a légi deszant, a rakéta-alakulatok serege szemléje. Végigtaps öltük ott a főváros dolgozóinak több órán át tartó lelkes felvonulá­sát is, — Moszkva óriási város. A turista, ha egy-két hetet tölt el ebben a hatalmas metropolisban, keveset lát­hat, tapasztalhat, ön bizo­nyára alaposan megismerte Moszkvát. — Kezdetben én is azokat a nevezetességeket néztem meg, amelyeket a turisták is megtekintenek. Később, ami­kor már bebarangoltam Moszkvát: metrón, trolibu­szon, taxin, kezdtem érzékel­ni, hogy mit is jelentenek a számok. Ezek közül csak egyet említek. A metróvona­lak már akkor, tíz évvel ez­előtt, .140 kilométer hosszan futottak a föld alatt. Mintha Szekszárdról Budapestre a föld alatt tehetnénk meg az utat. Egyre jobban lenyűgö­zött a város fejlődése. Mind jobban érdekelt: milyen volt a forradalom előtti Moszkva? Akkor a házak hatvanöt szá­zaléka földszintes, vagy egy­emeletes volt, s ötvenhárom százalékuk fából épült. Mind­össze a lakások negyvenöt százalékában volt vízvezeték, fürdőszoba csak minden, tize­dik lakáshoz jutott. Nem cso­da, iha az „Oroszország reg­gele” című burzsoá lap a for­radalom előtt azt írta: Moszk­vának több mint ötszáz évre van szüksége ahhoz, hogy a városi élet szintje és szelleme tekintetében megközelítse a nyugati fővárosokat. S Moszk­vának, mint ismeretes, eh­hez elég volt ötven esztendő is. A szovjethatalom évtizedei alatt a lakosság száma meg­háromszorozódott, a lakások 6záma pedig hétszeresére nőtt az ötven év alatt. A számok ienyűgözőek! De nem feled­hetjük: ha nincs a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom, ha nincs a szovjet emberek áldozatos munkája, akkor bi­zonyára igaza lett volna a lapnak. — Bizonyára hasonló, gyors ütemű fejlődést ta­pasztalt a Szovjetunió más városaiban is. — Igen! Elmondok egy pél­dát. Ma is érdemes felidézni a Kazahsztán fővárosában, Alma-'Atában és környékén tett látogatásunkat. Itt alkal­munk volt meglátni: mekkora utat tett meg a szovjethata­lom éveiben ez a közép-ázsiai ország. 'Hazánk fia, Vámbéri. Ármin száz évvel korábban járt ezen a tájon, mint mi. Üti élményeit Közép-ázsiai utazás című könyvében örö­kítette meg. Ő még azt írta: a táj lakóinak többsége no­mád életmódot folytat, a földművelést (alig ismerték, írni, olvasni csak a mulahok tudnak. 'Akkor még dívott a rabszolgaság. Nem csoda, ha Vámbéri csak azt merte jó­solni: száz év múlva talán vonattal is el 'lehet jutni e vidékre. A vasút az 1920-as években elkészült, És rend­szeres, többszöri napi 'légijá­rat köti össze Moszkvával a kedves, hófödte csúcsokkal övezett lA'lma-iAtát. Alma-Ata a vasút megépítése után, 1929-ben lett Kazahsztán fő­városa. Tíz évvel ezelőtt hat­százezer lakosa volt. Óriási Szám ez, ha tudjuk, hogy Al­ma-Atát 1854-ben alapították. Orosz erődítmény volt, A for­radalom előtt még közvilágí­tása sem. volt, mert az akkori városatyák azzal vetették el az ezzel kapcsolatos javasla­tot, hogy „a rendes emberek éjjel alszanak.” — Horváth elvtárs Szi­bériába is eljutott. Mosta­nában egyre többet halla­ni, olvasni Szibériáról. Ma már magyarok is dolgoznak például Uszty-Ilimszkben. Szibéria talán borzasztó tá­volsága miatt is mindig kí­váncsivá teszi az embere­ket. Megkérem: beszéljen szibériai élményeiről. — Tényleg messze van. Moszkvából indultunk, és hat órás repülőút után landoltunk Irkutszkban, Kelet-Szibéria központjában. Ma is ritkán lakott ez a táj. Kelet-Szibé- riában, hazánk területének nyolcszorosán, akkor csak 2,3 millió ember élt. Szibéria a cári Oroszország idején a for­radalmi gondolkodók szám­űzetésének színhelye volt. Számtalan forradalmár lelte halálát ezen a zord vidéken, amelyről (Lomonoszov azt mondta: Oroszországot Szibé­ria fogja felemelni, hiszen energia- és ásványi tartalékai 'kimeríthetet'lenek. 'Lenin a Goelro-tervben az Angara és más szibériai folyók energia- tartalékára hívta fel a figyel­met. Szibériában az utóbbi időben különösen fellendült a vili am ose n erg i a -te növelés, va­lamint az energia- és anyag­igényes ágazatok fejlesztése. Az Angara Szibéria legna­gyobb energiahordozója, 90 milliárd kWó energiát rejte­get, Amikor az irkutszki vízi- erőművet 'láttam — bámul alt­ba ejtett. Az igazi gigászi mé­reteket azonban a bratszki erőiműnél tapasztaltam. Már a repülő ablakából megpil­lantottuk az Angarán átívelő, közel 5200 méter 'hosszú gát­rendszert. A gátrendszer 101 méter magas vízoszlopot emel, a keletkezett víztükör csaknem 5500 négyzetkilomé­ter, amelyen vígan közleked­nek a «vors járatú szárnyas- hajók. Az óriás gát építéséhez közel ötmillió tonna vasbe­tont használtak fel, és a be­tonozást csak mínusz 40 fok körüli hidegben hagyták ab­ba, amikor már az acél is el­vesztette rugalmasságát, a gépek is törni kezdtek. Nagy­szerű, hősies munka folyt itt. De nemcsak itt épült és épül ilyen hatalmas erőmű. Ha el­készül a hat erőműből álló komplexum, 70 milliárd kWó teljesítményével több villa­mos energiát szolgáltat majd, mint Jápán villamosenergia- termelése összesen. — Megmutatták nekünk az Irkutszk környékén épült há­taim as ailumí ni umk omb iná- tot, ahol Kádár elv társat tisz­teletbeli kohásszá választot­ták 1964. évi látogatása alkal­mával. Itt, amikor látták, hogy elámulunk, megjegyez­ték a szovjet elvtársak: a bratszki még ennél is na­gyobb. Hogy milyen nagy e kettő együtt, jól érzékelhető a következőből: az irkutszki és a bratszki alumíniumkom- binát annyi alumíniumot ké­pes kibocsátani, mint ameny­nyi az Amerikai Egyesült Ál­lamok összes alumínium ter­melése. Ehhez még egy meg­jegyzés kívánkozik: a Szov­jetunió a második világhábo- ■rtú (idején az Egyesült Álla­mok és Anglia vezetőitől kényszerült kérni néhány ezer tonna alumíniumot saját re­pülőgépipara ellátására. — Azóta tíz év telt el. A Szovjetunió térképére új városok, vízierőművek, bá­nyák jelei kerültek. Jelen­tős változások mentek vég­be a szovjet emberek életé­ben. A XXV. kongresszus útmutatásai alapján még nagyobb tervek megvalósí­tásáért küzdenek a szovjet emberek, a nemrég elfoga­dott új alkotmány újabb távlatokat nyitott meg a Szovjetunió fejlődése előtt. Épül a BAM, — az Uszty- llimszk-i cellulózkombi­nát, az orenburgi gázveze­ték ... Horváth elvtársnak abban a szerencsében volt része, hogy az ötvenedik évfordulót együtt ünnepel­hette a szovjet emberekkel. Most viszont újabb meg­tiszteltetés érte: a hatvana­dik évfordulót testvérme­gyénk, Tambov megye dol­gozóival ünnepelheti együtt. Mire gondol majd, amikor testvérmegyénk dolgozóival együtt veszi számba a hat­van év alatt, kemény, ki­tartó munkával elért ered­ményeket? — Arra, amire mindig, amikor a Szovjetunióban já­rok. A szovjet emberek életé­iben, alkotásaiban meglátni valamennyi szocialista ország, köztük hazánk jövőjét, fejlő­désünk távlatait. A 60. évfor­dulón is örömmel, bizakodás­sal gondolhatunk arra, hogy hazánk is a fejlődésnek azon a nagyszerű útján jár, ame­lyen felszabadítónk, és leg­jobb barátunk, a Szovjetunió. A Szovjetunió sikerei, ered­ményei, a mi sikereink, ered­ményeink forrása is. Sz. J. A régi házat teljesen újjávarázsolta, két keze munkájával A gyerekszoba szép, tágas

Next

/
Thumbnails
Contents