Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-30 / 281. szám
Képújság • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Útépítés Simon Péter szekszárdi olvasónk tette fel a kérdést lapunknak: „...meddig kell még a sárt dagasztania a Kemény Sándor utca lakóinak?” A válaszadásra a városi tanács műszaki osztályának vezetőjét, Gallai Ferencet kértük meg. Válaszát idézzük: „Az útépítés nem végezhető el gazdaságosan a szennyvízvezeték megépítése nélkül — mivel az az út alá kerül. A környék szennyvízelvezetését pedig több utcában egy időben kell megoldani, beleértve a Kemény Sándor utcát is. Ebben az ötéves tervben nem rendelkezünk annyi pénzzel, hogy a fent említett utca és környékének szennyvízelvezetését, útépítését megoldjuk.” Ingatlanátírás Harangozó Jánosné szekszárdi olvasónk arra kér választ, hogy eladott ingatlana átírását kinek a feladata elvégezni, és miután a vevő erről nem gondoskodott, miként lehetne az átírást lebonyolítani. Kérdésére dr. Deák Kon- rád osztályvezető ügyész válaszol : „Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. számú törvényerejű rendelet 14. §. (1) bekezdése szerint az ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését kérelemre, vagy Telefonszámunk: 129-01, 123-61. megkeresésre kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni. Ugyanezen §. (2) bekezdése szerint ’A bejegyzést az köteles kérni, aki ezáltal jogot szerez, illetőleg akinek ez a bejegyzett jogát érinti. A kérelmet a szerződésnek a vagyonátruházási illeték kiszabására történő bemutatástól számított harminc napon belül kell a járási földhivatalhoz benyújtani.’ A kérelem elmulasztásának két szankciója van. A szerződésben meghatározott jogváltozás mindaddig nem jön létre, amíg azt a tulajdoni lapra be nem jegyzik. Az adott esetben például a tulajdonváltozás bejegyzéséig (az ingatlan átírásáig) a vevő viseli annak a veszélyét, hogy az eladó továbbra is rendelkezik az ingatlannal, elidegenítheti, megterhelheti azt, stb.) További szankció, hogy a jogszabály a mulasztóval szemben felemelt eljárási illeték kiszabását írja elő. Úgy véljük, ha ön a fentieket közli a vevővel, az haladéktalanul kérni fogja a földhivataltól a tulajdon- változás bejegyzését (az átírást), hiszen a szóbanforgó ingatlan jelenleg is az ön tulajdonát képezi. Amennyiben a vevő ezt mégsem tenné, forduljon keresettel a szekszárdi járásbírósághoz.” Ikertekepálya Lugasi György és Németh István amiatt aggódik, hogy városunk sporttelepén lévő íkertekepályát kondicionálóteremmé alakítják át. Aggodalmuk felesleges, mint arról a megyei testnevelési és sporthivatal elnöke, Her- czig Gábor nyilatkozik: „A szekszárdi városi sporttelepen lévő ikertekepályát nem alakítjuk kondicionálóteremmé. Megmarad eredeti rendeltetésének. A kondicionálóterem kialakítását más helyen valósítják meg.” Palackcsere „Kérem, segítsenek!” — írja levelében Faragó Imré- né kocsolai olvasónk, aki a község gázcseretelepének vezetője. Az eddigi cserélt palackmennyiség helyett csupán 15 palackot juttattak az illetékesek a községnek. Ez pedig kevés. Levélben kerestük meg a Volán 11. sz. Vállalat igazgatóját, Piegl Ferencet, aki a következőket válaszolta: „Folyó év október 1-től a Volán 11. sz. Vállalat vette át a gázpalack fuvarozását a gépkocsikkal együtt a Dél-dunántúli Gázgyártó- és Szolgáltató Vállalattól. A két vállalat egymásközt a további lebonyolításra fuvarozási szerződést kötött, amelyben új kiszolgálási, járati rend lett kölcsönösen elfogadva. A fuvarozó Volán azonban a járati rendben kiszállított palackokon felül is szállít a fuvaroztató pincehelyi töltőállomásának igénye szerint, a szerződés ezt is tartalmazza. Ezért a jövőben az esetleges panasszal a töltőállomáshoz szíveskedjenek fordulni. Reméljük azonban, hogy erre nem lesz szükség, mert máris határozott intézkedésekre került sor a hibák megszüntetése érdekében. Ezek között szerepel az is, hogy a kis cseretelepeken minden ott található üres palackot köteles a megjelenő járati személyzet kicserélni. Kétségtelen azonban, hogy a fuvaroztató vállalat cégében történt változás és az új járati rend átmeneti zavarokat okozott. Célunk azonban az ellátás javítása, a régebbi ellátáshoz képest is, és ezt a cseretelepek gyakoribb felkeresésével is biztosítani fogjuk. Az átmeneti zavarokért elnézésüket kérjük.” Kacsaátvétel Panasszal fordult szerkesztőségünkhöz özv. Hovodzák Lajosné felsőnyéki olvasónk. Tizenhét hízott kacsáját az ÁFÉSZ átvevője nem vette át. Ezért kérte segítségünket. A tamási Kop-Ka ÁFÉSZ igazgatósági elnöke, Klein István a következőket válaszolta levelünkre: „özv. Hovodzák Lajosné panaszát kivizsgáltam és megállapítottam, hogy felvásárlónk a panaszos részéről tett árubejelentést követően intézkedett a BOV felé a kacsák elszállítására. A vállalat kérésünkre soron kívül átvette és elszállította a felajánlott kacsákat, 42 kilogramm súlyban.” Ml VÁLASZOLUNK 15. Nem szabad fegyverrel szabadságra utazni. Ketten odamentek a diáklányhoz. Az tüntetőén kinézett az ablakon, a térdéről vették el a retiküljét. Lehetne a feleségem, villant át Szemjon agyán, de azonnal szidni kezdte’ önmagát: — a legjobbkor jut ilyen az eszedbe, te idióta! Most az öreghez közeledtek. Mindjárt megkezdődik, érezte Szemjon, nem létezik, hogy ne történjen semmi. Csak ki kezdi el? Lehet, hogy mindenki arra vár, hogy majd én kezdem? Most először ijedt meg. Szemjon lenézett: a fegyver csöve egy kicsit leeresztve, de még mindig a bal lapockája alá irányult. Milyen rosszkor is történt mindez. Semmi sem dőlt el még Nataskával a lakásügyben, be kéne menni a tanácsba, okvetlen és minél hamarabb be kell menni, különben megint lemarad az elosztáskor. Mégis nekem kell kezdeni, senki más nem vállalkozik? De akkor fölállt az öregúr. Lassan állt föl. A válla meggörnyedt, makacsul behúzta ősz fejét, úgy állt, ahogy azok az emberek állnak, akik mindenre készek. Meglehet, hogy az öreg már sokszor állt föl elsőnek ■»életében. És rögtön utána a hadnagy is fölállt, bal vállát előretolva, ahogy bokszállásban állnak, a fiúk is felugrottak a hátsó üléseken. Az utastérben minden elcsendesedett. Azok ketten hátráltak, az öreg elől. Szemjön lépni készült, méregette, hogyan tudná megfelelőbben leütni a századost. Már csak az autóban maradt ötödik férfi idegesítette. Mozdulatlanul ült a kormánynál és dohányzott. A százados hirtelen nyugtalanul hátranézett. Gépkocsizúgás hallatszott. Még csak nagyon halkan, de mégis mindenki meghallotta. A banda dermedten állt. Szemjon észrevette, hogy az utasok összenéznek. Hát mégis akadnak ilyen találkozások! Lehet, hogy a rendőrség vagy a katonaság a legjobbkor érkezik? Még néhány pillanatig reménykedett, amíg meg nem jelent egy Pobeda .— rögtön felismerte a körvonalairól. Magánkocsi. Az utolsó Pobeda több mint tizenöt évvel ezelőtt hagyta el a futószalagot, s csak egy nagyon pedáns embernél maradhatott meg. A sofőr fékezett, a százados intett a botjával. Nyilván nem bízott benne, hogy engedelmeskedni fog, remegve vibrált a fénypont a kezében: tovább, tovább. Úgy látszik, a százados megijedt. Az autó elhúzott mellettük. A hátsó üvegen álmosan nézett ki egy borzas hajú kislány. A rablók az ajtóhoz rohantak, gyorsan beugrottak az autóba, becsapták az ajtókat. A százados kapkodva köpenye zsebébe dugta Szemjon papírjait, szintén az autóhoz rohant, a sofőr mellé ült. A Volga nem száguldott tovább, ahogy azt Szemjon remélte. Az odáig hallatszó izgatott hangokból ítélve megértette, hogy a fosztogatók nincsenek megelégedve. Szemjon hallotta, ahogy az egyiknek azt parancsolták, hogy szálljon ki. Megismételték a parancsot, majd csönd lett. Nincs az az erő, ami rávette volna ezeket az embereket, hogy kiszálljanak. / Csapódott az ajtó, a volán mellől szállt ki végül is a vezető. Magas, testes, kissé kacsázó járású férfi tüntető nyugalommal, kimért léptekkel közeledett az autóbusz felé. Még egy gyakorlati lecke az ifjoncoknak. A magabiztosság félelmet kelt, minden ember fél az erőtől. Ez a bandavezér, Szemjon biztosra vette. Megnézem én ezt a magabiztosságot néhány perc múlva, gondolta, és nagyon szerette volna, hogy minél gyorsabban elérkezzen az idő. Nem szabad hagyni, semmi szín alatt sem szabad, hogy meglógjanak. Ha most sikerül nekik, igyekeznek majd megismételni. Csattant a busz kinyitott motorházának zárja. Ezt is előre eltervezték. Elvágták a hajtószíjat. Végül megmozdult a Volga. Az esélyek kiegyenlítődtek, vonta le a következtetést nyogodtan Szemjon. Valamennyi lehetőség közül csak egy, a legkevésbé átgondolt maradt, de már nem tehetett mást. A mezőgazdasági nagyüzemekben részes művelést vállalókról szól a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 38/1977. (XI. 5.) MÉM sz. rendelete, amely szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezet, állami gazdaság tulajdonában, kezelésében, illetőleg használatában levő földterületen a termés előre meghatározott hányadáért vagy értékéért részes művelést lehet vállalni akár tagsági, akár munkaviszony alapján. Az idevonatkozó munkamegállapodásban, illetve munkaszerződésben fel kell tüntetni — többek között — a művelésben résztvevő (résztvevők) nevét, a művelésre vállalt növény megnevezését, a művelés során elvégzendő munkát, a művelésre átadott terület nagyságát, a részes művelő által vállalt ráfordítások elszámolásának módját, a biztosításra vonatkozó megállapodást, a kármegosztás arányát, elemi kár esetén stb. Kihangsúlyozandó, hogy a részes művelést vállaló a munkák végzésébe — díjazás ellenében — más személyt nem vonhat be. A pénzügyminiszter 28/ 1977. (XI. 5.) PM sz. rendelete a mezőgazdasági szövetkezetek és társulások jövedelemadójáról, jövedelemnö- vekmény-adójáról, jövedelmének felhasználásáról szóló korábbi jogszabályt módosítja, s az új szabályozás szerint „nem fizet jövedelemadót az a termelőszövetkezet, amelyben az egy főre jutó bruttó jövedelem összege 1978-ban nem haladja meg a 28 000 forintot. Ezt követő években ez az összeg évente 1000 forinttal nő.” A fenti két jogszabály a Magyar Közlöny idei 82. számában jelent meg. A termékek próbára adásáról szól a könnyűipari miniszter 8,1977. (XI. 9.) Kip. M. számú rendelete, amely szerint, ha valamely újonnan bevezetendő fogyasztási cikk használat közbeni viselkedését műszeres vizsgálattal nem lehet megállapítani, de a használat közbeni viselkedés megállapításához lényeges termelési vagy gazdasági érdek fűződik, a sorozatgyártás megkezdése előtt a fogyasztási cikk használati-viselési próbára adható ki. Használati-viselési próbát elsősorban az illetékes minőségellenőrző szervnél kell szervezni, ha erre lehetőség nincs, a vállalat a fogyasztási cikk kipróbálására alkalmas más szervnél szervezhet ilyen próbát, magánszemélynek csak a fentiek hiánya esetén adható ki fogyasztási cikk próbára, ilyen esetben is a vállalat elsősorban saját dolgozói között köteles a használati-viselési próbát megszervezni. „A használativiselési próbák részletes szabályait külön vállalati (szövetkezeti belső) szabályzatban kell meghatározni” — mondja ki a Magyar Közlöny f. évi 83. számában megjelent jogszabály. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Kereskedelmi Értesítő idei 37. számában „Ajándékozások tilalma” címmel megjelent közleményre, amely nyomatékosan felhívja a gazdálkodó szerveket, hogy a vállalat, a szövetkezet költségére karácsonyi, újévi üdvözleteket, ajándék- tárgyakat és más megemlékezéseket ne küldőjének. 35Í Ugyanitt jelent meg f e 1b hívás az importárukhoz előírt magyar nyelvű használati-kezelési útmutatók bi2Í , , , rm tositasara. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet a jövőben fokozottan ellenőrzi a használati-kezelési útmutatók biztosítását, s az idevonatkozó kötelezettség megszegése esetén az importáruk további forgalmazását a kiskereskedelmi vállalatoknak megtiltja. Dr. DEÁK KONRÁD, :;d a TIT városi-járási — szervezetének elnöke — Gyorsan, szálljon ki mindenki a buszból! — kiáltotta és kiugrott a fülkéből. Az utasok meg se moccantak. Nem értették, mit akar. Az új szíjat egy n másodperc alatt feltette. Az utastérben megindult a £ beszélgetés. Hallotta a mondatfoszlányokat: — ... értesíteni a rendőrséget. — Kérem, mindenki szálljon ki! — ismételte Szemjon. — Parancsolom, hogy mindenki szálljon ki! — kiáltotta türelmét vesztve Szemjon. Az utasok sietve kiszálltak. Csak a hadnagy maradt a kocsiban. — Gyorsabban! — szólt rá Szemjon. A hadnagy lassan odament az ajtóhoz. Kiszáll, megtanult engedelmeskedni, gondolta Szemjon. Nagyon szerette volna, ha a hadnagy benn marad a buszban, legalább ő maradna. — Gyorsabban! Vagy nem értesz a szóból?... — Szemjon elkáromkodta magát. — Ne — kérte a hadnagy. — Ha ketten leszünk, vidámabb. — A hadnagy mosolyogni próbált. — Ördög vigyen! — hagyta rá Szemjon, bár tudta, hogy végül a hadnagyot is ki kell szállítani. Leereszkedett a lejtő végéig, és megfordult. Az emelkedő végtelennek tűnt. Aztán, amikor elérte a lejtőt, teljes sebességre kapcsolt. — Ha történik valami, átveszem a kormányt — jegyezte meg a hadnagy. Van jogosítványom. Autóvezetést is tanultunk az iskolán. Mire most a jogosítvány? — gondolta Szemjon, senki sem fogja kérni tőled, és soha többé nem is. lesz már rá szükséged, ha a buszon maradsz. A kanyar után hosszú, néhány kilométeres mű- út következett. Szemjon megörült, hogy nem látta a Volgát, jobb, ha később kerül sor a dologra. Tudta, hogyan történik majd. Beéri az autót, megkerüli, élesen jobbra fordítja a kormányt. Már világosan látta maga előtt, hogyan röpül le az útról, az ütközéstől az autó hogyan csapódik a betonkorláthoz, az autóbusz majd lassan, nagyon lassan felborul. Ilyen sebesség mellett kiugrani belőle értelmetlenség lenne, de egyébként is az összeütközéskor biztosan elveszti az eszméletét. Ki tudja, miért, eszébe jutott az első ejtőernyős ugrása. A nyílásnál állt az őrmester, ellenőrizte az ejtőernyők karabinerjeit. Ha nagyon látszott valakin, hogy fél, a háta mögé állt, és kilökte. (Folytatjuk)
