Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-29 / 280. szám
1977. november 29. KÉPÚJSÁG 3 Harmadik Dunakömlőd Országos tejtermelési verseny Áramszünet - munkával Évek óta a legnépszerűbb és a legjobban értékelt versenyforma az élelmiszergazdaságok között a tejtermelési verseny. A szarvasmarhaprogram meghirdetése óta szervezett formában, az Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség, illetőleg ennek megyei igazgatóságai szervezik, értékelik a versenyt. A napokban készült el az országos értékelés. A megyei eredmények korábban ismertek voltak, de most viszonyítási alapunk van ahhoz, hogy a megyei gazdaságok eredménye hogyan közelíti meg a leg* jobbakat, s ebből okulhatnak a megyei gazdaságok vezetői és a tehenészetben dolgozók egyaránt. Az országos tejtermelési versenyben több száz gazdaság vesz részt, Tolna megyét 36 termelőszövetkezet, 6 állami gazdaság és 156 kisgazdaság képviseli e rangos „vetélkedőn”. A versenyt több kategóriában értékelik. Érdekes módon megyénk egy vagy több gazdasága szerepel az értékelésben, helyezésben az első tizenöt-húsz között, tehát jó eredményt értek el. A dunakömlődi Szabadság Mgtsz országos harmadik helyezése mindenképpen figyelemre méltó. A magyartarka állománynyal versenyző gazdaságok között a kocséri Petőfi Mg- 'fsz érte el az első helyet: r335 tehéntől átlagosan 4718 liter tejet fejtek, míg Duna- kömlődön 4474 liter tejet adott egy tehén, a további sorrend: Paksi Állami Gazdaság és a Pannónia Mgtsz Bonyhádon, természetesen e két utóbbi gazdaság a megyei versenyben a második és a harmadik. A Holstein—Fríz kereszte- zésű állománnyal versenyzők közül az Enyingi Állami Gazdaság került az első helyre 5419 literes eredménnyel, a megyei legjobb a Paksi ÁG, egyik tehenészetében 163 tehéntől egyenként 3821 liter tejet fejtek. A Holstein—Fríz fajtiszta állomány kategóriában a kerkamenti termelő- szövetkezet az első: 7083 literes eredményével, a dombóvári termelőszövetkezet a megyei legjobb 169 tehéntől egyenként 5744 literes fejési eredménnyel. Az egyéb fajtákkal versenyző gazdaságok között a Sárvári ÁG lett az első 5811 literes fejési átlaggal, a Paksi ÁG egyik üzemében 510 tehéntől átlagosan 3840 liter tejet fejtek, a sárvári gazdaság rekorder tehénállománya 287. Azt is értékelték, hogy száz hektár szántóterületre vetítve egy gazdaság menynyi tejet termelt. A dömsö- di Dózsa Mgtsz 1510 hektár mezőgazdasági területtel rendelkezik, s 106 914 liter tejet értékesített az idén a háromnegyed évben. Az aparhanti Búzavirág Mgtsz eredményei kerültek a megyei lista élére: 2008 hektár terület és 64 052 liter tej értékesítésével, az alsótengelici gazdaság a második, a bonyhádi Pannónia a harmadik. Az árutejtermelés növelésére kiírt verseny ad legtöbb vitát az értékeléskor, hiszen kevés állománnyal rendelkező gazdaság kiugorhat, ha nagy teljesítményű, és sok tehenet állít termelésbe. A végegyházi Szabadság termelőszövetkezet 363,86 pontszámmal az első helyen áll. A Sárközi Egyetértés Mgtsz Decsen, 249,89 pontszámot kapott a tejtermelés növeléséért. Az országos versenyben több száz kistermelő is részt vesz, megyénkből 156 a számuk. A legtöbb árutejet értékesítő kistermelő Tímár Sándor endrődi lakos, aki 12 tehén után 45 385 liter tejet adott az iparnak. A Tolna megyei sorrend: Szösz István, Váralja, öt tehéntől 17 843 liter tejjel az első, második Schüszler István paksi gazda, hat tehéntől 17 017 liter tejet adott el, míg a harmadik Harcsa Pál báta- széki kistermelő, négy tehéntől 16 796 liter tejet vitt a begyűjtőhelyre. Az egy tehén után legtöbb tejet értékesítő gazda az országban Kupái József taktaharkányi lakos volt, magyartarka tehenétől 7060 liter tejjel. A Tolna megyei sorrend: Csapiáros Rudolf. Döbrököz: 5475 liter tejet értékesített tehene után. Csutorás Lajos Nagy- kónyi: 5445 liter tejet adott el, Pirisa József bátai lakos tehenétől kilenc hónap alatt 5205 liter tejet vitt a csarnokba. A szekszárdi felügyelőségen kapott információk szerint a versenyben részt vevő Tolna megyeiek a különböző kategóriákban igen rangos helyen vannak, s várható, hogy az év hátralévő részében elért eredmények következtében országos értékelésben, az első öt-tíz között nemcsak egy gazdaságunk lesz.- PjEgyüttműködés az alumíniumiparban s' A ' y Mosonmagyaróvár Nagyegyháza Tatabányai ) o Fenyőfő • Bakonynána lsik8*„ntgyörgy Olaszfalu • (^) Budapest Gant <7 Székesfehérvár Nyírád • Ajka (A) Eplény Varpalota Halimba /N * FTlTL o Epulo tuuiidunp A Timfoldeyár O Alumínlumkoho • Aluminium - hen^ennü bZOC A 15 évvel ezelőtt megkötött és 1985-ig változatlan feltételekkel meghosszabbított magyar—szovjet timföld-alumínium egyezmény hatalmas lehetőséget teremtett hazánk alumínium- iparának fejlesztésében. A szerződés Magyarország viszonylagos bauxitgazdag- ságának (az összes felkutatott bauxitkincset 100 millió tonnára becsülik) és energiaszegénységének ellentmondását hidalja át. Hazánkban 1960-ban közel 1,2 millió tonna bauxitot, 218 ezer tonna timföldet, 50 ezer tonna nyersalumíniumőt termeltek. A múlt évben pedig 2,9 millió tonna bauxitot bányásztak, 736 ezer tonna timföldet gyártottak és 70 ezer tonna alumíniumtömböt állítottak elő. 1967 és 1980 között — évenként növekvő mértékben — (1967- ben 30 ezer tonna, 1980-ban 330 ezer tonna), összesen 2,6 millió tonna timföldet kohósított hazánk a Szovjetunióban, ahonnan összesen 1,3 millió tonna alumí- •hiumtömböt kapunk vissza, további feldolgozásra. Ha például az 1980-ban a kiszállításra kerülő 330 ezer tonna timföldet a Szovjetunió helyett hazánkban ko- hósítanák, 15 milliárd forintos alumíniumkohászati beruházásról és újabb 2,4 milliárd kWó elektromos energia importjáról kellene gondoskodni. (Ez az energiamennyiség a magyar háztartások jelenlegi szükségletével azonos.) A Szovjetunió számára az egyezmény előnye az alumínium előállítási kapacitások jobb kihasználásából, a vízerőművekben olcsón előállított energia kedvező áron történő értékesítéséből adódik, így az itt kinyert alumínium önköltsége 20—25 százalékkal kisebb a hazainál. A magyar és a szovjet alumíniumipar közötti kapcsolatok a felszabadulást követő években alakultak ki. A magyar—szovjet vegyes vállalatok keretében jól kamatoztak azok a tapasztalatok, amelyet a magyar szakemberek a bauxitbányászatban a halimbai bánya 1920-as megnyitása óta, a timföldgyártásban és az alumímiumkohászatban a mosonmagyaróvári timföldgyár, illetve a csepeli kohó 1934-es beindítása óta felhalmoztak. A Szovjetunióval kötött timföld-alumínium egyezményen kívül szovjet berendezéseket szereltek fel az ajkai timföldgyárban és a székesfehérvári könnyűfémműben. Szovjet segítséggel bővítették az ajkai alumíniumkohó kapacitását és 25 százalékkal csökkentették a fajlagos energiafelhasználást is. — TERRA — valója az üzem karbantartó brigádjának, reggeltől sötétedésig. A gepekre, berendezésekre ráfért egy kis „pátyol- gatás”. Dolgoztak a szerszámkészítők — hisz a re- szelőhöz nem kell villamos áram, csak amolyan „karienergia” —, dolgoztak a karbantartó szerelők, hisz garantáltan „áramtalanítva” voltak a gépek. Dolgoztak a csőszerelők, átvizsgálva az üzemi „vérkör” hálózatát. Áram nélkül, bénán maradtak a gépek, lenn az üzemekben és az irodai kisgépek is tétlenségre lettek kárhoztatva. Megállt egy napra az üzem. Azaz, megállt a termelés — de nem múlhatott el haszontalanul ez a nap sem. Érthető, ki adhat csak úgy oda egy napot a semmittevésnek. A siontornyai üzem ezt Nem múlt el hát haszontalanul ez a kényszerpihenő. Bár az egynapos állás jó néhány ezer forintos kiesést jelent a termelési eredmények szempontjából —, de a végig „dédelgetett” gépek és berendezések későbbi üzembiztonsága nyilván pótolja majd a kiesett időt. Klenbeczk István és Farkas József a szivattyúmotort reparálják Fotó: Bakó Jenő Vágólapot készítenek a szerszámosok, Győré Nándor és Kiss László a lemezszabáshoz. Mehet a munka, hisz a vasreszelőt nem áram hajtja. Tanácstagi beszámoló A MŰLT KEDDEN a DÉDÁSZ egynapos áramszünetet jelentett a SIMOVILL- nek. a napot a karbantartásra szentelte. Volt bőven tenni(TUDÖSÍTÓNKTÓL) A Láng Gépgyár dombóvári gyáregységének dolgozóit tanácstagi beszámolón tájékoztatta Bérdi József vb- titkár a tanács munkájáról és a városfejlesztési tervekről. A város rohamos fejlődését segítette az a ‘több mint 2,5 millió forint értékű társadalmi munka, amit a város lakossága — köztük a Láng-gyáriak — végeztek ebben az évben. (Oszlánczi) Fülöp Lajos az „eresz alatt” nem fecskefészket — hanem villanymotort talált — és hát munkát is magának... Kötelességek es lehetőségek ' : „A gépipornak döntő szerepe van a gazdasági fejlődésben, a külgazdasági egyensúly távlati megalapozásában." (Az MSZMP KB 1977. október 20-i üléséről kiadott közleményből.) Nemzetközileg egyre sűrűbben támaszkodnak összehasonlító vizsgálataikkor a szakemberek új alappontra, s ez a mérlegelésbe bevont országok gépiparának fejlettsége. Tapasztalati tény: a gazdasági növekedés fokozza a gépipar súlyát, a termelő- ágazatokon belül, mégpedig úgy, hogy mind nagyobb szerephez jut a belső kooperáció. s a részvétel a nemzetközi munkamegosztásban. Jellegénél fogva elsősorban a gépipar a legkorszerűbb technika, technológia igénylője, s egyben kitermelője, az itt megvalósuló gyártás- és gyártmányfejlesztés alapvetően befolyásolja más nép- gazdasági területek haladását. Tavaly hazánkban a szocialista ipar bruttó termelésének több mint 27 százalékát adta a gépipar, 1970-ben 25 százalékát; a növekvő részesedés siker és — újabb kötelességek hordozója. Az ötödik ötéves tervben a gépiparnak 36—37 százalékkal kell növelnie az árukibocsátást. Kötelességek és lehetőségek társítása — ma a gépiparban ez a munka vezérlő elve. A bruttó termelés 1970 és 1976 között 70 százalékkal növekedett, miközben a foglalkoztatottak száma mindössze nyolc százalékkal lett nagyobb; a termelésbővítés döntő részét tehát a termelékenység javulása fedezte. A kiindulópont ezek szerint biztató. .Csakhogy ne feledjük: a termelési szerkezet eddig elsősorban a központi fejlesztési programok és a gazdaságtalan export visszaszorításának hatására változott. Igaz, a jövőben is nagy szerepet játszanak a központi döntések, de egyre nagyobb jelentősége lesz annak, mi történik a vállalatoknál. Továbbra is vezető terület marad a gépiparban a közúti járműgyártás, a számítástechnikai , eszközök előállítása, az erősáramú termékek kibocsátása, de úgy, hogy itt is, a többi részterületen is mind bel-, mind külföldre magasabb műszaki színvonalú termékeket kell előállítani. A középtávú tervidőszakban a belföldi értékesítés a termelésnél lassabban növekszik, azaz a bevételi előirányzatok teljesítésének a kivitel dinamikus bővítése a feltétele. Ez pedig kemény próba minden gyártó számára, hiszen — például — a nem szocialista országokba történő szállításokat az 1975. évi kétszeresére kell bővíteni. Vélhetnénk, éppen elég ennyi teendő, s ekkora feladat. Valóban sok, — ám az üdvösséghez kevés. Azért, mert a termelés, a kivitel mennyiségi vagy érték alapján számított bővülése elválaszthatatlan másfajta, szerteágazó teendők seregétől. Nagy tempójú fejlődésről tanúskodik például, hogy a számítástechnikai eszközök előállítása 69—70, az elektronikus alkatrészek kibocsátása 120—130, a szerszámgépek termelése 60—65 százalékkal növekszik a jelenlegi tervidőszakban, s 1980-ban már 25 millió gördülőcsapágyat vár a termelőktől a felhasználók tábora. Ezek az adatok azonban elvesztenék értelmüket, ha nem sikerülne a gépesítés programját végrehajtani, ha nem gyorsulna meg — főként az előregyártásban és az alkatrészek megmunkálásában — az automatizálás, ha nem csökkenne a fajlagos anyag- és energiafelhasználás. Ma évente nyolc-tíz százalékkal emelkedik a gépiparban a gépek, berendezések érték alapján számított állománya. Ugyanakkor tavaly az értéktelenné nyilvánított állóeszközök több mint a negyedét tették ki a teljes gépparknak; a fejlődés belső feszültségektől terhes. Ezek enyhítése csak akkor érhető el, ha a lehetséges ' ütemben kicserélik a gépeket, és a korszerű eszközöknek megfelelő technológiát alkalmaznak. Ez a feladat olyan területeket érint, mint — mások mellett — a fényforrásgyártás, a szerszámgépek előállítása, a vákuumtechnikai gépgyártás, az orvosiműszergyártás, a kábelgyártás. A jogos kérdésre, kifizetődik-e mindez, egyetlen, kiragadott példát: a fényforrásgyártás, a technológiai rekonstrukciónak köszönhetően háromszorosára növeli tőkés eladásait, s termékei ma is a leggazdaságosabban értékesíthető gépipari cikkek közé tartoznak... A technológiai rekonstrukcióhoz szorosan kötődik olyan specializált üzemek hálózatának kialakítása — így az integrált áramkörök, az elektronikus alkatrészek, a kötőelemek, a porkohászati alkatrészek, öntvények, kovácsolt áruk, szerszámok, törpemotorok előállításában — amelyek termelékenyen, gazdaságosan, tehát nagy tömegben látják el a kívánt részegységekkel, alkatrészekkel az ugyancsak specializálódott, a komplett gépipari termékek gyártóit. Csupán vázlatos helyzetképet rögzít a papír, s mégis, bonyolultnak tűnik; a gépipar ilyen bonyolult kölcsönhatásban áll a gazdaság többi ágazatával, s ez magyarázza döntő szerepét a gazdasági fejlődésben. Érthető, indokolt csupán ezek ismeretében is a megkülönböztetés, a válogatás követelménye, azon gépipari területek előnyben részesítése, kiemelt fejlesztése, amelyek versenyképes termékeket állítanak elő, s ahol a fejlesztés tudományos, műszaki háttere szilárd. LAZÁR GÁBOR
