Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
1977. november 27, ^PÚJSÁG 3 A tomerőmű-építkezés A Paksi Atomerőmű első reaktoraknájánál jelenleg kétféle munka folyik. A kör alakú építmény alsó szintjén, az úgynevezett kezdőkör! szinten födémcellákat, speciális acél- szerkezeteket helyeznek el, a födémgerendákon. Rendkívül vastag és szilárd vasbeton fal részei lesznek ezek, a biztonságot szolgálják. A munkát a 22-es ÁÉV 34. számú építésvezetőségének szakemberei végzik, Pozsik Ferenc építés vezető irányításával. Képünkön az építésvezető és Czetli Imre művezető vizsgálja az első három födémcella elhehelyezését. Külön munkája volt, vállalásként, a 34-es építésvezetőség egyik szocialista brigádjának, amelyet Pordán József irányít: éjjelnappal hegesztették a kettes számú reaktorblokk acéllemez burkolatát, november 8-tól 20-ig. Hét végén is dolgoztak kétszer. Pozsik Ferenc építésvezető tájékoztatása szerint a hegesztőbrigád tagjai 230 méter hisszúságban, minősé gileg mindenütt megfelelő (ez nagy szó!) varratot produkáltak a reaktorépület acélfalán. Képünk a brigád négy tagját mutatja. A mínusz 6,80 méteres szinttől a nulla szintig három szénacéllemez burkolat lesz a reaktoraknában. Ezek közül a középső: hermetikus. Felvételünk a külső burkolat szerelését mutatja, a Kőolajipari Vállalat siófoki üzemének dolgozóit, a reaktorcsarnok mellett. A terjedelmes, kör alakú lemezburkolatot majd a daru emeli be a reaktoraknába, teljesen kész állapotban. gemenci Fotó: G. K. A dombóvári párt-vb megtárgyalta A KISZ a termelésben „A KISZ termelést segítő tevékenysége, az ifjúsági szocialista brigád- és versenymozgalom tapasztalatai” cimet viselte az a jelentés, ami a dombóvári városi párt-végrehajtó bizottság legutóbbi ülése elé került. iMár a jelentés tartalmából, de méginkább a vitából kiderült, hogy a cím nem egészen pontos. A legtöbb üzemben nem egyszerűen a „termelés segítéséről” van szó, ha a KISZ-esek, a KlSZ-szer- vezetek, a fiatalok tevékenységéről kell beszélni, hanem jóval többről. Sok helyütt egyenesen meghatározó a fiatalok munkája, mint például a MÁV vontatási főnökségnél, a Csavariparnál, a Lángnál, az ÁEÉSZ-nél. És amint azt több felszólaló kifejtette, a valóság sokkal gazdagabb, mint amit a városi RISZ- bizottság jelentéséből meg lehet tudni. 1974 óta készülnek a KISZ- szervezetekben éves akció- programok. Ezek tartalmazzák a termelési feladatokat is. Az üzemekben a tervezés időszakában tájékoztatják a KISZ-t a tervfeladatokról, igénybeveszik a KlSZ-szer- vezet véleményét is, a feladatok bekerülnek az akció- programba. Ám van még néhány üzem, ahol még az éves cselekvési programot sem ismertetik időben a KlSZ-szervezettel. Itt „kettőn áll a vásár”, egyrészt a helyi párt- és gazdasági vezetésnek kell javítania munkáján, jobban támaszkodni a KlSZ-re, a fiatalokra, de a KlSZ-szervezeteknek sem kell tétlenül várniok, hogy információt kapjanak. A legtöbb helyen belekerülnek az akcióprogramba a KISZ-nek pártmegbízatásként adott feladatok. És itt nemcsak általános termelési problémákról van szó, hanem külön „testreszabott” tennivalókról is, konkrét gazdasági feladatokról. Például az ÁEÉSZ-nél az ünnepek előtti „csúcsforgalom” fokozott munkája, az Unió Ipari Szövetkezetnél a műanyag és a faipari termékek korszerűsítése, a kesztyűgyárban a termelés 2 százalékos növelése. Társadalmi munkával is megbízzák a KISZ-t (kerítés- építés a Láng Gépgyárnál, valamint Szakcson, teniszpálya-építés Kocsolán, a MÁV- szertárnál közlekedési út építése, a vontatásnál az ó-fűtő- ház bontása stb.). Kapnak feladatot a KlSZ-szerveze- tek — és a fiatalok ezekben is tömegesen részt vesznek — a város szépítéséből, fejlesztéséből is. Harmincöt ifjúsági szocialista brigádot tartanak számon a városban és környékén, 541 taggal. Eme adatokban kételkedtek a végrehajtó bizottság tagjai, bizonyára rossz a nyilvántartás. A valóságban tötjb van, és hogy hol mennyi, azt nem a munkahelyi vezetés által adott jelentésekből lehet és kell megállapítani, hanem a városi bizottságnak többet kell személyesen is foglalkozni e brigádokkal. Ahogy a MÁV- vontatásnál dolgozó vb-tag elmondta, náluk legalább két- szerannyi ifjúsági szocialista, brigád van, mint az a jelentéshez mellékelt táblázatból kitűnik. Huszonöt év az átlagéletkor, a Diesel-javítórészlegben a korszerű mozdonyok karbantartása, rendszeres vizsgálata, javítása a fiatalok kezében van. És országos viszonylatban is kiemelkedő eredményeket értek el a javítások minőségénél, az átfutási idők csökkentésénél, 70 százalékuk érettségizett szakmunkás. A szeptemberi—októberi újítási versenyben 42 újítás „futott be”, ebből 24-et 30 éven aluliak nyújtották be. Mint mondta — és többen is szinte ismételték — hegyeket lehet megmozgatni a fiatalokkal csak bátran kell rájuk támaszkodni, bátorítani őket, igényelni a segítségüket. Senki se hitte el, hogy egy hét alatt „fel lehet borítani” a régi fűtőházat. Ök felborították, azaz lebontották. Az eddiginél jobban igénybevenni a fiatalok kezdeményezőkészségét, építeni dinamizmusukra — ez fogalmazódott meg több felszólalásban. Jó lenne tudni, hogy a város területén hány fiatal újító van és ha ezt eddig nem vette számba a városi KISZ- bizottság, tegye meg és foglalkozzék a fiatal újítókkal. Legalább évente összehívni őket tapasztalatcserére, eredményeik, gondjaik megismerésére, ezzel is ösztönözni őket a még jobb munkára. Gyakori eset, hogy egy- egy, a vezető testület elé kerülő jelentés adathalmazból áll és kevés az adatokból levont következtetés. Itt a fordítottja állt fenn, sok volt az általános megfogalmazás a KISZ által szervezett különféle termelési mozgalmak, versenyformák — .Kiváló ifjúmunkás”, „Kiváló ifjú szakmunkás”, „Szakma ifjú mestere”, .Kiváló ifjú technikus” — helyzetével kapcsolatban, ám hiányoztak az adatok, hol hányán vesznek részt ezekben a versenyekben, viselik a kitüntető címeket, hol folynak e mozgalmak erőteljesen, hol vannak még „fehér foltok”. Mert ilyenek is vannak, erre hívta fel a figyelmet néhány hozzászóló vb-tag. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a fiatalok szinte mindenütt jelentős eredményeket értek el a termelésben, sok helyütt aktívak a KISZ-szervezetek, ám vannak még tartalékok, amelyeket fel lehet és fél is kell tárni. E tekintetben a politikai és gazdasági vezetőknek is sok még a tennivalójuk, de a város és a munkahelyek KISZ-vezetésének is. Különösen a mezőgazdasági területeken, ahol még nem honosodtak meg az ifjúsági termelési mozgalmak. Természetes, hogy nincs külön „ifjúsági termelés” mindenütt megvannak az általános tennivalók, amelyekben a fiatalok is részt vesznek, de fel kell használni a speciális ifjúsági versenyformákat is. (J) dott föl rögtön, az első étkezésnél. Aztán rájött, nincs úrhatnámság, nem volt fe- szélyezettség közöttünk, így hát megbarátkozott a helyzettel ő is. Udülőtársak voltunk Tolna megyéből. — Vendel, ti mezőgazda- sági épületeket terveztek, illetve egyengetitek a megvalósításukat. ök, mármint a sertésgondozók, használják, hasznosítják a ti munkátokat. Tehát ilyen értelemben van közös pontja az életeteknek. — Van. Beszélgettünk is erről. Ha jól emlékszem, ebéd után, kávézáskor, a presszósarokban. Ebédnél vagy vacsoránál inkább az ételekről beszéltünk, ki mit szeret, mit rendeljünk másnapra, és a feleségem írta be az étlapba az asztaltársaság kívánságait. Lászlótelep egy kis völgy, diófasor alatt húzódik meg a sertéstenyésztő épületcsoport. Betonút vezet a sorompóig, a bejárati fertőtlenítő „tócsáig” és kézmosóig. Az irodába hívják Jergler Lőrincet. — Emlékszik Prajdáékra? — Hogyne emlékeznék. Most voltunk ott október elején. Szóval Gyulán. — Mi volt a legjobb az üdülőben? — Minden. A koszt, a kiszolgálás, a szoba. Minden. * 1 Egy dunaföldvári kanásszal aludtam egy szobában. — Használják még ezt a szót, hogy kanász? — Hát, mondjuk ezt is. Régi szó, mindig így nevezték a magunkfajta embert. — Maga mióta sertésgondozó? — Ezen a telepen 1961. óta dolgozom, különben meg 1950-től vagyok a gazdaságban, 20 éves koromtól. — Akkor nagyon megszolgálta már az üdüléseket. Hányszor üdült életében? — Most, először. Gyulán. Kellett a lábamnak, mert már húztam. Nem tudtam rendesen menni. — Történt-e valaha is olyan eset az életében, hogy legalább egy napig kiszolgálták magát? — Nem, ilyen nem. Most történt meg, az üdülőben. Még arra sem volt gondom, hogy beírjam a lapra, mit akarok enni másnap. A Praj- da elvtárs kedves felesége írta be, mi csak diktáltuk. Q Kiss János ez ideig hatszor üdült. A baracsi sertéstelep egyik legjobb és legszorgalmasabb gondozója, így is, hogy már 69 éves. Kevés a nyugdíja, hát beállt a többiek közé. Zsákolni nem kell. Takarítanak a sertésólban, felügyelnek az önetetőkre és vizet eresztenek, slaggal. Menni kell persze minden hajnalban, ünnepen sem heve- részhet, aki nem szabadnapéi Ez a dolgok rendje. Meg az, hogy három és fél— négyezer forint körül keres. — Milyen volt a gyulai társaság? — Kifogástalan. Ott mindennap vasárnap volt. A kosztról csak dicshimnuszt zenghetek. Mindenféleképpen jól éreztem magam. Véletlenül sem kellett azt éreznem, hogy kevesebb vagyok más embernél, mert nekem ez a munkám. — Remélem, hetedszer is megy üdülni. — Ha megérem és ha kitüntetnek vele, elmegyek. Jergler Lőrinc: Kellett a lábamnak “Slills H§. •■ , •.' -í J', ...í .... , X-!'?J?íÍ^íí*iSPrajda Vendel: Nem volt feszélyezettség Kiss János: volt a társaság GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly. 69 évesen is bejár, együtt dolgozik a nem nyugdíjasokkal
