Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
1977. november 20. KÉPÚJSÁG 5 A műszakpótlék hatása Lassan fél éve, hogy a kormány határozatának megfelelően a népgazdaság egyes területein felemelték a műszakpótlékot. (Emlékeztetőként: az iparban dolgozó fizikai állományúak és a termelést közvetlenül irányítók, valamint az élelmiszer-kiskereskedelemben és a vendéglátóiparban dolgozók, július elsejétől a második műszak után egységesen 20 százalék, a harmadik műszak után 40 százalék pótlékot kapnak. További 10 százalék pótlék illeti azokat, akik folyamatos munkarendben dolgoznak.) Mondom: a határozat majd fél éve lépett hatályba, de el kell még telnie nagyjából ugyanennyi időnek ahhoz, hogy valamiféle hivatalosnak minősíthető értékelés, összefoglaló jellegű elemzés készüljön a műszakpótlék felemelésének hatásáról. S ebből a majdani elemzésből — sokak várakozása el^. Jenére — valószínűleg nem az derül ki, hogy a műszakpótlék felemelésének hatására ugrásszerűen javult a gépkihasználás, hogy látványosan emelkedett az úgynevezett műszakegyüttható, amely hosszú évek óta az 1.4— 1,7-es érték körül ingadozik. (Vagyis: a lehetséges három műszakból mindössze 1.4— 1,7 műszakot fordítanak produktív, termelő munkára a különböző munkahelyek.) NEM OSTROMOLJAK A GYÁRKAPUKAT Bizonyos jelek szerint úgy tűnik, a műszakpótlék felemelésének célját sokan félreértették. A rendelkezés nem azért született, . hogy tíz- és tízezrek kezdjék ostromolni a gyárak kapuit, mondván: „három műszakban akarunk dolgozni!...”, hanem azért, mert meg kellett fizetni azokat, akik már több műszakban, illetve folyamatos munkarendben dolgoznak. Másképpen fogalmazva: az anyagi ösztönzés eszközét felhasználva kellett elejét venni a több műszakos munkahelyekről történő — még nem aggasztó méretű, de azért már észrevehető — munkáselvándorlásnak. S ennek anyagi feltételei most értek meg. Röviden és egyszerűen: a műszakpótlék felemelésétől aligha várható az átlagos — és az imént már jelzett — műszakszám szembeötlő emelkedése; még egyszerűbben: nem a pótlék felemelése oldja meg a két, vagy a három műszak általános elterjesztését. Nem biztos ugyanis, hogy egyértelműen örvendetes jelenség lenne, ha — történetesen a felemelt műszakpótlék hatására — ugrásszerűen nőne a többműszakos munkahelyek száma és a több műszakban dolgozók aránya. Ha a nehezen eladható termékeket gyártó, elavult, korszerűtlen gepekkel dolgozó munkahelyeken is erőltetnék a több műszakot, akkor alighanem többe kerülne a leves, mint a hús... Mert a műszakszám növelésének önköltségnövelő hatása is lehet, s nemcsak a kivénhedt gépekkel, de a szervezetlen körülmények között dolgozó munkahelyeken is. S kell-e külön bizonygatni, hogy nálunk nemcsak a technikai színvonallal, de a munkahelyek szervezettségével is alapvető gondjaink vannak? HÁNY GÉPPEL, HÁNY MŰSZAK? A fejlett ipari államok közül sok helyen még a magyarországinál is alacsonyabb műszakszámmal dolgoznak, különböző — itt most nem részletezendő — okok miatt. Ám a profitra különösen érzékeny tőkés vállalatok a munka magas színvonalú racionalizálásával mentették át azt a nyereséget, amitől az alacsony műszakszám miatt elestek volna. Az egész probléma végül is egyetlen kérdésben összegezhető: kevesebb gép és több műszak, vagy több gép és kevesebb műszak? Sokan ebben látják az alapvető gondot, megint csak az állóeszközállomány technikai színvonalával és a munka- szervezés rendkívül alacsony színvonalával érvelve. Persze: a kevesebb _gépet, a szegényesebb állóeszközállományt js kihasználhatnánk gazdaságosabban. Ennyi — és úgy érzem, szükséges — kitérő után, nézzük: mivel is járt a műszakpótlék emeléséről szóló kormányintézkedés? Való igaz: a műszakpótlék felemelésével megbolydultak a kereseti arányok, s ennek láttán sokan abban reménykednek, hogy a vállalatok — a már-már szokásjoggá rögződött egyenlős- dire való törekvés szellemében — az éves bérfejlesztésnél kárpótolják azokat, akik nem kaphatják a magasabb műszakpótlékot. S nem hiába reménykednek! Mert — még nem általánosítható, de azért már jól észrevehető jelek szerint — a vállalatok vezetői is mintha ekként gondolkodnának. Kell-e magyarázni: a műszakpótlék nem valamiféle A cementiparból vett példa: egy folyamatos üzemben dolgozó klinkerégető, július elseje óta átlagosan havi 1000 forinttal keres többet, mint korábban (ez körülbelül öt forintos órabér-emelkedéssel egyenlő). A rendelkezés közvéleményre gyakorolt hatását ezek után felesleges lenne hosszasan is taglalni. Nyilvánvaló: mindenki, akit ez a rendelkezés anyagilag előnyösen érint, csak örömmel és elismeréssel fogadta a kormány határozatát. Ám nem véletlen az iménti disztinkció... ,„mert sokan úgy vélik, hogy számukra a rendelkezés kifejezetten hátrányos. Az az üzemvezető például, aki nem tartozik — legalább is besorolás szerint — a „termelést közvetlenül irányítók” csoportjához, s emiatt július elseje óta kevesebbet keres, mint a hozzá beosztott művezető. Vagy az a művezető, aki hasonló besorolási problémák miatt kevesebbet keres, mint mondjuk az iménti példában szereplő klinkerégető. szociális segély, neH^mi- berbaráti megfontolásokból fizetett bérkiegészítés, hanem a több — egyszersmind a nehezebb, az idegőrlőbb, a fáradságosabb — munka anyagi ellenértéke. Következésképpen nincs és nem lehet helye semmiféle egyen- lősdinek, semmiféle kompenzációnak. Az éves bérfejlesztésből annak is részesülnie kell — ha egyébként megérdemli —, akinek a műszakpótlékkal kiegészített keresete, július elseje óta jogosan és jelentősen emelkedett. / VÉRTES CSABA NEM SZOCIÁLIS SEGÉLY Csatornaépítés a még felújításra váró „Béke” előtt Markoló pihen a szükségbolt előtt Palks egész jövőjét meghatározó, soha nem látott nagy munka folyik a főutca középső szakaszán, a régi és a leendő központban. Teljesen átalakulnak ’bizonyos utcarészek, korszerűvé, széppé, kényelmessé. Például az útrekonstrukció annyira megváltoztatja a képet 'és a közlekedési lehetőséget a irégi központban, hogy rá sem léket majd ismerni, mintha nem ils 'Paks lenne. Varga Imre nagyiközségi tanácselnök-helyettes tői kértünk tájékoztatást a sokrétű munkáról. Elmondta: az útrekonstrukció a legnagyobb munka a Kereszt utcától a irégi központig. íNyolc épületet kellett lebontani, tizenegy intézményt «gyógyszertár, boltok; irodák, stb.) és tizennégy családot költöztetni. Az lúj úttest 'alatt középen ilész majd a csapadékvíz-csatorna, tehát itt nem útsaéHi árakban fut a jövőben a domboldalak zápora, Így lesz elég hely az út melléti nagyobb átmérőjű ivóvízvezeték elhelyezésére. Ez és a kábelek lefektetése megelőzi magát az útépítést. Az egész rekonstrukciót a Pécsi KÉV végzi el, az. itteni dolgozói közül legtöbben Tolna megyeiek. Amikor a felvételeket ‘készítette a fotóriporter, éppen a volt Béke-szálló előtti nagy csapadékcsatorna kiépítésén dolgoztak: átszeli a föld alatt az új úttestet, sok „hegyi” mellékutca vizét téreli majd a iPetőfi utcából a Dunáig. A főutca végleges kialakításáról tanulmánytervet készít az Általános Épülettervező Vállalat — mondotta Varga Imre — miután bejárták a szakembereik és a tanács vezetői a helyszínit és megállapodásra jutottak. Az új központban három nagy épület készül jelenleg, és már kibontakozott a negyediknek, a műszaki szállónak az alapja is. A báróim: 4ll lakásos panelház a Táncsics utcá'bain, ahol nagy iramban dolgoznak a költségvetési üzem brigádjai, az építőipari szövetkezet pedig egy 49 lakásos ifjúsági szövetkezeti ház és két 24 lakásos OTIP-lház építésén munkálkodik. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Arányok, távlatok. A betongyűrű átmérője 1,75 méter A központban most hídon járnak Foghijak a jellegzetes paksi zsúfoltságban Ilyen szép lesz az új központ. Jelenleg négy épület megvalósításán dolgoznak \ Paks régi és leendő központja Előtérben: a műszaki szálló alapozása, hátul: kétszer 24 lakásos OTP-ház készül
