Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-15 / 268. szám
A (fftÍÉPÚJSÁG 1977. november 15. Moziban Színházi esték Piedone Hongkongban lllyes-bemutato Sajnos még nem volt rá példa, de ha tudnánk olyan jó kirimiparódiát készíteni, mint amilyen a „Piedone Hongkongban”, bizonyára Bujtor Istvánra hárulna a főszerep és Búd Spencernek meg keltene elégednie az eseti eges sz inkronh an ggal. A gyakorlatban szerencsére fordítva történt és ez cseppet sem baj. A nézők tömege elégítheti ki humor- és kalandszükségletét, nem beszélve arról, hogy mindig szívesebben nézzük, ha másokat ütnék, mint amikor netán minket. Bud Spencer üt. Jóságosán, kedves mosollyal és természetesen mindig a kellő pillanatban. Akkor is, ha két gengszterrel kerül szembe, de az se zavarja, amikor négy- gyei, nyolccal, vagy tizenhattal kell ölre mennie. Emellett Ilyesmi, hogy tömegkommunikációs vasárnap, természetesen nincs. Mi találtuk ki, gyűjtőfogalomként, mert szokásos, kedvünk és érdeklődési körünk szerint választott, rádió- és tv-kritikáink helyett, most némi összegezésre adtuk a fejünket. Azt próbáltuk vizsgálni, ihogy ugyan milyen műsorszerkesztési elvek szerint készülhetett az elmúlt vasárnapra, 1974. november 13-ra — a Kossuth, a Petőfi Rádió, a 3. műsor és a televízió. Egyetlen műsor- szerkesztővél se konzultáltunk, csak a vasárnapi műsort böngésztük át és igyekeztünk színesíteni saját elképzeléseinkkel, Színesíteni, mert teljességre törekedni bajos lett volna. A fentebb említettek ugyanis egyetlen napon 66 óra és 25 perc műsort sugároztak. Ha a rádiónak hinni lehet, ebben az országban a hallgatók mindenekelőtt zenét kívánnak. Először, másodszor és harmadszor. Vasárnap a komoly zenének a Kossuth 341, a Petőfi 358. a szereti a spagettit, ami egy nápolyi rendőrfelügyelőtől a legkevesebb. Jól úszik, kíméli a kis vagányokat, mert ő nagy halakra vadászik, szükség esetén riksa-biciklistának se rest beugrani és japán ár- vagyereket fogad örökbe. A néző valahol a lelke mélyén persze tudja, hogy a kábítószer-»kereskedelem ellen a valóságban nem ilyen látványosan „szelíd”’ eszközökkel folyik a harc, de ez cseppet sem izgatja. Hiszen nem a nyomozástan szakkönyveit jött forgatni, hanem szórakozni és ez maradéktalanul sikerül. Bud Spencer jó színész, a ^Piedone Hongkongban" azért jó szórakoztató film, mert nem aka»- más lenni és ez éppen elég. A Tolna megyei Moziüzemi Vállalatnál aligha panasz3. műsor 471 percet szentelt. Az elosztás kétségtelen műsorszerkesztési koncepcióra vall, de az arány gigantikusnak tűnök, hiszen ugyanakkor a könnyűzenéből is kaptunk 124, 295 percre valót; a népdalból és. népdal-fel dolgozásból 40 és 98 percet. Bőven volt tehát töltelékanyag, amikor a szerkesztőknek más nem jutott eszébe. A híradás és a politikai publicisztika, a riport elsősorban a Kossuth „profilja”. Köztük olyan megszokottan jó összefoglalással, mint az „öt kontinens hét napja”, vagy Sugár András iráni útijegyzete és a fiatal újságírók már „beálltként” jónak tűnő műsora, az „Azt beszélik...” A rádió sókat tesz az »irodalmi ismeretterjesztésért (143 perc). Ezen belül Kiss Dénes novel táljának részletei maradtak emlékezetesek és Túrién György sikeres próbálkozása, aki a köztudatban unalmasként élő Eötvös „A molnárleányának” rádióváltozatával érdekeset tudott alkotni. Jó volt, bár kissé túl Jövő héten a Napsugár fiúk című filmről Írunk jegyzetet kodhalnak a látogatottság hiánya miatt és ráfizetéstől se keli tartandok. O. J. vasárnap hosszú a Petőfin Hámori Éva: „Ez is; az is...” műsorblokkja a vasasszakszervezet centenáriuma alkalmából!. Szintén Turián György rendezte. A televízió a jelek szerint jobban szenvedett az ünnep utáni fáradtságban. Változatlanul kétséges, hogy a nézők zöme épp a vasárnapi felkelés után akar-e egy órát eltölteni a nyomóerő, nyomás, valamint a szaporodás, öröklődés kérdéseivel. („Mindenki iskolája”.) Sikeresen folytatódott viszont a „Pingpong- suM”, ez a kitűnő sportokta- ■tási kezdeményezés és jó volt az „Élet a Fekete-sziklán” című ausztrál ismeret- terjesztő film is. A Latabár- sorozat ezúttal a Mágnás Miskával örvendeztette meg, valószínűleg főleg az idősebbéket; am i persze ettől még giccs marad, mint volt. A nap élvezetes befejezése volt „A nő hétszer” Shirley McLaine főszereplésével Valahogy így kél! szórakoz- 'tató filmet csinálni... (ordas) A hetvenöt éves Illyés Gyula, miközben az egész ország ünnepelte, fejedelmi ajándékkal lepett meg bennünket: a pécsi színház, amely sorozatban mutatta be Új alkotásait, ezúttal két egy- felvonásosát adhatta elő. Ily- lyés; »a drámaíró, a műfaj minden lehetőségét • végig- prófoálta, s a vígjátéktól a történeti tragédiáig maradandó mesterművek jelzik útját. Ezúttal» a monodrámát választotta, s a két egyfelvoná- sos mintegy sűrítve mutatja a drámaíró Illyés Gyula legjobb kvalitását. Nemcsak az ezúttal is hibátlanul csengő prózát csodáltuk, hanem a sűrített drámai szituációt is, mely a legnagyobb kérdésekre keresi a választ. Az Egyiptomi Világosság a humánum és zsarnokság, az élet és az oktalan pusztulás gondolatait állítja egymással szemben, a Távozz tőlem angyal a barátnak és költőtársnak. Szabó Lőrincnek állít emléket. Néhány éve jelent meg Szabó Lőrinc 1945 április— szeptemberében írt naplója, melyben meghurcoltatását írja le. A napló, melyben Ily- lyés is gyakran szerelje!, az alapja a Távozz tőlem angyal című monodrámának, melyben a költő (a darab nem nevezi meg) beszéli el hányattatásait, s keresi a választ arra, hogy mit jelent költőnek lenni, hogyan, születik a vers. Fűtöttség, drámai erő jellemzi a darabot. A Pécsi Nemzeti Színház előadása az állyési hagyományokra épül, s Nógrádi Róbert rendezése hűségesen szolgálja a költői mondanivalót. A két színészre túl nagy feladat hárul, de hősiesen állják a próbát. A szekszárdi előadáson Faludy Lászlót és Győri Emilt hallottuk. / IVANOV Az Ivanov nem tartozik a nagy Csehov-darabok közé. Időben a első, Csehov többször is átdolgozta, s bár az 1887-es bemutató sikert hozott, maga Csehov elégedetlen volt: „Nem tudtam jól megírni a darabot, nagy kár... — írja egyik levelében. Csehov ítélete túl • szigorú, mi azért másként érezzük, bár kétségtelen, hogy a főhős alakjának »rajza bizonytalan. Ivanov a századvég nagy kiábrándultja, aki képtelen a tettre, s egyre szűkül körülötte az élet. Maga sem tudja, hogy mi gyötrii, úgy érzi, minden ellene fordult, s amikor életében minden megváltozhatnék, agyonlövi magát, bár tegyük hozzá, nem egészen meggyőzően. Mindennek ellenére sok erő van ebben a drámában, s ha helyenként romantikus elemeket fedezünk is fel benne, az Ivanov körül nyüzsgő alakok hibátlanok, már tipikus csehovi figurák. Sa- belsZkij, Lebegyev, Lvov orvos, iBabakina, Borkin a legjobban megformált Csehov- hősökre emlékeztet, s a kaposvári színház előadásának rendezője, Zsámbéki Gábor, elsősorban az ő alakjukat emelte Iki, a környezetre helyezve a hangsúlyt. Közben kitűnő rendezői ötletek tanúi vagyunk, s roppant dinamika jellemzi az előadást, melyről csak felsőfokban lehet beszélni: nemcsak az évadnak, hanem az elmúlt éveknek is legjobb előadása. A rendezői gondolatot kitűnő színészek váltották valóra, s Pogány Judit, Olsavszky Éva, Rajhona Ádám, Kun Vilmos, Dánffy Sándor, Vajda László teljesítménye bárhol megállná a helyét. OSZLOPOS SIMEON Sarkadi Imre önéletrajzi elemekkel átszőtt drámája az Oszlopos Simeon nem váltja valóra várakozásunkat. Hiányzik »belőle a dráma erő, a katarzis, a főhős vergődése és bukása nem jelent igazi tragédiát. Kis János alakja elmosódott, bizonytalan, nemcsak ő nem tud mit kezdeni életével, mi sem ővele. A darab főhőse festőművész, akinek élete és művészete válságba jutott. Sarkadi nem motiválja eléggé hősét, nem tudjuk meg, valóban nagy művész-e, aki előre futott az időben, s ezért nem érti meg kora, vagy csak szenvelgő dilettáns, aki tehetetlenségét pózzal, szerepjátszással kompenzálja. Mert derekasan végigiszik három felvonást, de ezzel természetesen nem jut előbbre, ahogy azzal sem, hogy a világ értetlenségére hasonló értetlenséggel válaszol. Nem tudj ük, hogy végül is mit akar velünk elhitetni, mert Don Quijotenak is — ha jól értjük, Gábor Miklós rendezése erre hajlik — szegényes, s inkább együgyűen gonosz, mint elbukott hős. Ebből következik az is, hogy egyre képtelenebb helyzetekbe sodorja önmagát, s a végén még szerelmét is eladja. A Sarkadi-életmű egyenetlen, ma már, jó néhány évvel a Sarkadi-vita után, ezt világosan látjuk. Mesterművek és bizonytalan kísérleték váltják egymást, amik közé az Oszlopos Simeon ás tartozik. Kis János sikertelen élete és bukása egy alkoholizmussal kikényszerített egyéni sors, ami alkalmatlan arra, hogy a művészet jelképe legyen. A kecskeméti színház előadása Gábor Miklós rendezése ellenére is magán viseli a darab eredendő gyengéit, amit csak elszürkít Andorai Péter fakó Kis Jánosa. Az előadás egyetlen erőssége Vass Éva naturális eszközökkel megrajzolt gonosz ház- mesternője. CSÄNYILÄSZLÖ Rádió, tv Tömegkommunikációs 2. Szemjon egy katonai településen született, a déli határnál, innen apját később áthelyezték a nyugati határszélre. Apja paroliján» két sötétvörös zománctéglailapot viselt, az ingzubbonya ujján pedig vörös posiztócsiillagot. Az apja mindig »tanult. Esténként könyvekkel és térképekkel bástyázta körül magát, a könyvekben, »a sorokat piros ceruzával húzogatta alá. Régebben valahogy gyakoribb szokás .volt ez: minden régi tankönyv sűrűn alá van huzigálva. Fiatal korában :az apja szintén bányász volt. A háború előtt apja» katonai akadémián tanult. Szemj ónnak élesen emlékezetébe vésődött apja megérkezése. — Buszlajev megjött! — kiáltották az udvarról, Szemjon» apja elé futott. Az apja kivette az autóból a bőröndjét. Szemjonnak egy sárga doboz gyümölcs- zselét, egy riasztópisztolyt, hozzá »kerek dobozkában tartalék játékkapszliikat hozott ajándékba. Az anyja is örült az új ruhának, krepdasin — jutott Szemjon eszébe az anyag neve; az akkor nagyon drága volt. M»ajidnem olyanok voltak rajta a »rózsák, mint ezen a diáklányén. Az anyja igyekezett gyakran elmenni a »tükör előtt, hogy láthassa magát új ruhájában. Az »apja mindig korán ment el hazulról, és egyre később tért haza. Egyszer úgy alakult, hogy Szemjon három napig nem látta az apját. Megfogadta magában, hogy feltétlen» fel fog ébredni, amikor megjön az apja. Fel ús ébredt, mert apja egy hadnaggyal jött »haza, akinek hangosan dübörgött a csizmája, az anyja mondta is neki: — Csendesebben, felébreszti a gyereket! Szemjon ismerte a hadnagyot, Ukránul énekelt, s ez mindig olyan mulatságos volt, hiszen majd »mindent értett, és mégse oroszul, volt. Az apja felhívott »valakit telefonon. — Igen, nyugtalan a helyzet — mondta. — Úgy látszik tankokat vonnak ősszé. »Ezután apja az ezredparancsnokkal, Ivan» A»n»yiszo- mováccsal beszélt »telefonon. »Az ezredparancsnok rövidesen megérkezett, a szomszéd házban lakott. Egy térképet terítettek ki az asztalon. A térkép még egészen új volt, és valahányszor megmozdították, erősen zörgött. — Csendesebben! — szólt rá j»ufc az anyja. Szemjon jót mulatott magában, ahogy elnézte, »hogy »a felnőttek lábujjhegyen járnak az asztal körül», »nem veszik észre, hogy ő közben felébredt; tenyerét szájára topasztötta, »nehogy elnevesse magát. — Küldjenek hírvivőket a 'parancsnokokhoz. Holnaptól nincs eltávozás»! — adta ki az utasítást az ezredparancsnok a hadnagynak. A hadnagy eltávozott. ■* Az útvoinail mentén bozót húzódott. Már nincs messze a repülőtér, gondolta» Szemjon, »Nyáron a sűrű sövénytől nem lehet látni, még télen is csak az oldalozó- iművek láthatók a csupasz ágakon át, amelyek eltakarják a repülőteret a műúton közlekedők előli Éles robaj »haitiátszőtt. A robaj aztán hosszú, metsző sivitásba ment át — a vadászgép beszállni készült. Átrepült a műúton, teljesen kiengedte a félig kinyitott futóművét. Hasonlít ahhoz, ahogy a macska mereszti szét mancséit, (ha ledobják a fáról — gondolta Szemjon. Az alacsonyan szálló gépek mindig a háború kezdetére »emlékeztették. ...Az ellenséges »gépek »fülsiketítő S'üvöltése, de a »reaktív repülőgépekre jellemző sípolás nélkül. Dörögtek »a bambák. A tető fölött sárga-fekete keresztesi gépek húztak el. Az apja nyögve húzta» fel a csizmáját. — Ez »már a háború — mondta anélkül, hogy szavait valakihez is Intézte volna». A kövér törzsparanesoak rontott be a szobába», 'ingben, csizmanadrágban, papucsban, pisztollyal a kezében. Az apja tegnap estéről maradt ásványvizet töltött a kulacsba», és ezt mondt a: — Menjen, öltözzön fel! — És hozzátette: — Tegye el a pisztolyt, megijeszti a gyerekeket. Azóta Szemjon nem látta többé az apját. Még képen sem: nem maradt »róla .fénykép. Hány éves volt .akkor? Alig múlhatott harminc. Szemjon most majdnem ugyanannyi. Az éjszakák jobban megmaradtak az emlékezetében. Nappal bombázták, repülőkről lőtték az utakat, ezért behúzódtak az erdőbe. A katonák nem. »harc- menetben mentek, és senki sem tisztelgett senkinek. Aztán találkoztak egy bepólyált fejű hadnaggyal. Az arab mesék »turbános nagyvezírére emlékeztette Szem- jont. Szemjon meg is mondta ezt neki. A hadnagy elnevette maigát, de rögtön össze is ránduit a fájdalomtól. — Botcsinálta niagyvezír lennék én csak. A »hadnagy »velük maradt. A páráncsnökfeleségek székerén így már egy férfi is utazott, ha sebesült is, de mégiscsak férfi. Az asszonyok felvidultak, először az elmúlt »na»pokfoan: imég a szájukat is kifestették. Az anyja félrehívta a hadnagyot. Elmentek a fák mögé és leültek egy 'fenyőgyökérre. Szemjon észrevétlenül oda- lopózott és hailígatózm »kezdett. — Hogy »történt? — kérdezte az anyja. — Ahogy lenni szokott — mondta a hadnagy. — Lőttek. — Ki halt »meg a mieink közül? — »kérdezte az anyja... — iNem tudom — válaszolta a hadnagy. — Na — kérte az anyja. — Nekem elmondhatod. — Tíz óra hosszat tartottuk magunkat. A »végsőkig kitartottunk. — És a komisszár? — Ott, ahol ő harcolt, »már reggel nyolcra vége volt •mimdeninék. »Tankokat küldtek ellenük. — Értem. . — Nem itudok semmit — kezdett magyarázkodni» a hadnagy. — Azt tudom, hogy Bobrovot, Carenoikot, Iván Anyiiszimovicsot »megölték... Én vettem magamhoz az »irataikat, A kamissizárról semmit nem» tudok. Az anyja a szekérre dőlt, beburkolta magát 'kendőjébe és sokáig sírt. Szemjon látta, ahogy a válla rázkódik a kendő alatt, akkor nem tulajdonított különösebb jelentőséget ennék a beszélgetésnek. Számára ez csak olyan; »mint amikor ők háborúsdit játszották: a szabályok szerint kellett halottaknak is lenni, de amikor befejeződött a játék, mindenki feléledt; sőt egyesek hamarabb is »feléledhettek, ha épp kevés volt a harcos. •De az anyja megértette: a komisszár egész biztos együtt volt az ezredparancsnokkal. Most, hogy visszaemlékezett mindezekre, Szemjon Buszlajev arra »gondolt, hogy anyjának mily szörnyű lehetett már az első napokban megtudni apja halálát. Alig kezdődött el a há'ború, és már nincs kit visszavárni. M'inszk előtt mindenki megállt. Szemjon itt ikét újabb szót tanult »meg: deszant és bekerítés. Előttük égett a hatalmas város. Repülők »tűntek fei. »A katonák szétfutottak, a zöid- ségeskertek ágyásai »között kúsztak. A turbános hadnagy az ágyasokat tiporva kiabálta: — A géppuskákhoz, a géppuskákhoz! Sikerűit mégiscsak harci »rendbe állítania a katonákat és a géppuskák tüzelni kezdtek. A bombázás után a .hadnagy összegyűjtötte a maradék harcosokat, kitisztíttatta velük a puskákat, Ingzubbonyukra pedig gallérbetétet varratott. A katonák szétszéledtek a faluban», gállérbetétre való anyagot kértek. Az asszonyok lepedőket adtak nekik. Ezek után mindenki felsorakozott, és a hadnagy parancsára menetelni kezdtek az utcán. (Folytatjuk.)
