Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-19 / 272. szám
1977. november 19. Képújság 3 Fa ültető Hétvégé Pakson Házhoz viszik a gömbjuhart Rendelet a mezőgazdasági termékek forgalmáról Jó néhány paksi ház lakói számít hatnak rá, hogy .szombaton vaigy legkésőbb vasárnap szép fialtad fákat visznek hozzájuk és megkérik őket, ültessék el a házuk előtt, a megjelölt helyeken. Aztán persze a megvédés, gondozás is rájuk várna, tekintsék magúikénak a már most csaknem kétméteres gömibjuha rókát, így is, hogy nem az udvarukban áll, hanem a portájuk előtt. Érdekes megbeszélést tartott egy tanácsi (nem állandó) bizottság a hét elején. Varga Imre tanácselnök-'helyettes irányításával. Valóságos haditervet dolgoztak ki 800, most érkezett görmbjuhar elültetéséhez. Gyorsan kellett intézkedni, de úgy, hogy a fákat csak olyan helyre tegyék, áhol meg is maradnak. Például nem lenne érdemes járda nélküli új utcába ültetni őket, ott nincsenek megjelölve a biztosain szabad területek, szintek, s megtörténne, hogy a járdaépítés miatt kivágják az útban levő fákat. Másrészt azt is erősen megvitatták a bizottság tagjai, mi Mik bizonyos helyekre, mi nem, höl lesz majd célszerűbb a gömfajuiharnál magasabb fákat telepíteni, és így tovább. Rengeteg utcája van Palksnak, sok az új. Vas Gyuri ('mindénkü így ismeri, műszaki ember a tanácsnál) elővette a nagyközség térképét és végigböngészték a Kishegy környékét. Ez a rész alkalmas a gömbjuharnak, kezdve a November 7. utcától. Mindent meghánytaik- vetettek. Süth Miklós nép- fronittitkár, Polányi Máté KISZ-bizottsági titkár, Tandi Mihály, a tanács mezőgazdasági szakembere, akiről most kiderült, a fákat is jól ismeri, aztán a többiek, sorban. A költségvetési üzem elvégzi a hét Végéig a fák helyének megjelölésék ami nem kis feladat, hiszen 800 karóról, vagy mlás eszköz biztosításáról van szó. Szükséges ez, mondta Knlizner Istvánná kertésztechnikus, a Tolnai úton idén tavasszal végzett parkosítás tapasztalatai szerint, szükség van a pontosságra, különben nem lesz szép a fasor. Kniiznerné (férje a Paksi Atomerőmű Vállalat mérnöke) gyermekgondozással foglalatoskodik otthon, de már másodszor látni ilyen megbeszélésen, részt vett tavasszal a Tóinál út parkosításában is, ő készítette a tervet. Az elnökhelyettes röstel- kedett, hogy nem készítették elő a fa'ü'litétést, most kell intézkedni:, amikor miár megérkeztek Szegedről a fák. Levonjuk a tanulságot, jegyzi meg szigorúan. Holott nem is téhetnek róla, rengeteg a sürgős feladat és egyébként sincs baj, mert a legnagyobb gonddal, sőt szeretettel intézkedtek a 800 fa sorsáról. Bár így valósulná meg minden szervezés. A bizottsági tagok igazi lokálpatrióták, szépnek szeretnék már látni Paks minden részét, zöldnek a kopárat, rendezettnek a még „föLtiúrás” előtt álló utcákat is. A fásítási terv remek. Másnap (kedden) reggél a tanácsi! kézbesítő levelét vitt az illető körzetek tanácstagjaihoz, tudjanak az ültetési szándékról és szervezzék a lakódat, helyesebben: értesítsék. Segítséget kapnak ehhez a tanács költségvetési üzemétől. -Nem kell egyedül végigjárniuk az összes házat. Mindenre jut ember. Az ültetés helyei megjelölve, a gömbjuihar házhoz szállítva. Meg lehetett volna oldani a dolgot úgy is, hogy 50 vagy 100 KISZ-tag ültet és a lakókat teljesen kihagyják. Szerencsére nem így történt. A bizottság több tagja határozottan kijelentette, az emberek akkor fogják gondozni a fákat', ha ma'gük ültetik el. Akad .persze rrtajd olyan paksi lakos is, aki nem hajlandó sem ültetni, sem gondozni. Mindenütt vannak ilyen emberek. Az ő részükét, az ő portájuk előtt a KISZ-tagok ültetik dl a .gömbjuhart és a gondozás a szomszédokra vagy a tanács illetékes dolgozóira vár. Szombaton és vasárnap nagy mozgás lesz tehát jó néhány paksi utcában. Teljes fasort ültetnek a November 7. utcában (ez vezet föl az atomerőmű lakótelepéhez), továbbá a Vak Bottyán, a Vadász, az Áprliiliis 4., a Bercsényi, a Nádor utcában és a Tolnai út egy részén. Pótlásokra ván szükség a Kisfaludy, a Ság- vári, a Zápor, a Gyár, a Domb és a Hárs utcában. 'Mint az egyik Iegtürelmet- lenébb paksi lokálpatrióta', remélem^ a nyolcszáz fa legtöbbje gyökeret ereszt. És maijd a többi is, mind, amit megrendeltek vagy kérés nélkül kapnak az erdészettől, Paks szépítésére: a száz hegyi juhar, a száz nyírfái, az ezüsthársak, a platánok, a lucfenyők, a m'adárbenkenyék mieg a húsos somok. GEMENCI JÓZSEF A kedves vevő szereti, ha felhívják a fiigyeimét arra, hogy mire költheti a pénzét. Ez történhet plakátokon, sajtóhirdetések formájában, a rádióban, a tv^ben és a kirakatokon keresztül. Az áru- ajánlás ékkor jó, ha szellemes, ízléses és ugyanakkor iigaz. Két ellentétes példát idézünk. Az egyik a vízparton könnyeit ontó marhával kapcsolatos: „Mondja, marha! Miiért oly bús?” kérdi a hal. „Mert olcsóbb a hal, mint a hús!” A másik arra a meglepő tényre hívta fel figyelmünket, hogy „Oiipőt — a cipőboltiból!” Hirdetéseket naponta köziünk, ezeket az r'ÜOÜUTX.BH' UTABYffliSWJll Iffi IV SZEPLŐ MíllÉfc ERENYIBEL3 taa ■ -fi | gj jünsariin "fsr,r’»* maíyar gépforgalmi W KUMM fesav ny-társasdB Budapest. *■" toétó«; .Aenuu*» Budapest, v*„z, ut Hirdetések az Független Magyarország egyik 1906. évi számából A BÁV ízléses kirakata olvasó maga is megítélheti, összehasonlításul, de inkább sajtótörténetül és reklám- dókumen tűmként mellékelünk egy összeállítást 71 évvel ezelőtti hirdetésekből. A kirakatokkal más a helyzet. Szemünk előtt vannak, talán éppen ezért nagyon gyakran nem figyelünk oda az egészre, hanem csak egy- egy, bennünket közelebbről érdeklő részletre. Nagyobb időközönként szeretünk vé- gigportyázni a megyeszékhelyen, minden vásárlási szándék nélkül, céltudatos kira- k at nézőbe. Természetes, hogy a helyzet változatos, hiszen a lehétőségék is azök. Céltudatosabb ki rakat rendezést lehet produkálni a Korzó üvegfelületei mögött, a szinte az egész üzletet kirakatként használó Képcsarnoknál, vagy az új Bizományi Áruház modern üzlethelyiségénél, mint az Otthon-áruházban, vagy egy Garay-téri szűk, régi építésű boltban. A helyzet azonban nemcsak változatos, hanem örvendetesen változó is. Alig-alig van olyan kirakat, melyért komolyabban szó érhetné a ház elejét. Kivételt képeznék az önkiszolgáló élelmiszerboltom, melyek érthető módon befelé orientálódnak. ,('Az másik kérdés, hogy belül épp a legtöbbek által igényelt cikkeket — kenyér, felvágott — nem lehet önki- szolgáló formában, hanem csak többszöri sorállás árán kap mi.) Az utcáról nézve azonban nincsen bennük semmi vonzó, amiben alighanem az a meggondolás is közrejátszik, hogy ide így is,, úgy is bemegy a vásárló, mert napi cikkekre mindenkinek szüksége van. Ha éppen kép- kiállítás van odabenn, akkor változatlanul szép a Képcsarnok, mindig az a népművészeti bolt és ugyancsak változatlanul nem sok vonzerőt gyakorol az utcán járóra az OTP, az idegenforgalmi hivatal és a rossz értelemben hagyományosan leértékelt áruk boltja sem: O I. Jászonyi Ferenc, az MTI munikaitársa írja: A mezőgazdasági termékek forgalmának és felvásárlásának rendjéről szóló tíz éwél ezelőtt hozott jogszabályban időközben több változás történt, alapvetően ezért volt szükség a világos, köny- nyen értelmezhető és egységes szabályozásra. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek kereskedelmi tevékenységük megalapozásánál, bővítésénél — részben a többször változtatott és már- már áttékinthetetlén intéZke- dés-„labiirintus” miatt — bá- tortalanui kezdeményeztek. Gyakran vélt vita a termelők és a kereskedelmi szervezetek között is azért, mert a szerződések tartalma, az ide vonatkozó jogök és kötelezettségek nem voltak kellően tisztázva. Emiatt esetenként kritika érhette a termelőket, hogy felesleges kereskedelmi tevékenységet folytatnak, holott a termelés már olyan szintet ért el1 — egész sor korábban hiánycikknek számító árufélében kínálati pozíció alakult ki —. hogy már termelői érdekké is vált az áru gyors és pontosi, kerülőutak nélküli eljuttatása a fogyasztókhoz. Mégpedig úgy, hogy ezt a folyamatot pontosan értelmezett és egységes jogszabályok vezéreljék. indokolatlanul merevnek bizonyult az a rendelkezés, amely sZerint a mezőgazda- sági termékek vásárlásai korábban kizárólag az erre a célra létesített állami vállalatok, illetve szövetkezetek joga volt. Ezzel a joggal ezentúl felruházzák — meghatározott korlátok között — a mezőgazdasági nagyüzemeket is, mégpedig mindennemű félreértést kizáró jogszabályban. Az utóbbi időben ugyanis — főként a termelési rendszerek jóvoltából — nemcsak a hozamok és a felkínált áru mennyisége fókozódott, hanem egyéb, a forgalmazásértékesítést is érintő módosulások következtek be; egyebek között figyelemre méltó és sajátos belső termékmozgás jött létre. Amikor az egyik tsz a másiktól terméket vásárolt meg, részben tisztázatlan volt, hogy tovább adhatja-e vagy ez a tevékenység .már nem kívánatos „lánckereskedelemnek” számít. Az új szabályozás szerint nem tekinthető annak, ha saját boltjának feltöltésére vagy — mindenekelőtt — nagy konyhák, nagy intézmények közvetlen, ellátására értékesítik. Amellett, hogy ezzel ki lehet zárni az áru „keringtetés'ét” —ami amúgy is minőségromláshoz és a költségék növekedéséhez vezet —, még inkább elmélyülhet a termelők integrációja, mégpedig nem csupán az áru előállításánál, hanem mással való termeltetésénél is. Mert képtelen lenne egy- egy nagyüzem az integráció nélkül arra, hogy például a zöldségfélék teljes választékával foglalkozzon és az értékesítést is szervezze .akkor, ha a „kívülállók” nevében nem járhat el, kellő egységes jogszabályok hiányában. Ez a tevékenység egyébként nem újszerű, egyebek között az ál lat forgalmi és húsipari vállalatok rendre megbíznak már egy-egy gazdaságot miás üzemek, de főként a kistermelők vágósertés-kínálatának átvételével. Ezen túl azonban az effajta lehetőség szélesebb körben is részletesen szabályozott körülmények között bontakozhat ki. A mezőgazdasági nagyüzemek és társulásaik eddig is foglalkoztak közvetlen értékesítéssel, ilyen irányú további elképzeléseiket felkarolja az új jogszabály. Az eddiginél szervezettebb agrárkereskedelemnek a közös értékesítő szervezetek igen jó formái lehetnek, miután a termelői ismeretek mellett a fogyasztói igényeket is közvetlenül felmérhetik, és ennek megfelel :en szervezhetik a tagszövetkezetek áruelőállí- tását és integrálhatják egy- egy körzet kistermelői tevékenységét. Világossá teszi a jogszabály a szerződéses kapcsolatok fontosságát, összefüggésben a lakossági ellátás biztonságának folyamatos, több évre szóló megteremtésével. Ez nem ellenkezik a termelői érdekekkel sem, hiszen éppen az értékesítés biztonságát szolgálja és „ébren tartja” a termelői kedvet. A szerződéses fegyelem fokozott megtartása valamennyi érintett partnerre kötelező érvényű. és értelemszerűen visz- szaszorítja a szerződésen, kívül termelt és általában rendszertelenül, felkínált termékek forgalmát. Az új rendelet kiküszöböli a mezőgazdasági termék- forgalom és a kis kereskedelmi tevékenység elhatárolásában mutatkozó .bizonytalanságokat. Az általános termékforgalmazástól éppen biológiai jellegénél fogva eltérő rendszerben megvalósuló mezőgazdasági termékforgalom ágazati irányítását a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter hatáskörébe utalja. Mindebből következik: a nagyüzemek és társulásaik pontos jogszabály alapján szervezettebbé és élénkebbé tehetik forgalmazási-értékesítési tevékenységüket, ami egybevág a fogyasztói érdekekkel, tudniillik várhatóan gyorsabban és jobb minőségben jut majd el az áru az üzletekbe. A nagyüzemi gazdáknak azonban — és ez a jogszabály egész tartalmában meghatározó — a termelésen kívül nagyobb jártasságra kell szert tenniük a kereskedésben is, meg kell ta- lártiök és tovább kell fejleszteniük azokat a formákat és módszereket, amelyeket számukra a jogszabály egységes értelmezésben felkínál. (MTI) galom 8,8 százalékos novekeAz ellátás színvonala minden megelőző évihez képest lényegesen javult, gazdagabb a választék, kevesebb a hiánycikk és az ellátás hibáira vonatkozó panasz, s végső soron az eddigi adatokból is megállapítható, hogy jó évet zár a fogyasztási cikk kereskedelem, amelynek forgalma az év végéig a tervezettnél jobban, várhatóan tíz százalékkal növekszik — hangsúlyozta a lakosság ellátását szolgáló ágazat munkáját értékelve Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter pénteken az országos kereskedelmi értekezleten. A miniszteri beszámoló » feladatokról szólva közölte, hogy jövőre a lakossági fogyasztás növekedésének valamivel mérsékeltebb ütemével számolnak, s ehhez a nép- gazdasági tervvel összhangban a kiskereskedelmi fürdését irányozzák elő. Változatlanul elsőrendű tennivaló olyan áruellátás megszervezése, amely kielégíti a lakosság, ezen belül az egyes fogyasztói rétegek igényeit. A jövő évi árukínálat kulcskérdése a beszerzési munka javítása. A miniszter az ipari és-az importtárgyalások eddigi tapasztalatait kedvezőnek értékelte, s hangsúlyozta, hogy adottak az áruellátás további javításának feltételei. Bejelentette: a következő időszakban minden megyében megtárgyalják a helyi ellátás teendőit és szakmai tanácskozásokat is tartanak annak érdekében, hogy a vállalatok jövő évi terveik összeállításánál, munkájuk megszervezésénél figyelembe vegyék a lakosság ellátásának követelményeit.
