Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-30 / 281. szám

1977. november 30.

“riÉPÜJSÁG 5

\ i

Fejlesztések, megrostálva

„A népgazdaság fő ágazatai közül az iparnak változatlanul meghatározó szerepe van. Az iparfejlesztésben mindenekelőtt a szelekció nagyobb mértékű érvényesítése szükséges."

{Az MSZMP Központi Bizottsága 1*77. október 20-1 üléséről kiadott közleményből.)

Indoklásként — s egyben magyarázatként is — foghatjuk fel a közlemény más helyén olvashatókat, ami igy hangzik: „A gazdaságos export erőteljes növelése megköveteli, hogy szelektív iparpolitikával elsősorban a jelentős szerepet játszó, versenyképes termelőágakat fejlesszük, és számottevően növeljük a magas feldolgozottságéi termékek arányát.” Hat esztendeje, 1971-ben még 4026, tavaly már csak 1461 tehergépkocsi készült hazánkban, holott a közúti járműipar erőteljesen fejlődött. Azután: fényképezték, dicsérték az itthon előállított gabonabetakarító kombájnokat. Amikor azonban a világ más országainak termékei begurulhattak határainkon belülre, kiderült, a gép nem állja a versenyt, teljesítménye kicsi, ára nagy; fölhagytunk a gyártással. Holott a mezőgépipar fejlődik. Az ellentmondás csupán látszólagos, valójában a realitásnak és a gazdasági célszerűségnek megfelelően érvényesült, működött a rosta.

•Ahogy a magas házban fölfelé igyekvő embernek emeleteket kell megjárnia, a gazdasági fejlődés is szakaszokra osztható. Ahol ma tartunk, ott a további haladás objektív feltételévé vált a szelektivitás előtérbe kerülése, azaz nem kedvünktől, belátásunktól függ, utat engedünk-e neki. A magyarázatot — az idézőjellel a viszonylagosságot érzékeltetve — a „kicsi” belső piachoz mérten „nagy” termelés adja. Egyszerűbben: nem kell, de nem is tudunk mindent magunk előállítani, mert megfizethetetlenül sokba jönne, azaz képesek sem vagyunk erre. Arra azonban igen, hogy például kiválasz- szuk a fényforrásgyártást, mert itt gazdag a szellemi háttér, a gyártási tapasztalat, az áru kelendő, anyagigénye relatíve csekély, a termék bármely piacon állja a versenyt. Megengedve a leegyszerűsítést: gabona- kombájn helyett fénycsöveket, villamosizzókat, ezt mutatta a rostálás. Továbbá: egyre több haszonnal kecsegtet a kábelgyártó gépek kivitele, a kereslet a kábelek iránt világszerte folyamatosan és gyorsan növekszik. A könnyűiparban a kötöttárugyártáshoz fűzhetők jogos üzleti remények, s ennek jegyében míg 1975- ben az összes textilruházati anyagból 16 százalék készült kötött technológiával, 1980- ra az arány húsz százalékra emelkedik.

Tapasztalatok és vizsgálatok egybehangzóan bizonyítják, kialakíthatók úgynevezett fejlesztési blokkok is, így komplex egészségügyi rendszerek itthoni és külföldi eladásra. Amibe az injekcióstű és a röntgengép éppúgy beleértendő, mint a betegek adatainak számító- gépes feldolgozása vagy a hordozható elektronikus diagnosztikai eszközök. Ezen belül is lehet persze szelektálni, mi az, amit itthon állítsunk elő. s amit esetleg másutt érdemes — gazdaságos — legyártatni. Lényeges mérlegelési szempont ugyanis a rendelkezésre álló anyagok minél értékesebb fölhasználása. Természetesen, ha valamit kiemelünk, akkor mögötte ott sorakozik az, ami átlagosan, azután az, ami lassú ütemben fejlődik — egyes ágazatokra ugyanúgy érvényes ez, mint termékcsoportokra — sőt, akad olyan terület is, ahol a visszafejlesztés a cél.

Ennek ismeretében már érthetőbbé válik, miért tapasztalunk a fejlesztés ütemében — szándékkal elért — különbségeket. Az ötödik ötéves tervben például mérséklődik a vaskohászat részesedése az alapanyagtermelő ágazatok árukibocsátásából, holott fejlesztjük a vaskohászatot is. Ám úgy, hogy nála lényegesen gyorsabb lesz a szerves és szervetlen vegyipari termékek gyártásának növekedése. A gépiparban a híradás- és vákuumtechnikai ipar, a műszeripar lépésritmusa bizonyul szaporábbnak, a gépek és gépi berendezések gyártásáé relatíve lassul, de úgy, hogy ezen belül fokozódik az energetikai berendezések kibocsátása. A szelektivitás tehát nem merev, s főként nem örökös érvénnyel működtetett rosták rendszere, hanem — bár meglepően hangzik — a rugalmasság kifejezője.

Rugalmasságunk egyik bizonyítója, ha megnő az úgynevezett követő fejlesztések jelentősége, azaz néhány gyártási területen az élenjáró technika, technológia kidolgozását vállalhatjuk reális célként, másutt vi- szoht a külföldön már alkalmazott megoldások átvételét, meghonosítását állítjuk a középpontba. Ezt teszik ma a gyógyszeriparban, «»hol a terméklistát szűkíteni kell, mert van termék- csoport, ahol világviszonylatban jegyzett eredményeket mutathatunk fel, s olyan is, ahol nem jutunk ötről a hatra.

Nem azzal egyenlő a szelektivitás, hogy a jót meg a rosszat szétválasztjuk — nagy baj, ha ezt értik alatta,« márpedig vannak, akik *gy vélekednek —, hanem a jó és a még jobb, a rövi- debb és a hosszabb távon értékes, hasznos közötti választás, vagy ha úgy tetszik, válogatás. A lényeg a ráfordítással összevetett ho- tam, azaz lehet valami «nyag- vagy munkaigényes, attól még nem hull át a rostán, ha a ráfordítás és a haszon aránya kedvező. A szelektivitás: állásfoglalás.

Annak kimondása, mit tekintünk a gazdaságban — távlataiban is — jónak, hatékonynak, társadalmilag értékesnek.

MÉSZÁROS OTTÓ

MEDICOR-kiállítás Moszkvában

Dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos

együttműködés kormányközi bizottság XX. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője nyitotta meg kedden délelőtt a MEDICOR Műveknek a moszkvai politechnikai múzeumban megrendezett jubileumi kiállítását.

Az orvosi műszereket gyártó és termékmennyiségének 70 százalékát exportáló magyar vállalat legújabb termékeit bemutató kiállítás megnyitóján jelen volt Konsztan- tyin Katusev, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökhelyettese, Olimp Csukanov, az SZKP KB osztályvezető-helyettese, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és Marjai József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete is.

Dr. Szekér Gyula megnyitójában rámutatott: az orvosiműszer-gyártás 15 éves múltra tekint vissza. A MEDICOR a világ 70 országába exportálja termékeit, legjelentősebb kereskedelmi partnere a Szovjetunió. Ide irányul. összkivitelének mintegy fele, szocialista relációjú exportjának 80 százaléka. A Szovjetunió a jelenlegi öt-» éves tervidőszakban 150 millió rubel értékű orvosi műszert vásárol a magyar vállalattól.

Az Országos Szövetkezeti Tanács bemutatót rendezett a Technika Házában a fogyasztási szövetkezetek termékeiből (Képtávírónkon érkezett.)

A KPM - hatóság

'PVffftti&fs fiag országút filfiWt

.................'■...................................................-...........................................................*.............n>

A

z elmúlt héten a KPM Útügyi Főosztálya Miskolcon tanácskozásra hívta ösz- sze az illetékessége körébe tartozó jogászokat. Megyénkből dr. Kiss Károly jogtanácsos vett részt ezen a tanácskozáson. Mivel a köztudatban — és ebben a váratlanul téliesre fordult időben — a KPM elsősorban nem jogi tevékenységéről ismert, megkérdeztük dr. Kiss Károlyt, hogy mi volt az ösz- szejövetel célja?

— összehangolni tevékenységünket és eloszlatni azt a tévhitet, hogy a KPM csak a számozott közutak fenntartásával foglalkozik.

— Hanem mivel még?

— A KPM-nek a forgalomtechnika biztosítása érdekében igazgatási hatósági jogköre van. A közutak — az árkokkal és párhuzamos fasorokkal együtt — mihozzánk tartoznak. Az utakról szóló 1962. évi 21. sz. törvényerejű rendelet, ennek végrehajtási utasítása és a KPM 7/1970. (XI. 13.) sz., az utak igazgatásáról szóló, miniszteri rendelet ezt egyértelműen előírja.

— Rendelet-sorszámokkal olvasóink általában nem sokra mennek. Nem lehetne-e konkrét példával érzékeltetni ezt a jogkört?

— Megyeszerte folynak az

útkorszerűsítések. Nagykó- nyiban például 6 méterre szélesítettük az úttestet. Pince nyúlik alája. A pincének ezt a részét fel kell

számolni. Szekszárdon, a

Wesselényi utcában valaki, engedélyünk nélkül épített kocsibejárót az 56-as útra. Ez szabálytalan. Mindkét ügy még per alatt van.

Ugyanígy egy vízlevezető

árok megszüntetése Tolnán,

ami szintén illetékességi körünkbe tartozik.

— Ha pereskednek, akkor nem idő előtti minderre szót vesztegetni?

— Egyáltalán nem, ugyanis az előbb idézett rendeletek ismeretének hiánya nem mentesít a törvényes következmények alól. Amikor — még a mostani ha- vazásos időjárás előtt — a közutakra történt sárfelhordás került szóba, éppen az Önök lapjában is, az elkövetők szintén a forgalom technikai lebonyolítását veszélyeztették. A forgalom növekszik, a jogszabályok egyre fokozódó jelentőséget nyernek. Ezért köszönöm, hogy a Tolna megyei Népújságon keresztül ezek ismeretére felhívhattam a figyelmet.

O. I.

Negyvenéves a mogyGr kőolajtermelés

1937. november 21-én indult meg Budafapusztán az iparszerű kőolajtermelés. A kőolaj és a földgáz napjaink legfontosabb energiahordozója és vegyipari alapanyaga, felhasználása hazánkban is egyre nagyobb jelentőségű.

Magyarországon már a múlt században találtak kőolajat a Mátra és a Bükk közötti területen, az Alföldön pedig földgázömléseket tapasztaltak. A rendszeres szénhidrogén-kutatások az 1930-as években kezdődtek meg. A magyar kőolaj-kitermelés első koncesszióját a Standard Oil, Company európai leányvállalata, az „Euro- gasco” kapta. A zalai olajmező további feltárását a Magyar—Amerikai Olajipari Rt. végezte. A vállalat a háború alatt német érdekeltségek kezébe jutott, és erőltetett termeléssel 1943-ban már több mint 480 ezer tonna olajat hozott a felszínre.

A kőolajbányászat 1949-ben történt államosítása után feltárták a nagylengyeli kőolajmezőt. 1970-ig a zalai kutak adták a hazai kőolajtermelés jelentős hányadát.

Az Alföldön folytatott szénhidrogén-kutatások a 60- as évek közepén kisebb kőolaj- és jelentősebb földgázmezőket tártak fel.

A Szeged környéki szénhidrogénmező az ország kő- olajkészletének felét, földgázkészletének 60 százalékát rejti magában. Hazánkban 1960- ban 1,2 millió tonna kőolajat, 342 millió köbméter földgázt termeltek, a múlt évben pedig 2,1 millió tonna kőolajat illetve 6,1 milliárd köbméter földgázt hoztak a felszínre.

A növekvő termelés a hazai energia- és vegyi alapanyag igényeket nem tudta kielégíteni, ezért 1960-ban 1,4 millió tonna kőolaj, a múlt évben pedig már közel 8 millió tonna kőolaj, valamint több mint 1 milliárd köbméter földgáz importjára szorult az ország. Az egy főre jutó kőolajfogyasztás 1965 és 1975 között 360 kg-ról 1000 kg fölé emelkedett. A hazai szénhidrogén-termelés fokozása, a nagyarányú behozatal megváltoztatta az ország energiaszerkezetét. A magyar

energiamérlegben a szénhidrogének aránya 1965-ben 28 százalékot, 1975-ben 57 százalékot tett ki. Ezen belül a földgáz részesedése 6,3 százalékról 20 százalékra emelkedett. A növekvő szénhidrogén-szükséglet jelentős hányadát a Szovjetunióból szerezzük be — a tervek szerint — 1980-ban 7,5 millió tonna kőolajat, 1,5 millió tonna olajterméket s 3,8 milliárd köbméter földgázt importálunk. A teljes hazai olajigényt közel-keleti olajimporttal kívánják megoldani. A szénhidrogén-szállítást a „Barátság I. és II.” kőolajvezeték, a „Testvériség” föld- gázvezeték, az épülő orenbur- gi gázvezeték, valamint ugyancsak az épülő „Adria” kőolajvezeték szolgálja.

— TERRA —

A rekonstrukció után az eddiginél Só vagonnal több szalámit készít évente hazai piacra a Szegedi Szalámigyár (Képtávírónkon érkezett)