Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-30 / 281. szám

.977. november 30. 'KÉPÚJSÁG 3 A párt összetétele - párt minősége Beszélgetés Nagy Tiborral, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesével A tagfelvételi munka, a pért összetételének céltudatos ala- | kitása a pártszervezetek fontos feladata. Mi a jelentősége, melyek a meghatározó elvei és fő céljai ennek a tevékenység­nek? — erről beszélgettünk Nagy Tiborral, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának osztályvezető-helyettesével. i MMEi4 süsü „ V H SHK ^ _ r 2 * Új gépóriások Almásfüzitőn Az Almásfüzitői Timföldgyár rekonstrukciós programja új állomásához érkezett. November 25-én megkezdte a termelést az óránként százötven tonna kapacitású golyós­malom, illetve a napi 520 tonnás teljesítményű calcináló kemence. így jövőre már 40 ezer tonnával többet termel a timföldgyár. A két gépóriást határidőre adták át, az eredetileg tervezett költségből S millió forintot takarítottak meg. Képünkön: A nagyteljesítményű szovjet gyártmányú calcináló kemence. (MTI fotó — Tóth Gyula felvétele — KS) Nagy érdeklődés a politikai irodalom iránt — A Központi Bizottság­nak a tagkönyvcsere ta­nulságait összegező határo­zata ismételten leszögezi, hogy „a tagfelvételi mun­kára nagy gondot kell for­dítani”. Miért tulajdoní­tunk ilyen nagy fontossá­got ennek a munkának, mi a jelentősége további előre­haladásunk szempontjából? — Úgy gondolom, e kérdés megítélésekor is a párt prog­ramnyilatkozatában megfo­galmazott távlati célnak, a fejlett szocialista társadalom felépítésének követelményei­ből kell kiindulnunk. A fej­lett szocialista társadalom csak úgy teremthető meg, ha tovább erősítjük, fejlesztjük a párt vezető szerepét. Már­pedig a vezető szerep gyakor­lati érvényesülése — más té­nyezők mellett — nagy mér­tékben függ a párt összetéte­létől, attól, hogy a párttag­ság a maga egészében meny­nyire képes eleget tenni a társadalmi folyamatok irá­nyításában reá háruló köve­telményeknek. A tennivalók megoldásában természetesen fontos szerepük van a párt vezető testületéinek, irányító munkájuk színvonalának, de téves lenne a párt vezető szerepének érvényesülését pusztán erre korlátozni. Vég­ső fokon a párttagság a ma­ga egészében gyakorolja ezt a szerepet. Ezért tekintjük alapvető politikai kérdésnek, hogy a párt soraiba újonnan bekerülők is minden szem­pontból megfeleljenek a ve­zető szerep érvényesítésével járó elvárásoknak, alkalma­sak legyenek az ebből adódó teendők ellátására. Ugyanak­kor a helyes tagfelvételek egészükben véve kedvezően hatnak a párt összetételére, belső szociális struktúrájára, s ilyen értelemben is bizto­síthatják az összhangot, a tagfelvételi munka és a fej­tett szocializmus építésének Társadalmi-politikai szükség­letei között. — A fejlődés jelenlegi :jszakaszában milyen elvek szerint kívánjuk alakítani a párt összetételét, milyen arányokat tekintünk opti­málisnak? — Elmondhatjuk, hogy a társadalom életében végbe­ment változások, az utóbbi három évtized társadalmi fej­lődése, a párt összetételében az utánpótlás bázisának ala­kulásában is tükröződnek. A párt és tagok között a társa­dalom minden osztályának, rétegének legjobbjai megta­lálhatók. Ez természetes és pozitív jelenség; ennek meg­őrzésére törekszünk a továb­biakban is. Ehhez a lehető­ség is kedvező, hiszen a ter­melési és osztályviszonyok megváltozásával lényegében elhárultak azok a korlátok, amelyek a fejlődés korábbi időszakában egyes rétegek tagjai számára eleve lehetet­lenné tették, mások számára erősen megnehezítették a párthoz való eljutást. A szo­cialista fejlődés jelentősen kiszélesítette azt a társadal­mi bázist, ahonnan a párt a maga utánpótlását meríthe­ti. Ezekből kiindulva szögezi le a Központi Bizottság 1977. júniusi határozata, hogy mindenféle mechanikus ka­tegorizálást mellőzve, a mun­kások, mezőgazdasági dolgo­zók, termelőszövetkezeti pa­rasztok, értelmiségiek és al­kalmazottak legjobbjait kell párttaggá nevelni. — Ez azonban a kérdésnek csak egyik oldala. A másik az, hogy pártunk változatla­nul megőrizte osztályjellegét, az MSZlMiP — mint neve is kifejezi — ma is a munkás- osztály pártja. A párt a szo­cializmus felépítésén mun­kálkodva a munkásság osz­tálycéljainak megvalósítását szolgálja, politikája megtes­tesíti társadalmunk vezető osztályának alapvető érde­keit. Ez a párt összetételének alakítása során sem hagyha­tó figyelmen kívül. Változat­lanul irányadó a XI. kong- reszus határozata, mely sze­rint a tagfelvétel fő bázisai a nagyüzemek, s az utánpót­lás nevelése során különle­ges figyelmet kell fordítani a munkásokra, általában a fi­zikai dolgozókra. Politikánk következetes megvalósítása és a társadalmi problémák pontos érzékelése szempont­jából egyaránt szükséges, hogy országosan a fizikai dol­gozók, a munkások és a ter­melőszövetkezeti parasztok, vagyis társadalmunk két alapvető osztályának tagjai többségben legyenek a párt­ba felvettek között. — Az említettekkel együtt továbbra is érvé­nyes, hogy a felvételi ké­relem elbírálásában min­dig az egyén alkalmassá­gának körültekintő, szigo­rú mérlegelése a legfonto­sabb. Ilyen tekintetben mely követelmények érde­melnek különleges figyel­met a jelenlegi időszakban? — Itt is az elmúlt években végbement fejlődésből kell kiindulnunk. Társadalmunk politikai-ideológiai arculata sokat változott, nagyot fej­lődött; a pártonkívüliek tö­megei gondolkodásmódjuk­ban, világszemléletükben, mindennapi magatartásukban közelebb kerültek a kommu­nista felfogáshoz. Ilyen érte­lemben is javultak a tagfel­vételi munka feltételei. De politikai-ideológiai értelem­ben még nem tűnt el min­den különbség az élcsapat és a dolgozó tömegek között, saját tagjaitól a párt válto­zatlanul az átlagosnál többet vár el, többet igényel. Ezért a szocializmust meggyőződés­sel építő, a párttal rokon­szenvező dolgozók közül csak azokat vehetjük fel a pártba, akik egyrészt készek, más­részt pedig képesek, alkalma­sak ezeknek a többletfelada­toknak a vállalására és tel­jesítésére. — A gondos egyéni elbírá­lás során különleges figyel­met érdemel a politikai meg­győződés és aktivitás, a kész­ség és képesség a párt politi­kájának képviseletére, ter­jesztésére, megvédésére, gya­korlati megvalósítására. Igen fontosak az ideológiai-világ­nézeti követelmények, vagyis a szervezeti szabályzat azon előírásának érvényesítése, hogy a pártnak az lehet tag­ja, aki magáévá teszi a mar­xista—leninista eszméket. Szükségesnek tartjuk, hogy a párt új tagja felvételekor már rendelkezzen bizonyos közéleti tapasztalattal, jár­tassággal, vagyis előzőén vé­gezzen mozgalmi tevékeny­séget valamely tömegszerve­zetben, a társadalmi életben. Nagyon fontos, hogy a párt­ba bekerülő munkája és ma­gatartása — a közösségben és á magánéletben egyaránt — feleljen meg a párt fel­fogásának; ilyen értelemben legyen példamutató. — Ez utóbbi megállapí­tásból is értelemszerűen következik, hogy a párt­építés, a párt utánpótlásá­ról való gondoskodás nem korlátozódik pusztán a tag­felvétel eseményére, ha­nem több annál. Melyek e folyamat legfontosabb jel­lemzői? — E folyamat, melyet a kommunistává nevelés, kom­munistává válás folyamatá­nak nevezhetünk, valóban szélesebb, sokrétűbb, mint maga a felvétel. Javarészt a tömegszervezetekben, tár­sadalmi mozgalmakban, szo­cialista brigádokban kezdő­dik: itt szerzik meg az első közéleti tapasztalatokat, itt figyel fel rájuk a pártszer­vezet, az itt folytatott poli­tikai tevékenység érleli meg többnyire az elhatározást a pártba való belépésre. Ezért tekintjük az e területen dol­gozó párttagok fontos politi­kai kötelezettségének, párt- feladatának, hogy tudatosan vizsgálják környezetüket, foglalkozzanak a pártonkívü- li aktivistákkal. A tagfelvé­telt meg kell hogy előzze a felkészítés a párttagsággal járó kötelezettségek teljesí­tésére, meg kell ismertetni a. jelentkezővel, hogy milyen politikai közösségbe kerül és mi vár itt rá. Tehát az után­pótlás nevelése megelőzi a felvételről való szavazást, de nem is ér ezzel véget. A kommunistává válás, illetve nevelés folyamata tovább folytatódik és kell is, hogy folytatódjék a pártéletben való részvétel, a politikai is­meretek elsajátítása, a párt- megbízatások teljesítése so­rán. Ebben fontos szerepet játszanak ajánlói, pártcso­portja, de végső fokon a pártszervezet egész kollektí­vája is. GYENES LÁSZLÓ A politikai irodalom iránt fokozódó érdeklődést jelzi, hogy a politikai könyvnapo­kon megjelent újdonságok közül többnek az utolsó pél­dánya is gazdára talált már. Különösen keresettek a Marx—Engels, valamint Le­nin válogatott írásait közre­adó kötetek, amelyekből sok­helyütt minden példány el­kelt már. Elfogyott a pultok­ról Vlagyimir Kanyivec „Az Uljanov család” című műve, amely Leninnek és családjá­nak életútját dolgozta fel. Több ezer példány kelt el ed­dig Leonyid Brezsnyev, Ká­dár János és Luis Corvalán új köteteiből is. Nagy érdek­lődést keltett a nemzetközi kommunista mozgalom doku­mentumait 1945-től 1976-ig közreadó munka is. Az Ady-centenáriumra je­lentette meg a Kossuth Ki­adó Varga József tanulmá­nyát Ady és kora címmel, amely ugyancsak sikerkönyv lett. Nagy az érdeklődés Kö- peczi Béla „A magyar kul­túra harminc éve” című ta­nulmánya iránt is. A négyezer címszavas „Esztétikai abc” és a har­madik kiadásban megjelent, átdolgozott Közgazdasági kis­lexikon is rendkívül keresett. A politikai könyvnapok nagy példányszámban eladott kö­tetei közé tartozik Radó György „Moszkvától Moszk­váig” című írása is. (MTI) Cipőt körültekintőbben választunk, mint szakmát? Gyerekek, szülők, vállalatok, igények Munkára nevelés az általános iskolákban i. Élétre szóló választás előtt áll a nyolcadikos gyerek. Dönteni kell, mi akar lenni. Ismeretei csak szűk körben mozognak. Jó, ha úttörőko­rában 5—6-szor eljutott üzembe, a választható szak­mák közelébe. A következő hetekben ki kell tölteni a jelentkezési íveket. A szülő, a pedagógus, és a gyerek együttes munkája szükséges ehhez. Az ismeretek hiánya, a kapkodás sok kényszer szülte pályát, életutat ered­ményezhet. Valamikor 1962-ben 120 boldog gyerek kezdett a műszergyár tanműhelyében szakmát tanulni. Azóta el­telt 15 év. A gyerekek fel­nőttek, már pályát is vá­lasztottak. Van köztük új­ságíró, rendőr, sportiskolái főelőadó, technikus, műve­zető. .. A csoport egy része megmaradt kényszerszülte szakmája mellett. Ismerő­söm mondja: Cipőt a bolt­ban sokkal körültekintőbben vásárolunk, mint hivatást, szakmát. Igaza lenne? KEZDJÜK AZ ALAPOKNÄL Ugye, kedves szülő, a gyakorlati oktatást nem tart­ja a legfontosabb tantárgy­nak az általános iskolában. A gyerek pedig, ha lehetne, inkább szerelne, fűrészelne a matematika helyett. Ha Scherer Sándor, a szekszár­di Babits Mihály Általános Iskola igazgatója megelég­szik az 1958-as állapotok­kal, akkor most a 950 diák gyakorlati képzése elfogad­hatatlan lenne. Nyugodtan mondhatjuk: jelen pillanat­ban zsúfolt az iskola — 400 főre tervezték —, de ez saj­nos jellemző Szekszárd ösz- szes alapfokú tanintézetére. Annak idején egyetlen tornatermet, egyetlen gya­korlati oktatóhelyet alakítot­tak ki. A megnövekedett létszám tetteket követelt. S az iskola kollektívája, a gyerekek, a szülők közösen egy szükség-tornatermet és két gyakorlati helyiséget hoztak létre. Jutott erő és energia klubszobára — saj­nos itt most napközisek van­nak —, sportudvarra, súly­emelőteremre — ezt a spor­tolókkal közösen építették. Scherer Sándor mondja: Együtt dolgozott a szülő, a gyerek, a pedagógus. És ez többet ért száz olyan osz­tályfőnöki óránál, ámelyen a munkáról van szó. A gyakorlati oktatást négy pedagógus vezeti. Az első­söknél dr. Gulyás Jánosné igazgatóhelyettes és termé­szetesen a tanító nénik. A felsősöknél Vitéz Zsoltné, Markovits Sándorné és a pályakezdő Nagy Márta. Ve­lük beszélgettünk a munká­ra nevelésről, a pályakez­désről és a gyakorlati ok­tatásról. — Nálunk is, mint min­den általános iskolában, az előírt tanterv szerint dol­gozunk. Ezt csak annyiban tágítottuk, hogy a gyerekek a műhelyben látottakat a Víz- és Csatornamű Válla­latnál is gyakorolhatják. A Kun Béla szocialista brigád tagjai mindent megmutat­nak. így tudjuk a gyakor­lati oktatást igazán gyakor­latiassá tenni — mondja Vi­téz Zsoltné. Nagy Márta az idén kezdett tanítani. Friss élményekkel jött ki a fő­iskoláról. ö jobban látja a gondokat is. — A gyerekek szeretik a foglalkozásokat. Csak a gya­korlóiskolával tudom ösz- szehasonlítani az itteni ál­lapotokat. Ott minden meg­van. Sajnos nálunk olyan gondokkal küzdünk, hogy nincsen ecset az enyvezés- hez vagy a lakkozáshoz, nincs fémfűrészlap vagy pontozó. Kicsi a hely, kevés a szerszám. — Nagyon örülünk an­nak, hogy most már egyre több szülő érdeklődik a gyerek iránt. A gyakorlat iránt is. Úgy látszik, ez a szemléletváltozás első jele — mondja Markovits Sándorné. — Folytatjuk — HAZAFI JÓZSEF Munka a fiúknál Az önértékelés során a gyerekek úgy rakják le a kész alkatrészeket, amilyen jegy­re értékelik azt. Ritkán tévednek. Fel tudják becsülni munkájuk értékét.

Next

/
Thumbnails
Contents