Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-15 / 268. szám

1977. november 15. Képújság 3 A versenymunka értéke: hatmillió forint Pályaválasztási beszélgetés Emberek a siker mögött I i - I Hatmillió forint. El sem tudom képzelni, mennyi ez. ötmillió-kilencszázezer fo­rint az az összeg, melyet 20 brigád 342 tagja terven felül termelt Simontomyán. A bőr- és szőrmeipari kis vállalat. Ezért is nagy szám a fentebb említett. Miből jött össze ez a pénz? Kezdjük a legnagyobbak Az egyre fejlődő üzem sorra kinőtte épületeit. Fejleszteni kell. Tervezés, megbeszélés, tárgyalás követte a gondola­tokat. A kikészítő üzem a legfontosabb. Közel ötmillió forintba kerülne, idegen kivi­telezővel. A tmk-sok vállalták, majd ők megcsinálják az épületet. Épületet még nem szereltek. Elmentek tapasztalatokért a bőrgyárba. Megtanultak üve­gezni, tetőt fedni. Az üzem­csarnok augusztus 20-ra el­készült. A megtakarítás az ezermester lakatosok segítsé­gével közel egymillió forint. hez. Csak pirulva lehet be­mutatni a Kandó szocialista brigád munkahelyét. Az üzem legelhanyagoltabb rész­lege. Ennek ellenére a brigád gád. Három hónap alatt a kezdeti napi 240 juhbőr ki­készítéséből 310 darabos napi termelésig jutottak. Év végé­ig a cél napi 400 juhbőr meg­Munka közben a Vályi brigád Nagy Sándor szakszerveze­ti titkár ezeket mondjk erről a munkáról: Kevés vállalat­nak van ilyen összeszokott, szinte mindenhez értő gárdá­ja, mint a téemkásaink. Szebenyi Imréné verseny- felelős restelkedve vezet ben­nünket a lakatosok műhelyé­töretlen hittel építi az üzem modern, tágas műhelyeit. Rá­juk mikor kerül sor? Az új csarnokban — ame­lyet a tmk-sok építettek — dolgozik a Dózsa, a Béke és az Ifjúsági II. szocialista bri­Kiss Anikó és Illés Józsefné a nyújtógépeken dolgozik munkálása. Októberben na­ponta 420-at készítettek ki. — Változtak munkakörül­ményeink, új technológiát, új gépeket kaptunk. Minőségileg és mennyiségileg is nagyobb követelménynek tudunk ele­get tenni. A darabszám eme­lésénél mi is adtunk ötlete­ket. Kiválogatjuk a jobb bő­röket és azt nem vasaljuk, hanem a kartácsolás után küldjük a fixálóba. Úgy lát­szik, bevált az ötlet — mond­ja Császár József, az Ifjúsági II. brigád vezetője. Nézzük tovább a számokat. A cipőipari vállalatok részé­re béléseket készítenek. Ebből 799 ezer forint a több terme­lés. A fő érdem a Hámán Ka­tó és a Rákóczi brigád tag­jaié. A bundával és a velúr­ral, valamint a hosszú szőrű szőrmével kapcsolatos 3,6 millió forintot érő túlteljesí­tés a Petőfi, a November 7., a Május 1., a Tyereskova, az Ifjúsági I., és a Kossuth női brigádokat dicséri. Maradt még az exportlabda. Az itt dolgozó hat brigád 980 ezer forintot hozott a „konyhára”, terven felül. A Vályi brigád vezetője, Szakács Kálmánná mondja: Minden labdánkat export­ra küldjük. Ez idáig minőségi reklamáció nélkül. Szakácsnő kollektívája — rendes munkáján felül — mindig elvállalja a minta­labdák készítését. Egymást is segítik. Egyik beteg társuk­nak tíz darab labdát varrt a brigád, mivel nehezen lendült a táppénz után munkába. Amit nem számítottunk az ötmillió-kilencszázezerbe: Anyagtakarékosságban a bőr- konfekció 780 ezer, az export labdák minőségjavulása 263 ezer forintot hozott. A szocia­lista brigádok évi négyezer óra társadalmi munkát vál­laltak, ebből már 3200-at tel­jesítettek. Nem tartozik a nagy vál­lalatok közé a simontomyai üzem. A brigádmozgalom se­gítségével az idén megemel­kedett a termelés. Az üzem technikai feltételei napról napra fejlődnek. Ebben a munkában is tevékenyen részt vesznek a brigádok. ötmillió-kilencszázezer fo­rint. Sok. Közös munkával jött össze. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Müller György Császár József a kartácsolást — szőrfésülést végzi Tudósítóink írják Üdültetés a tsz-ekben Tudósítóinkat arra kértük, számoljanak be a lakóhelyü­kön lévő termelőszövetkezet dolgozóinak üdültetéséről, az üdülési lehetőségekről1. A té­máról1 Ékes László, Ambrus Lukács és Rikker Józsefné tájékozta! NAGYKÓNYI Az üdülésre, s vele együtt a pihenésre, felfrissülésre imiindenlktnek szüksége van. így a mezőgazdaságban dol­gozóknak is. Ezért célszerű, ha a mezőgazdasági üzemek üdülőket építenék vagy vásá­rolnak, és biztosítják tagjaik számára a pihenési, erőgyűj­tési lehetőségeket. A Kop­pány menti Egyesült Tsz is ezt az utat járja. Komlóczi József elnökhelyettes a kö­vetkezőket mondotta el erről: — Termelőszövetkezetünk­nek Hévizén van egy kis üdülője, ami egész évben üzemel. Négy szobából és egy melegítőkonyhából áll1. Egy­hetes turnusokat szervezünk tagjainknak, napi tízforintos térítési díjjal. Egy-egy turnus alatt 15 személy elhelyezését tudjuk biztosítani. Ez látszat­ra kevésnek tűnik, de az iga­zat megvallva nem nagy a kereslet a szervezés ellenére sem. Ez főleg az őszi és ta­vaszi hónapokra vonatkozik. Évente körülbelül harminc hét az, amiit tagjaink igénybe vesznek. Ez mintegy három­száz fő, a taglétszám egyötö­de, beleértve azt a huszonöt személyt is, aki jutalomból, térítésmentesen jut el Hévíz­re. Újabban fiataljaink is ide mennek nászúira. A fenn­maradó helyeket a pincehelyi Vörösmarty Tsz-nek adjuk ki, de igénybe vehetik azok is, akik orvosi kezelésre men­nek Hévízre. Ök természete­sen nem olyan kedvezmény­nyél, mint tagjaink. Az idei éviben új kerítéssel vettük körül az épületet. Hű­tőszekrényt, televíziót vásá­roltunk. Mozaiklapoztattuk, illetve csempéztettük a kony­hát és a fürdőszobát. Ter­veink között szerepel a külső és belső tatarozás, valamint a heverők kicserélése. Nagy problémát szeretnénk meg­oldani azzal, hogy valamelyik étteremben étkezési jegyet vásároljunk tagjaink számá­ra. így nemcsak a korszerű és olcsó szállás jelent előnyt a pihenni és gyógyulni vágyó dolgozóinknak. TEVEL A teveli Kossuth Tsz 357 dolgozó taggal rendelkezik. A tagok üdültetése évente nagyrészt egy harkányi üdü­lőben történik, ahol 35—40 fő részére tudnak elhelyezést biztosítaná, általában egy­hetes turnusokban. Ezenkívül külföldi üdülés, jutalom- kirándulási lehetőség is van, elsősorban a Szovjetunióba, 4—5 fő részére. A tsz-tagségnak több mint tíz százaléka részesül üdülte­tésben, azonban az igények növekedése miatt a tsz veze­tősége foglalkozik azzal a gondolattal, hogy üdülőt épít, vagy társul más tsz-szel egy Harkányban építendő üdülő­beruházásba. Ha a tsz saját üdülővel rendelkezne, több család részére tudná biztosí­tani a megérdemelt pihenést. A jelenlegi forma gondokkal járt, mert a tagok részére nem minden esetben tudta biztosítani az üdülő tulajdo­nosa a legmegfélelőbb idő­pontot. iNéhány évvel ezelőtt a tsz- tagok nagy részét úgy kellett rábeszélni, hogy vegyék igénybe az üdültetést. Nem az anyagi nehézségek «miatt, hanem a háztáji gazdaság, elsősorban az állattartás volt az oka, hogy többen nem vállalhatták. A szövetkezet megszilárdulása és jó anyagi helyzete folytán ma már egy­re több tag veszi igénybe az üdültetést. MÖZS A tsz harkányi üdülőjé­ben — mely 1965-ben épült és 1975-ben teljesen felújí­tották, korszerűsítették; SZOT-üdülőkben és NDK- beli csereüdülés formájában tudnak tagjaik számára üdülési lehetőséget biztosíta­ni. A harkányi üdülőben je­lenleg hat kétágyas szoba áll az üdülők rendelkezésére, főző- és ebédlőhelyiség, hűtő­szekrény, hideg-meleg vizes fürdő, televízió szolgálja ké­nyelmüket. Most folyik a padlástér kialakítása, s ezzel két négyágyas szobával nö­vekszik a férőhelyek száma. A tagok napi tíz forint, kí­vülállók napi húsz forint té­rítési díjjal véhetik igénybe az üdülőt. A szezon áprilistól októberig tart, de szükség esetén télen is üzemeltethető az üdülő, mert minden szoba el van látva nagy teljesítmé­nyű villanykályhával. Idén 172 tsz-tag vette igénybe csa­ládjával) az üdülésnek ezt a formáját. A termelőszövetkezet 1975 tavaszán csatlakozott a SZOT—TOT üdülésfej leszté- si akcióhoz. Négyszázezer fo­rintos- hozzájárulással meg­váltott egy üdülőférőhelyet, s ezzel lehetővé vált, hogy a termelőszövetkezet tagjai SZOT-üdülőkben tölthessék el szabadságukat. 1975-ben hat darab, 1976-ban nyolt da­rab, <1977-ben hat darab be- utalójegyet kaptak az or­szág különböző SZOT-üdülői­be. 1978-ban 12 fő, 1979-től kezdve folyamatosan évente 21 fő üdülhet kéthetes1 be­utalóval I—II. osztályú SZOT- üdülőkben. Az eddigi tapasz­talatok igen kedvezőek, a ta­gok körében népszerűsödik az üdülésnek ez a formája, s mindinkább igénylik, főleg a melegvizes fürdőhelyekre szó­ló beutalókat. A harmadik üdültetési for­ma az NiDK-csereüdülés. 1974-ben a termelőszövetke­zet testvérkapcsolatot létesí­tőt a Karl-Marx-Stadt me­gyei Eppendorf község Neue Zeit íUj Idő)1 termelőszövet- kezetéveli. A kapcsolatfelvé­telt követően barátsági és csereüdülési szerződés1 kötésé­re került sor. A szerződés ér­telmében évente átlag húsz tag és családja üdülhet az Érchegység festői szépségű tájain. Az üdülés és pihenés mellett igen sok emberi kap­csolat alakult ki, mely to­vább mélyíti a két nép ba­rátságát. A jól’ dolgozó tagok éven­te külföldi jutalomüdülésen vesznek részt. 1975-ben egy, 1976-ban egy, 1977-ben pedig három fő részesült szovjet- unióbeli jutalomüdülésben. Válaszra várva Azt hiszem, mindannyian tapasztaltuk már, hogy elő­fordulnak esetek, amikor — noha kívülálló az ember — mégis úgy véli, köze van valamely dologhoz. Ezt a sajátos helyzetet érzékelte e sorok írója is a minap, a szekszárdi TIT-nél lezajlott pályaválasztási beszélgetés során — lévén a foglalko­zására nézve újságíró, a szakképzettsége szerint kö­zépiskolai tanár, az életkora alapján pedig igencsak kö­zelálló még a pályaválasz­tásra készülő diáksághoz. A diákság címszó alatt ez -alkalommal az a harminc fiú és lány értendő, akik november 4-én azért gyűltek össze a megye különböző pontjairól, hogy meghallgas­sák Nagy Jánosnak, a szek­szárdi 505-ös számú Ady Endre Ipari Szakmunkás- képző Intézet igazgatóhe­lyettesének tájékoztatóját a középiskolát végzettek szak­matanulási lehetőségeiről. Szó, mi szó, lehettünk vol­na többen is; s itt elsősor­ban nem a fiatalok, hanem a meg nem jelent szülők és pedagógusok hiányolhatok. Azaz, bocsánat, két szülő részt vett a beszélgetésben, tanárt viszont egyet sem si­került felfedezni. Vajon az iskolák pályaválasztási fele­lősei olyan fokú ismeretek­kel rendelkeznek már, hogy a hozzájuk forduló tanulók­nak kapásból fel tudják so­rolni az összes szakma kép­zési helyét, idejét és mód­ját? Nem ártott volna, ha mi­nél többen szereznek tudo­mást például arról, hogy a paksi atomerőmű egy osz­tálynyi hegesztőre jelentette be igényét, akik a szakmun­kás-bizonyítvány kézhez vé­tele után, társadalmi ösz­töndíjjal hegesztőmérnök­nek vagy hegesztőtechnoló­gusnak képezhetik tovább magukat. S mivel erre az NDK-beli Halléban nyílik mód, egyúttal a nyelvtanu­lás terén is sokat nyerhet­nek az érdeklődők. Ez persze csak kiragadott példa, akárcsak a másik, nevezetesen, hogy a fentiek­ben említett szakmunkás- képző intézet szakoktatói szintén a középiskola—szak­munkás-bizonyítvány útjá­nak bejárásával léptek olyan, felsőfokú iskolába, amely a műszaki tanári teendők ellátására jogosítja őket. Nem mellékes a munkás­pályán elinduló fiataloknál az anyagi ösztönzés ténye sem. Más kérdés, hogy mind­ehhez hogyan viszonyulnak a szülők? Egy részükben kétségkívül él az a szemlé­let, amely az egyetemet és az íróasztalt az álmok ma­gasába helyezi. Pedig nyil­vánvaló, hogy nem kerülhet egyetemre minden, közép­iskolát elvégző diák, már csak azért sem, mert képes­ségei, adottságai esetleg nem felelnek meg a kívánt mér­téknek. Ugyanakkor embe­rileg nagyon is érthető, ha a saját gyereke iránt elfo- gódott szülő nehezen akar­ja belátni ezt. Tévedés ne essék: egyet­len pályaválasztási beszél­getésből nem vonhatók le messzemenő következteté­sek, de az egyedi kiválóan alkalmas a mögötte meghú­zódó gyakorlat felvillantásá­ra. Létezik ugyebár olyan be­idegződés, amely a szakmá­kat férfi és női szakmára bontja. Nem vitás: sokszor jogosan, másszor viszont alaptalanul. Itt van példá­nak okáért a mechanikai műszerész szakma. Bocsás­sanak meg a tisztelt férfi olvasók, de az aprólékos, nagyfokú kézügyességet megkívánó munkákhoz ta­lán mi, nők jobban értünk. Mégis, a november 4-én megismert lányok közül egyetlenegy sem óhajt ilyes­mivel foglalkozni. Merre tovább? Erre a kérdésre évről évre sok-sok, a középiskolát befejező diák keresi a maga, egyéni és társadalmi szempontból egyaránt fontos válaszát. Ne feledjük: a középiskola nemcsak a felsőfokú okta­tási intézményekben való tanuláshoz alap, de bizo­nyos fokig feltétel a nép­gazdaság megfelelő szak­embergárdájának fenntar­tásában is. örvendetes, és a fejlődés magas szintjére utal az a jelenség, hogy a munkásság szakmai képzett­ségén túlmenően megalapo­zott humán és reál művelt­ségére is lehet, sőt, kell is számítani. A jövő techni­kai és társadalmi távlatai egyaránt arra késztetnek, hogy minél nagyobb sziám­bán képezzünk ki olyan szakmunkásokat, akik a két-, vagy egyéves tanfolyamot megelőzően már középisko­lai bizonyítványhoz jutottak. Bár ezek száma emelkedik, a vállalatok és üzemek azonban a pillanatnyilag meglévőnél jóval többet is tudnának foglalkoztatni. Mindenesetre a pályavá­lasztás kérdése nyitott, s a válaszokat az egyének és a társadalom együttesen ad­hatják meg. KOVÁCS MÁRIA Minden szakmát gyakorolhatnak Az MMG-AM szekszárdi műszergyárában korszerűsítik a tanműhelyt. A munka első fázisában a szerszámkészítő' tanulók munkahelyét alakították ki. A műhelyben megta­lálhatók azok a gépek is, amelyekkel a szerszámkészítők dolgoznak. így a tanulók elsajátíthatják az esztergálás, a marás és a köszörülés alapműveleteit is. A tanműhely esz­tergályosrészlegének felújítása folyik, jövőre korszerű kö­rülmények között készülhet fel az utánpótlás. Gallé Tibor felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents