Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-23 / 275. szám
1977. november 23. KÉPÚJSÁG 3 A tsz-ek eredményeinek forrása: A gazdasági és politikai vezetők jó együttműködése a tagsággal \ A vallás — legyen szó bármely nagy történeti irányzatáról — a mítoszhoz hasonlóan egy társadalmi állapot elfogadtatásához, a vele való azonosuláshoz nyújt szellemi és érzületi-pszichikai eszközöket. Ám — amint erre még kitérünk — a vallásban már megjelenik a benne foglalt világképpel való vita és okoskodás, amit a mítoszról nem mondhatunk el. (Folytatás az 1. oldalról.) mint 1975-ben, az 1976. évi év végi létszámot nem éri el. Ez év végére várható tehén- létszám : 19 860. A tejtermelésben a szabályozó rendszer, a központi és a megyei intézkedések hatására az 1970 óta tartó gyors ütemű fellendülés, tart. Az egy tehénre jutó éves tejtermelés a tervezettet meghaladva elérheti a 3100 litert. Az összes tejtermelés 18 százalékkal több mint az elmúlt év hasonló időszakában. A szövetkezetek szeptember végén 14 910 kocát tartották, szemben a tervezett 15 400-:as állománnyal, de a széki or gazdaságai az év végéig a tervezett szintet elérhetik. A vágósertés-termelés a tervezett ütemnek megfelelően alakult, a két év alatti növekedés1 várhatóan eléri a 13.6 százalékot. FELVÁSÁRLÁS A mezőgazdaság 1977. évi terve szerint a lakosságot élelmiszerekkel, a feldolgozó ipart pedig nyersanyaggal kell ellátni. Ez a törekvés, egy-két cikkféleség kivételével várhatóan megvalósul. Az állati termékek felvásárlása kedvezőbben alakult, mint az előző évben. Vágóbaromfiból, tojásból és vágómarhából kevesebbet értékesítettek az üzemek, minit az 1976-os évben. A szövetkezetek idén 1850 vagon vágósertést értékesítenék. Vágómarhából csökken a felvásárlás. A HÁZTÁJI ÉS KISARUTERMELÉS Az előadó részletesen értékelte a megyei kisáruterme- lés helyzetét. Elmondotta, hogy megyénk lak osságának mintegy 70 százaléka kötődik valamilyen formában a mezőgazdasági termeléshez, áru- előállításhoz. A kisgazdaságokban termelt termékek nagyüzemekben történő előállítása', mintegy 25 000 fő teljes körű foglalkoztatását igényelné. A megye szarvasmarha-állományának 17,5 százaléka, a sertésállománynak 41,5 százaléka van háztáji és egyéb kisgazdaságok tulajdonában. 28 termelőszövetkezetben önálló üzemág- liént kezelik a kisgazdaságokat és 117 szakember foglalkozik a termelés és értékesítés szervezésével. A feladatokról szólva dr. Kálmán Gyula elmondotta, hogy 1978-ra az V. ötéves terv időarányos feladatainak teljesítése érdekében a termelést a tsz-ekben 4—5 százalékkal kell növelni. A kukorica vetésterületét és termésátlagát is növelni szükséges, tekintettel az állattenyésztési ágazat előtt álló nagy feladatokra. Stabilizálni kell a cukorrépa területét, ez körülbelül 3000 hektárnak felel meg. 3—4 százalékkal növelik a napraforgó vetésterületét, hogy a növényolajgyárat megfelelő mennyiségű és minőségű nyersanyaggal lássák el. A zöldségtermesztési programban különös figyelmet fordítanak azokra a növényekre, amelyekből az elmúlt években .túltermelés volt és továbbra, is jelentős területeket biztosítanak paprikának, paradicsomnak és uborkának. További 150 hektár szőlő, 150 hektár díió és 40—50 hektár szilva és kajszi barack telepítését igényli a népgazdaság, teszi indokolttá megyénk földrajzi adottsága. Főleg a termélőszöVetkeze- tekbem szükséges az állomány szamát gyarapítani. Növelni kell a kocák számát, s felfuttatni a sertéstenyésztést a szekszárdi húskombinát üzemelésének kezdetére annyira, hogy a vágósertés- szükségilet mintegy 90 százalékát a megyéből biztosítsuk. Részletesen szólt az előadó az erdőgazdaság, a mezőgazdasági beruházások és a ke- miizáláis feladatairól. Külön kitért arra, hogy a termelés biztonságos folyamatát szabályozó rendelkezéseket tanulmányozzák és alkalmazzák az egyes gazdaságokban. * A vita során több termelőszövetkezeti vezető mondta el Véleményét az idei gazdálkodásról, a termelést nehezítő tényezőkről, valamint a jövő évi tervekről. Szót kért a vitában dr. Gyu- gyi János, a megyei párt- bizottság titkára is. Mindenekelőtt arról szólt a megyei pártbizottság titkára, hogy a múlt évi hasonló értekezleten elhangzottak, az állásfoglalások, a vélemények a gazdálkodásban jól érvényesültek. Különösen sokat. segített a termelőszövetkezeti tagság szocialista mun- kaversenye, miint erőforrás és tartalék a lövőben is fontos tényezője lesz a termelésnek. Dr. Gyugyi János tolmácsolta a megyei pártbizottság elismerését a mezőgazdasági termelőszövetkezetek! dolgozóinak. A városi, járási pártszervek és az alapszervezetek munkaterveik alapján jól segítették, a tagok példájukkal mozgósították a dolgozókat a nagy felad'atok végrehajtás ára. Elismerés illet minden kommunistát, gazd'a- ségvezetőt, pártvezetőségi tagot, akik lelkiismeretesen végezték munkájukat. Dr. Gyugyi János részletesen elemezte a gazdálkodás néhány sar- kiallátös kérdését; így szólt többek között a rét- és legelőgazdálkodás színvonalának növeléséről, a zöldségtermesztésben a szerződéses fegyelem betartásáról, az állat- tenyésztő ágazat férőhelyeinek bővítési lehetőségéről, szükségéről, a mezőgazdasági melléktermékek hasznosításáról, az öntözés fokozásának szükségéről, az eszközök jobb kihasználásáról. Külön kérdésként foglalkozott a megyei titkár a jövő évi tervkészítéssel. Elmondotta, hogy fontos félMata a pártszerveknek, hogy a dolgozók véleményét meghallgassák, hi-szen azok mondhatnak értékes, megvalósításra alkalmas észrevételeket, akik majd a nagy tervek megvalósítói lesznek. A pártszervezeték cselekvési programjába vegyék fel, miiként segítik a gazdasági vezetők munkáját, hogyan vesznek részt a közös munkában, miként kívánják az idei tapasztalatokat a jövő évben hasznosítani. A zárszámadások elcjkészítése megkezdődött. Arra hívta fel dir. Gyugyi János a párttltiká- rok és gazdasági vezetők figyelmét, hogy e munkát fontos politikai kérdésként kezeljék. AZt javasolta, hogy az aliapszervez etekben mindenütt vitassák meg az 1977-es gazdasági évet, s mondjanak véleményt a jövő évi tervekkel kapcsolatban. A mezőgazdasági nagyafctí- va Bucsi Elek zárszavával ért véget, PÁLKOVÁCS JENŐ 2. A vallás Nézzük most, melyek a vallás társadalmi funkciói. Legelőször is azt kell megállapítanunk, hogy sokkal tagoltabbak és „kidolgozottabbak”, mint a mítoszéi, ami szorosan összefügg azzal, hogy a vallásoknak történetileg már egy lényegesen bonyolultabb szervezésű társadalom számára kellett egységesítő eszközt nyújtaniuk. A marxista valláskritika álláspontja szerint a vallásosság ott bukkan fel, ahol az ember valóságos szükségleteinek kielégítésében valamilyen hiányt szenved. E hiány eltávolítására egy fiktív — képzeletbeli — megoldás a vallás. Ezt, hasonlóan a mítoszhoz és eltérően a filozófiától, a hétköznapjait élő embernek szánják. A kielégítetlen szükségletek feloldására a vallás egy magas összetett- ségű (s valóban az ember köznapi életéig elérő, sőt, azt behálózó) tevékenység- rendszert hívott életre. Nézzük most ennek egyes szintjeit. Emeljük ki először is, hogy a vallás — vigaszt nyújt, mégpedig bármilyen sérelemre. Torz és fonák vigasz ez, mégis vigasz. A személyes lelkiatyához vagy a személytelen istenhez való odafordulásban a hívő ember megbékítést, türelmet, kudarctűrő képességet nyer — vagy azt hiszi, hogy nyer. Ezt nevezik a vallás kom- penzatív — megelégítő, kiegyenlítő — funkciójának. Látszatkielégülésről és látszatfeloldásról van persze szó, mégis ‘működik” ez, hiszen az ember „választ” és funkciói kap élete értelméről, szerepéről a világban, tettei erkölcsi súlyáról. Idekívánkozik a második funkció. Idegen kifejezései ezt a vallás kommunikatív funkciójának szokás mondani. Arról van szó, hogy akár a másik hívővel, akár a lelkiatyával, akár az elképzelt istennel való beszélgetés önmagában felszabadító, megengesztelő, feszültség-levezető lehetőségeket hordoz. A vallás e ponton egy ré- ges-régi, jól ismert emberi igényre épít. Ki ne tapasztalta volna még, hogy gondjainak „alapos kibeszé- lése”, mégha ez semmilyen gyakorlati változásra sem vezet, egyszerűen jólesik! Hiszen megnyugtató, feszültségcsillapító szerepe van. Nos, ez a kommunikatív funkció: bemegyek a templomba, elpanaszolom „istennek” összes gondomat és valamelyest „megnyugvással” jövök ki. Hogy ez a megnyugvás időleges? Hogy a ‘környezethez való pasz- szív hozzáidomulást teszi lehetővé? Bizony. A kompen- zatív és kommunikatív funkció közös eredménye: tudd be a világ romlottságát önmagad romlottságának, és vedd tudomásul, hogy kiszolgáltatottságodra majd a „végtelenül jó” isten valamikori megváltása lesz a méltó válasz. A vallás persze nem pusztán leki-idegi vigasz — és ezen a ponton is eltér a mítosztól —, hanem gyakorta pontokba szedett utasításrendszer is. Eligazít a hétköznapi életben, tartalmazza, hogy mit kell és mit nem szabad megtenni. Gondoljunk a tízparancsolatra. Ez az eligazító és viseTke- désszabályozó funkció megenged bizonyos cselekvéseket és eltilt másoktól. A normák betartása megnyugtató, áthágásuk szorongató lelki élményekhez vezet — s ezzel megint csak adott a lehetősége egy adott társadalmi berendezkedéssel való azonosulás egyénszintű megteremtésének. Végül említsük meg a vallás negyedik — jelentős történeti eltéréseket mutató — funkcióját, azt, hogy közösségi életet szervez. A közösségben, ahol istennel lehet „találkozni”, az emberi érintkezésnek, az együttes fohászkodás és töprengés szokásainak konkrét rendszere alakulhat ki. Érdemes megemlíteni, hogy a szocialista társadalmakban az utóbbi időben a vallásnak éppen ez a funkciója szorul mindinkább háttérbe, jóllehet törvényes feltételekhez kötve a vallásos közösségek működése engedélyezve van. S az sem közömbös, hogy olyan területeken, ahol a közösségi együttélés egyéb, korszerű formái kialakulatlanok, a vallásos közösségek meglehetősen nagy vonzerőre tehetnek szert (szekták). A fentiek alapján elképzelhető talán, hogy miképpen szolgálhatta a vallás igen hosszú időn keresztül az embereknek a mindenkori társadalonr^hal való azonosulását. Ám az ilyen típusú „azonosulás” a 17— 18. századtól kezdve mindinkább megkérdőjeleződött. Nem is pusztán azért, mert a tudomány, a filozófia, a művészet kiszabadult a vallás szolgálatából és esetenként szembefordult vele. Gondoljunk arra — ami a mítosz esetében elképzelhetetlen —, hogy a vallásos eszmerendszereknek és a hitgyakorlásnak a történetében már több száz éve felmerült a saját maguk irányában támasztott kritika. Az öntisztítás, a jobbítás igénye. Nem tudunk arról, hogy egy mítoszt valaha is megpróbáltak volna „kritizálni” és egy „jobbal” felcserélni — a vallások története viszont éppen a felerősödő belső vita és a „megújulás”, a jobb variánsok keresésének története. (A külső kritikáról most nem is beszélve.) Ennek a vitának és öntisztításnak — a reformációtól egészen napjaink úgynevezett reformteológiájáig — számos forrása adódott. A hitújítók — a mindenkgri eretnekek —, vagy abból indultak ki, hogy nincs összhang a hitelvek és az adott gyakorlatot elfogadtatni akaró szándék között, vagy abból, hogy a vallás adott formájában ésszerűtlen, mert megfellebbezhetetlen végső okokra akarja visszavezetni a világ jelenségeit. Nos, röviden: a vallás története egy belső, felerősödő vita, egy állandó okoskodás története, miközben az a társadalmi rendszer, amelyet az adott vallás elfogadtatni ' kíván, maga is szakadatlanul megkérdőjeleződik. Ennek a belülről jövő valláskritikának vannak felvilágosító irányzatai (a 18. századi Franciaországban) és vannak liberális áramlatai („a vallás ésszerűtlen, de szükség van rá mindaddig, amíg van emberi kiszolgáltatottság”). A lényeg az, hogy lépésről lépésre szétrombolódik a vallás valamikori igénye: az egységes világmagyarázat valamilyen ősforrás alapján, és mindinkább háttérbe szorul közösségszervező funkciója is. Marad: az egyéni látszatkielégülés biztosítása. Szocializmust építő társadalmunkban ebből az a feladat következik, hogy nem egyszerűen a felvilágosítás, hanem a közösségteremtés és az értelmes, megvalósítható evilági célok (és sikerforrások) megteremtése útján lehet az embereket valóságos megelégedettségforrásokhoz juttatni. PAPP ZSOLT (Következik: A filozófia funkciója.) Egyelőre még csak a makettek készültek el. Paksi Állami Gazdaság • • Üzemi út és A Paksi Állami Gazdaságnak 16 970 négyzetméter üzemi utat és térburkolatot épít a Budapesti 22-es sz. Állami Építőipari Vállalat Pakson, a megépülő új vasútállomáshoz. Az építés költsége a tervek szieriimt meghaladja a bé'tmiltérburkolat lió forintot, amelyből az állami tamo-gates közel hárommillió forint. Az új úthálózat és térburkolat biztosítja a gazdaságnak a szállítások gyorsabb, zavartalanabb és gazdaságosabb lebonyolítását. Már hírt adtunk arról, hogy a Selyemipari Vállalat tolnai gyára kapacitásbővítő beruházás színhelye lesz. A beruházás sorsát a Könnyűipari Minisztérium keretein belül működő Könnyűipari Beruházási Vállalat irányítja. Megvan a szerződés a két generálkivitelezővel, ;a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattal és a technológiai szerelést vállaló KIPSZER-rel. A beruházás magába foglal egy kétezerötszáz négyzetméteres nagyüzemi csarnokot, egy új háromszintes irodaházat. A régi, elbontott épület- szárny helyén már szabad terület várja a kivitelezőket. A napokban a DÉDÁSZ átépíti az ott húzódó légvezetékeket, ezzel egyidejűleg a posta is lefekteti az új nyomvonalon a kábeleket. Nem kis feladat hárul ezek után a kivitelezőkre. Két esztendő áll rendelkezésükre ahhoz, hogy mindazt megvalósítsák, — ami egyelőre még csak a tervrajzokon, maketten van készen. 1979. végéin meg kell történni a teljes átadásnak, hisz nyolcvanra termelnie kell az új beruházásnak. Nem közömbös, hogy az új gyárrészleg mikor kezdi el „visszafizetni” mindazt a közös kasszába, amibe az építés került. Az építőkön a sor, — rajtolhat a beruházás, amely megyénk névadó nagyközségét méginkább textilipari centrummá teszi. Beruházás Tolnán 210 millióért
