Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-07 / 236. szám
1977. október 7. ^PÚJSÁG 3 Nem ég a ház Gyulajon! A fenti cím nem a tűzoltók megnyugtatására íródott, hanem átvitt értelmű. Annak ellenére, hogy a tanácskozásnak, melyen szerdán a gyulaji tanácsházán részt vettünk, volt némi tűzvédelmi megelőző jellege. A gyulajiak és a kurdiak (április óta Gyulaj közigazgatásilag Kurdhoz tartozik) nagyot néztek, amikor a várt 2—3 résztvevő helyett Dombóvár és a város- környéki közigazgatás szinte minden vezetője megjelent. Ott volt Gyuricza István, a dombóvári városi pártbizottság első titkára, Cserép Imre, a pártbizottság titkára, Vi- dóczy László tanácselnök, dr. Bérdy József vb-titkár. De képviseltette magát a Hazafias Népfront, az ÁFÉSZ és a rendőrkapitányság is. Nem véletlenül. Gyulajon ugyan valóban nem ég a ház, mint azt később Vidóczy László mondotta, de azért akadt megvitatásra érdemes kérdés épp elég. Az első pillanatban úgy tűnt, hogy mindennek (természetesen minden rossznak!) egyedüli forrása a közigazgatási egyesítés. Ilyesmi máshol is volt, éppen ezért tartjuk célszerűnek levonni a tanulságokat, melyekre az értekezlet mindenkit rávezetett. Aki ismeri a térképet, vagy éppen személyesen is járt Gyulajon, az nagyon jól tudja, hogy ez a szép fekvésű falu, nem forgalmi gócpont. „Központi szerepkör nélküli település”, ez nemcsak településföldrajai. meghatározás, hanem a tények igazolta valóság. 1950 óta Gyulaj lakossága több mint a felére csökkent. A közös gazdaság sokáig rosszul működött, objektív okok gátolták a község fejlődését. VÁLTOZÁSOK Azóta sok, jelentős változás történt. A gyenge termelőszövetkezet alig egy év leforgása alatt megszilárdult és a jó közepesek sorába lépett, összekovácsolódott a tantestület, a falu kis áruházat, művelődési házat kapott, megkezdődött a vízvezetékhálózat kiépítése. Szolgálati lakásokat emeltek, posta, cigánykollégium jelzi a fejlődés lépcsőfokait. Azt, hogy ez a fejlődés időnként lassú volt, más jelzi. A művelődési otthon elhanyagoltsága, a vízvezetékhálózat építésének szinte valószerűtlen elhúzódása. Az elvándorlás megállt, a termelőszövetkezet már fiatalokat is vonzott vissza a faluba és épp a fiatalok azok (a (KISZ titkárnője ott volt az értekezleten), akiknek semmi bajuk Gyulajjal. BAJOK Kiknek van? Úgy tűnik, hogy néhány embernél nem többnek, de ezek közt vezetők is akadnak, akik nem értették meg kellően az elkerülhetetlen változásokat és nem is túlságosan törekedtek azok megértésére. Aki nem érti, az értetni se tud. Kétségtelen, hogy a közigazgatás átszervezésekor előfordultak apróbb hibák. Időeltolódások is, ami türelmetlenséget, feszültséget teremtett. Ilyen átszervezést végrehajtani csak úgy lehet —Gyuricza István első titkárt idézzük —, hogy „az állampolgárok egy jottányi érdeke sem szenvedhet csorbát”. Gyulaj ról nem költözött el az orvos, helyben történik minden házasságkötés, mostanában épül a kulturális és sportközpont, a tanácsi ki- rendeltség működik, örömmel adnak ki építési engedélyeket, tehát a falu sorvasztásáról szó sincs. 'Ez volt (reméljük csak idáig) az egyik legtöbbet terjesztett pletyka Gyulajon. A másik nagy „sérelem” a kívülállót szinte mosolygásra ingerli, annyira újszerű „státusszimbólum” jellegű. A születések és halálozások bejelentése Kurdon történik. Mindkét dolog csak egy-egy alkalommal fordul elő az ember életében és re- gisztráltatása akkor se neki, magának okoz gondot. „Elvitték az anyakönyvet!” — álprobléma a javából. A MEGOLDÁS A fő közlekedési út mentén fekvő Kurd központi szerepkörével nem lehet vitatkozni. Lesznek az életnek olyan területei, melyeken ez a központi szerepkör a jövőben csak erősödik majd. Ez azonban nem jelenti Gyulaj sorvasztását. Épp így nem jelentheti persze jogtalan igények kielégítését sem. Nemzeti ajándékként, hozzájárulás nélkül kapott vízhálózatot például. A szerdai értekezlet résztvevői Gyulaj érdekében jöttek ki a városból. Annál is inkább, mert a gondok, problémák helyszíni megvitatása a párt- és állami vezetésnek munkamódszerei közé tartozik. Szögesen elütő módszer ez attól, amire éppen Gyulajon volt példa, ahonnan egy italbolt átmeneti bezárásának ügyében egyenesen a Központi Bizottságot ostromolták levéllel. A gyulaji tények optimizmusra adnak okot, ezeknek a tényeknek a talaján állva kell körülnézni, érvelni és dolgozni a fejlődésért. Elsősorban helyben. Az ilyen szellemű munkához a lehetséges központi segítség sem marad el. ORDAS IVÁN Naponta 300 demizsont bekötnek az asszonyok, lányok, mégpedig nagy felületeket: öttől tizenöt literesig terjed a demizso- nok nagysága, sőt időnként húszliteres is van közöttük. A Likőripari Vállalat a tulajdonosa ezeknek a jókora edényeknek. A vállalat teherkocsija hozza-viszi őket. Megtöltve is úton vannak gyakran, ezért nyűvődik annyira a borításuk, a hasított, áztatott, ügyesen fonott vessző- háló. Palfi Sándor 1929 óta bánik a fűzvesszővel UUUiicU UUU.MVCH cl letmelőszövetkezet demi- zsonfonó részlege, éppen tíz éve kezdték ezt a munkát. Megérdemlik a kiváltságot, amit az idén kaptak a bölcskei tsz-ta- gok: a Duna menti árterületek vesszoszedési jogát, Dunaföldvártól Paks- ig. Saját füzese is van a Rákóczi Tsz-nek 12 hektáron, de ez már nem elég a nagy termeléshez. Nem könnyű munka a demizson bekötése, de jó munka. Ülve csinálják, fedél alatt. Hozzászokott a kezük és olyan fürge, hogy ügyesebben már nem is lehetne végezni ezt a munkát, öt férfi is tartozik a vesszőfonókhoz, ők a fülezők. Fület készítenek a már befont demiizsonokra. Gyakorlott mozdulatokat, ügyes kezeket kíván ez is. Idős emberek füleznek, közülük a 63 éves Pálfi Sándor 1929 óta kosárfonó, tehát kora ifjúságától ez volt a mestersége. A többiek is szeretik a fonást, szívesen foglalkoznak vele, nyugdíjasok, jól jön nekik a kereset és nem kell a hónap minden munkanapját itt tölteniük. Amikor a „műhelyben” jártunk, Pálfi Sándor és Czebe Ferenc volt éppen a soros. G. J Fotó: Gottvald Ügy jár a kezük, mint egy fürge gép A 70 éves Czebe Ferenc Az alapszervezeti határozatok érvényesülése . , ■ pártban a politika tar|jjp talmát és végrehajtását jelentő konkrét feladatók a határozatokban nyernek megfogalmazást. Végrehajtásuk a pártszervek, pártszervezetek és egyes párttagok számára kötelező- ék. Ez biztosítja a pártban az egységes cselekvés alapját, mozgósítja a párttagságot a különböző célok elérésére. Ezért is van nagy jelentősége az alapszervezeti taggyűlésék határozathozatali tevékenységének. Ahhoz, hogy egy alapszervezet megfeleljen a szervezeti szabályzatban megfogalmazott követelményeknek, rendkívül fontos, hogy az alapszervezet vezetősége képes legyen a jelentkező problémákat, feladatokat időben felismerni, és megoldásukra megfelelő intézkedéseket kidolgozni. Az alapszervezeti vezetőségek többségének ez irányú tevékenységében céltudatos és körültekintő a döntésre érett kérdések kiválasztása, napirendre tűzése. Egyre tudatosabb a politikai munka tervezése. A vezetőségek igé- nyesebbék a saját és az alapszervezet tagságának munkája iránt. Jellemző az is, hogy a vezetőségek munkájában a kollektivitásnak nagyobb szerepe van a taggyűlések előkészítésében, a feladatok megoldásában. A kedvező tapasztalatok mellett azonban ma még elég gyakran előfordul, hogy nem mindig a legfontosabb, igazán döntésre érett kérdések kerülnek a taggyűlések napirendjére, ráadásul nem is akkor, amikor a kérdés felvetése időszerű lenne. A terv- szerűség ürügyén egyes helyeken csak azért tárgyalnak meg kérdéseket, mert már hosszabb ideje nem szerepeltek napirenden. Az alapszervezeti taggyűlés döntésre hivatott fórum. Ez más vonatkozásban is felveti az alapszervezeti vezetőségek gondos előkészítő munkájának fontosságát. Nekik kell ugyanis biztosítani, hogy a felsőbb szervek által hozott határozatok feldolgozása úgy szerepeljen a napirenden, hogy az megfeleljen az alap- szervezet jellegének, működési területe sajátosságainak és tényleges feladatkörének. Elmondható, hogy e téren is javult a vezetőségek, az alapszervezeték munkája. A határozatók megvalósítását biztosító feladat- és intézkedési tervek, cselekvési programok konkrétabbak, jobban tükrözik a helyi sajátosságokat. A reális, megalapozott döntéseket segíti, hogy az alapszervezeti vezetőségek egyes kérdések napirendre tűzése előtt információt kérnek az adott terület állami, gazdasági, társadalmi szerveinek vezetőitől, a pártcsoport-bizal- miaktól. Beszámoltatáshoz, egy-egy határozat végrehajtásának ellenőrzéséhez előzetesen összegyűjtik a párttagság véleményét, javaslatait. Figyelemmel kísérik azt is, hogy a taggyűlésnek az adott kérdésben korábban milyen határozata, állásfoglalása volt. Azokban az alapszervezetékben, melyekben a vezetőség az előkészítő munka során körültekintően jár el, az egyes napirendek tárgyalása, a vita érdemivé válik, a hozandó döntés célravezető lesz. Általános igény az előterjesztések, beszámolók tartalmi színvonalának további javítása. A taggyűlések elé kerülő előterjesztések egyik gyengesége, hogy nem mindig veszik figyelembe a különböző döntési lehetőségek várható hatását, következményeit. Tapasztalható, hogy esetenként az előterjesztések jó helyzetelemzés mellett nem fogalmazzák meg világosan, egyértelműen a feladatokat. Ez rendszerint előidézője annak, hogy gyenge a konkrét, az alapszervezet tagságára vonatkozó feladatok meghatározás — néha el is marad. Az alapszervezeti taggyűlések többségében a határozathozatalt megelőzően alkotó, tartalmas vita folyik. Mind jobban érvényesül a tagggyűlési viták, az érdemi viták alapvető követelménye, az érdemi viták kialakítása a döntésre kerülő kérdésekben, kerülve a szócséplést, a semmitmon- dást. Ennek fontos feltétele — a jó előterjesztés mellett —, hogy a taggyűlést vezető titkár vagy vezetőségi tag a téma jó ismerője legyen. Szükséges, hogy külön is alaposan készüljön fel a kérdés tárgyalására és engedjen lehetőséget az érdemi véleménynyilvánításra. Sok helyen azonban az érdemi viták után sem megfelelő a vita összefoglalása, a feladatok megfogalmazása. Ilyen esetekben nem sikerül a párttagság egységes felfogását kialakítani az adott kérdésről és ez az alapja a határozathozatal utáni esetenkénti vitáknak és a cselekvési bizonytalanságoknak is. Ezért is fontos, hogy a vezetőség és a taggyűlést vezető titkár vagy vezetőségi tag nagy gondot fordítson arra, hogy az alapszervezet minden tagja tisztán lássa, mi a konkrét teendője, mi függ tőle, és miért felelős. ülönös jelentősége van MM az év végi beszámoló taggyűléseknek, amelyeken rendszeresen értékelik a vezetőség és a tagság munkáját. Ezek előkészítése még kiemeltebb figyelmet igényel. Fontos, hogy a beszámoló taggyűlések előkészítésekor a vezetőségek figyelme az aktuális politikai témákon túl, kiterjedjen mindazon kérdések körére, amelyeket az előző beszámoló taggyűlésen a tagság határozatként elfogadott. így biztosítják a munka folyamatos értékelését, a következő évi feladatok konkrét végrehajtására történő mozgósítást. Czank János Állandóan növekvő' létszám A Szervezési és Vezetési Tudományos társaság Tolna megyei szervezete 1972-ben alakult, mindössze 126 taggal. A szervezetnek most 330 tagja van. Ebben az időszakban alakult Dombóvárott és Bony- hádon egy-egy önálló egyesület. A Bonyhádiak munkája kiemelkedő, sok segítséget kaptak a cipőgyártól. A szervezet ebben az évben sok érdekes és hasznos programot készített így többek között Dombóvárott a Csavaripari Vállalatnál számviteli és pénzügyi szervezések, Bonyhádon pedig a számítástechnikai gyakorlat alkalmazása szerepelt a programban, de foglalkoztak a DH-munkarendszerrel is. A legutóbbi elnökségi ülésen megtárgyalták az 1978— 1980 közötti időszak cselek- . _ v ési programját, melynek legfőbb feladatát a gazdálkodó egységek hatékonysága fejlesztésének elősegítésében állapították meg. Nagy sú'yt kell helyezni az üzemekben folytatott egyesületi ■ tevékenység továbbfejlesztésére és az üzemi szervezeti egységek létrehozására, a nőknek az egyesületi munkába és a vezetésbe való fokozottabb bevonására. Az értekezleten távlati tervet dolgoztak ki az 1981— 1985 közötti évekre is, majd elhatározták, hogy az eddigi megyei szervezetből egy szekszárdi csoportot alakítanak ki és tisztújító közgyűlésüket ez év november 24-én tartják. nciroiTiszciz aemizson naponta
