Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
1977. november 27. "ríÉPOjSÁG 7 A Paradicsomtól a barackosig Bátai gyümölcsöskertek Rengeteg alma, körte termett itt, amíg az árvíz el nem vitte az egész Ispánkertet — mondja Tóth Jánosné. született Angyó Mária — Sorolj föl néhány almafajtát! — a kérést falun nevelkedett kolléganőmnek címeztem. íme a „fölsorolás”: golden star, jonatán. Ugyanerre a bátai Vörös Mihályné kapásból így válaszolt: üvegalma, fontos alma, jeges alma, bőralma, lánycsöcsű alma, pécsi piros, vajalma, borízű alma, csörgő alma, rezéti alma, citromalma, dinnyealma, cigányalma, pogácsaalma. Ha feltételezzük, hogy ezek közül néhány elnevezés esetleg fedi egymást, akkor is jóval több a 14 a 2-nél. Nincs azon semmi csodálkoznivaló, hogy kolléganőm csak két almafajtát ismer — azokat is többnyire a csemegebolt kirakatából —, Vörös Mihályné pedig tizennégyet, ö ugyanis egyrészt bátai parasz- asszony, másrészt pedig a falu hagyományainak, néprajzának, történelmének, szokásainak a kutatók körében is közismert tudója. Bátán — akárcsak a többi Duna menti, sárközi településen — sok-sok évszázadra visszanyúló, gazdag hagyománya van a gyümölcstermesztésnek, Andrásfalvy Bertalan írja a „Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig” című — alább is idézett — munkájában : „Ártéri gyümölcstermelésünk nagy múltra tekint vissza. Különösen a Duna mentéről vannak bőven történeti adataink erről... A sárközi Duna-szakasz déli részén a törököknek külön kerített almáskertjük volt... melyet a püspök részére lefoglalt...” (T. i. az érsek di- kátora.f E sorok írója az egykori bátai gyümölcsöskertek maradványait szemlélve egy kissé szabadjára engedte a fantáziáját, és arra gondolt, hogy ez az almáskert talán azonos lehetett a bátai Ispánkerttel. A helynév mindenesetre nem éppen tegnapi telepítésre utal. Az Ispánkert a falu déli részén, az egykori Duna (ma holtág) partján terült el, nem messze a bődéi gyümölcskertektől. Berényi Imréné, aki 78 éves, így jellemezte a bődéi gyümölcsösöket: „Olyan lehetett az isten paradicsomkertje”. Különösebb szakértelem nélkül is igazolhatjuk a nem mindennapi jellemzést, hiszen a bátai dombok ott fölfogták a hideg északi szelet, a jó fekvésű lankákat szinte egész nap sütötte a nap, és a közelben folyó Duna párája biztosította a föld meg a levegő megfelelő nedvességtartalmát. A falu legnagyobb gyümölcsöskertje — legalábbis az utóbbi száz esztendőben — az ártérben fekvő Középsőnél volt. Vörös Mihályné mondta: „Én még a nagyszüleim- től hallottam, hogy amikor osztották a földeket (a múlt század második felében) mindenki akkora területet foglalt ott magának, amekkorát akart. Körülárkolta, fölhányta a földet, hogy nagyobb vízállásnál száraz helye legyen a kint legelő jószágnak. Később aztán teleültették ezeket a földhányásokat gyümölcsfával. Majd minden bátai családnak akadt ott legalább néhány fája.” Berényi Imréné: „57 szilvafa, 2 cit- romalmafa, 2 kásáskörte meg 2 császárkörtefa volt a mienk.” De nagyobb gyümölcsös volt a Csikóskertben, a Nagyszigetben meg más határrészeken is. Andrásfalvy írja, hogy a vízrendezések hazánkban az ártéri gyümölcstermelés csökkenését is magukkal hozták. Nemcsak az ártéri erdők közti gyümölcsfák és gyümölcsösök számszerű megfogyatkozásával, hanem azáltal is, hogy az eddig főként állattartó, gyümölcstermelő, ha- lászgató és gyűjtögető népesség a belterjesebb földművelésre tért át. A földművelés mellett egyre kevesebb gond és idő jutott a gyakran nehezen megközelíthető, még ártérben maradt gyümölcsösökre. Pedig az olykor-olykor beütő jó termés — ehhez a megfelelő időjáráson kívül az is kellett, hogy a Duna ne „vegye el” a gyümölcstermő területeket — szép jövedelemhez juttatta a bátaiakat. Berényi Imréné: „A Bokányi féle kocsma alatt állt a hajó. A kereskedőnek oda vittük a Középsőnél termett szilvát. Egyik esztendőben annak az árán vettem a varrógépet. Pedig nem kis pénz volt az akkoriban!” Bátán nemcsak a nagyobb gyümölcsöskertekben termett az alma, a körte, a szilva. A dunaártéri erdőkben is volt, talán még van is egy-egy magányos gyümölcsfa. Hogyan került oda? Ügy, hogy az erdőt járó — régebben orvvadászó, halászó, gyékényt, sulymot szedő... manapság pedig az erdőgazdaságban dolgozó — ember beoltotta. Kedvtelésből, vagy azért, ha majd megfogan, átülteti, esetleg szándékosan hagyta ott, arra járván pedig leszedte a gyümölcsöt. így fordulhatott elő, hogy annak is volt gyümölcsfája, akinek földje egy darab se. Milyen volt a növényvédelem egykor? — tettük föl a kérdést Berényi Imrénének. íme a válasz: „A marha nekidörgölte az oldalát, lejött az elkorhadt kéreg, lepottyant a gyümölcsmúmia, aztán Jézus.” A századfordulót követően tehát a fák gondozására nem sok figyelmet fordítottak. Többnyire a metszést is elhagyták. Még később aztán a gyümölcsért ritkán, nyaranta, ősszel egy-két alkalommal mentek ki. A nagy dologidőben csak olyan vasárnap délutáni „kiránduló” programnak számított a gyümölcsszedés. Nem úgy régebben. Ismét Berényi Imréné: „Lánykoromban kijártunk a Középsőhöz gyümölcsöt őrizni. Az volt nekünk a mozi, a presz- szó, a kultúrház. Akkora kunyhók álltak ott, hogy még hatan is befértünk egybe- egybe. Vittünk ki kétasszony- nap közi csibéket, a sok fűmagon, bogáron nagyon hamar megnőttek. Éltük világunkat. Sütöttük a palacsintát kraszlóban. Jöttek a legények, el-eldanolgattunk. Pottyant az alma a kunyhó tetejére, milyen jó volt azt hallgatni abban a csöndes éjszakában!” Vörös Mihályné úgy tudja, hogy nappal a fiatalok, éjjel az öregek csőszködtek. Mindenesetre nemegyszer lett farsangi lakodalom a közös csőszködés vége. ♦ Bátai gyümölcsöskertek — szinte valamennyi a múlté. Néhány kivénhedt, korhadt szilvafa maradt mutatóba. A többit kivágták, kiszedték még a gyökereket is. A Középső helyén nyárfaerdőt telepített a tsz, az Ispánkert az ötvenhatos jeges árvízkor pusztult el. („Egyik-másik kivágott körtefa talán kétszáz éves is megvolt.”) A többi helyén szántóföld, veteményeskert van. Ahogy megváltozott a Duna folyása, szerepe a község lakóinak életében, úgy enyésztek el az egykor híres bátai gyümölcsöskertek is. Azért a csendes őszi, téli estéken, ha a gyerkőc megkívánja, akad egykét alma a sifonér tetején. Ha nem a háztáji kertből, akkor az ABC-áruházból. De ha Bátán a gyümölcsről, gyümölcsösről beszél valaki, nem a szőlők közé, a kiskertbe ültetett fákra gondol, hanem a barackosra. Mostanság oda járnak a fiatalok és idősebbek — nem a gyümölcsöt őrizni, hanem a gyümölcsfákat gondozni, a termést leszedni. A November 7 Termelőszövetkezet irodájában Komonyi Orbán termelési fő- i mérnök és Tallér Márton növénytermesztési főágazatve- zető elneveti magát, amikor az egykor volt középsői idillt idézzük. No nem, a tsz gyümölcsösében legfeljebb olyan „párválasztásról” tudnak, aminek — kiderülvén — családi perpatvar lett a vége. A gyümölcstermesztés napjainkra Bátán is nagy szakértelmet, kemény, mindennapi munkát igénylő ágazat, amiről nem lehet „mesélni”, inkább adatokkal, tényekkel alátámasztva beszámolni. * A bátai November 7 Tsz — éppen a fent említett hagyományoktól indíttatva — a hatvanas évek közepén gyümölcsös telepítésébe kezdett. A Diós-oldalban kezdték meg a tereprendezést és a telepítést 1969 tavaszán fejezték be. 115 hektár az összterület, ennek zöme őszibarack, harminc hektár kajszi, és 11 hektár meggy. A hagyományos fajtáktól az eltérést a nagyüzemi követelmények diktálták. A tízéves gyümölcsös az évek során nem egyszer okozott fejtörést. Az emlékezetes 1970-es év telén a kajszit a nyulak kilencven százalékban lerágták. Tőre kellett metszeni a fákat, ez két év visszaesést jelentett a fejlődő — hároméves — oltványoknak. 1975-ben tafrinás levélfertőzés volt az őszibarackban, a meggyfákat pedig fertőző gyökérmegbetegedés károsította, szerencsére mindkettőt sikerült megállítani. Voltak tehát kritikus időszakok, amikor minden, vagy sok minden veszni látszott. Talán a Sárközben hagyományos gyümölcstermesztés tradíciói is közrejátszottak abban, hogy az ágazat végül kilábalt ezekből a hullámvölgyekből, a gyümölcsösök most kezdenek igazán teremni, jó termőerőben vannak a tízéves fák. A kajszinál évente öt százalékot visz el a fák közül a gutaütés, az a minden barackost ritkító betegség, amely a növénykórban éppoly titokzatos, mint az embergyógyászatban a rák; csak a kezdeti lépések megtételénél tartanak az okok kutatásával. Van huszonöt százalék hiány és huszonöt, amit eddig pótoltak, tehát a sárgabarack ötven százalékos beállással terem. Az idén jól hozott: 28 vagon kajszi került, a ládákba. Az elmúlt három évben a szaporítóanyag ellátás nem élte fénykorát, nem is tudtak pótolni, mert nem volt mivel. Az idén megfelelő mennyiségű facsemetét vehettek. Az őszibarack évenkénti termését a többinél nagyobb mértékben befolyásolja a virágzáskori időjárás. Idén ez is szépen javult. Eddig évente tizenöt és kilencven vagon között volt a hetven hektár hozama. Három éve fordult termőre a meggy. Kiugró termést így még nem produkált, bár a telepítés hibája is, hogy a meg- porzás nem tökéletes. A pán- di meggy közé kevés megporzó fa került, így a termés közepes: 15 mázsa. Ami az átlagos telepítéseknél jobban megoldott a tsz gyümölcsösében, az a tápanyagvisszapótlás. A szövetkezet közeli baromfitelepéről naponta szállítják be szippantóval a tyúktrágyát, és a bedolgozás is folyamatos egész évben. így az ilyen jellegű szerves anyag hasznosításánál jelentkező probléma leegyszerűsödik, a gyümölcsösben pedig alig használnak műtrágyát. A szerves trágya talajjavító hatása sem lebecsülendő az eróziónak kitett domboldalon. A- gépesítés a jelenlegi átlag színvonalon van. Gépek végzik a talajmunkát, a műtrágyázást, illetve a szerves trágya kijuttatását, a vegyszerezést, a növényvédelmet, a szállítást. Munkaszervezés szempontjából igen hasznos, hogy a szövetkezet építőbrigádja télen — mikor a fagy miatt úgyis kevés a munkalehetőség — elvégzi az egyik kézimunka-igényes feladatot, a metszést — zömmel az őszibarack-ültetvényben. Az igazi gond a szedés, illetve a viszonylag rövid időszak alatt jelentkező nagy kézi munkaigény. A tsz-ben van annyi aktív dolgozó, hogy ezt a feladatot a tagok is el tudnák végezni, de akkor le kéne állni más — állandó elfoglaltságot jelentő ágazat munkájával, ami természetesen nem megoldás. Marad tehát a külső munkaerő, amelynek szervezése, esetlegessége, munkavégzésének minősége a termesztés legnagyobb gondját is jelenti az ágazat vezetőinek. Aki nem ismeri a területet, annak furcsa csak, hogy ez a jövő terveit is mennyire befolyásolja. Az egyik leglényegesebbel, a jövedelmezőséggel ugyanis nincs különösebb baj. A tizenöt mázsás hektáronkénti meggytermés termelési értékben megfelel nyolcvan mázsás hektáronkénti búzatermésnek. Az átlagos érték a gyümölcsösben negyvenezer forint. Búzából — ez a földterület közepes — harminc mázsát adna, ami tízezer forint termelési értéknek megfelelő. A különbség 30 ezer forint! A jelenlegi rekonstrukció a pótlásból, illetve talajvédelmi, vízgazdálkodási beruházásokból áll. A szövetkezet a mostani gyümölcsös terület növelését a következő ötéves tervben határozza majd meg. Mint említettük, a fejlesztés egyik fő kérdése, mennyire lesz megoldható a szedés, betakarítás gépesítése, mennyiben állnak megfelelő fajták, technológia rendelkezésre a korszerű nagyüzemi termeléshez. A piac a hosszabb előrejelzések szerint is korlátlan. A termesztésnek hagyománya van, és van a szakemberekben hajlandóság — nem utolsó sorban a jövedelmezőség miatt — a termesztés fejlesztésére is, mindez főként a gépesítés megoldhatóságának a függvénye. * A Duna a szabályozáskor hűtlen lett Bátához, otthagyta az ártéri gyümölcsösöket is. A mostani barackos tőle messze, a domboldalakon — ahogy a helybeliek mondják: a „hegyen” — terül el. A termelőszövetkezet vezetői foglalkoznak a gondolattal, hogy a közelben több hektáron diófákat telepítenek. Márpedig aki diófát ültet, az nem a mára, még csak nem is a közeli jövőre gondol. GYURICZA MIHÁLY STEINER ISTVÁN Néhány elvadult, gondozatlan szilvafa az egykori Ispánkert tőszomszédságában. Ezekről bizony nem sok gyümölcs kerülne a földesúr asztalára ■ ...........■ ■.......... .... ..................... ................■ 1 A z egyre kopárabbá váló bődéi dombok alatt van még néhány gyümölcsfa, de paradicsomkertről beszélni ma már erős túlzás lenne
