Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-18 / 271. szám

1977. november 18. iSépüjság 3 Volán Vállalat, Auróra brigád szocialista címért küzdenek NEM ADJÁK ingyen a szocialista brigád címet. Az Auróra brigád tagjai nem is várják, hogy semmiért kapják, küzdenek érte. Az Auróra brigád 17 tag­ja Szekszárdon, a 11. sz. Volán Vállalatnál dolgozik. Szerződéses járaton teljesí­tenek szolgálatot. Egy éve alakult a brigád és most a szocialista cím várományosa. Eredményeik alapján joggal. Az egész úgy kezdődött, hogy... Nem is tudják pon­tosan, hogyan. Egyszer csak úgy érezték: egy brigádba kellene tömörülni, többet tenni, megosztani gondot, örömöt. Brigád vezetőnek Kalcsu Károlyt, helyettesé­nek pedig Vető Józsefét vá­lasztották. A brigád egyben volt, de tenni is kellett va­lamit. Kalcsu Károly, az újdon­sült brigádvezető tagja volt a Garay téri általános is­kola szülői munkaközössé­gének. E minőségében lát­ta, hogy az iskolának segít­ségre lenne szüksége. így született az ötlet: kössenek szocialista szerződést az is­kolával. Ök segítenek, ami­ben kell, a gyerekek meg műsort adnak. A szerződést aláírták és munkához lát­tak: megszervezték a folya­matos KRESZ-oktatást a gyerekeknek. Oktattak és a vetélkedőkön zsűritagok vol­tak. A gyerekek a járási KRESZ-versenyen harma­dikak lettek. Az iskolának 20 irányítótárcsát, tablót készítettek. Az anyag árát a brigádkasszából fedezték. Az iskola mindig számít­hatott és számíthat rájuk. Mindenben. Amikor le kellett szerel­ni a Bezerédj utcai napkö­zi otthon elavult konyha­berendezéseit — az Auróra tagjai szabad idejükben el­végezték a munkát. Az el­avult berendezéseket a MÉH-hez szállították, a hulladékért kapott pénzt át­adták az úttörőcsapatnak. Életveszélyessé vált a Béla téri gyógypedagógiai iskola. Szóltak a brigádve­zetőnek: „Veszélyben a tanévkezdés. Két nap alatt át kellene költöztetni az is­kolát a Garay tornatermé­be, majd onnan Ózsákra”. A brigád összefogott és köl­töztetett. Pista bácsinak, a pedellusnak az irányításá­val, két nap alatt kész volt a költöztetés. A brigádnaplóban most beragasztva látható az isko­la vezetőinek aláírásával el­látott levél, mely szerint: az Auróra brigád tagjai ezer óra társadalmi munkát vé­geztek az iskoláért. De van ebben a naplóban gyerek­rajz is, amelyen valamelyik kisiskolás a pécsi kirándu­lást örökítette meg. A brigádtagok egy Ika­rus 55-ös busszal, brigád­költségen elvitték a gyere­keket Pécsre. Együtt néz­ték meg a város nevezetes­ségeit, az állatkertet, a vi­dámparkot, a tévétornyot... A brigádnaplóban: szín­ház- és mozijegyek, elisme­rő sorok, fényképek válto­gatják egymást. Elismerő sorok például arról, hogy április 26-án, 27-én a brigád tagjai 80 óra társadalmi munkával rendbe hozták a szekszárdi autóbusz-pályaudvar pad­ját, lefestették a korlátokat. Csak a brigád beteg tagjai hiányoztak a Volán- és kommunista műszakokról. A brigádvezető és a he­lyettese tagja a szocialista brigádvezetők klubjának. Aktív tagjai. A legutóbbi szocialista brigádvezetők klubjainak találkozóján sze­repeltek is. Paródiát adtak elő egy utcaseprő brigádról. László Bencsik Sándor el­ismerően szólt a produkció­ról. Beneveztek és becsület­tel helyt álltak a „60 év a szocializmus útján” szellemi vetélkedőn. Ezt bizonyítja a beragasztott oklevél. A VÁLLALATNÁL őket bízták meg: szervezzék meg a november 7-i ünnepség kulturális műsorát. Ä Ga­ray téri iskolából elhozták az énekkart, a városi úttö­rőházból az úttörő fúvós- zenekart. Nagy sikerük volt a gyerekeknek. És persze a patronáló brigádtagok is osztoztak a sikerben. — A városi úttörőházzal is van egy előzetes szerző­désünk. Ezt az idén kíván­juk véglegesíteni. Természe­tesen megtartjuk a Garay téri iskolát is, de szeret­nénk szocialista szerződést kötni a szekszárdi zeneisko­lával is — mondják. A brigádtagok egymáson is segítenek: építenek, bon­tanak, mikor mit kell. Nem­csak a saját betegeiket lá­togatják, hanem másokat is. A különség csak annyi: ha a saját betegüket látogat­ják, akkor nem ötven, ha­nem száz forint értékű ajándékot visznek. Huszon­ötöt a szakszervezet ad, hu­szonötöt a Vöröskereszt, öt- venet pedig a brigádpénz­tárból tesznek hozzá. Szeszt egyetlen betegnek sem visz­nek. Most azon törik a fe­jüket: csináltatnak üdvözlő- kártyákat, amelyeket név­napokon, nők napján, anyák napján... adnak át az aján­dék mellé. Ez még csak terv, de bizonyára ebből is valóság lesz, úgy mint a korábbi tervekből. Nemcsak a társadalmi kö­telezettségüket teljesítik, hanem azt is, amit a válla­latuknál vállaltak. Eddig nem volt balesetük. Miat­tuk a járatokon nem volt kiesés. A kisebb javításokat mindig elvégezték; 6600 li­ter üzemanyagot takarítot­tak meg, de ezzel nem elé­gedettek : három brigádtag gépkocsija többet fogyaszt, mint a norma. Ez rontja az eredményüket. Beméretik ezeket a kocsikat is és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy kevesebb üzemanyaggal járjanak ezek az autóbuszok is. Őszintén, nyíltan beszél­nek a hibákról is. — Nemrég meg kellett válnunk egyik brigádta­gunktól. Nem bírtunk vele — magyarázzák. — Jogta­lan gépkocsihasználat, gyorshajtás és ami ezzel együtt jár: a gépkocsi tönk­retétele volt a számláján. Sajnos, ilyen is előfordul. Nem vagyunk egyformák... A brigádnak azóta új tag­ja van. Próbaidős. Ha bevá­lik, ha teljesíti a brigád ál­tal vállalt kötelezettségeket, marad. Úgy tűnik, hogy be­válik. Valószínű, hogy ő is velük megy augusztusban Jugoszláviába, a tenger­partra. A brigádtagok már havonta rendszeresen félre­teszik a pénzt, hogy csa­ládjukkal együtt gyönyör­ködhessenek majd augusz­tusban az ed,dig nem látott tengerben. MÉG NEM szocialista brigád az Auróra. De mindent megtesznek azért, hogy azzá váljanak, a Vo­lán vezetői is mindenben se­gítik őket. SZÁLAI JÁNOS A szintmutató edények festés után, a gyár udvarán OSZLÁNCZI JÁNOS Az idén szociális bizottság alakult a nagymányoki ter­melőszövetkezetben. A bi­zottság tagjai gazdálkodnak a téesz szociális és kulturális alapjával. Az öttagú bizott­ság munkája széles körű. Foglalkoznak a dolgozók ét­keztetésétől az üdültetésig, az idős nyugdíjasokról való gon­doskodásig sok mindennel­Tavaly a termelőszövetke­zet kulturális alapjából 93 ezer forintot fordították a ta­gok művelődési, kulturáló­dási lehetőségeinek növelé­sére. Szociális célokra 61 ezer forintot használtak fel. Az idén mintegy 150 ezer forinttal gazdálkodik a szo­ciális bizottság. Az alapból az izményi és a nagymányoki KISZ szervezet támogatására hatezer forintot adtak. Mivei a terrr eiőszövetkezet dolgozói több községből járnak mun­kába, szükséges, hogy azokat a községeket is támogassa a téesz. így a györei óvoda fel­újítására ötvenezer forintot adlak. A váraljai népi együt­test pedig harmincezer forint támogatással segítették, hogy új ruhákat vásárolhassanak. Támogatják az izményi és a györei sportkört, valamint a gyorei önkéntes tűzoltókat is. Az izményi öregek napközi otthona az idén ötezer forin­tot „kapott a nagymányoki téesz szociális alapjából- Ha a termelőszövetkezet vala­melyik tagja házasságot köt, nyolcszáz forint házassági se­gélyt kap. Az idén ilyen cél­ra 5 ezer 600 forintot kö'- töttek. Szülési segélyt egy dolgozónak adtak. Az aparhanti téesz harká­nyi üdülőjében bérelnek egész éven át egy szobát, ahol a téesz-tagok családtagjaik­kal — hetes turnusokban — egész éven át üdülhetnek. Szó van arról, hogy jövő nyá­ron Siófokon is bérel szobát tagjainak a termelőszövetke­zet. Szintmutatók exportra (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Jugoszláviában épülő ob- rováci timföldgyár egyik leg­nagyobb szállítója a Láng Gépgyár- Az ALUTERV, a lé­tesítmény fővállalkozója a hatalmas autoklávokat és tar­tozékait a Láng Gépgyártól rendelte meg, a berendezések egy részét a dombóvári gyár­egységben készítik. A napokban készült el 14 darab 80 atmoszférás és 14 darab 25 atmoszférás szintmu­tató edény. A magasan öt­vözött acélból gyártott termé­kek műszaki előírásai igen szigorúak voltak. Az ellenőr­zést és az átvételt a Buda­pesti Műszaki Egyetem, az Állami Energia Felügyelet, a MERT és az ALUTERV szak­értői végezték a készüléke­ken. Összeszerelés után 120, illetve — a kisebbeket — 37,5 atmoszféra víznyomással pró­bálták ki a szintmutató edé­nyeket. A sikeres próba után kitisztítva, befestve in­dították útnak Jugoszláviába a mintegy 2,1 millió forint ér­tékű szállítmányt. A tagokért a nagymányoki tsz-ben Hatvanhárom méter magas és 6000 köbméter viz tárolására lesz alkalmas az ország legnagyobb víztornya, amelyet Győrött építenek. Az egyedi tervezésű közmüvet 1980-ban adják át rendeltetésének. Az új víztorony szolgáltatja a vizet egy új lakó­telepnek és megoldja az egész város biztonságos vízellátását. Képünkön: az első 15 métert érték el az építők. (MTI foto — Matusz Károly felvétele — KS) r Épül a legmagasabb víztorony A vevő igényes, avagy a rigó fütyül a fán? EL TUDNÁM képzelni, hogy a vevő bemegy a telep­re kér egy mázsa aprófát, gyújtósnak és öt mázsa fűré­szeltet tüzelni. Mindezt meg is kapná. A baj, hogy csak elképzelni tudom- A valóság más. Panaszos levelet kaptunk.. Sz. András nem írta alá a ne­vét, de valós problémát fe­szeget. „A vásárlók felháborodását váltja ki az, ami a szekszárdi TÜZÉP-telepen történik — írja —. A tűzifa-kiszolgálás kriminális, ez sokakat érint. Ma még nem tartunk ott, hogy mindenki gázzal, vagy olajjal fűthessen. A kispénzű emberek fával és szénkeve­rékkel melegítenek- Drága pénzért vásárolják meg a fűrészelt gyújtósnak valót, a fát. A fuvarosnak leadott tü­zelőutalványra hónapok eltel­tével a TÜZÉP teljesen nedves, néhány hete vágott fát szol­gál ki.” — Ennyit a levélből. Szekszárd, TÜZÉP-telep. Hatalmas rakásban a tűzifa. Egy fuvaros és a vevő dobál­ja a kocsira a fát. A telep dolgozói közül senki sincs ott. Rakják, válogatják. A göcsörtöset félre dobják, szép halom van már belőle- Las­san megtelik a kocsi. Közben beszélgetünk. Nevüket nem árulják el. — Harminc éve dolgozom már itt — mondja a fuvaros. — Nem akarok senkivel sem haragot. — De aztán szép sorjában elmondja a vélemé­nyét. „Néha fütyül a fán a rigó, de most jó szárazát vágnak. A rakat másik olda­lán még márciusi szállítású fa van. Az a jó- De oda mi­kor érnek?” Közben már messziről ki­abál rájuk a fűrészgép keze­lője: „Nem válogatjuk a fát! Tessék szép sorjába ra­kodni! ’ Ö nem akar nyilatkozni. A magánvéleményét kérem. Azt elmondja. — Én is innét vásárolom a fát, de tavasszal, s akkor nincs gondom télen. Tökéle­tesen kiszárad a gyújtósnak való. — Ezt mondaná akkor is, ha nem itt dolgozna? — kér­dezem. — Ezt. Mi csak olyan fát tudunk adni, amit az erdő- gazdaság küld. — A rakat másik felén száraz fa van? — Igen. Csak ahhoz nem férünk oda. Ki kellene bon­tani a kerítést, de arra ki ad engedélyt? Egyet tudok, nem ilyenkor kell fát vásá­rolni. — Milyen megoldást tudna mégis? — Rakodótér kellene. So­kan mondják, hogy Pesten mindig jó, száraz fát lehet kapni. De azok a fűrészeit árut fedett helyen tudják tá­rolni. Mikor lesz Szekszár­don? Beszélgetésünket végighall­gatta a telepvezető. Ezt csak akkor tudtam meg, mikor kérdezem, hogy hol találha­tom meg. — Ott megy, itt volt mel­lettünk, — mondja a nyilat­kozni nem akaró fűrészgép- kezelő. Az irodában. Horváth Jó­zsef a telep vezetője tájékoz­tat: Nálunk 90 napos, azaz háromhónapos az átvételi ha­táridő. Ezt minden esetben betartjuk. Tehát a rigó nem fütyülhet a fán. Az igaz, hogy van olyan eset, amikor a ma érkezett fát aznap fel­vágjuk és eladjuk, de ez r:t- kán fordul elő. Jelenleg olyan fát vágunk, amely rég­óta a telepen van. „A TÜZÉP-telepen reklamá­ciónak helye nincs, tetszik, nem tetszik, nem kap mást. De nem is ajánlatos az esetet szóba hozni, mert akkor az illetőt elküldik „máshová”. — idézet a levélből. — Kollegáim a környező telepeken mondják, mi elké­nyeztetjük a vevőt. Igényes emberek a szekszárdiak. Iga­zuk van. Szerintem ez a jó. Csak hát a körülményein« sok mindent nem engednek meg. Az, hogy nem lehet rek­lamálni, nem igaz. Szinte a kedves vevő válogatja ki, hogy mit akar. Reklamáció esetén mindig kimentünk, s volt rá példa, hogy a szenet kicseréltük — mondja. A VEVŐ lenne igényes? Nem. A kereskedelem ma még ezeket a problémákat nem tudja megoldani. A kör bezárult. Egyelőre mindkét félnek kompromisszumot kell kötni. HAZAFI JÓZSEF A (elvétel a pécsi kiránduláskor készült

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents