Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-23 / 275. szám

A ifepÚJSÁG

1977. november 23.

Önök kérdeztek

Folytatjuk az október 21-i sajtókonferenciára beérkezett és idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések és válaszok közlését. A mai kérdések kereskedelmi és egészségügyi problémákra kérnek választ. A válaszadók: Korsós István, a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályának vezetője és dr. Horváth Jenő megyei főorvos.

— A Szovjetunióból behozott kerékpárok és motorkerékpárok számára nagyon ritkán lehet alkatrészt kapni. Mi az oka annak, hogy ritkán van alkatrész, és mivégett kell azt is megvenni, amire nincs szükség? (Fuelrs- berger János, Dombóvár, Dózsa Gy. u. 16.).

— Az import kerékpárok és motorkerékpárok alkatrész- ellátása sajnos hosszú idő óta hiányos. Gyakori, hogy a jármű szállításéval’ együtt nem érkezik alkatrész, hanem jóval később és akkor is lényegesen kevesebb, mint ameny- niyi az 'igény. 'E problémát folyamatosan jelezzük. Ezen a helyzeten csak a külkereskedelem tod változtatni. A kérdés második részében arról van szó, hogy a Riga belső gumival együtt meg kell vennie a védőszalagot és szelep- állítőt. Azonban a nagykereskedelmi vállalat darabonként számlázza — tehát külön is eladható és amennyiben a vásárló csak a belső gumit kérte, nem lett volna szabad hozzákapcsolni a többit. A bolti eladó szabálytalanul járt el, vagy megtévesztette, hogy ezek az áruk egységcsomagolásfoan érkeztek és így csak együtt adhatók el.

— A tamási vásártéri lakótelepen nincs tej-, hús- és zöldségbolt. Több ezren laknak ott. Mi a terv? (Tamásiból egy olvasó).

— A vásártéri lakótelepen nem több ezren laknak, hanem csak több százan és valóban nincs külön tej-, hús- és zöldségbolt, de van egy 180 négyzetméteres napi- cikkboit, ahol ezek a termékek kaphatók. Az ÁFÉSZ távlati tervében szerepel ennek az egységnek a bővítése. Addig is mégvizsgáljuk, hogy ezen árucsoportokból (tejből, tejtermékből, húskészítményekből, zöldség-, gyümölcsárukból) mi módon lehet javítani az ellátást.

— Tervezik-e kedvezményes — jegyes — tej árusítását Szekszárdon? (Jobbágy Gáborné Szék- szárd, Bottyán-hegy 5.).

— Nem, mivel az árusítást szabályozó kormányrendelet több mint 20 évvel ezelőtt az ország 12 kiemelt nagy településére engedélyezte ezt a lehetőséget. (Budapest, és nagyobb ipari centrumok). A kedvezményes tej árusításának 'bővítésére a kormány állásfoglalása alapján nem kerül sor, ezért Szekszárdon sem várható ennek bevezetése.

— A bonyhádi buszmegállónál miért tizenhárom forintért árulják

betéttel együtt a sört, mikor ennek ára tudomásom szerint csak 11,20 forint? (Győrffi Tibor Bonyhád).

— A sörök árát a vendéglátó egysegekben az osztályba sorolás és a sörfajta határozza meg. A kérdező nem 'közölte, hogy milyen sört vásárolt. Az egység.III. osztályban működik, ezért magyar sör eladásánál árdrágítás történt, import sör esetén azonban előfordulhat és jó a tizenhárom forintos ár.

— Milyen a kistelepülések élelmiszer- ellátása?

— A kistelepülések alapvető élelmiszer-ellátása megfelelő. A nagykereskedelmi vállalatok és a művi szállítók a túratervben', illetve a szállítási megállapodásban •rögzített időpontokban teljesítik a szállítást. Az igények kicsisége miatt egy-két 'kistelepülésen választékot nem lehet biztosítani. A bolt felszereltsége (hűtőgép) és nagysága is befolyásolja az árucikkek tartásának lehetőségei t.

— Ismereteim sze- rint Bátaszéken lakó körzeti orvos látná el a Mórágy községet. Célszerűbb lenne Bátaszékhez Várdombot körzetesiteni, közelebb van. Mórágy önálló körzetként szerepelne. (Szűcs Imre Bátaszék, Kossuth L. u. 24.)

— A 178/1975. (X. 20.) V. B. sz. határozat 1. pontjában a megyei tanács végrehajtó bizottsága utasította a megyei tanács vb egészségügyi osztályát, hogy a megyei tele- pülésfelj'eSztési tervnek megfelelően vizsgálja félül a körzetek szükséges átrendezésének lehetőségeit és megfelelő előkészítés után tegyen javaslatot a végrehajtásra. A vb-határozat hivatkozott pontjának megfelelően megvizsgáltuk az orvosi körzetek átrendezésének lehetőségeit és ezeket egyeztettük a helyi, valamint a járási párt- és állami vezetéssel. Az egyeztetés alapján került sor az alábbi átrendezésekre.

Mőcsény községi Közös Tanács 18/1975. (XII. 18.) sz. tanácshatározatában úgy foglalt állást, hogy a mórágyi orvosi körzet kerüljön megosztásra. Az elfogadott tanácshatározat szerint az orvosi körzet megszűnt és a lakosság egészségügyi ellátása Bonyihádról, illetve Bátaszék- rőli lesz biztosítva.

A tanácshatározattal osztályunk is egyetértett, mivel az

öt kisebb településből álló orvosi körzet 'betöltése évek óta megoldatlan volt, így az e területen élő lakosság egészségiügyi ellátása nem volt megfelelően biztosítva. A megoldás érdekében Mőcsény és Bátaapáti községek lakóinak egészségügyi ellátását 1976. július 1-től Bonyhádiról bMosítjulk, míg Grá- bócot már régebben Bonyhádihoz csatoltuk. 1977. január il-től a mórágyi orvosi körzetet megszüntettük és azt Bátaszékre helyeztük át. Ezen időponttól kezdve Mórágy és Kismórágy községek lakóinak egészségügyi ellátását a bátaszéki körzeti orvosok biztosítják.

A kérdező értesülése, ami az új orvoslakás építését illeti, helyes, de az átrendezéssel Bátaszék egészségügyi ellátása is javult, hiszen az eddigi három, orvosi körzettel szemben az orvosi körzetek száma .négyre emelkedett és a 4. körzeti orvos Mórágy és Kismórágy lakóin kívül Bátaszék község lakóinak egy részét is ellátja, ezáltal Bátaszéken az egy körzeti orvosra jutó lélekszám jelentősen csökkent.

A ikérdlező javasolja Várdomb Bátaszékhez történő csatolását. Ez nem szolgálná az egészségügyi ellátás javítását, hiszen orvosi ellátás szempontjából Várdomb és Alsónána tartozik egymáshoz. A jelenleg Alsónána székhellyel működő orvosi körzetet a települési viszonyokat, az orvosiaké» állapotát,- továbbá az állás későbbi betöltési lehetőségeit figyelembe véve Várdombra helyezzük át. Ennek érdekében ■Várdombon új orvoslakást, .rendelőt, várót építettünk, mely befejezés előtt áll és a következő év elején sor kerül a körzet át-helyeziésére.

a megye vezetői válaszolnak

9.

Egy magas policáj vitte ki. Meleg tenyere izzadságtól nyirkos. Szemjon szerette volna kihúzni és megtörölni a sajátját, de a policáj erősen fogta a kezét. A folyosón Oszipov állt. Szemjon rögtön megismerte. Ugyanazt a fényes csizmát viselte, sárga, csikorgó derékszíján pisztolytáska lógott. Szemjon köszönt neki, Oszipov elfordult, erre ő megsértődött, mert Oszipov éppen felé nézett, amikor Szemjon szép hangosan mondta, hogy „jó napot!”

Az udvaron egy tiszttel találkoztak. A policáj kényszeredetten vigyorgott és azt mondta:

— Herr Hauptmann, a fiúnak — e-e — és mutatta, ahogy erőlködött. Szemjon ezt nevetségesnek találta, hiszen ő már nem kisbaba. A policáj a kerítéshez vitte Szemjont, félrehúzta az egyik deszkát, és odasúgta neki:

— Mássz át a drót alatt. Ne állj föl, csak kúsz- szál, kússzál. Értetted? Megértetted? — súgta a policáj.

— Értem — mondta Szemjon.

— Ott egy öregasszony fog várni. Értetted?

— Igen — mondta Szemjon, pedig még semmit sem értett az egészből.

Átkúszott a kerítés alatt, és a bojtorjánál valóban egy öregasszony várta. Futni kezdtek, a folyónál, a sás között egy éles fű megvágta Szemjon ujját.

— Szívd ki a sebet — tanácsolta az öregasszony.

Az öregasszony keresztet vetett, mormogott valamit, aztán beszélni kezdett:

— Ismertem Nyurkát, az anyádat, nálam lakott, amikor a tanítónőképzőbe járt. Az apádat is ismertem. Micsoda deli legény volt. — Az öregasszony elmosolyodott. — Mulatságos. Nyurkának már volt egy udvarlója, de jött az apád és már vitte is. — Az

öregasszony felnevetett. Egyetlen nagyon hosszú fog árválkodott a szájában, bandzsított és- sántított is. Amikor Szemjon először olvasta a vasorrú bábáról szóló mesét, az öregasszonyról álmodott, és egyáltalán nem félt. Egyébként is minden mesét kitalálásnak tartott, és nem is félt tőlük sohasem.

*

Az öregasszonytól átvette egy fél lábú férfi, akinek csonka lábához mankót erősítettek. Reggel jött, és új névre tanította Szemjont.

— Jegyezd meg, a neved Tyihomirov, és Pety- kának hívnak, én meg a te apuskád vagyok.

— Nem apuskám, hanem apám — javította ki Szemjon.

— Nem, apuskád. Falun nem azt mondják, hogy „apa”, hanem „apuska”.

Szemjon gondolkodott, aztán belegyezett, hiszen apja volt, miért ne hívhatná ezt apuskának. Ráérősen mentek, bár a ló egyáltalán nem látszott fáradtnak, az öreg meg időről-időre megérdezte:

— Mi a vezetékneved?

— Tyihomirov — felelte Szemjon. Aztán bekanyarodtak az erdőbe, a fák mögül Oszipov jött elő és azt mondta:

— Aggyisten, Buszlajev!

Szemjon még az iskolaudvarban megharagudott rá és elhatározta, hogy nem válaszol.

— Mi az, nem ismertél meg? — kérdezte Oszipov.

— Talán maga megismert engem az iskolaudvaron? — vágta rá Szemjon.

— Akkor nem ismerhettelek meg, de most már szabad.

Oszipov mellén német géppisztoly lógott. Szemjon nagyon szerette volna megfogni, még nem látott ilyen közelről német géppisztolyt.

— Tudod mit — mondta a falábú ember —, add ide nekem a géppisztolyt. Majd én feltartom őket.

— Miért, te? — ellenkezett Oszipov. — Én ezt jobban csinálom. Én ezt nagyon jól megcsinálom.

Szemjon sehogy sem értette, miről beszélnek, mit akarnak csinálni, de nem merte megkérdezni.

— Fél lábbal nem jutok messzire, kár lenne a gyerekért!

— Nem lesz semmi baj — mondta Oszipov. — Itt nem szokott őrszem állni.

Némán mentek tovább. Szemjon szerette volna, ha Oszipov szóba elegyedik vele, már majdnem megbocsátott neki, de a felnőttek hallgattak.

— Várj egy kicsit — mondta Oszipov. Széthajtotta a bokor ágait és figyelt.

A mezőgazdasági szövetkezetekben foglalkoztatott nők egészsége és testi épsége védelméről szól a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter 34/1977. (X. 27.) MÉM sZ. rendelete, amely kimondja, hogy a munkaügyi miniszternek e körben kiadott rendeletét a mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezetekben, mezőgazdasági szak- szövetkezetekben tagsági, ill. munkaviszonyban foglalkoztatott nő dolgozókra vonatkozóan is alkalmazni kell a szövetkezet munkaügyi szabályzatába fel kell venni az ún. tilalmi jegyzéket, amely felsorolja azokat a munkaköröket, amelyben nő dolgozó — egészségének és testi épségének védelme érdekében — nem foglalkoztatható. A vállalati szakszervezeti bizottság feladatkörét ebben a tekintetben szövetkezeti tag esetében a nőbizottság látja el. (Megjelent a Magyar Közlöny idei 79. számában.)

A mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmát szabályozza a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1977. évi 27. sz. rendelete, és az ennek végrehajtása tárgyában a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által kiadott 36 1977. (XI. 3.) MÉM számú rendelet. A hivatkozott jogszabályok szerint külterületen — ideértve a tanyát és a körülötte levő földet is — mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozó személy tulajdonában legfeljebb 3 hektár, más magánszemély tulajdonában legfeljebb 6000 négyzetméter földterület lehet. A fentiek nem érintik a jogszabály hatályba lépése (1978. január 1.) előtt megszerzett földtulajdont. Ha a tulajdonos külterületi földje öröklés folytán meghaladja a fentebb írt mértéket, kötelezni 'kell őt e többletterületinek egy éven belüli elidegenítésére (eladására, elajándékozására stb.), amennyiben e kötelezettségének nem tesz eleget, a többletterület tekintetében az államot vételi jog illeti meg. Beépítetlen és beépített építési telkek kivételével magánszemély föld tulajdonjogát adásvétel, ajándékozás, csere stb. útján csak az illetékes járási földhivatal engedélyével szerezheti meg.

(Megjelent a Magyar Közlöny f. évi 81. számában.)

Ugyanitt jelent meg a vízgazdálkodási társulatokról

szóló 1977. évi 28. sz. törvény- erejű rendelet és a Miniszter- tanácsnak e tvr. végrehajtásáról szóló 41 1977. (XI. 3.) számú rendelete. Az érdekeltségi hozzájárulás kérdésében történő gyakori érdeklődésre, felvilágosításkérésre figyelemmel utalunk a jogszabálynak arra a rendelkezésére, amely szerint a társulat érdekeltségi területe az a terület, amelyre a helyi közcélú vízgazdálkodási feladat ellátása során megvalósuló vízi létesítmény műszaki kihatása kiterjed, a társulat közcélú feladataiban pedig érdekelt az érdekeltségi területen ingatlant ténylegesen használó minden jogi személy és állampolgár. Azérdekelt — tehát függetlenül attól, hogy tagja-e a vízgazdálkodási társulatnak, vagy sem — a társulat közcélú feladatainak megvalósításához érdekeltsége arányában köteles hozzájárulni.

„Magyarország területén az 1979. december 31. és 1980. január 1. napja közötti éjféli állapot alapulvételével általános népszámlálást kell tartani” — mondja ki a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának 1977. évi 29. sz. törvényerejű rendelete. A népszámlálást végző személyeket p tennivalók ellátásában hivatalos személyeknek kell tekinteni, s a népszámlálás, valamint az ezzel kapcsolatos összeírások körébe tartozó adatokat mindenki köteles a valóságnak megfelelően, a kívánt határidőben megadni.

Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet az Országos Tervhivatal elnökének arra a tájékoztatójára, amely az 1978. évi népgazdasági terv előzetes elgondolásairól és a gazdálkodás várható körülményeiről szól, foglalkozik a szabályozók várható módosításával, a terv előzetes előirányzataival. (Megjelent az GKISZ Értesítő f. évi 34. számában.)

Dr. DEÁK KONRÁD,

a TIT városi-járási

szervezetének elnöke

— Na, mi van? — kérdezte a féllábú.

— Észrevesznek, ha a lovas kocsival megyünk — mondta Oszipov.

— Géppuskagolyó nem ér el idáig, és amíg átvergődnek a mocsáron, már messze leszünk.

— Ha van motorbiciklijük, megkerülik és úgy üldözhetnek. Itt kell hagyni a lovat.

— Sajnálom, jó kis hároméves.

— És az életedet nem sajnálod?

A kantárjánál fogva egy fához kötötték a lovat, az legelészni kezdte a füvet, és elhessegette magáról a bögölyöket. Szemjon a féllábúval nekivágott az - erdőnek, Oszipov maradt...

Néhány éve Szemjonnak eszébe jutott ez a féllábú ember. Oszipov elmondta neki, hogy Tyihomirov udvarolt az anyjának, de az anyja nem ment hozzá férjhez. Szemjon szeretett volna Tyihomiirovvail találkozni, és beszélgetni egy kicsit az anyjáról. Arra is gondolt, hogy biztosan nagyon veszélyes dolog lehetett egy üldözött kisfiút kivinni a városból. Ha felismerték volna őket, Tyihomirov a mankójával nem tudott volna futni, s fegyvert sem vehetett magához, mert a policájok az elenőrzési pontokon gondosan átvizsgálták a kocsikat, fegyvert kerestek, de leginkább abban reménykedtek, hogy kisüstit találnak. És a kisüstit nagyon gondosan kutatták.

Szemjon, amikor legutóbb a faluban járt, elhatározta, hogy felkeresi Tyihomirovot, de az két évvel azelőtt meghalt. Oszipov mesélte, hogy Tyihomirov mindig kérdezősködött felőle, még egy képet is kért Szemjonról Marija Trofimovnától. Tyihomirov sosem nősült meg, gyereke sem volt.

Szemjonnak eszébe jutott, hogyan vágtak át az erdőn Tyihomirovval, egész nap mentek, és Szemjon úgy elfáradt, hogy már lépni sem tudott, soha életében nem érzett ilyen fáradtságot. Tyihomirov felültette a hátára, biztosan nagyon nehéz volt cipelnie több órán át a nagy növésű ötéves fiút. Szemjon kényelmesen ült széles hátán. Erős vállába kapaszkodott, úgy aludt egy keveset, aztán nyárfaleveleket tépdesett a feje fölött, és egyszer olyan erősen megmarkolt egy ágat, hogy Tyihomirov elvesztette az egyensúlyát, és elesett. Szemjon felkacagott, mert Tyihomirov majdhogynem átbukfencezett a fején. Szemjon nevetett, Tyihomirov meg feltérdelt, nehezen lélegzett, az inge aljával letörölte arcáról az iz-. zadságot. Szemjonnak valahányszor eszébe jutott ez a jelenet, mindig elszégyellte magát.

(Folytatjuk)

ü 1111 ^^htSWI'tStH

* I * *_jt~*'y_ *7 £* ^ í *rj» dmj^a

Sr it ¥ / t 7 / + y ^Jt J 8r J' ^ T iC jf ^

S ^7 / / / i Ö~3L aJ& *w_^a vX jSB