Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-12 / 240. szám

1917. október 12. Képújság 3 A szakszervezeti jogsegélyszolgálat A csepeli kezdeményezők „Mennyit kaptatok a felhívásért?” A szakszervezeti jogsegély- szolgálat bevezetését külön­böző rendeletek, SZOT-hatá- rozatok írják elő. Ezek ér­telmében az ipar, az építő­ipar, a közlekedés és a mező- gazdaság területén a kiemelt állami vállalatoknál, vala­mint a legalább hatszáz főt foglalkoztató ipari szövetke­zeteknél ez év elejéig meg kellett szervezni a szakszer­vezeti jogsegélyszolgálatot. A jogsegélyszolgálat megszerve­zéséről, annak eddigi műkö­déséről, a tapasztalatokról kértünk tájékoztatást Egyed Dezsőtől, az SZiMT közgazda- sági osztályának vezetőjétől. — A megyében hány vál­lalatot érint a jogsegély- szolgálat bevezetése? — A rendelet megyénkben kötelező jelleggel nyolc vál­lalatot, hét mezőgazdasági üzemet és öt ipari szövetke­zetei érintett. — Von-e lehetőség annál a vállalatnál is a szolgálat bevezetésére, amelyeket a rendelet nem érint? — Engedélyhez kötötten bár, de a határozat által meg­jelölt körön túlmenően is mód volt és van most is, a jogsegélyszolgálat megszerve­zésére. Ilyen külön engedélyt kért és kapott még 14 válla­lat. Jelenleg megyénkben 29 vállalatnál, gazdaságnál és öt ipari szövetkezetnél került sor a jogsegélyszolgálat be­vezetésére. — Hogyan biztosítják, hogy megfelelő jogi vég­zettségű személyek dolgoz­zanak a szervezetben? — A megfelelő szakembe­rek biztosítása érdekében, az előkészítés időszakában, a szekszárdi ügyvédi kamara és az SZMT kijelölte azokat az ügyvédeket, akik a jog­segélyszolgálatban eseti, vagy állandó megbízás alapján te­vékenykednek. Ennek meg­felelően 22-en láthatnak el feladatot a szolgálatban. Meg kell jegyezni, hogy a jog­segélyszolgálatban dolgozó ügyvédek és vállalati jogta­nácsosok megfelelően fel­készülve, jól látják el felada­tukat. — Milyen a jogsegély­szolgálati szervezet a vál­lalatoknál? — A vállalatoknál a szak- szervezeti bizottságok 4—7 fős jogsegélyszolgálati bizott­ságokat hoztak létre. A bi­zottságok összetétele megfelel az előforduló ügyek megosz­lásának. Általában munka­ügyekhez, társadalombiztosí­táshoz, munkavédelmi kérdé­sekhez értő, a dolgozók bi­zalmát, megbecsülését élvező embereket választottak meg. A bizottságok vezetői több­ségükben jogi végzettségű személyek és megbízásos jog­viszony alapján látják el fel­adatukat. — Hány üzemben van fő­állású jogsegélyszolgálati vezető? — Két nagyobb üzemünk­ben, a Bonyhádi Cipőgyár­ban és a Simontornyai Bőr­gyárban a jogsegélyszolgálat vezetője a szakszervezeti bi­zottsággal alkalmazásban álló főfoglalkozású személy. — Mi szabályozza a vál­lalatoknál a jogsegélyszol­gálat tevékenységét? — Egyrészt a vonatkozó határozatok, másrészt a vál­lalati működési szabályzatok. A szabályzattervezeteket an­nak idején a szakszervezeti bizottságok testületi ülésén is megvitatták. A működési sza­bályzatban a vállalatok szin­te kivétel nélkül a központi irányelveknek megfelelően szabályozták a tanácsadás, a felvilágosítás, a jogpropagan­da, a képviselet rendjét. Általában heti egy alka­lommal tartanak a bizottsá­gok fogadónapot. A több mű­szakos üzemekben ezt úgy szabályozzák, hogy a fogadó­órák a műszakváltás idejére essenek. — Hogyan biztosított minderre az anyagi fede­zet? — A jogsegélyszolgálat mű­ködéséhez szükséges anyagi fedezetet a vállalatok kollek­tív szerződéseikben rögzítet­ték. Nagyságrendjük eltérő, évi 30 és 150 ezer forint kö­zött változik. Néhány válla­latnál a kollektív szerződés­ben a rögzítés nem történt meg, a jövő évi módosítások alkalmával a szakszervezeti szervek ezt kezdeményezni fogják. A meghatározott anyagi keretek fölött a szak- szervezeti bizottságok ren­delkeznek, a különböző kifi­zetések az szb-titkár utalvá­nyozása alapján történnek. — Hogyan alakult me­gyénkben a jogsegélyszol­gálat „forgalma”? — Mindjárt szeretném azt hangsúlyozni, hogy a jogse­gélyszolgálatok intézkedései eredményesek voltak, eljárá­saik során több jogos igényt érvényesítettek. Az előfordu­ló ügyek megoszlása külön­böző. Túlnyomó többségben polgárjogi, családjogi és munkajogi kérdésekben for­dulnak az emberek a jog­segélyszolgálathoz. Az idei év első öt hónapjában 406 eset­ben adtak felvilágosítást, ta­nácsot, 186 dolgozó számára készítettek beadványt, iratot, 140 ügyben jártak el hivata­los helyeken, 30 ügyben lép­tek fel a dolgozók helyett a hatóságok, bíróságok előtt, illetve képviselték a dolgo­zókat. — Milyen feladatok je­lentkeznek az elkövetkező időszakban? — A vállalati, gyáregységi szakszervezeti bizottságok folytassanak további propa­gandát a jogsegélyszolgálat­ról. Biztassuk a dolgozókat, hogy minél többen vegyék igénybe, amennyiben való­ban szükségük van rá. A szakszervezeti tagság kapjon rendszeres tájékoztatást a jogsegélyszolgálat tevékeny­ségéről és a biztosított pénz­ügyi keret felhasználásának mikéntjéről. A vállalati szak- szervezeti bizottságok segít­sék elő a vállalati munkaügyi döntőbizottságok és a jog­segélyszolgálat közötti mun­kakapcsolat kialakítását. — Köszönjük a tájékoz­tatást. LETENYEl GYÖRGY II. Amikor először találkoz­tam Horváth Józseffel, a Béke brigád vezetőjével, nem volt valami fényes han­gulatban. Úgy gondoltam, kedvetlensége nekem szól, hiszen az elmúlt hónapok­ban szinte hét nem telt el anélkül, hogy ne kereste volna meg újságíró, fotó- riporter, filmhíradó, televí­zió, rádió. S nemcsak ma­gyarok, szép számmal akad­tak külföldiek is. Horváth a népszerű, a gyakran em­legetett emberek közé ke­rült. Szóvá is teszem, amire gondolok, de ő a fejét ráz­za: — Nem olyan egyértelmű az a népszerűség. Sok a sandaság a figyelemben. Meglep, nem értem a ki­jelentést, de hát az ismer­kedés első pillanatai nem alkalmasak rá, hogy ezt tisztázzuk. A szereidében állunk, nem messze az ép­pen elkészült egyik perem­esztergától. A gépet vagy nyolcan-tízen veszik körül. Már él, már mozog. Har­mincöt műveletet végez el szépen, sorjában. Teljesen automatikus. És nagyon szép. NEM VAGYOK ÉN FILMSZTÁR Hogy miért nem egyér­telmű a népszerűség, illet­ve, hogy mit is ért ezen Horváth József, azt néhány nap múlva, egy másik be­szélgetés alkalmával értet­tem meg. Amikor Horváth arról mesélt, hogy meghív­ták az egyik népfrontklub­ba, tapasztalatcserére, bri­gádvezetőkkel, és ott hogy járt. A fogadtatás ünnepélyes. Horváth feszeng: — Nem vagyok én film­sztár, vagy egyetemi tanár, hogy így fogadjanak. Ki­nyilatkoztatást se várjanak tőlem. Ugyanolyan melós vagyok, mint azok, akik itt ülnek az asztaloknál. A fogadóbizottság tagjai csak somolyognak, össze­súgnak: — Milyen szerény! Aztán leültetik az elnök­ségi asztalhoz, valaki feláll és ünnepélyes hangon rá­kezdi: — Sok szeretettel köszön­tőm körünkben Horváth Jó­zsef elvtársat, az immár úgyszólván világhírű Béke szocialista brigád vezetőjét, aki rengeteg elfoglaltsága mellett időt szakított, hogy eleget tegyen meghívásunk­nak és eljött közénk. Mint tudják az elvtársak, Hor­váth elvtárs annak a nagy­szerű brigádnak a vezető­je... — és így tovább a végkimerülésig, mondja a közhelyeket a szónok. Horváth ideges, rosszked­vű: — Mi az, hogy úgyszól­ván világhírű? És mi az a rengeteg elfoglaltság? Hát minek néznek itt engem; vezérigazgatónak, vagy mi­niszternek? Mire jó ez az egész? Erre lett volna jó a versenyfelhívás? ELVTÁRSAK, LEHET KÉRDEZNI De aztán megnyugtatja magát. Van rá ideje, a szó­nok úgy látszik kisajátítja magának az egész délutánt. — Világos, hogy nem er­re volt jó. A lényeg, hogy megy a verseny. — De már keserű a szája. Aztán kínos csönd. A szónok befejezte, felszólítja a hallgatóságot, hogy tes­sék elvtársak, lehet kérdez­ni. Csönd. Végre felemel­kedik valaki. Megkérdezi: mi is volt a vállalás? Hor­váth röviden összefoglalja. Aztán megint csönd. Leg­hátul újra feláll valaki. Horváth már éppen szólni akar, hogy minek felállni, de még mielőtt szóhoz jut­na, a hosszú hajú legény megkérdezi: — Azt meséld el nekünk, hogy ki súgott és, hogy mennyit kaptatok a felhí­vásért? Mert az biztos, hogy nem magatoktól és nem ingyen csináltátok. A teremben döbbent csönd. Csak az iménti szó­nok alatt reccsen a szék. A feje bordó színt ölt. Hor­váth viszont nem jön za­varba. Hallotta ő már ezt a szöveget a saját üzemé­ben is. Meg aztán inkább ezt a fajta arrogáns őszin­teséget viseli el, mint a kincstári lelkendezést. Meg jobb is, hogy megkérdezte valaki. Legalább elmond­hatja az igazat. AMIRŐL NEM BESZÉLT HORVÁTH — Elmondtam neki, úgy, ahogy történt — meséli most már vidáman Hor­váth. — Közben kimentem az elnökségi asztal mögül, leültem közéjük és úgy szövegeltem. Elmondtam hogy a negyven sugárfúró már kiment, és mert volt alkatrész ahogy kellett, meg volt akarat is, hát csi­náltunk még tizenhármat, terven felül. Aztán mesél­tem a peremesztergáról. Ar­ról, hogy valóban csodála­tos masinák. És, hogy ta­valy augusztusban kezdtem őket szerelni. Klasszul ösz- szebarátkoztunk. Politizál­tunk is egy kicsit, szóval végül nagyon jól sikerült az egész... Egy dologról azonban nem beszélt Horváth Jó­zsef azon a délutánon. Nem beszélt arról, hogy milyen áldozatot is kívánt és kíván ennek a rendkívüli válla­lásnak a teljesítése tőle és munkatársaitól? Talán azért nem, mert azt mondják: nem is olyan nagy ügy. Szerintük a doro­gi bányászok, akik július elején hirdették meg az egymillió tonnás mozgalmat és néhány tízezer tonna szénnel többet küldtek a felszínre, mint azt bárki is elvárhatná tőlük, nagyobb áldozatot hoztak, mint ők. Bár ha azokat a bányászo­kat kérdezi az ember, ak­kor nem mondják, hogy ál­dozat, amit csináltak. Ök sem mondják... GÁDOR IVÁN (Folyt, köv.) Tanácsok és tanácstagok Dunaszentgyörgy Hajnali hangulat Tamásiban 2. A dunaszentgyörgyi ta­nácselnöki szobában jól át­tekinthető fali térképen vizsgálódhat a látogató, aki természetesen nem ismerhe­ti a 2900 lelkes község ut­cáit és azt, hogy amiről Herman János tanácsenök számot ad, a valóságban hol lelhető. A térkép mel­lett precíz lista, a feladatok ütemezéséről, ami szintén megnyugtató, mert itt té­nyekről beszélnek, senki nem akar „a hasára ütni”. (Megyejáró riporterek az ilyesmiért különösen hálá­sak szoktak lenni.) A tények: A belátható időn belül várossá növekvő Paks fej­lődése kihat a községekre is, mely egyébként koráb­ban se tartozott a szegé­nyebbek közé. A lélekszám gyarapszik, a helybeli élet- körülmények, kereseti vi­szonyok is örvendetesen vál­toztak. Nemcsak a tanács­nál, hanem a termelőszö­vetkezetben is fiatalos len­dületű, új vezetőség van. A lendületet a tanácstagokról már kevésbé lehet elmon­dani, annak ellenére, hogy az aktívnak mondható 70 százalékuk segítségével megvalósult társadalmi munkák sora imponáló. Két csoportban 60 óvodás meg­felelő körülmények között tisztálkodhat, mert elkészült egy korszerű vizesblokk. Két autóbuszkitérőt építet­tek, kijavították a tűzoltó­szertárt (ez elsősorban az önkéntes tűzoltók összefo­gását dicséri), az ÁFÉSZ keltetőüzemének szocialista brigádja az iskolai tanmű­helynél segédkezett. A köz­ség szépítése érdekében el­ültettek 120 sorfát, ez az eddigi évi fásítási maximu­mot jelzi. Tevékeny munka folyt a sporttelepen, me­lyet Dunaszentgyörgyön jo­gos lokálpatrióta büszkeség­gel sportkombinátnak ne­veznek. Alapozás, öltöző­falazás, betongerendázás, béléstestezés. A községi tanácsnak 1 millió 244 ezer forint áll rendelkezésére a szép köz­ség fejlesztésére. A lakos­sági hozzájárulás 200 ezer forint. A tervezett társadal­mi munka értéke — erről más alkalommal már hírt adtunk — előreláthatólag eléri majd a félmilliót. Egyetlen kérdés marad csak nyitva. Ha a választott ta­nácstagoknak az a 30 szá­zaléka, akiket az elnök — nevek említése nélkül — „passzívnak” jellemzett, át­lépne az aktívabbak tábo­rába, mennyivel lenne még jobb a helyzet Dunaszent­györgyön? (ordas) Műszaki könyvnapok '77 Rendezvények a megyében Szekszárdon ma a BHG lesz a házigazdája a műsza­ki könyvnapok idei megnyitó ünnepségének. Steindl Ká­roly igazgató beszéde után a „Vezetékes híradástechnika fejlesztési távlatai” címmel Lajtha György a Posta kísér­leti intézetének igazgató- helyettese tart előadást. Holnap a MEZÖGÉP-nél dr. Csókán Pál a felület­védelem legújabb eredmé­nyeiről számol be. Bonyhádon a hidegsajtolá­si technológiák fejlesztésével kapcsolatos feladatokról hall­gathatnak meg előadást az érdeklődők 19-én. Dombóvá­ron 21-én a Láng Gépgyár üzemében tartanak előadást a „tartály jellegű berende­zések gyártásának szerszá­mozása és készülékezése” címmel. Tamásiban az erdő- és vadgazdaság központjá­ban a faanyag komplex hasz­nosítása lesz a téma 28-án. Pakson- a könyvtárban kör­nyezetvédelem és az atom­erőmű témakörében Ajtai Aladár, az atomerőmű biz­tonságtechnikai osztályveze­tője tart előadást 24-én. Aki nem született vagy la­kik Tamásiban, arra ritkán virrad itt a reggel. Ha igen, akkor megjegyzi. Legalább hangulatképek formájában, amiként,az velünk is történt október 11-én reggel három negyed hat és hét óra tizen­hat perc között. A Dám Hotel és a vasútállomás között. Ugyanis az utóbbi helyről in­dul a szekszárdi autóbusz. Foszlányok: Tamásiban hajnalban csend van. A munkásjáratok a gyárkapuig szállítják a dol­gozókat. Békén lehet kiraka­tokat nézni, és a nézelődés során a látogató rádöbben­het a helyiek (?) hőmérők iránti hajlandóságára. Temp­lomkulcsnak is megfelelő szerszámon hőmérő díszeleg a divatáruüzlet kirakatában. Meg a Mátyás templom, ha­zánk térképe és Budapest cí­mere. Az Utasellátó 726. sz. pavilonjában a vasút mellett viszont egy lófejjel ékesített réztálcán látható ugyanez az eszköz. A tüdőgondozó árkádjait reggel 6 órakor kezdik sö­pörni, a virágüzlet kirakatá­ban 600 négyszögöl szőlőt kí­nálnak eladásra. Az új OTP- központtal átellenben egy kopott tábla hívja fel a fi­gyelmet valamilyen társasnáz netáni építésére, aminek egyébként még csak a helye se látszik. A Kop-Ka ÁFÉSZ nagy hírű bútorboltjában (szalagplakát hirdeti) „kár­pit-garnitúrák” kaphatok, amiről jó lenne tudni, hogy mi az. A Koppány vize menti tra­fikban panaszkodtak, hogy Porti cigaretta ugyan van, de a Népújság csak fél és há­romnegyed 8 tájban érkezik, pedig addig is sokan keresik. A Koppány vízmércéje egyébként tegnap reggel 6.05- órakor 7,5 deciméteres vízál­lást jelzett. 6.22-kor kicserélték a he­lyi vasútállomás 8-as jelű váltójának fülkéjéből a 3-as lámpacilindert. Módunk volt megvitatni, hogy ez a legle­hetetlenebb méret, kincset ér, nem kapható. Az ügyeletes lakat alá is tette a víztorony alatti kamrába. 6.31-kor meg­érkezett a ritósodik rakodógép a nem éppen főpályaudvar- nyi vasútállomásra. Személy­zete (3 fő) zárt egységben el­vonult a szemközti presszóba. Tanúsíthatjuk, hogy fekete­kávét inni. Ugyanitt a pultos hölgy estére palacsintát ké­szült sütni a gyerekeinek, ab­ban az esetben, ha nem kap élesztőt. Szárított nem jó. A szökőkút hajnalban már működött. Az általános isko­la új étterme melletti három facsemetét tegnapig (szeren­csére) senki nem törte ki, vi­szont a piaci bejáró melletti tuja közt felburjánzott bál­ványfát (Simarubaceae), ami alig különb egy gyomnövény­nél, ugyancsak nem irtotta ki senki. Hajnali jószághajtással Ta­másiban nem találkoztunk. A nagyközség hangulata városias volt, de azért váro­sinak még jóakarattal se ne­vezhető.-s -n Pezsgő élet a szentgyörgyi cigánykollégium udvarán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents