Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

IO ^pújság 1977. november 27. LENIN Janzer Frigyes szobra a Műcsarnokban rendezett kiállításon BAYER BÉLA: Szerelmem tűzbogár Igéző lángoknak misztikus tánca csontokon fészkelő indulat — kohó ellobbant érzések haláltusája megsemmisítő, hamuvá olvadó. Igazad zálogát ajkaimra! ropogjon dalomban erőd csillagok parazsát asszonyba, borba csókomba szikrát égetőt. Vörösben járod testtelen táncod virítón tudatom ágbogán dúskeblű lányok gödreit szántod vérpiros hittel szerelmem tűzbogár. GACSÁLYI JÓZSEF: Litánia után Késő délután van, hét óra már. Poros utcán béget, kongat a nyáj. A templomnál kendős öreganyók zsoltáros ég alatt szövik a szót, lábuk előtt hosszan lapul az árny, elrepül fölöttük a délután, magához láncolja őket az éj, : remegő láncuk a fózsafűzér. “ß A hátuk beroskad, térdük ropog. <>Majdnem ezer éve így állnak ott. Ady Endre: Az igazi szó magyar messiások Hogy telik erőből, Úgy adta az Isten, Megértem és kibírom. Ami vérlik itten S lesz utána szóm. Kosarazott szájjal, Lefojtott tüdővel Mégis, most is azt hiszem: Elmondok idővel Kegyetleneket. Valamikor jó lesz, Jó lesz megszólalni, Csúf, nagy özön-vér után. Jön sok galamb, talmi S jó lesz jó galamb. Jó lesz szenvedéssel, Jó lesz majd nagy kínnal, Sok mindent elmondani, Mit most a Rém hizlal: Az igazi szót. ADY ENDRE a világhábo­rú iszonyatai közt sem ta­gadta meg igazi költői hiva­tását: igazat mondani. Pedig nem volt a helyzete könnyű, (hiszen a hivatalos és nem hivatalos tényezők mindent elkövettek, hogy ne legyen nyugta, mindig érezze a fe­nyegetést. Legfájóbb mégis az volt, hogy nem jelenhe­tett meg könyve. Versei ugyan itt-ott kaptak nyilvánosságot — főleg a (Nyugatban —, de Ady mégis a hallgatásra ítélt költők közé tartozott. A költő nem a művével kezdődik, hanem a saját külön látásával, aho­gyan átéli, s magában újra­alkotja a körülötte lévő dol­gokat. Ez a sajátos külön költői világ Adyban különö­sen mély, kiterjedt, mélyen érzett volt. Nemcsak költe­ménye volt igazi szó: a sze­me tévedhetetlenül az igazat látta. így aztán ő a világ­háborút ' nem a hivatalos irányt kiszolgáló bértollno- kok módján nézte, hanem a maga szörnyű valóságában. De nem mondhatta ki, amit látott és érzett. Két jel­ző fejezi ki ezt a helyzetet: „kosarazott szájjal” és „le­fojtott tüdővel”. Ady költészetében az egyik legfontosabb mondatrész a jelzők. Mindig igen lényeges mondanivalót hordoznak, ezért a megértés szempontjá­ból nagy figyelemmel kell lennünk rájuk. Itt is e két jelző sűríti össze Ady helyze­tét, költői megnyilatkozásai­nak gátoltságát. Érdemes ar­ra is felfigyelnünk, hogy mindkét szó melléknévi ige­név. Ady nagyszerű érzék­kel használja fel itt is ennek a szófajnak kettős természe­tét: mint melléknevek jelzik a mondanivalót, mint igék a helyzetet mozgalmassá vál­toztatják. Ady helyzete tör­ténik, mások cselekszenek ellene, ő szenvedi ezeket, így válik a hallgatás akció­vá, s kettős értelemben is: Ady számára passzív elvise­lés, ellenségeinek kegyetlen üldözése aktív tett. A „GALAMB” Noé törté­nete óta a béke, a megbéké­lés szimbóluma. A jelzők változtatják meg a galamb szerepét. Itt a galamb az a költő, aki a háború befejezé­se után megszólal, s hirdeti a békét. 'De kétféle költő lesz majd akkor: „jó galamb” és „tal­mi galamb”. Az igazi szót mondó költő jó galamb, mert nem alkuszik meg soha: mindig azt hirdeti, amit lát, és ért és érez. A talmi költő azt írja, amit mások monda­nak neki. A „talmi” megint kettős értelmű: nemcsak azt jelenti, hogy hamis, hanem azt is: értéktelen. Ezt a ket­tősséget még fokozza az, hogy hátravetett szórendben áll mint értelmező jelző, s ebben a rímszegény versben rímelő helyen áll. így foko­zódik a szembeállítás: a bér- tollnokok talmi galambok, csak Ady az igazán értékes „jó”, mert csak ő mond igazi szót Hiszen József Attila is így különbözteti meg: „Az igazat mondd, ne csak a va­lódit”. íNem könnyű az igazi köl­tőnek: az igazmondás szen­vedés és kín. Mégis jó lesz majd igazi szót mondani. Hi­szen vége lesz a háború bor­zalmainak. Ady ezekről sem beszél sokat, ő nem magya­ráz. A háborúról szimbolikus sűrítéssel szól. A „vérlik” szokatlan képzésű ige, de mindent elmond, amit Ady belevetik A „csúf, nagy özön- vér” jelzők halmozásával fo­kozza a „vérlik” igében ki­fejezett .iszonyatot. „A Rém hizlal” kifejezés pedig össze­foglalja egyrészt a háború jellegét másrészt azt, hogy az „igazi szó” a háborús él­mények hatására kapja meg tartalmát. A vers hangulata csüggedt, lemondó. A költő reménye azonban csupa bizakodás: Megértem és kibírom... S lesz utána szóm. A kosarazott és lefojtott jelzőkkel is szembe állítja a jövőbe vetett bizakodást: Mégis, most is azt hiszem... Jó lesz megszólalni. EZ A KÖLTEMÉNY is dísztelennek hat. Sötét kor­szak sötét hangulata nem bírja el a díszítést. Ám most is azt kell mondanunk, hogy a költemény szépsége rejtet­ten is hat. A imondanivaló- hoz illően alkalmazza a köl­tő szokott stíluseszközeit: a jelzőt, a szimbólumot, a hal­mozást, az ismétlést. S mind­ezt szigorúan elrendezett szerkezetben mondja el. Minden sallang, felesleg 'nél­kül. Ez az igazi nagyság: ép­pen azt mondani, amit kell, s éppen ez teszi széppé. GÖMÖRY JÓZSEF Gianni Rodari: Milyen a modern újságírás? ff Tegnap, 14 ,óra perckor, 35 az 1897. számú határoszloptól 9 kilométerre, nem- történt szörnyű gépkocsi-szerencsét­lenség, s nem vesztette éle­tét öt ember. Az MI 23—45- ös rendszámú nehéz kamion, egy szekér kikerülése köz­ben, nem ütközött össze nagy erővel az ellenkező irányból haladó RÍM 45—67-es rend­számú gépkocsival, s nem borította fel és nem vágta hozzá három belga motor- kerékpároshoz., Ennek ered­ményeként nem halt meg: a teherautó sofőrje, két motor- kerékpáros, a személygépko­csit vezető fiatalember, a mellette ülő menyasszonya, a többiek pedig nem szenved­tek egy hónaptól 75 napig gyógyuló sérülést. A közleke­dési rendőrségnek nem kel­lett nyomozást végeznie.” A Corriere Popolare igaz­gatója csodálkozva olvasta a tudósítást, azután hivatta a napihi r- ro v at s zerkes ztőjét. — Olvasta ezt? — Bocsánat, mit? — Hát ezt. — Szabad? „Tegnap 14 óra 35 perckor...” — Igen, igen, a pontos idő is szerepel, amikor semmi sem történt, Így kísértet- újsággá válunk, hamarosan átlátszó vegytintával írhat­juk a cikkeinket. — Sajnálom, végtelenül fájlalom a történteket. Ilyen sorozatos sajtóhibák... Szigo­rú megrovásban részesítem a korrektorokat. — Hagyja békén a korrek­torokat. Keresse meg azt a tudósítót, aki ezt a badarsá­got írta, ragadja nyakon és tíz másodpercen belül cipel­je ide. Egy, kettő, három... Kiderült, hogy az idézett prózai alkotás szerzője egy törékeny, alacsony termetű fiatalember, akinek ajkán nyugtalan mosoly bujkált és pillantása valahogy túlságo­san negédes volt. — Foglaljon helyet és ma­gyarázza meg ezt a jelentést. — Vigasztalóan hangzik, nem gondolja? És azt is hoz­zá kell tenni, hogy színtiszta igazság. Egyetlen valószínűt­len szó sincs benne. — Sőt mi több, egyetlen épkézláb szó sincs benne! — Igazgató úr: csodálko­zom önön. Gondolja meg, mennyire örülnek az olvasók, amikor arról értesülnek, hogy nem történt ilyen nagy mé­retű szerencsétlenség. És kép­zelje el, ha viszont megtör­tént volna: öt család gyászol, Rómában, Milánóban, és Belgiumban kisgyermekek jutnak árvasorsra, ügy vé­lem, az olvasóknak néha szükségük van olyan hírekre, amelyek olvastán megköny- nyebbülten sóhajtanak fel és azt kiáltják: „HáP istennek!” Szerintem a modern újság­írás... _ Erről maíd később---------------- beszél. Most p edig hallgassa meg egy má­sik cikkét: „Tegnap este, sö­tétedés után, nem történt különös esemény a 42 éves Badoni könyvelővel, aki vá­rosunkban, a Bitonoto utca 34/b. alatt lakik. Amikor az irodából hazafelé tartott, vá­ratlanul nem találkozott egy .revolvert szorongató, kifes­tett nővel, s az nem utasítot­ta arra, hogy odaadja a pénz­tárcáját, amelyben egyhavi fizetése és a szabadság idejé-. re járó illetménye volt. így tehát Badoni könyvelő nem esett áldozatául a napihír­rovat szerkesztőjének emlé­kezete szerint első olyan rablótámadásnak, amelyet nő követett el.” • ' — Szegény Badoni köny­velő — mosolygott a tudósí­tó. — Olyan kedves ember, s ugyanabban a penzióban la­kik, ahol én. Meglepetést akartam szerezni neki a szü­letésnapjára: hiszen a hír­név mindenkinek jólesik! Rá­adásul már 27 év óta újsá­gunk előfizetője. Úgy vélem, az újságnak legalább nagy ritkán valami személyes elég­tételt kellene szereznie olva­sóinak, örömteli remegést kell keltenie bennük. Fontos, hogy megbecsüljük az életet, igazgató úr. Szükséges, hogy értésül adjuk az embe­reknek, miféle veszélyeket és szerencsétlenségeket, milyen szörnyű katasztrófákat kerül­nek el minden percben! — Vagy úgy! És talán már a holnapi számba is készített valami ilyesfélét? Olvassa csak fel, egyre jobban tet­szik a dolog. — Itt van még az időjárás­ról szóló cikkecske. „Tegnap déli 12 órakor nem esett hó. Városunk utcáit és tereit nem lepte el puha, fehér hó- takaró. Egyes körzetekét a hó nem borított el vastag ré­tegben, másutt pedig nem alakultak ki jellegzetes alpe­si hóbuckák. A városi köz- igazgatásnak nem kellett a hó eltakarításával foglalkoz­nia.” Azután az ezzel együtt járó jelentős költségmegta­karításról szóló elmefuttatás következik. — Eleve egyetértek az ön elimefuttatásával és azt ja­vaslom saját magamnak, hogy bizony megtakaríthat­nám az ön fizetését.- Sejtettem ön má5 ?----------------------- negyedik ú jság igazgatója, aki ilyen következtetésre jut. Úgy gon­dolom, hogy a modern újság­írásra vonatkozó elképzelé­seim túlságosan haladóak. Egyesek azt mondják, hogy utópista tévelygések rabja vagyok... Ez azonban nem rettent el. Galileivel, Marco- nival és másokkal is így bán­tak az elején, sőt, talán rosz- szabbul is. Fő a türelem — találok én magamnak más állást. Fiatal vagyok, az egész élet előttem áll! És a tudósító tekintete boldogan révedt egy olyan világba, amely telis-tele lesz meg nem történt utcai bal­esetekkel és ki nem tört há­borúkkal. (Gellért György fordítása) Szemethy Endre illusztrációja Ady Endre verséhez Magyarország fölfedezése versekben harmincas években a A I népi írók áttörő ere- I jű könyvsorozata volt ........ a „Magyarország fel­fedezése”. Ezt pár éve újra. megindították. Jobbnál jobb kötetek jelennek meg sorra. Közéjük illik a Kozmosz Kiadónak egy most megje­lent zsebbe való vaskos kö­tete. Címe: Verses ország­járás. Válogatta és szer­kesztette, az előszót írta Fo­dor András. Megjelent A magyar irodalom gyöngy­szemei c. sorozatban, 466 ol­dalon. V A szép kiállítású kötet 275 költő vallomását gyűjti egybe. A magyar táj szemlé­letnek ilyen sok költőtől és ennyi versben való megörö­kítése eddig még sohasem jelent meg. Cs. Szabó László írta egyszer, hogy Jókaiból össze lehetne állítani a ma­gyar tájak szerelmes föld­rajzát. Ügy látszik azonban, a líra, a vers alkalmasabb a történelem folyamán vál­tozó tájak megörökítésére. Hogyan látták a költők az egész országot, vagy annak egyes tájait, sőt, legtöbbször csak saját szülőföldjüket, ezt dokumentálja Fodor András­nak, a kitűnő költőnek évek hosszú munkájával össze­gyűjtött antológiája. Fodor szemmel láthatóan kihagyta könyvéből azokat a minden­ki által jól ismert verseket, amelyeket legalább általá­nos. iskolai fokon mindenki megtanult, vagy tudomásul vett. Csaknem fél évezred ha­talmas körképe bontakozik ki a gyűjteményből. A nagy magyar klasszikusok kevés­bé ismert műveitől a leg­fiatalabb mai írónemze­dékig példátlan nagy szá­mú szerző van képviselve a kötetben. A könyv a követ­kező fejezetekbe osztja az egyes költeményeket: Fák, ligetek, erdők; Folyók, ta­vak; Rétek, mezők; Hegyek, völgyek; Falvak, tanyák; Utcák, terek, városok; A vándor vallomása. Ezekből a címekből is látható, hogy valósággal filmszerűen bon­takozik ki Magyarország va­lamennyi tájegysége és azok legapróbb részlete is, ugyan­akkor valóságos megeleve­nedő képes irodalomtörténet vonul el előttünk. A nagy klasszikusok so­rából Janus Pannonius, Bor­nemisza Péter, Balassi Bá­lint, Gvadányi József, Orczy Lőrinc, Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mi­hály, Kisfaludy Sándor és Károly, Berzsenyi Dániel, Czuczor Gergely, Vörös­marty Mihály, Kölcsey Fe­renc, Petőfi, Arany, Tompa, Vajda János, Komjáthy Je­nő, Reviczky Gyula, Ady, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Gárdonyi. A leggyakrabban szereplő tájegységek: a Balaton, a Duna, a Hortobágy, az Al­föld és Budapest. A dunán­túli költők közül Bárdosi Németh János, Csorba Győ­ző, Csoóri Sándor, Fodor András, Gergely Ágnes, Hajnal Anna, Jankovich Fe­renc, Jánosy István, Juhász Ferenc, Keresztúry Dezső, Nagy László, Simon István, Takáts Gyula, Weöres Sán­dor a kiemelkedőek. Tőlük külön csoportosítottam a Tolna megyeieket; ezek: Ba­bits, Illyés Gyula, Garay János, Csányi László, Pá- kolitz István és Tamás Menyhért. A szerkesztő szempontját, hogy minél több költő szerepeljen leg­alább egy verssel, nemcsak lokálpatrióta öntudatunk miatt nem helyeseljük: Ba­bits és Illyés itt idézett ke­vés verse helyett föltétlenül sokkal többet érdemelt vol­na. Illyéstől egy egész kö­tetre való Tolna megyei tár­gyú verset lehetne összeál­lítani — és össze is kellene. Ugyancsak keveseljük a szomszédállamokbeli ma­gyar költők szűkös képvise­letét. örvendetes viszont, hogy Jékely Zoltán gyönyö­rű Kalotaszegi elégiája be­lekerült a kötetbe. • •] verses országjárás ép­A f pen tarkaságánál és | sokszerűségénél fog- —“-^va buzdító példa is lehet. Valamennyi magyar tájegység, város, vagy tör­ténelmi táj, már csak ide­genforgalmi propagandájá­nak színvonalemelése miatt is összegyűjtethetné és kü­lön kötetekben kiadhatná a róluk szóló verseket. Egy ilyen antológia vagy egy évtizede már megjelent a Balatonról. El is kapkod­ták, de sajnos nem nyom­ták újra. Kiállítása is any- nyira bibliofil jellegű volt, hogy valószínűleg kezébe sem került azoknak, akik más tájegységek hasonló köteteit kiadhatnák. A szö­vegek önmagukért beszélné­nek és mint ebben a kötet­ben is, nem lenne bennük túl sok magyarázatra, vagy jegyzetre szükség. A Nyu­gat utolsó éveiben adta ki Szabó Zoltán Szerelmes földrajz c. könyvét. Ez út­törő kezdeményezés volt: egyetlen hibája, hogy a szerkesztő saját szövegébe ágyazta az egyes prózai és verses remekművek leg­szebb szakaszait, vagy ép­pen csak mondatait. A leg­jobb azonban magukat a költőket hagyni beszélni, ahogy Fodor András is eb­ben az esetben csinálta. GÄL ISTVÁN I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents