Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-08 / 237. szám
2 Képújság 1977. október 8. Az új szovjet alkotmány összefoglaló ismertetése A Szovjetunió új alkotmánya bevezető részt, pream- bulót; és kilenc részt tartalmaz. A kilenc rész 21 fejezetre, illetve 174 cikkelyre tagozódik. A bevezető rész hangsúlyozza, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amelyet Oroszország munkásai és parasztjai a kommunista párt vezetésével, Vlagyimir Iljics Lenin irányításával vittek végbe, megdöntötte a tőkések és a földesurak hatalmát, lerázta az elnyomás béklyóit, megteremtette a proletariátus diktatúráját, létrehozta az új típusú -szovjet államot. Ez az állam a forradalmi vívmányok védelmének, a szocializmus és a kommunizmus építésének eszköze volt. Az országban a forradalom óta mélyreható társadalmi és gazdasági változások mentek végbe. Egyszer s mindenkorra véget vetettek a kizsákmányolásnak, az osztályellentéteknek, a nemzetiségi ellenségeskedésnek. A szovjet köztársaságok egyesülése a Szovjetunióban, megnövelte az ország erejét, lehetőségeit a szocializmus építésében. Az alkotmány bevezetője megállapítja: a Szovjetunióban bevezették a termelési eszközök társadalmi tulajdonát, megvalósult az igazi demokrácia a dolgozó tömegek számára. Az emberiség történelme során első ízben született meg a szocialista . társadalom. Ma már ez fejlett szocialista társadalom, a hatalmas termelőerők, az élenjáró tudomány és kultúra társadalma, olyan társadalom, amelyben növekszik a nép anyagi jóléte, egyre kedvezőbb feltételek jönnek létre az egyén sokoldalú fejlődéséhez. Valamennyi osztály és társadalmi réteg közeledésének, valamennyi nemzet és népcsoport jogi és tényleges egyenlőségének, testvéri együttműködésének alapján az országban történelmileg új emberi közösség alakul ki: a szovjet nép. A szovjet állam legtöbb célja: az osztály nélküli kommunista társadalom felépítése. A Szovjetunió társadalmi rendje, politikájának alapjai Az alkotmány első része a Szovjetunió társadalmi rendjének és politikájának alapjait foglalja össze. Hangsúlyozza, hogy a szovjet társadalom a dolgozók társadalma. A Szovjetunió össznépi szocialista állam, amely a munkások, a parasztok, az értelmiség, valamennyi nemzetiség és népcsoport tagjainak érdekeit és akaratát fejezi ki. A Szovjetunióban minden hatalom a népé. A nép az államhatalmat a népi küldöttek tanácsai (szovjetjei) útján gyakorolja. Az alkotmánynak ez a része összefoglalja a szovjet állam szervezetének és tevékenységének demokratikus elveit: valamennyi hatalmi szerv, alulról fölfelé, választott. A hatalmi szervek beszámolásra kötelesek a népnek. A széles néptömegek részt vesznek az állami kérdések megoldásában. Az állami élet legfontosabb kérdéseit nyilvános vitára, illetve népszavazásra bocsátják. A szovjet társadalom vezető és irányító ereje, a politikai rendszer magva a Szovjetunió Kommunista Pártja — hangsúlyozza az alkotmány. A párt a népért van és a népet szolgálja. A kommunista párt a marxista—leninista tanítással felvértezve meghatározza a társadalom fejlődésének fő perspektíváit, a Szovjetunió bel- és külpolitikai irányvonalát, tervszerű, tudományosan megalapozott jelleget ad a szovjet nép har- cánák, amelyet a kommunizmus győzelméért vív. Valamennyi pártszervezet a Szovjetunió alkotmányának keretei között fejti ki tevékenységét. Az alkotmány rögzíti a szakszervezetek és más társadalmi tömegszervezetek fontos szerepét is. A szovjet politikai rendszer fejlődésének fő iránya a dolgozók egyre szélesebb körű részvétele az állam és a társadalom ügyeinek irányításában. Ezzel kapcsolatban az alkotmány — a beérkezett nagyszámú javaslat alap'ján — szélesebben tükrözi a mun- káskollekltívák szerepét és jelentőségét. Leszögezi, hogy ezek a kollektívák részt vesznek az állami és a társadalmi ügyek megvitatásában és megoldásában, a termelés és a társadalmi fejlődés tervezésében, a káderek képzésében és elosztásában, a dolgozók munka- és létfeltételeinek javításában. Az alkotmány következő fejezete a Szovjetunió gazdasági rendszerével foglalko- eik. A Szovjetunió gazdasági alapját a termelési eszközök szocialista tulajdona alkotja. Ennek két formája van: állami tulajdon — össznépi tulajdon — és a szövetkezeti- kolhoztulajdon. össznépi tulajdonban van a föld, annak kincsei, a vizek, az erdők, valamint az iparban az építkezéseknél és a mezőgazdaságban használt alapvető termelési eszközök, a bankok, az állami tulajdonban lévő kereskedelmi vállalatok, továbbá a város lakásalapjának alapvető része. Ezzel egyidejűleg létezik a kolhozok és a szövetkezetek tulajdona. A kolhozok által elfoglalt födterületet az állam ingyen és örökös használatra adja át nekik. Mindaz, amit ezen a földterületen előállítanak, s ami munkájuk elvégzéséhez rendelkezésre áll, a kolhozok tagjainak kollektív tulajdona. Az alkotmány újra leszögezi a szovjet emberek jogát a személyi tulajdonra. Munka útján szerzett jövedelmük személyi tulajdont képez. Az állampolgárok személyi tulajdonhoz való jogát, az ilyen tulajdon örökléséhez való jogot a törvény védi. A Szovjetunió új alkotmánya leszögezi: a szovjet társadalomban az egyes ember helyzetét a társadalmilag hasznos munka és annak eredménye határozza meg. A szocializmus elve: mindenki képességei szerint — mindenkinek munkája szerint. Az alkotmány e részének harmadik fejezete a társadalmi fejlődés és a kultúra kérdéseivel foglalkozik. Ez a fejezet hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió társadalmi alapját a munkásak, a parasztok és az értelmiség megbonthatatlan szövetsége alkotja. Megszilárdul a társadalom szociális egyneműsége, elmosódnak az osztálykülönbségek, megszűnnek a lényeges különbségek a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka között. Létrejönnek a feltételek az egyén sokoldalú fejlődéséhez és a Szovjetunió valamennyi nemzete és népcsoportja egymáshoz való kölcsönös közeledéséhez. Annak a kommunista eszménynek megfelelően, hogy „minden egyén szabad fejlődése feltétele mindenki szabad fejlődésének” az alkotmány célul tűzi ki, hogy bővítik a reális lehetőségeket az alkotóerő, a képességek és adottságok kibontakozására, az egyén sokoldalú fejlődésére. Külön fejezet foglalkozik az alkotmányban a Szovjetunió külpolitikájának céljaival és elveivel. A Szovjetunió, következetesen folytatva a lenini békepolitikát, síkraszáll a béke és a népek biztonsága megszilárdítása, a széles körű nemzetközi együttműködés mellett. A Szovjetunió külpolitikája arra irányul, hogy biztosítsa a kedvező feltételeket a kommunizmus felépítéséhez az országban, védje a Szovjetunió állami érdekeit, szilárdítsa a világszocializmus pozícióit. Ez a politika arra irányul, hogy támogassa a népek nemzeti harcát a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért, elhárítsa az agresszív háborúkat, következetesen megvalósítsa a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét. A Szovjetunióban tilos a háborús propaganda. Az. országos vita eredményeként ezt a részt azzal a fontos tétellel egészítették ki, hogy a Szovjetunió az általános és teljes leszerelés megvalósítására törekszik. A Szovjetunió alkotmánya, az egész világon egyedülállóan, magába foglalja a Helsinkiben aláírt záróokmányban megfogalmazott tíz elvet. Az állam és az egyén Az alkotmány második részének címe: Az állam és az egyén. A Szovjetunió állampolgárai származásuktól, szociális és vagyoni helyzetüktől, faji és nemzeti hovatartozásuktól, nemüktől, nyelvüktől, a valláshoz való viszonyuktól és más körülményektől függetlenül egyenlőek a törvény előtt. Külön cikkely szögezi le, hogy a nők és a férfiak egyenlő jogokat élveznek, s ebben — kiegészítésként a tervezethez — megnövelték a dolgozó anyák jogait. A Szovjetunió állampolgárainak joguk van a biztosított munkához, a munka mennyiségétől és minőségétől függő munkabérhez, amely nem lehet kevesebb a megállapított minimumnál. Az alkotmány külön leszögezi az állampolgárok jogát szakmájuk, foglalkozásuk megválasztására, hivatásuknak, képességüknek és képzettségüknek megfelelően. Az alkotmány részletesen tárgyalja és leszögezi a*pihenéshez, az ingyenes orvosi ellátás útján történő egészség- védelemhez, a nyugdíjhoz való biztosított jogot is. Külön cikkely szögezi le az állampolgárok jogát a lakásra. Ennek érvényesítését a nagyarányú lakásépítési program és az. alacsony lakbér biztosítja a Szovjetunióban. Az új alkotmány leszögezi a szovjet emberek jogát a tanulásra. A Szovjetunióban az oktatás minden fajtája ingyenes. Kötelezővé válik az ifjúság általános középiskolai képzése. Mindenkinek joga van arra, hogy tanulmányait anyanyelvén folytassa. A tanulók és az egyetemi és főiskolai hallgatók ösztöndíjat kapnak. A Szovjetunió állampolgárainak joguk van részt venni az állami és a társadalmi ügyek irányításában. Az alkotmány biztosítja a szólás-, a sajtó-, a gyülekezési és felvonulási szabadságot. Biztosítja a lelkiismereti szabadságot, vagyis bármely vallás követését, illetve az ateizmus jogát. A vallási szertartások megtartása és az ateista propaganda egyaránt szabad, a vallással kapcsolatban tilos az ellenségeskedés és a gyűlölet szítása. A Szovjetunióban az egyház el van választva az államtól, az iskola az egyháztól. Az alkotmány biztosítja a személyi sérthetetlenséget és a lakás sérthetetlenségét. Bírósági döntés vagy ügyészi határozat nélkül senki sem tartóztatható le. A törvény védi az állampolgárok magánéletét, a levéltitkot, a telefonbeszélgetések és a távirati közlemények titkosságát. Az alkotmány a jogok mellett megjelöli a szovjet állampolgárok kötelességeit is a társadalom iránt. A Szovjetunió minden állampolgára köteles megtartani az ország alkotmányát és törvényeit. A jogok és a szabadság érvényesítése nem akozhat kárt a társadalom és az állam érdekelnék, máá állampolgárok jogainak. Minden munkaképes ember kötelessége az, hogy a maga által választott szakmában társadalmilag hasznos tevékenységet végezzen. Minden állampolgár szent kötelessége a haza védelme. Mindenki köteles tiszteletben tartani az állampolgárok nemzeti méltóságát, szilárdítani a soknemzetiségű szovjet állam nemzeteinek és népcsoportjainak barátságát. Az alkotmány a szovjet emberek kötelességévé teszi azt, hogy gondoskodjanak gyermekeik neveléséről. Ezt a cikkelyt a tervezethez képest azzal bővítették ki, hogy ugyanakkor a gyermekek kötelesek gondoskodni idős szüléikről, segítséget nyújtani nékik. A Szovjetunió nemzeti-állami felépítése Az alkotmány harmadik fő része a Szovjetunió nemzeti-állami felépítését szabályozza. A Szovjetunió egységes, soknemzetiségű állam, amely az egyenjogú szovjet szocialista köztársaságok önkéntes egyesülésének eredményeként jött létre. A szövetségi köztársaságok száma 15, s mindegyiknek joga van arra, hogy kilépjen a Szovjetunióból. A negyedik fő rész a népi küldöttek tanácsairól, a tanácsok (szovjetek) megválasztá- sánák rendjéről szól. A tanácsok munkássága az új alkotmány előírásai szerint a felmerült kérdések kollektív, szabad és érdembeli megvitatásának és megoldásának alapjára épül, a nyilvánosság, a lakosság előtti rendszeres beszámolás, az állampolgárok széles körű bevonása alapján. Az alkotmány további fő részei meghatározzák a legfelsőbb és a helyi államhatalmi és igazgatási szervek szerkezetét, funkcióit, mind a Szovjetunió egészét, mind az egyes köztársaságokat tekintve. A legfőbb államhatalmi szerv a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a legfelsőbb végrehajtó és irányító szerv a Szovjetunió kormánya, a minisztertanács. Minden egyes szövetségi köztársaságnak megvan a maga legfelsőbb hatalmi szerve, a köztársaság legfelsőbb tanácsa, valamint köztársasági kormánya, minisztertanácsa, minden szövetségi köztársaságnak saját alkotmánya van, amely összhangban van a Szovjetunió alkotmányával és figyelembe veszi az adott köztársaság sajátosságait. Az alkotmány befejező részei az igazságszolgáltatási rendszerről, a döntőbíráskodásról, az ügyészi felügyeletről, valamint a Szovjetunió címeréről, zászlajáról, himnuszáról és fővárosáról intézkednek és meghatározzák az alkotmány módosításának rendjét. A módosításhoz a képviselők legalább kétharmadának szavazata szükséges. A Szovjetunió története képekben 9. Harc és gazdasági építés. Miközben a Vörös Hadsereg, több fronton harcolva, verte vissza az intervenciós csapatok és a belső ellenforradalmárok támadásait, a hátországban rohammunkával folyt a gazdasági élet beindítása. A vasútépítés e munka fontos része volt. 10. A rapallói egyezmény. 1922 áprilisában összeült a genovai konferencia, amely a sikertelen intervenciós kísérlet után, gazdasági szankciókkal akarta térdre kényszeríteni a Szovjetuniót. A terv azonban bumerángnak bizonyult. A Szovjetunió és Németország képviselői különmegállapodást kötöttek és 1922. április 16- án aláírták a diplomáciai kapcsolatok felvételéről és a gazdasági együttműködésről szóló egyezményt. Ezzel megszűnt a Szovjetunió elszigeteltsége. Képünkön a szovjet delegáció, jobboldalt Csicserin külügyi népbiztos. Magyar vezetők üdvözlő távirata L. I. Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, A. N. Koszigin elvtársnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének Moszkva Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, dolgozó népünk és a magunk nevében szívből jövő üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük Önöknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége új alkotmányának elfogadása alkalmából. A szovjet állam új alkotmánya megalapozottan és egyöntetűen tükrözi azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket a szovjet nép, a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével, a szocializmus és a kommunizmus építésében a INagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta eltelt hat évtized alatt elért és azokat a történelmi változásokat, amelyek a szovjet társadalom életében, a Szovjetunió nemzetközi helyzetében és világpolitikai szerepében bekövetkeztek. Meggyőződésünk, hogy az új alkotmány jelentősége túlmutat a Szovjetunió határain, a példa erejével hat, s tovább növeli a Szovjetunió nemzetközi tekintélyét és a szocializmus vonzerejét. A Szovjetunió új alaptörvénye elfogadásának alkalmából Önöknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek újabb kiemelkedő sikereket kívánunk — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója küszöbén — a korflmunizmus építésében, a szocializmus, a társadalmi haladás, a nemzetközi enyhülés és a béke javára. Budapest, 1977. október 7. napján. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, •• a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke.
