Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-29 / 280. szám
A^PÚJSÁG 1977. november 29. J Moziban A neretvai csata A szekszárdi Panoráma moziban egy fegyverdörgésre érzéketlen ifjú pár végig csókolózta mellettem A neretvai csata mindkét részét. Ami nemcsak azért tanulságos, mert ez a tevékenység lényegesen élvezetesebb, mint harckocsik tüzében és repülőgépek alacsony támadása közepette menetelni, Egyre inkább kialakul az az érzésem, hogy a nem csekély számú háborús filmek elsősorban .azokat érdeklik igazán,' akiknek 1.) véres-valós egyéni emlékeik vannak ezzel kapcsolatban, 2.) akiknek színes, izgalmas mese, tehát a legfiatalabbakat. Van egy közbenső korosztály is, amelyik únja. Ide tartoztak kellemes magánügyeikkel elfoglalt ifjú szomszédaim. Pedig A neretvai csatát érdemes volt megnézni. Több mint valószínű, hogy olyan színészek együttesével, mint Curd Jürgens, Sylva Kosci- na. Orson Welles, Szergej Bondarcsuk, csak külön megerőltetés árán lehetne rossz filmet csinálni. Ez a maga műfajában kiemelkedő. Ügy sikerült benne egy nép nem régi történelme sorsdöntő Bajosan tudnék vitatkozni azzal, aki az értelmiséghez tartozók közé sorolna. Jó ideje albban is joggal bízni remélek, hogy ezen a táboron belül nem a haliadást ellenzők számát szaporítom. Éppen ezért különös érdeklődéssel vettem kézbe Pándli Ilonának, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent, fenti című kis könyvét, mely az értelmiség 1848 és 1948 közti útjával foglalkozik. „Sok vonatkozásban még nem teljesen kiérlelt” nézeteit úgy sikerült alig több, mint másfél száz oldalon esszékbe foglalnia, hogy azok mindvégig lekötik az olvasókat és a szerző szándéka szerint „másokban is gondolatokat ébresztenek”. A kötet célja a tömören közölt munkamód- sízerben is megfogalmazódik: JMélyen a múltba kél! wisz- szanyűtmi, hogy felmutathassuk a kisebbségben lévő, de mindenkor jelenlevő progresszió árnyala'it; mindazokat, akiknek sorsa, ha csak tanulságaiban is, de a forraeseményét megörökíteni, hogy az egész jugoszláv nép marad a főszereplő, de nem sikkadnak el belőle az egyéni emberi sorsok, tragédiák sem. Senki nem játssza túl szerepét. A partizánból nem lesz bronzba öntésre váró szobor modell, a csetnikeket irányító királypárti szenátor sem népellenesebb, mint amilyenek az igaziak voltak. Az olaszok undorral hábodalmak felé mutatott. 1948- ban olyan társadalmi átalakulás kezdődött hazánkban, amelyben átértékelődtek a haladás fogalmai: a szocializmus építésében részt vevő, azt igenlő, azt munkájával segítő értelmiség már a kifejlődő szocialista nemzeti egység fontos szereplője, minőségileg új réteg, megváltozott szerepkörrel és jelentőséggel.” Ez a megváltozott szerepkörű és jelentőségű réteg: „Az értelmiségiek, más rétegeknél jobban érdeklődnek az eszmei, ideológiai problémák iránt.” Legjobbjaik, ahogy a Kommunista Kiáltványban megfogalmaztatott, „felküzdötték magukat az egész történelmi mozgalom elméleti megértéséig”. Esszéi megírásánál Pándi Ilona döbbenetesen nagy irodalmat használt, forrásmunkajegyzéke önmagában is tanulságos és hasznosan forgatható. A példáknak többnyire nincs bizonyító, hanem csak illusztráló erejük. Néhány név az illusztráláshoz: Herrúznak és kissé szeleburdian, a németek középkori zsoldos őseiktől örökölt szakszerűséggel. A film egyik legjobb alakítása Hardy Krügeré, aki a majdnem rokonszenves Kraenzer ezredes szerepében mutatja meg a német haditervek csődjét, tehát a partizánok sikerét, akik sok ezernyi áldozat árán áttörtek a Neretvánál, és győztek. (ordas) czeg Ferenc, Szabolcska Mihály, Rákosi Jenő, Lukács György, Balázs Béla, Hatvány Lajos, Lesznai Anna, Justh Gyula, Károlyi Mihály, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Kunfi Zsigmond, Ady Endre, Szabó Ervin, Kassák Lajos, Kaffka Margit, Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, József Attila, Stromfeld Aurél, Veres Péter, Illyés Gyula, Szimoni- desz Lajos,, Derkovits Gyula, Németh László, Erdei Ferenc, Baj csy-Zs i liinszk y Endre, Szekfü Gyula, Parragi György, Révay József és Til- dy Zoltán. Ellentétes nevek, viláigfelfogások és egyéniségék, egyik-másikuk a fiatalabb olvasók előtt valószínűleg már ismeretlen is. Pándi Ilona a nagyszámú adat és név felhasználása ellenére olvasmányosan, közérthetően ír. Kis könyve négy esszéjében minden érdeklődő találhat számára különösen közelállót. Engem „A haladó értelmiség és a fasizmus” című III. fejezet kötött le legjobban. Meg az egész könyv. O. I. Rádió A császár jj|légypöttyök : h nélkül ,.||Őfelségéről, néhai I. Ferenc Józsefről; aki Ausztria császára, Magyarország apostoli királya és még egy sereg cím viselője volt, hazánk történelmében nem jegyeznek különösebben szép fejezeteket. Mi sem érthetőbb azonban, hogy Ausztriában más a helyzet, ahol I. F. J. 67 esztendei uralkodása még mindig nosztalgiákat ébreszt. Mint például a Dä- mel-cukrászdában, melynek kirakatában máig ott díszlik a képe, méghozzá a svejki-söröző légypöttyei nélkül. Ilyen és hasonló kedves intimitásokról szerezhetett tudomást az, aki az elmúlt vasárnap délután meghallgatta Réti Ervin: „A Sacher-torta pere” című riportját Bécsből. Egy ilyen című riport csak hangulatos lehet, az is volt. Még zenével kombinálva is eleget tett a tájékoztatás minden követelményének. Mert amellett, hogy értesülhettünk a Serge Kirschoffer megteremtette „állva temetkezők klubjáról”, a Grinzing két sofőrös vendégszállító szervizéről (az egyik az elázott pácienst viszi haza, a másik a gépkocsiját) ; hallhattunk a metró és Európa legnagyobb kórházának építkezéséről, a villamosjegyek áráról, a konflis-kocsisok keménykalapjáról, az újonnan bevezetett luxusadóról és az — egyelőre — 4500 íróasztal befogadására tervezett UNO-Centrum létrejöttéről. Bécs, az osztrák főváros, csak 67 kilométernyire van a magyar határtól. Érdeklődésünknek vannak történelmi gyökerei, de most már sokkal inkább csak jószomszédiak. A jószomszédságnak a „Pillantás a nagyvilágba” rádiósorozat ezzel a rövid adással is szolgálatot tett. O. I. Következő heti filmjegyzetü nket Az elítélt című lengyel filmről írjuk Könyv A haladó magyar értelmiség útja 14. Egy emelkedő következett, talán a leghosszabb az egész útvonalon. Szemjon sebességet váltott és hallgatta a motorzúgást. A motor egyenletesen, nehezen dolgozott. Az emelkedő csúcsán ismét sebességet váltott, most lefelé ereszkedett. Egy kanyar következett, itt meglátott egy személyautót, meg négy embert. Az egyik világító rendőrbotot emelt a magasba. A lejtő még nem ért véget, szabálysértés lenne itt megállni, ezt még az újdonsült sofőrök is tudják. Lemegyek a lejtő végéig, és majd ott megállók — határozott Szemjon, de a rendőrbotos férfi még közelebb lépett az út széléhez. Nem lehetett kikerülni, annál is kevésbé, mert a másik három egymástól néhány lépésre állva, az egész utat elzárta. Terpeszállásban álltak, mint a külföldi filmekben a rendőrök. A bot fénysávjai figyelmeztetően villogtak, és Szemjon fékezni kezdett. A botos férfi rendőrsapkát és harmattól csillogó köpenyt viselt. — Nyisd ki az ajtót — utasította a rendőr. Szemjon meglátta a századosi rangjelzést a válllapján. — Az iratokat, a menetlevelet, a kulcsot! — követelte a százados. A kulcs vajon miért kell neki, töprengett Szemjon, de azért odanyújtotta az igazolványát, a menetlevelet és a kulcsot is. A sokéves sofőri munka közben megtanulta, hogy rendőrtől nem szokás kérdezni. Három rendőr gyorsan végigment a buszon és szemügyre vette az utasokat. Az egyikőjük visszajött, a vezetőfülke mellett megállt, a másik kettő meg az iratokat kezdte ellenőrizni. Keresnek valakit. Lehet, hogy megszökött egy bűnöző. Az esti újságban mindig elolvosta a bűneseteket. Melyik utasról lehet szó, törte a fejét. Talán a kövér férfi, a tanárnő szomszédja? De rögtön el is szágyellte magát, amiért rossza gondolt egy emberről, pusztán azért, mert az is mérnökjelvényt visel, mint az a másik férfi. — Elnézést, de... — szólt megütközve egy asszony az utasok közül. — Hallgasson! — parancsolt rá az egyik. Lehet, hgoy akit köröznek, fegyvert visel. És ha lövöldözni kezd? Szemjon elhatározta, hogy figyelmezteti a századost. A fülkénél álló rendőr miatt nem láthatta, mi történik az utastérben. Megrpóbált megfordulni, de a százados nyomban ráripakodott: — Ne mozduljon! Szemjon lenézett a századosra és elcsodálkozott — a szokásos kék rendőrségi váll-lap helyett bordót viselt, ilyent a hadseregben hordanak. Mint mindenki, aki már leszolgálta a katonaidejét, Szemjon is jól ismerte a rangjelzéseket, a paszományokat és a fegyvernemi jelzéseket. Nem mintha folyton a változásokat figyelte volna, de érdekelte, hogy volt ez, amikor még ő szolgált, és mit változott, a férfiak eziránt sosem közömbösek. Moszkvában a rendőrség új egyenruhát kapott, de egyáltalán nem ilyent. Szerette volna, de mégsem merte megkérdezni, hogy miért bordó váll-lapos a ruhája, de abban a pillanatban meglátta a pisztoly sötét csövét. — Ha már ilyen találékony vagy — mondta a százados —, akkor tartsd a szád! Szemjon nem látta a szemét. Mélyen a fejébe húzta a sapkáját, de a hangja nagyon fiatalosan csengett. Szemjon szemügyre vette sovány nyakát, vékony vállát, a pisztoly csöve remegett, a vezetőfülke magas, ezért felfelé kellett tartania a revolvert és hamar elfáradt a keze. Fiatalok, futott át Szemjon agyán, túl sok rablásról szóló filmet nézhettek meg. — Hagyjátok abba, fiúk — mondta olyan nyugodtan, ahogyan csak tudta. — Nem ússzátok meg szárazon. TV-NAPLÓ ' ADY Az Ady-versmondóverseny megmozgatta az országot, hisz a számos megemlékezés közül ez szólt a legtöbb emberhez, feltehetően milliókhoz, akik egy verseny minden izgalmával kapcsolódhattak be Ady költészetének áramkörébe. A kritika, menet közben, okkal, ok nélkül, kifogásokat is emelt, mégis úgy érezzük, mindennél fontosabb, hogy a televízió valóban közüggyé tudta tenni Ady költészetét. Sírja hárommillió koldus telke, hol házat épít, vet majd és arat — írta József Attila, s ha íjás szavai a felszabadulással valóra is váltak, a költő sokáig háttérben maradt, sőt épp az „ifjú szívekben” halványodott el arca. Az ünnepi megemlékezések méreteiben is szinte példátlan sora Ady aktualitására hívta fel a figyelmet, arra hogy igaza ma is érvényes, sőt csak ma érvényes igazán, mert korszakos jelentőségű költészete szocialista kultúránk elidegeníthetetlen része. A televízió a leghatásosabb módon kapcsolódott be az ünnepbe, s a versmondó verseny igazán jól szolgálta Ady költészetének megismertetését. Az pedig a verseny általános jellegét bizonyítja, hogy minden korosztály képviseltette magát, a hetvenen feletti is, mégpedig tisztes eredménnyel. Nem baj, hogy a zsűri véleménye nem mindig találkozott a mienkkel, a végeredmény ugyanis az igazság jegyében alakult ki, s néhány valóban emlékezetesen szép előadást hallhattunk. Azt viszont őszintén sajnáljuk, hogy Tolna megyei versenyzővel nem találkoztunk. Figyelmeztető is egyben: verskultúránk nem éri el az országos színvonalat. Cs. L. Hogyan építenék hidat ? Ha valaki hídépítéssel, de főleg tervezéssel bízna meg engem, aki soha még egy bürüt se raktam össze, bizony nem haboznék. Ugy járnék el. Kiválasztanék egy lehetőleg szeszélyes vízhozamú folyót. Aztárf a szükséges talajvizsgálatot csak a legfelületesebben végezném el, vagy esetleg el se végezném. így elérhető lenne az az állapot, hogy szinte a szó szoros értelmében fövenyre építkezzek. Aztán megvárnám míg kéményseprőt látok, fehét lovat, vakablakot és katonát, megfognám az összes gombomat és átadnám a hidat, amelyik egyébként legkevesebb kétmillió forintba kerülne (1957-es áron). Olcsóbban ugyanis nem érdemes rossz munkát végezni. A szeszélyes vízhozamú folyó bizonyára meghálálná fáradozásomat és csak évekkel később mosná alá az alépítményt, amikor is a híd egy része leomlana. Ekkor kilépnék vállalatomtól és más munkahelyről figyelném, miként válik csigalassúvá 12 ezer ember közlekedése. Napi 5—16 ezer járműnél és 12 ezer embernél kisebb forgalmú hidat ugyanis nem építenék. Egy „ejnye-ejnye” fejcsóválásnál több baj úgyse érne. Példa rá a szolnoki Zagyva-híd, „A KÉT” legutóbbi adásából. (O. I.) Magyar filmhét az NSZK-ban December 1. és 7. között magyar filmhetet rendeznek az NSZK-ban, Wiesbaden- ben. Tíz játékfilmünket — Sándor Pál: Herkulesfürdői emlék, Szabó István: Budapesti mesék, és Álmodozások kora, Mészáros Márta: Örökbefogadás és Kilenc hónap, Lugossy László: Azonosítás, Makk Károly: Szerelem, Fábri Zoltán: Az ötödik pecsét, Kosa Ferenc: Tízezer nap című alkotásait és Palásty György: A varázsló című gyermekműsorát — továbbá több rövid filmünket — Szabó István, Foky Ottó és Lisziák Elek egy egy, valamint Jan- kovics Marcell két kisfilm- jét mutatják be. • — De még mennyire megússzuk — vágta rá. Ezt kár volt mondanod, gondolta Szemjon, a hallgatás az igazán félelmetes, amíg az ember nem tudja, mekkora a veszély. A hangjából ítélve ez a „veszély” mindössze tizenhét esztendős lehetett. — Ne mozduljanak — parancsolták a rablók az utastérben. Az első üléseken a félelemtől megdermedt asz- szonyok maguk nyújtották oda a táskájukat. * A legközelebbi falu úgy tizenöt kilométer ide. Tizenöt perc alatt odaérne. Még meg kell találni a tanácsházat, vagy a kolhozirodát, ahonnan telefonálni lehet. Megeshet, hogy a kapust sem találja ott: hajnaltájt többnyire már hazamennek aludni. Akkor meg kell keresni a tanácselnök házát. Ez is legalább tizenöt perc. Aztán telefonálni, és elmagyarázni a helyzetet az ügyeletes tizedesnek. Az fölébreszt egy hadnagyot, aki talán valamelyik irodában alszik, ahol akad fekvőhely, hiszen az éjszaka behozott részegek már elcsendesedtek, a jegyzőkönyveket már fölvették. A hadnagy telefonálna a területi központba az ügyeletes őrnagynak, és az riadóztatná a körzeteket. Ha minden simán megy, a motoros járőrök úgy negyven perc múlva zárják le az utakat. A rablók a legjobb helyet és időpontot választották. Negyven perc alatt már messzire lehet jutni, addigra már nagy forgalom lesz az utakon és gyakorlatilag semmi értelme nem lenne személyautók százait megállítani.. Ráadásul a legközelebbi vasútállomásra is kimehetnek, és megállíthatnak egy sofőrt, akit senki sem látott. Szemjon teljesen nyugodtan gondolta végig mindezt, mert tudta, hogy ezek az utolsó nyugodt pillanatok, nemsokára kitör a pánik. De kire lehet számítani? A mérnökre? Az ablaknál ül, beszorítja a szomszédnője. A zubbonyos öregúr? Túlságosan öreg már. A hátsó üléseken helyezkedett el két fiú, egyetemisták, vagy felsőbb osztályos iskolások. Meg a hadnagyra... Már neked is megkezdődött a háború, gondolta Szemjon, hadüzenet és harckocsi nélkül. Kár, hogy nincs fegyvered. (Folytatjuk)
