Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

'rfepÚJSÁG

Genetikai szűrővizsgálatok január l-től

A Szakszervezetek Megyei Tanácsának akcióbizottsága, mely éves programjaiban egyebek között számos társadalompolitikai kérdés megvitatását szerepelteti a feladatmeghatározás szándékával, nemrég a megyei kórház vezető főorvosát dr. Váczy László szülésznőgyógyászt és dr. Csordás Jenő gyermekgyógyász főorvost hallgatta meg a genetikai tanácsadás nőgyógyászati és gyermekgyógyászati vonatkozásairól.

Tájékoztatást parancsoló észrevételként az merült fel ezen a tanácskozáson, hogy bár a nagyközönség elsősorban a televízió jóvoltából sokat tud az örökléstan rendkívül bonyolult világáról, de mégsem eleget ahhoz, hogy a maga hasznára fordítsa ismereteit, s az utódok érdekében ne mondjon le arról a segítségről, amit az orvostudomány ma nyújtani képes.

E sorok írója dr. Váczy László főorvost kereste föl, hogy vele a január l-től kezdődő genetikai szűrővizsgálatok jelentőségéről folytasson beszélgetést. A megyei kórház-rendelőintézet szülész-nőgyógyász főorvosa bevezetőként arról a genetikai egyensúlyzavarról beszélt, mely komoly veszedelmekkel fenyegeti korunk emberiségét. Mint elmondotta, egyre inkább számolnunk kell azokkal az öröklődő ártalmakkal, melyek egy része a genetika és a társtudományok megállapításai szerint áttevődnek az utódokra. E tényből fakad az a genetikai egyensúly- zavar, ami joggal kelt aggódást világszerte.

— Tanár úr, sokat hallunk manapság arról, hogy napjaink emberét esetenként szinte kivédhetetlen veszedelmeknek teszi ki az a technikai és tudományos fejlődés, melynek jóvoltából mind komfortosabbá válik az emberek élete. Mi erről az ön véleménye?

— Sajnos, nem tudom megcáfolni ezeknek a veszedelmeknek a létezését. A genetika alakulásába a modern életnek számos tényezője játszik bele ártalmas módon. Hogy egyebet ne említsek, vegyük csak az ionizáló sugarakat, vagy azt a veszélyt, mely az egyfelől áldásosán elterjedt kemikáliák használatából ered. Az előbbi és az utóbbiak is belejátszanak azokba a

kromoszórqaváltozásokba, melyek eredményeként — ha ugyan megfelelő itt ez a kifejezés — betegségekre érzékenyebb, beteg, vagy torzszülött utódok jönnek létre, ha egyáltalán létre tudnak jönni. A veszélyek kivédésének van tehát egy társadalmi és van egy orvosi része. A társadalomnak, amennyire ez lehetséges, csökkentenie kell a veszélyhordozó tényezőket. Az orvostudománynak pedig fejlettsége, lehetőségei teljes kihasználásával kell megelőznie a genetikai ártalmak szaporodását.

— Ironizáló hangvételű beszélgetések során nemegyszer hallottam már az orvostudomány fejlődését „okolni” abban, hogy a különféle ' egészséget, esetleg életeket veszélyeztető bajokkal tömeges méretekben kell számolnunk.

— Komoly dolgokkal lehetőleg ne tréfálkozzék az ember, mégis, van ebben valami. Gondoljon csak arra, hogy régen a járványok, vagy egy-egy betegség ellenszerének hiánya mennyire megtizedelte az emberi/

séget. Ezzel szemben mi a helyzet ma? Pont az orvos- tudomány fejlődése folytán ezrek és ezrek élik túl, ha úgy tetszik lehetséges halálukat. Ma, a valamilyen betegségben szenvedő emberpárnak segíteni tudunk utódok létrehozásában. De vegyük a cukorbetegséget. Valamikor fiatalon haltak bele ebbe a betegségbe az emberek. Ma ez nem számít halálos betegségnek. De a szülő átörökíti a bajt. Ez is az egyik valószínű oka annak, hogy az egész világon növekszik a cukorbetegek száma.

— Tanár úr, a rövidesen kezdődő szűrő- vizsgálatok ürügyén találkoztunk. ön személy szerint miért tartja fontosnak ezeket?

—r Nagyjából erről volt szó közöttünk eddig is, de tömören úgy fogalmaznám újra, hogy ezekkel a vizsgálatokkal biztosítható a már meglévő genetikai ártalmak továbbjutásának megakadályozása. Ha például azt állapítjuk meg, hogy a valamely öröklődő betegségben szenvedő szülő utóda 20 százalékos valószínűséggel viszi tovább a betegséget, áb-t tanácsolunk. Persze, a döntés joga

a szülőé. Ha úgy dönt, hogy mégis világra hozza a gyermeket, időben tudunk jelezni a megfelelő szerveknek, a védőnőnek, orvosnak. Szóval fel tudunk készülni a bonyodalmakra.

— Mivel magyarázható, hogy csak az utóbbi években kezdünk fontosságának megfelelő hangsúllyal beszélni a genetikai vizsgálatokról?

— A fejlődéssel, és a népgazdaság anyagi erejének növekedésével. Ma adottak már azok a vizsgálati eszközök, ismeretek, azok az eljárások, melyekkel konkrét adatokat kaphatunk a születendő gyermekről már a magzati élet első szakaszában. Amino- centézis annak az eljárásnak a neve, aminek során egy, a méhbe, megfelelő helyen beszúrt tű segítségével magzatvizet tudunk levenni. Ebből, egyértelműen megállapítható a vizsgálat elvégzésével, hogy van-e kromoszómaártalom és ez milyen természetű.

— Ez egyszerűnek tűnik. Miért nem csináltuk eddig?

— A kérdés első fele téves, mert csak egyszerűnek látszik. így arra válaszolnék inkább," hogy miért nem csináltuk eddig. Azért, mert a genetikai vizsgálatok meglehetősen drágák. Annak meghatározására ugyanis, hogy hova hatoljon be az anya vagy a magzat veszélyeztetése nélkül a tű, izotópos vagy ultrahangos vizsgálatra van szükség. Mi, szülészek a kis- medencébe nem szívesen juttatunk izotópokat. Az ultrahangos vizsgáló készülék pedig devizában mill i lkat jelent. Hazánkban korábban csak 1—2 helyen volt genetikai laboratórium. Most több van, és mi a Pécsett kijelölt

laboratóriumok egyikéhez tartozunk.

— Milyen lesz az odaju- tás rendje?

— A terhesgondozáson, a nővédelmi és házasságot megelőző tanácsadásokon felhívják az érdekeltek figyelmét a genetikai szűrés lehetőségére.

— Kiknek tanácsos elsősorban igénybe venniük a szűréseket?

— Azokat várjuk elsősorban, akik mögött ismétlődő, spontán vetélések vannak. Az ugyanis a tapasztalatunk, hogy az ilyen esetek 50 százalékának valamilyen genetikai ártalom a háttere fiatal, úgy értendő, 1—2 hónapos terheseknél. Tanácsos azoknak is elvégeztetniük a vizsgálatot, akik maguk is valami fejlődési rendellenességgel születtek, vagy családjukban volt ilyen. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy az idős — negyven éves — nők körében a kromoszómarendellenességek nagyobb számban szerepelnek, mint a fiatalok körében. Vagy, miután a genetikai vizsgálattal a születendő gyermekről megállapítható az is, hogy milyen nemű, a szülőknek tudniuk kell a nemhez kötötten öröklődő betegségekről, illetve, ezek kockázatáról.

Beszélgetésünk befejezéseként dr. Váczy László főorvos elmondotta még, hogy a január l-től igénybe vehető szűrővizsgálatokkal a különféle genetikai ártalmak 30 százaléka előzhető meg. Tanácsos megjegyezni ezt a kétségkívül biztató adatot, s megismertetni mindenkivel!

LÁSZLÓ IBOLYA

Az öregedés „iskolája”

Érdekes kísérlet folyik — az NDK gerontológiai társaságának kezdeményezésére — Schwerin megyében, 12 városban és 40 üzemben megkezdődött az „öregedés iskolájának” harmadik tanéve. A hároméves tanfolyamok célja, hogy — milyen tapintatos körülírás! — „a megfelelő korosztályokat idejében előkészítsék a nyugdíjas esztendőkre”. Orvosok, üzemi és tanácsi vezetők, jogászok, szociológusok tartanak előadásokat az ötvenes életéveinek végén, vagy a hatvanas éveinek elején járó hallgatóságnak. A feladat: felkészíteni ezeket az embereket az előttük álló esztendőkre, felvilágosítva őket, hogy az idő ugyan könyörtelenül halad, de aki okosan számol azzal, amivel számolni kell, sok mindent elkerülhet, amit általában az öregkor velejárójának tartanak.

Az alapelv az a tény, amit ki-ki a saját környezetében is tapasztalhat, nem a teljes pihenés, a tétlenség tesz jót az idős embereknek, hanem még azon túl is nyugodtan lehet dolgozgatni. Meg is teszik: az első öt nyugdíjas esztendőben a férfiaknak több mint fele, a nőknek több mint egyharmada folytatja foglalkozását.

A schwerini kísérlet részeként a kijelölt üzemekben folyik a nyugdíj előtt állók orvosi felülvizsgálata, megelőző, preventív gyógyüdülteté- se. A tapasztalatok szerint az NDK nyugdíjasainak egy ötödé teljesen egészséges, 20 százaléka komoly betegségekkel küszködik, s hatvan százalékuknak olyan panaszai vannak, amelyeket megfelelő életmóddal, intelligenciával, tájékozottsággal könnyen el lehet kerülni, vagy elviselni. Az előzetes orvosi szűrések, kúrák az ilyen panaszokat is jelentős mértékben csökkentik.

A nyugdíjasok gondjaival való fokozott törődés a szocialista egészségügynek újabb jelentős, s bizonyára más országok számára is tanulsággal szolgáló vállalkozása.

p. i.

1977. november 27.

113.

Mégiscsak nehéz ez a sofőrmunika — gondolta Szemjon. Eszébe jutott, egyszer télen, amikor egy nagy teljesítményű dízellel járt, Cseljabinszkná 1 egyszerre két guimija durrant ki. Több mint negyven fok hideg volt. Úgy cserélte ki a kerekeket, hogy ötpercenként ment be melegedni a kabinba, mégis megfagytak az ujjai. Aztán leállt a motorja, és egész éjszaka a teherautó körül rohangált, hogy meg ne fagyjon. Kocsik csak reggelfelé jöttek arra, egyenest a kórházba vitték.

De mégis több a kellemes emlék. Néhány évig autókat szállított a gyárból a megrendelőknek. Néha megállt a városokban, ahol még sohasem járt, bement a múzeumba., elment a piacra, moziba. Ha elálmoso- dott, letért az útról, felmászott a platóra és lefeküdt a •ponyvára. Szeretett éjszaka vezetni. Nem porzik az út, nem dudálnak az előzni akaró autók, nincsenek kerékpárosok, lovas kocsik, rendőrsípolás, iskolások, felemelt karú gyalogosok, akik mindig egyet akartak: hogy felvegye őket. Éjszaka a levegő is tiszta, friss, mentes a benzingőz és a por keverékétől, éjszaka a fáradtság is nehezebben vett erőt rajta. Nyáron, amikor a felhevütt aszfalt-, vas- és porszag töltötte meg a szobáját, szeretett volna már minél előbb a volánnál ülni.

*

— Egy fél óra múlva leszállók — jegyezte meg a hadnagy.

— Pihenjen jól — fordult hozzá Szemjon.

— Köszönöm — mondta a hadnagy. — Pihenés nem lesz! — Tatarozni kell a házat, meg tűzifáról is kell gondoskodnom télre. Aztán meg, a szabadság után elutazom... — a hadnagy elhallgatott, láthatóan úgy találta, hogy ez szolgálati titok — egyszóval elutazom

messzire. Maga volt 'katona? Biztosan még harcolt is.

— Nem, hova gondol. A háború alatt csak ötéves voltam.

— Bocsásson meg — mondta a hadnagy. — Már olyan...

— Milyen? — kérdezte Szemjon. — Meglett férfi?

— Tulajdonképpen igen — vallotta be a hadnagy. — Régen volt katona?

— Tíz éve.

— Azóta minden megváltozott. A technika például. A technikával mindig érdekes foglalkozni. Maga sofőr, bizonyára szeret mindenfelé utazgatni.

— Igen, szeretek — mondta Szemjon.

Ránézett a sebességmérőre: kilencven kilométeres sebességgel ment. Szemjon könnyűnek érezte magát, úgy tűnt, mintha ő maga száguldana, mint gyermekkorában, amikor fut az ember, és nem is érzi a testét, csak fut, és örökké futni szeretne.

Megjegyezte azt a pillanatot, amikor elfogta valami rossz érzés. Még nem tudatosodott benne, hogy miért, de csökkentette a sebességet. Számba vett minden lehetőt, amelyek óvatosságra inthetnek, eszébe jutott: hamarosan vasúti átjáró következik. Mellette az állomás, amelyen a :ehenvagonokat szortírozzák, az átjárót gyakran lezárják, s ez mindig ront a kedvén.

Amikor meglátta a felemelt sorompót, felvidult.

Az autóbusz meglódult, átgördült a töltésen, majd fokozva a sebességet, továbbsuhant. Szemjon tudta, hogy ez a nyugtalanság hamarosan elmúlik, de mégsem múlt el; rájött, hogy ezzel a nyugtalanító érzéssel vezet már néhány napja, elég bármi kis apróság és máris visszatérnek kínzó gondolatai.

Akkor kezdődött, amikor leendő apósa, az öreg Prihogyko megmondta neki, hogy ismét náluk járt a mérnök. Szemjon szerette volna, ha a mérnök ellenszenves, fösvény, gyáva vagy legalább beteg lenne.

Nataska a könyvtárban ismerkedett meg a mérnökkel, ahol az a kandidátusi disszertációját írta. Szemjon látta néhány alkalommái. Egyenes tartású, magas, nagyon nyugodt ember, tudta, hogy mit akar. A főiskola elvégzése után északra ment dolgozni, anyagot gyűjtött a disszertációjához és pénzt egy szövetkezeti lakájhoz.

Először Szemjon azt akarta neki tanácsolni, hogy kopjon le, nagyon korrekten tanácsolni, de amikor jobban megnézte, megértette: az ilyeneknek értelmetlen dolog tanácsot adni, nyugodtan, intelligensen figyelnek, de ügyet sem vetnek a tanácsra. A mérnök virágot és színházjegyet hozott, nem titkolta, hogy Nataska tetszik neki. Amikor egyszer a lány lakásán találkoztak, a mérnök nem keresett valami jó ürügyet arra, hogy eltávozzék, hanem úgy, hármasban ülték

végig az estét, végül Szemj ónnal együtt ment el. A mérnök nem tartotta szükségesnek, hogy beszélgessenek, amíg a metrón együtt utaztak, és amikor leszállt, kezet sem nyújtott Szemjonnak, csak feléje biccentett. Az ilyen típusú sportolók, gondolta Szemjon, soha nem adják fel a küzdelmet.

Az első évben Nataska anyja kérdezgette Szem- jont a terveiről, gondol-e továbbtanulásra, nyilvánvalóan nem nagyon lelkesítette egy sofőr vő, hát nem nagyon kedvelték egymást, most pedig az asszony nem is titkolta, tetszik neki a mérnök. Ö tanácsolta Natas- kának, „cserélje fel a lemezt”.

Szemjon hirtelen rádöbbent, hogy talán elveszítheti Nataskát, ilyen konkrétan most először gondolt erre. Eszébe jutott, hogy mosolyog a lány, éppúgy, mint az anyja. Kötényt visel, mint az anyja, a haját is úgy igazítja meg, mint az anyja. Ha valamiről mesélnek neki, épp úgy hallgatja, mint az öreg Prihogyko, csukott szemmel. És ha beszél, könnyedén elnyújtja a szavakat Szeráfi ma beszél így, a lépcsőházbeli nyugdíjas szomszédasszony. Nataska gyermekkorában tőle vett zongoraórákat. Nabaskából nem lett zongora- művésznő. A szakiskolán könyvtárosi oklevelet szerzett, és egy kutatóintézetben lett könyvtáros — a műszaki könyvtárakban magasabb a fizetés. Nincs benne semmi 'rendkívüli — győzte meg magát Szemjon. Millió ilyen lány nő fel és lesz felnőtt. És milliók beszélnek a cuc- cokról, a mini-, a midi- és a maxiszoknyákról, kilencre járnak dolgozni, és hatkor végeznek, moziba járnak és kávéházban üldögélnek, ügyetlenül táncolnak, és nem főznek túl jól. Annyi baj legyen, lesz majd helyette más.

Elképzelte, hogy fog Nataskának telefonálni, ha hazaérkezik, és az egész lakás azt fogja hallgatni, hogyan üdvözli az ünnep alkalmából. A lakásukban egy magányos öregember is lakik. Minden este gratulál valakinek a születésnapjára. A lényegesebb dátumokat egy nagy raktárosi könyvbe jegyezte be. Megbízható, mindenre emlékező barát ez az öregember. A szeme fáj, az orvosok eltiltották a tévézéstől és a mozitól. Az öreg minden este leül a telefon mellé a raktárosi könyvvel, és gratulál valakinek.

Lehetséges, hogy úgy van: ,,ha nem vagy biztos a dolgodban — ne vedd meg”. De hisz ő nem kételkedett, inkább benne kezdtek kételkedni.

* (Folytatjuk)

Dr. Váczy László